Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Sírásók naplója

Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Hirdetés

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) hallstatt kultúra (2) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2009.07.30. 10:00 Daróczi-Szabó Márta

Az ősi magyar kutyafajták legendája

Puli, komondor, kuvasz… ezek a legismertebb, ősi magyar fajtaként számon tartott kutyák.

Az alábbiakban arra keresem a választ, hogy az archaeozoológia, azaz régészeti állattan, amely a legkülönbözőbb régészeti korszakokból előkerülő állatcsontok meghatározásával és értelmezésével foglalkozik és amire jómagam is specializálódtam, hogyan viszonyul az ősi magyar kutyafajták kérdéséhez.

Az ásatásokon a régészek közvetve és közvetlenül is találkoznak a kutyák nyomaival. Előbbihez tartoznak például az ebek rágásnyomai a szemétbe dobott állatcsontokon, míg utóbbiakhoz maguk a kutyacsontok.

A teljes vagy részleges csontvázak alapján azonban nem jeleníthető meg egy az egyben az állat, hiszen amíg a váz alapján becsülhető az adott egyed marmagassága, alkatának kecses vagy erőteljes volta, illetve a koponyája révén a fejformája, addig bundájukról (annak színéről, vastagságáról) nem árulkodnak a csontok, ahogy nem ismert például a fülek formája, illetve állása sem. Az állatok külsejéről a korabeli ábrázolások segítségével lehetnek elképzeléseink.

Nyúl medence csontja, kutya rágás nyomokkal

A régészeti anyagból előkerülő csontok közül leginkább a koponya alapján lehetne elkülöníteni a mai fajtákhoz formailag hasonló ebeket, de például az agár keskeny és hosszú fejével, vagy a boxer nyomott pofájával ellentétben a bevezetőben említett ősinek tartott fajtáknak (puli, komondor, stb.) nincs olyan jellegzetes koponyaformája, amely alapján kitűnnének a többi közül. Ilyenkor segíthetnek a már említett korabeli ábrázolások.

Kutyacsontváz a középkori Kána faluból

 

Zsigmond király imádságos könyvének címlapján egy érdekes pillanatképet láthatunk öt ebbel tarkítva, amelyek közül az egyik hosszú, loncsos szőrével, lelógó füleivel pulira emlékeztet.

Vigyáznunk kell arra is, amikor egy mai kutyafajtát vissza akarunk vezetni (netán vetíteni) évszázadokkal korábbra. A kutya ugyanis évente kétszer is ellhet 4-8 kölyköt, ami azért fontos, mert ilyen mértékű szaporaság azzal jár, hogy könnyen kialakíthatóak új fajták. Ezt mutatja az is, hogy a mai kutyafajták nagy része az elmúlt 200 év tenyésztésének eredménye. Így például, ahogy az egy 1815-ös metszeten is jól látható, a mai komondorok jellegzetességének számító hosszú zsinóros, vagy filcesedő bunda főleg az elmúlt évtizedek sporttenyésztésének köszönheti megjelenését. 

Az esetleges fajtameghatározást tovább nehezíti a kevésbé fajtatiszta ebekkel való keveredés lehetősége is.

A honfoglalók kutyáival kapcsolatban Matolcsi János, a hazai archaeozoológia egyik atyja a következőket jegyezte meg: „A honfoglalóink kutyáinak vizsgálatánál nem lehet- és tegyük hozzá- nem is szabad a mai fajtaismeret kereteiben gondolkodni. A rendelkezésre álló koponyák többsége ugyanis egyik mai fajtával sem azonosítható.” Ezt magam is tapasztaltam, amikor megvizsgáltam a hazánk területéről előkerült régészeti kutyakoponyák és csontvázak méreteit, amelyeket évek óta gyűjtök.

A középkorból származó adatok nagy része páriakutyákra utal. Ezek fajtajelleg nélküli, félig elvadult, szabadon párosodó utcai kutyák, akik külsőleg inkább sakálszerűek, (noha ugyancsak a farkastól származnak,) közepes termettel és gyakran vöröses vagy aguti színű szőrzettel. Olykor ezek a hétköznapi ebek is feltűnnek a korabeli festményeken.

Jóval ritkábbak azok a (koponyaformájuk alapján) agár-szerű ebek, amelyek vadászkutyaként, vagy akár státuszszimbólumként is tarthattak gazdáik. A szakirodalomban az Árpád-korból egy helyről említenek kuvasz-, és egy helyről komondor-szerű ebet.

