Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Sírásók naplója

Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Hirdetés

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) hallstatt kultúra (2) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2008.04.07. 14:31 Barta Andrea

Átok rád! - Egy különleges lelet Aquincumból 2.

Egy szürkésfehér, kartonpapír vastagságú meggyűrődött fémdarab. Ezt láttam először, amikor megmutatták a leletet. Amit korábban telefonon hallottam felőle, az kellőképpen felcsigázott, hiszen valljuk be, minden hasonló érdeklődésű ember álma, hogy egyszer elsőként olvasson el újra egy közel kétezer éve leírt szöveget. Ám nem gondoltam volna, hogy ekkora feladat lesz kisilabizálni a tartalmát.

A rosszul megvilágított dolgozószobában ugyanakkor csak hosszas vizsgálgatás után kezdtek láthatóvá válni számomra az írásjelek. Megnyugodtam, latin betűk. Ezekkel, ha sok időbe telik is, tudunk valamit kezdeni. Az első sor szinte problémamentesen olvasható: nagyobbak a betűk és mélyebben vannak bekarcolva, mint a tábla többi részén. Súrlófényben azonban azok is jól látszanak - illetve jól látszik, hogy ott is van szöveg. Mert a hajszálvékonyan karcolt kisebb betűket sajnos kikezdte a korrózió és a vízkő, nem beszélve a tábla gyűrődéseiről, töréseiről és egyéb egyenetlenségeiről. Ennek ellenére, egy állítható fényerősségű, kicsi lámpával és nagyítóval felszerelkezve a szöveg több mint felét sikerült már elolvasni. A különböző szögből megvilágított karcolatok árnyékai erősebben adják vissza a halvány vonalakat, igaz, ez a módszer sem vezet célra minden esetben. Reméljük hamarosan nagyfelbontású, mikroszkóppal összekötött monitoron keresztül vizsgálhatjuk meg a ma még kivehetetlen részleteket.

 

A latin írás

 

A latin kézírást funkciója alapján két nagy csoportra oszthatjuk: a könyvírás a kódexek sajátja, a használati írás pedig a mindennapi érintkezés szülötte. A könyvírásnál a hangsúly az olvashatóságon van, míg a használati írásnál a gyorsaság a fontos, így nem csoda, hogy a betűk alakja nagyon leegyszerűsödik, az írás kurzíválódik. A kurzív írásnál fontos tényező volt az íróanyag is, hiszen más betűformálást tett lehetővé a viasztábla és a papirusz is. Az előbbi a függőleges írómozdulatoknak kedvezett, így az ívek eltűntek, a betűtagok alig érintkeztek – a nem képzett szem számára manapság nagyon nehezen olvasható. Az aquincumi átoktábla betűformái inkább a Kr.e. 1. sz.—Kr. u. 3. sz. közötti papiruszon fennmaradt írásokra hasonlítanak. A betűk többsége könnyen azonosítható, kivételt csak az A, R, L, és helyenként az V és az M képez.

Szövegünk 12+3 soros – van ugyanis 3, még az előzőeknél is kisebb betűkkel írt közbevetett sor, amelyek nem a fölöttük lévő sorok folytatásai, de mindenképp ennek a szövegnek a részei. Az eddig elolvasott rész latin nyelvű, kapitális kurzívban írták, a vonalvezetése gyakorlott írnokkézre utal, az összképe azonban kissé rendezetlen: a sor- és a betűtávolság néhol ingadozik és a betűk nagysága sem egyenletes.

A nehezen kivehető szavak megfejtésében néhol segít az, hogy néhány kifejezés és fordulat többször ismétlődik a szövegben, de a nem teljes tulajdonnevek kiegészítése már nagyobb munkát igényel. Különböző gyűjteményeket, adatbázisokat kell átnézni, ahonnan ötleteket kaphatunk ahhoz, hogy milyen betűket várjunk a most még olvashatatlan helyekre.

A hasonló szövegek, párhuzamok alapján biztos, hogy egy átoktáblával van dolgunk, amelyben annak megrendelői valamilyen mágikus megkötést kérnek ellenfeleik számára.

