Nyughatatlan múmiák - Túlvilági szex az ókori Egyiptomban

Hatalmas kőtemplomok, szigorúan ülő kolosszusok, fegyelmezett, fehérbe öltözött papok - sokan így képzelik az ókori Egyiptomot. Pedig a Nílus-völgyében élők koránt sem voltak szemérmesek, vagy zárkózottak ha a szexualitásról volt szó. Még a haláluk után sem. Sőt...

Következzen néhány rövid történet a múmiákról, a szexualitásról, szigorúan csak erős gyomrúaknak és 18 éven felülieknek...

 

A halott testének minél jobb állapotban való megőrzésére való törekvés hozta létre a múmiakészítés (mesterséges mumifikálás) tudományát.
 
Az ókori Egyiptomban a múmiakészítés külön iparág volt, a megrendelők (családtagok) anyagi és társadalmi helyzetének megfelelően különböző technológiák és árkategóriák alakultak ki. A múmiakészítésről részletes beszámolót többek között Hérodotosznál a görög-perzsa háborúkról szóló művének 2. könyvében olvashatunk .

A mumifikálás módját elsősorban a társadalmi helyzet, anyagi erőforrások és a kor divatja határozta meg. A legegyszerűbb módszer a test bebalzsamozásából esetleg szárításából és később bepólyálásából állt. Ez a folyamat végső soron nem eredményezett múmiát, de ez a temetésig nem derült ki.



A legdrágább technológia hetekig tartott, és eredményeképpen a kiszárított, összeaszott testre ráfeszülő cserzett bőr az apró részleteket is kiemelte .A  folyadékban gazdag belső szerveket kivették és külön edényekben (kanopusz edény) helyezték a test mellé.

A mumifikálás technikája idővel többször változott. Így például a Ptolemaiosz–korban a testalkatát is élethűen visszaadó múmiákat készítettek.  Ez szinte már szobrászat volt, mert a kiszárított testet a testtájaknak megfelelő vastagságban pólyálták be és a pólyát kátránnyal itatták át. A színük alapján fekete múmiának nevezik e szoborszerű, igen nehéz maradványokat szemben a megelőző korok ún. fehér múmiáival.
 
E hosszúra nyúlt bevezető után az egyiptomi múmiák vizsgálatakor tett néhány olyan megfigyelést ismertetnék, amelyek pikantériájuk miatt általában kimaradnak a tudományos és az ismeretterjesztő publikációkból is. Az óegyiptomiak szerint a túlvilági élet sok szempontból másolta a földi életet. És miképp a földi életnek is része volt a szexualitás, ez értelemszerűen a túlvilági életnek is elengedhetetlen velejárója volt.

Ahogy a földi életben is felmerülhettek e téren problémák, úgy az egyiptomiak hite szerint a túlvilágon is lehetett erre számítani. Minden kultúrának volt (van) számos a potenciálzavarok orvoslására szolgáló módszere. Egyiptom sem volt ez alól kivétel.  Több esetben található a halottak mellé temetve mumifikált krokodilpénisz, amelyet egyébként elsőrangú  afrodiziákumnak tartottak.
 
A ún. „szivar alakú tárgyak” is igen gyakori kísérői a múmiáknak. Ezek sokszor csupán sodrott bőrből állnak, de van amikor belsejükben növényi rostok találhatók. A hengeres tárgyak mérete változatos és egy részük a múmiák hasüregéből került elő. A múmiák testébe rejtett ilyen tárgyak funkciója több féle képen is megmagyarázható. Vannak egyértelmű esetek, amikor nem kétséges a péniszpótlás funkciója. E tárgyak funkcióját jól jelzi, hogy a kevésbé szétdúlt férfimúmiáknál a megfelelő helyről kerülnek elő.


 
Magának a férfi nemi szervnek a mumifikálása a szerv magas folyadéktartalma miatt bizonyára nem mindig sikerült a megbízók számára megnyugtatóan. Ez érthetővé teszi az előbb említett péniszpótlások (és tartalékpéniszek)  alkalmazását.

A szexualitással kapcsolatosan egyéb megfigyeléseket is tehetünk. Egyes múmiákon nagyszámú légypete és nyüvek rágásnyoma látható. Ez gyakran a legigényesebb múmiáknál fordul elő. A több hetes mumifikálási procedúra a légylárvákat természetesen elpusztítja, tehát a légylárvák kifejlődése és a rágásnyomok a mumifikálás előtt történtek. Ez azt jelenti, hogy a holttestet csak napokkal a halál után kezdték mumifikálni. Irodalmi adatok szólnak arról, hogy a családtagok a nő és lány  halottaikat napokig (amíg az oszlás nem ért el bizonyos mértéket) nem adták oda mumifikálásra, mert féltek, hogy a mumifikálást végzők megbecstelenítik azok testét. Talán ennek bizonyítékát találjuk meg a nyű rágta múmiáknál.


 
Egy másik általunk vizsgált múmia szembetűnően különbözött a többitől. A holttest bőre alatti zsírréteg tanúsága szerint a vizsgált egyén halálakor elhízott volt. Az obezitás önmagában is ritka jelenség volt az óvilágban de ennél a múmiánál még egy szokatlan jelenséget figyelhettünk meg. A férfi hímvessző és a herezacskó annyira apró volt, hogy felmerült a nemi fejlődési rendellenességek (adrenogenitális szindróma, Fröhlich szindróma a pszeudohermafroditizmus maszkulinusz egyes formái ...) vagy a kasztrálás valószínűsége. A halott „férfi” végbélnyílását ugyanakkor rendkívül tágra mumifikálták.


 
Ez utóbbi megfigyelés szintén egyedülálló, hiszen a többi múmia végbélnyílás mérete minden esetben szűk volt.E különös eset ugyan pontosan nem rekonstruálható; sem az ,hogy eunuch rabszolga vagy homoszexuális szabad ember, esetleg szexuális életét nőként élő személy múmiáját találtuk meg. Az azonban bizonyos, hogy a mumifikálásnál figyelembe vették, hogy az illető miként élte nemi életét. És a túlvilágon is hasonló nemi szerepet szántak neki.

A ránk maradt több ezer múmia vizsgálatával számos további érdekes részlete tárul fel az egykori egyiptomiak életmódjának és betegségeinek. Ez esetleg egy későbbi írás témájául is szolgálhat.


Bernert Zsolt antropológus

A múmiafényképek a thébai TT32-es sír emberi maradványairól készültek.