Összefoglalásként annyit lehet mondani, hogy óvatosan kell bánni a mai kutyafajták évszázadokkal korábbi visszavetítésével. A későközépkorig még esetenként visszavezethetőek, de az ezt megelőző időszakokban szerencsésebb inkább a „–szerű, -jellegű” melléknévvel kiegészíteni a fajtameghatározást. Ez is inkább külső hasonlóságra, mint közvetlen leszármazásra utal.

42 komment · 3 trackback

Címkék: történelem tudomány középkor állatcsont archeozoológia honfoglalás kor


A bejegyzés trackback címe:

http://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr501276527

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kuvasz (FCI: 50) 2009.07.30. 11:18:20

A magyar kutyafajták sorozat következő részében a Komondor mellett méltatlanul kevés reflektorfényt kapó, de ugyanolyan értékes kutyáról, a Kuvaszról lesz szó. Valószínűleg -mint az egyik legősibb magyar kutyafajta a Pulival, a Komondorral, a Magyar Ag...

Trackback: Puli (FCI: 55) 2009.07.30. 11:17:52

Magyar kutyafajták sorozatunk követező részében hazánk egyik majdhogynem címerállatáról, a puliról lesz szó.            A pulit valószínűleg a nomád magyarok hozták be a Kárpát-medencébe még a...

Trackback: Komondor (FCI: 53) 2009.07.30. 11:17:46

 Már a végefelé járok a magyar kutyafajták bemutatásának, de talán a Puli után a legismertebb, a Komondor még kimaradt.Természetesen, mint a legöbb magyar kutyafajta, a Komondor is honfoglaló eleinkkel érkezett a Kárpát-medencébe, valahonnan az áz...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Szerintem kuvasszal, komondorral, pulival nem igazán lehet találkozni korabeli árázolásokon, mert ők inkább a parasztság kutyái voltak, a nemesek pedig inkább külföldről hoztak státusszimbólumnak agarat, pincseket meg egyebeket, de nem tudom, csak gondolom.

A csontokat (emberi) sírokból ástátok elő? Mert akor hasonló véleményen lennk, bár mondom, nem vagyok régész.
NS vagy fehérje-töredékeket nem lehet gyűjteni? Nincsenek fajta-markerek?
amúgy meg nem mindegy?
@hatláb:

A probléma pont azzal van, ha jól tudom, hogy a középkori kutyacsontvázak többsége pont a középkori falvak feltárásáról származik, azaz pont a "népi" kutyák vannak a mintában felül reprezentálva.
az ábrázolás problémája nevesítve lett már (paraszti-nemesi), de annyit hozzáteszek, hogy a hosszú szőrt a pásztorok minden tavasszal levágták...
télire kellett, nyáron akadály volt.
Hopp! Ez érdekes volt. Főleg azért, mert némely szakíró eddig elég bátran fogalmazott, és meglehetősen egyértelmű következtetéseket vont le a fajták eredetével kapcsolatban.

Tanulságos volt ez a poszt.

magyarbuher.blog.hu/
Az ábrázolt komondor rövid szőre birkanyírás után is lehetett.
Akkoriban a kutya dolgozott és a bunda védte az időjárástól. Nyáron meg a pásztor megnyírta, hogy ne legyen melege. A hajtás során is jobban mozgott rövid szőrrel Itáliáig.

A mai zsinóros bundát, amitől a kutya szinte élni sem tud, hatóságilag tiltanám és nyakig ásnám nyáron homokba az ilyen tenyésztőt.
Nekem is van egy házőrzőm, én is megnyírtam nyár elején erre a kánikulára.
A kutyatenyésztés itt a pusztán egyszerűen ment. A jó puli kölykéért eljöttek a hetedik határból is. A rossz pulinak meg nem volt kölyke (nem érte meg azt a kort).

Voltak híres pásztorok még híresebb kutyákkal.
Visszatérve a bundára, a pásztornak is volt subálya, de nem hordta télen-nyáron.
Mit kell problémázni csdontokkal? Minden kutyába kötelező chipet ültetni, nem? :)
A legendák pedig fontosak.