És lássuk a szöveg már megfejtett első részét:

"Iulia Nissa és Gaius, ... fia, ne tudjon Oceanusszal és Amenével (?) szemben cselekedni. Gaius ne tudjon Selacóval (?) szemben cselekedni. Respecta nyelve ne tudjon a szolgatársaival szemben cselekedni. Eu.s..rus nyelve ne tudjon Oceanus ellenében beszélni. Ne tudjon Gaius ... Annianusszal szemben cselekedni, és Decebalus nyelve és neve ne tudjon Oceanusszal szemben cselekedni. (...)

-dosiusnak ... Gaius ... Nessa és ... ne tudjanak ... Asellio nyelve ... T. Anianus nyelve (...)"

Hogy a szöveg jelentőségét megértsük, nem árt egy kis kitérőt tennünk. A Kr. u. 2. században, vagy a 3. század elején járunk, a Római Birodalom egy határmenti tartományában, Pannonia Inferior fővárosában, Aquincumban.

A polgári település melletti, a mai Flórián tér alatt fekvő hatalmas legiotáborban katonák ezrei állomásoznak, akiknek az ellátása jelentős hasznot hoz az őket ellátó kereskedőknek és kézműveseknek. A városba a birodalom minden részéről érkeznek emberek.

A leggazdagabb polgárok és a kiszolgált katonák nevei jól ismertek feliratos kőemlékekről, isteneknek adományozott oltárokról és sírkövekről. A társadalom szegényebb rétegeiről ugyanakkor alig tudunk valamit és különösen igaz ez a rabszolgákra.

Amikor a Római Birodalom császárkori városaiban élő rabszolgákról beszélünk, persze nem csak agyonkorbácsolt, éheztetett rongyos hadifoglyokra kell gondolnunk, hanem olyan függésben lévő emberekre, akik a legkülönfélébb szakmunkákat végezték a nagy műhelyekben és háztartásokban. Ők voltak a szakácsok, fazekasok, szövőasszonyok, de gyakran dajkák, házitanítók vagy testőrök is. Egy-egy gazdag ember háztartásához tucatjával tartozhattak ilyen házirabszolgák, akik egy bizonyos idő után bízvást remélhették, hogy egyszer majd felszabadítja őket gazdájuk.
Nagyon úgy tűnik, hogy ezeknek a városi rabszolgáknak intrikákkal átszőtt világába enged bepillantást ez különleges szöveg.

Van két társaságunk: Oceanus, Amene (=Amoena?), Selaco (?), Annianus és a rabszolgatársak, illetve Iulia Nissa, Gaius, Respecta, Eu.s..rus, Decebalus, Asellio és T. Anianus. Az előbbiek az átoktábla megrendelői, az utóbbiak pedig akik ellen „bevetették”. A névadás alapján arra lehet következtetni, hogy az említett személyek többsége nagy valószínűséggel idegen származású szolga volt.

Amit nem tudunk még az az, hogy pontosan minek az apropóján fordultak a mágiának ehhez a formájához, azonban a beszédre való többszöri utalás alapján arra következtethetünk, hogy az egyik társaságnak valamilyen rejtegetnivalója volt, amellyel nem akarata, hogy a másik csapat bevádolja őket gazdájuk előtt.

Kérem az alvilági isteneket, hogy ...rius Fronto, Sextus ellenfele hiteltelen legyen, ne tudjon Sextus ellen beszélni. Néma legyen Fronto, amikor ... elé járul. ... hogy néma legyen és ne tudjon beszélni, se bármit tenni ...

Hasonló tartalmú átoktábla a mai Frankfurt környékéről

Hiányzik továbbá a szövegünkből annak az istenségnek,  vagy felsőbb (alsóbb) hatalomnak a neve, amelynek a közbenjárását kérték, ha egyáltalán kérték, az átok végrehajtásában. A tábla elásási helye (sírok között) már önmagában megfelelő lehetett ilyen alvilági rontás végrehajtásához.

 

A római névadásról

A köztársaság korában kialakult gyakorlat szerint a teljes jogállású római polgár neve három névből állt: praenomen, nomen, cognomen. Az első a mi keresztnevünknek felel meg leginkább, a második a mi családnevünknek, a harmadik pedig eredetileg a család ágait különböztette meg az egyik ős jellegzetessége alapján. A rabszolgákat a feliratok ezzel szemben gyakran csak egy néven említik, ami a szabad polgárok praenomenjének felelt meg, jellege alapján azonban inkább cognomen volt, vagyis származásukat, nemzetiségüket vagy valamilyen tulajdonságukat fejezte ki. Így a táblánkon Decebalus valószínűleg trák volt, Oceanus és a -dosius végű férfi keleti származású, eredetileg talán görög anyanyelvű.

Nos, röviden ennyit tudunk egyelőre erről a frissen előkerült aquincumi átoktábláról. Az alsó rész a napokban egy újabb tisztításon esik át, sőt hamarosan igénybe vehetjük a 21. század technikai vívmányait is, és utána újult erővel folytathatjuk a szöveg megfejtését, amelyről természetesen beszámolunk majd.
    

Félelem és reszketés Itáliában


Hogy mennyire valós veszélynek fogták fel a rómaiak az átkokat, azt mi sem illusztrálja jobban, mint az alábbi hálaadó felirat, amelyet egy gazdag felszabadított rabszolga állítatott Iuppiter tiszteletére és persze saját hírneve öregbítésére az itáliai Tuder városában:


"Tuder colonia városi tanácsának és népének üdvéért állította (ezt az oltárt) Lucius Cancrius Primigenius, Clemens felszabadított rabszolgája, (…) a Megőrző és Védelmező Iuppiter Optimus Maximus részére – mivel isteni segedelemmel sikerült megtalálnia és felfedeznie a városi tanács tagjainak neveit, amelyeket (…) egy elvetemült, elbocsátott városi szolga sírok tetején helyezett el, elátkozás céljából; ily módon a város és polgárai megszabadultak a félelemtől és veszélytől."
(Hanh István fordítása)


Számos további átoktábla magyar fordítása olvasható még Hanh István: Róma istenei című könyvében (115-118 old.).


 

19 komment

Címkék: történelem régészet átok római mágia rabszolga aquincum régész


A bejegyzés trackback címe:

http://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr73415197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Sziasztok,
nagyon köszönöm a képet és az infót, így már sokkal jobb, a fekete ráírásos photoshop tech használat nekem segít, így legalább én is látom, amit egy gyakorlott régész szem persze azonnal kiszúrna.
Eztán, ha találok ilyet a faterral kapálva a szőlőt, nem fogom hajlítgatva átdobni a szomszéd földjére...
jut eszembre, talál már bárki is római töredéket Tokaj vidékén?
kurzív latint olvasni nem egy élmény..
Puttonyos!

Biztosan. Az ott élő barbárok, biztos hogy vittek haza ezt-azt a piacokról, no meg a portyákról.
Moderál
Dejó. Főleg a festmény. Imádom a színes képeket.
ez nagyon jó!

mindig érdekelt az óbuda környéki római élet.

köszi az írást, mész az RSS-be te is. B-)))

vujicsics trutymo 2008.04.07. 20:36:51

A cikk érdekes. Hiányolom az eredeti szöveg közlését. Az eredeti írást és a mai írásra átültetett szöveget.
Nem rossz írás. Van egy régész haverom, ő sajnos csak fele ilyen szórakoztató módon mesél az ásatásokon talált aranyfibulákról, de majd mondom neki, hogy lehet ezt élvezetesebben is. ;)
Én is gyakran visszatérő olvasó leszek. Aztán csak maradjon a színvonal, előre az Index címlapért! ;)
mert az aranyfibula unalmas..bezzeg az átoktábla :P
Némaságot kérni valaki ellen, szerintem többet is jelenthetett, mint pusztán, hogy az illető ne vádolhasson be.
Elgondolkodtató az ilyen lelet. Arról beszél, hogy az ember a hétköznapi vallást miképp használta fel. Hű, csináltatok egy ilyen táblát én is :DD
Vujicsics!