Nyilván költői túlzás, a legendás ősök leírása, akinek "hárman sem bírnátok súlyos buzogányát,"
A kutyáink is ilyenek, a komondor, kuvasz őrzi a területet, nem kell rá tanítani, a puli fáradhatatlan jelző szerepe is nagy kincs tanyán.
Badiny J. Ferenc írt még az amerikai egyetemen arról, hogy a puli milyen régen létezik a magyaroknál, érdekes adatai vannak a puli korai, mai iraki területen történt lejegyzéseiről. (Káldeától Ister-Gamig 1.)
@Hozzá Szóló: Hiteles forrás, soha jobbat...
A kutya nem tud izzadni, a hőleadása a bőrén keresztül minimális - ezért liheg egyébként, a hőleadás ott történik. A vastag bunda ezért ezen a minimális hőleadáson nem sokat ront, inkább hőszigetelőként viselkedik, télen a hideg, nyáron a meleg ellen védi az állatot.
@kívülálló:
ne vegyél rá mérget, voltam egy Gars nevű osztrák kisvárostól nem messze egy várkastélyban.
Az ott kiállított kardokat elnézve, páncélban ekkora nagy dögöket emelgetni nem volt piskóta. Egyszerű 1,5-2 méteres kardok!
Fekete Laci talán 5 percig tudna vele csapkodni, de páncél nélkül, légkondis helyiségben, orvosi ügyelet mellett, 3 hónapos edzőtábor után.
Jó írás! Annyit megjegyeznék, hogy a kutyafajták, mint olyanok nem is nagyon léteztek (legalábbis a mai felfogás szerinti fajták), hiszen ma a külalak, akkor pedig a kutyával elvégezhető munka alapján csoportosítottak. Mindegy, hogy nagy-e a szőre, ha terel, akkor pásztorkutya, ha jó hajtja a vadat, akkor vadászkutya. Ebből nyilván következik, hogy visszavetíteni sem lehet a fajtákat.
Kivételt képeznek az agarak, mivel annyira régen vált el azok tenyésztése az egyéb kutyáktól (már kb. 6000 évvel ezelőtt), hogy arra rengeteg nyelvben külön szó is létezik. Régen a magyarok sem voltak ilyen pongyolák és az agarat agárnak nevezték, nem kutyának.
@hatláb:
Karikás már említette, hogy a középkori maradványok véletlenül sem sírokból származnak (keresztény sírokba nem helyeztek túlvilági útravalót, útitársakat),
a korábbi, honfoglaláskori temetőkben pedig viszonylag ritka a kutya-melléklet, és valószínűleg inkább áldozati szertartás során került a sírba kutya(darab).

@Hozzá Szóló:
Azért elég problémás 6000 évre visszavezetni egy kutyafajt (meg nyelvet is, állítólagos szóegyezések alapján, de ez másik téma).

Az állattenyésztés történetében gondolom, voltak hullámok és völgyek, és nyilván mindig az aktuális életmódhoz (és divathoz...) alkalmazkodó tulajdonságokra voltak tekintettel a nemesítés során. Az életmód pedig nem lehetett ugyanaz több ezer éven keresztül (már csak a változó éghajlat, illetve lakóterület miatt sem).
A ma klasszikusnak számító alföldi állattartás pl. nem azonos a 7-9. századi steppei, pláne nem a 10. századi, kora középkori Kárpát-medencei életmóddal. (nomád-félnomád pásztorkodás vs. szilajtartás...)

A komondor neve egyébként a 13. században betelepülő kunokkal hozható kapcsolatba (a kumán népnév-változattal). Az ő nyájaikat kísérték a nagytestű, nem annyira terelő, mint inkább őrző-védő kutyulik.
Azért a komondor szőre oda vissza szigetel.
Na, nagy öröm ez a tótoknak, tökönrugás meg a mélymagyar eredetkutatóknak..
Mondhatják majd az ellendrukkerek hogy "nolám, a magyaroknak már a kutyái is csak korcsok voltak.."
@HgGina: Un. kétkezes kardokat láttál. Ha jobban megfigyelted van a markolat végén egy jókora ellensúly, amely könyebbé teszi a kezelését.

Az emberi teljesítmények fokozatosan növekedtek a történelem során. Talán mostanában értünk a határokhoz. Fekete László és a többi versenytársa az akkori időkben is kitünt volna hatalmas erejével. Fekete Laci nem csak azt a lakossági kardot tudta volna használni, hanem a férfinak való lovaggal együtt szereltet is felemeli:))
A szöveg IHM-ből van.
Ők parodizálták egyszer Fekete lacit, aki mondta valami kicsihuszárnak, hogy megnézné golyócipelés közben, de nem ám a lakossági 120 kilós kőgolyóval, hanem a férfinak való 220 kilóssal:))
Apró megjegyzés - a kutya fial, nem ellik.

Amelyik fajban jellemzően 1-2 utód jön világra egy alkalommal, az ellik (ló, szarvasmarha, juh), ahol ennél több, az fial.

Ezen az sem változtatott, hogy modern juhfajták akár 5 utódot is világra hoznak (boorula), de egyéb fajtákban nem címlapos hír, hogy hármat ellett a birka. Itt ekkor is az ellés kifejezést használják.
hmmm... a *ző miért nem emlegeti a magyar vizslát? Ja az nem passzol az elméletbe? Mert a vizsláról már a 13. századból vannak felj1zések. Sőt késöbbi sok, pl Bethlen kedvenc ebe egy vizsla volt, amely mindig elfoglalta a fejedelem karosszékét.

www.baranta.net/node/110
És a magyar vizsla?
www.baranta.net/node/110

"Nem lehet véletlen, hogy a legrégebbi magyarországi ebes vadászatok ábrázolásai is hozzá kötődnek. A XI. századi óbudai Szent Péter káptalani székesegyházból fennmaradt, úgynevezett pszichomachiás (a Jó és Rossz küzdelmének szimbolikus megjelenítése) ábrázolás nyakszíjon, pórázon vezetett ugró vadászebében afféle "vizslakopó"-t vél felismerni a kutató. Az első ilyen grafikus ábrázolás pedig minden vitán felül a vizsla kiforrott, a mai típussal tökéletesen egyező formáját örökíti meg. "

Az ugyebár nem illik az elméletbe!
@belekotty:

Nekem úgy tűnik, nem olvastad el figyelmesen a posztot.

A szerző nem többet és nem kevesebbet állít, mint hogy archeozoológusként (régészeti állatcsonttal foglalkozó kutatóként) általa és mások által vizsgált most már elég nagy számú középkori kutyacsontváz mintában szinte azonosíthatatlanok az ősi magyar kutyafajtáknak számon tartott példányok.

A mai kutyafajtákra EMLÉKEZTETŐ középkori ábrázolások vannak.

Nincs itt semmilyen előzetes elmélet.
@Komavary: Jó lenne, de egyelőre se pénz nincs rá, se szakember... :o(
@hatláb: A kutyacsontok a legkülönbözőbb helyekről származnak, (találtunk már házba temetve ebet, kemencébe, kútba dobva, edénybe téve (!), de leggyakrabban "sima" gödrökből kerülnek elő. Az emberrel együtt eltemetett ebek meglehetősen ritkák a középkorban, de pl. a XI. századi Visegrádról előkerült egy felnégyelt nő maradványa 6 összekaszabolt kutyával együtt. Valami nagyon durvát tehetett szegény, hogy így büntették...
@belekotty: egy kép azért jó lett volna...

Egyébként ezek a "vél felfedezni", illetve "vitán felül" megfogalmazások sem különösebben vitára kész álláspontot takarnak... :)

Én is imádom a vizslákat, szépek, jómozgásúak, okosak, barátságosak, olyan mindenes vadászkutyák, amik a specializált ebekkel is felveszik a versenyt azok saját "szakterületén" - na jó, a kotorékmunka terén kihívásokkal küszködnek... :)

Viszont nem értem, miért kell azt állítani, hogy ez már 1000 éve így van, sőt, már Hunor is vizslával kergette a csodaszarvast. (igen, túloztam, sarkítottam...)

A magyar vizsla jelen állapotában komoly tenyésztői munka eredménye - mint ahogy a legtöbb mai fajta az évszázados tapasztalati válogatás (amit a cikk is kiemel) utáni stabilizáció, illetve standardizálás eredménye. Ez a tudatos munka egyáltalán nem szégyellnivaló, illetve semmit nem von le az adott fajta értékéből. Sőt!