Majd el jön annak is az ideje. Legkésőbb most ősszel mutatjuk be egy konferencián, utána pedig ki lesz állítva Aquincumi Múzeumban.

Moderál
Kedves Hamlet!

Köszönjük a dícséretet a blog nevében! Igyekszünk majd, van még több izgalmas történet a tarsolyunkban! :)
Örülök, hogy rátok találtam! RSS! :)
Egy majdnemrégész.
igen, igen, jelenjen meg máshol is, sokakat érdekel a téma! :) gratula a szerzőnek, szép munka ez!
tetszik nagyon ez a blog. még sok ilyet!!!!
Megint csak azt mondhatom,mint a névtelen hercegről szóló írásodra.Érdekfeszítő,köszönöm.
Köszönöjük a szerzők nevében, ez az utóbbi írás azonban, elsősorban Andi műve.

Üdv: K
Nagyon téves az az álitás miszerint
általánosan minden mester ember
rabszolga let volna a birodalomterületén
ez talán kr -u.-1 sz. ra jellemzö és akorsem érint minden
kézmüvest .téves az azálitás is miszerint minden fazekas rabszolga.
nem igaz ezek töbsége csak volt rabszolga akiket felszabaditotak és
szabad ember kéntdolgoztak egy mühejben mester melet egyegy müvelet kerámia
formálása elkészitése sok tanulást és gyakorlatot kivánt amit mester tanitot a felszabaditot rabszolgának de tőbségük már szabad ember 2-3 ember végezte az égetést is. eza fojamat
aztán egy egész csapatmunkát kivánt magaután egyik korongolt a második festete a harmadik mázazta a többiek kemencéket kerámiával raktákmeg legaláb
2 -3 ember rakta, és egy pedig a fát pakolta be az égetőtérbe ezt az ipar manufakturánakis nevezte nemvolt idö ekora tömegáru kitermelésére egy embernek ezért volt a mester és 4 -5 tanitványa akik a munka tőbi részét segitették .
De voltak mühejek ahol ennéltőben dolgoztak . 2. század közepére már a legtöbmühejben
mind szabadkézmüves mesterek voltak . Ebbenazidöben elég jolfizetek nekik különösen
a délgaliai iparos mestereknek terraszigiláta a provicia minden potján megjelent söt
Indiában is ami már a birodalmon kivül volt. gyakran szerepel a mesterbéjeg mester
nevével ami hirdeti a mühejt és a név igy könyen
elterjet a birodalomban ami arra utal hogy terméke kiválo minöségét a neve biztositja.
a városokbanmég külön kézmüves negyed is volt .
rabszolgák a bányákbanvoltak inkáb ezüst és arany nem voltak kézmüvesek.

pothefex maximusz császár polgárok -katonák Magister militum (-főldbirtokosok kézmüvesek fazekasok gerenda készitök hajokészitők épitök kereskedök pékek
fodrászok ,stb de a katonaságnakis külön kézmüvesei kovácsok fegyverkészitöik voltak
portékáikat kerskedök atákel piacon vagy katonaságot láttael fazekasáruval .
A kézmüvesek nemvoltak polgárok sem rabszolgák.

Ezt a kérdést átkéne értékelni
igazhogy rabszolga tarto társadalom de egyébként kézmüves mesterség anyira kivétel veszéjes kijelentés eztállitani hogy rabszolgák .mára szigilátákon is már már céh jelzésekvanak. későb
a középkorban céheké alakulát minden kézmüves demár a 4. sz ban kezdátalakulni keletebre
ezaztánfojamatosan és igylesznek a céhek .

Tisztitusz!!

HELYESÍRÁS!!!!!
tisztitusz 2008.05.16. 13:34:03
Nagyon téves az az álitás miszerint
általánosan minden mester ember
rabszolga let volna a birodalomterületén


Nincs is ilyen állítás a posztban.