Persze az esztelen nemesítés, a túlfinomított korcsok is a nemesítői munka eredményei, de hál Istennek, a magyar vizsla éppen nem az a fajta, amelyik ennek áldozatul esett volna! Bár kialakult a panelvizsla (kistestű, idióta kutya), azért vidéken a vadásznak még mindig legnagyobb büszkesége, legfőbb öröme a vadat álló vizsla látványa!
@belekotty: LEhet, hogy a fácán sem hitte el, hogy az a kutya megfogja? :)

Amúgy a cikk a magyarok állandóságát meg sem pedzette.
@belekotty:


Kérlek, próbáld meg mondanivalódat, egy tudományos-ismeretterjesztő oldalnak megfelelően, kulturált stílusban megfogalmazni!

(Az előző hozzászólásodat ezért töröltem.)
Az agár (- típusú kutyák) tenyésztése már a kezdetek kezdetén külön téma , többezer éve, a világ több pontján.

Vizslákról vannak középkori adatok, mint megbecsült vadásztársak (pl. Zsigmond király kutyái).

És helynévi adatok is utalnak állítólag kutyatenyésztésre: Agárd, Ebes, Vizslás (www.vizslas.hu/).

De a középkori adatokra Márta is utalt.
@belekotty:

Zolnay László a 70-es években talált a budai várásatáson vizslára emlékeztető koponyaformájú kutyát. Vélhetően 15. századi.
@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: Jaja. Elvittem a fácánt a Wladár tesvérekhez, hátha beteg volt. Ők is azt mondták hogy egyszerűen alulbecsülte a kutyát. Hozzá kell tennem hogy az a kis dög iszonyat gyorsan fut és baromi nagyot tud ugrani. Végül mivel nem tudom elkészíteni a fácánt, otthagytam a Waldáréknál. Emlegetik is amikor viszem oltani a 3 vizslát hogy finom volt a fácánleves. :-))
Szuper a címlapfotó! :-)
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy például a kuvaszok és mudik körében mekkora pusztítást vitt véghez a második világháború: alig pár egyedből (!) kellett újjáéleszteni a fajtát a hatvanas években. (A kuvaszok egyszerűen nekimentek a támadóknak, vagy elvadultak és "betörtek" a falvakba, ezért kilőtték őket). Ki tudja, milyen "nem ismert típusos egyedek" léteztek a világháború előtt, amelyek hiába voltak akár évszázadokon át elterjedtek,ma már nem tudhatunk a létezésükről. De gondolom ugyanígy törlődhettek örökre akár egész kutyafajták is mondjuk a tatárjáráskor, vagy teszem azt a török hódoltáság alatt is.
@Lea3: ÁÁÁ..hahóó Mártus..:D:D de jó találkozni veled, mégha csak itt a virtuális térben is..:D:d Gratula a cikkhez, nekem tetszett, világos, összeszedett, és még érdekes is volt..:D:D a visegrádi felnégyelt nőre emlékszem, amikor még tanakodtunk, vajon szegény mit művelhetett...:D:D
Remélem lesz folytatása a cikknek egyéb állatcsontokkal kapcsolatban is szívesen olvasnék még... üdv: Tűzliliom
Érdekes valóban a következtetés és kissé ellentmondásos, hiszen ha más oldalról közelítjük és esetleg fáradságos ásatások mellet egy pillantást vett valaki a kutyahatározóra, meglepve tapasztalja, hogy földrajzilag viszonylag távoli helyeken hasonló kinézetű kutyák vannak. Nagyon jó példa erre az Akbash mely egy kuvasz csak éppen kis-Ázsiából, ugyanakkor én látok hasonlóságot a közép-Ázsiai juhásszal is, mielőtt valaki felkiáltana, hogy akkor a kuvaszt a törökök hozták. Mindhárom kutya juhászkutya volt és mindhárom alkalmas objektumőrzésre, ugyanakkor elég egyediek a juhászkutyák között. Persze lehet még bogarászni, van még sok hasonlatos fajta a magyar fajtákhoz. Hogy tenyésztett fajták sok ezer éve vannak, arra talán a legjobb bizonyíték a mastino, melynek története valóban egy kalandregény. Ahol pedig van faj kutya, ott lesz keverék és korcs is, és ha valaki sok ezer év múlva ásatást végez a szemétdombon, meg fogja állapítani, hogy a kétezres években csak keverék és korcs kutyák voltak, ha meg a kutyatemetőben, arra a következtetésre jut, hogy a legelterjedtebbek az ölebek voltak…. Miután a törzskönyv nem túl ősi találmány, valóban a fajtajelleg talán szélesebb értékek között ingadozott, és vélhetően a funkcionalitás nagyobb jelentőséggel bírt.