Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2009.08.31. 04:00 Borhy László

Egy ép római pince Brigetioban

A mai Komárom - Szőny területén fekvő római város, Brigetio 18 éve folyó feltárása számos alkalommal szolgált meglepetésekkel: kerültek itt elő csodálatos épségben megmaradt mennyezet- és falfestmények, arany, ezüst és bronz ékszerek, csontfaragványok, vésett ékkövek, kutak és belőlük katonai sisakok.

Épületmaradványok tekintetében azonban – legalábbis más pannoniai városokkal összevetve - inkább szerénynek mondható az a kép, amelyet erről a településről alkothatunk. Köszönhető ez egyrészt annak az építési technikának, amellyel az épületek zömét emelték: a mintegy 80 cm magas kő alapfalakra vályogtéglából rakták fel a felmenő falakat, és emiatt az épületek felhagyása, elpusztulása után csak az alapfalak maradtak az utókorra.

Másrészt viszont még ezt a képet is tovább árnyalja az a tény, hogy a későbbi korok egyszerűen kőbányának használták a római épületmaradványokat: sokszor még ezeket az alapfalakat is szisztematikusan kibányászták és a kő építőanyagot elhordták. Emiatt Brigetióban – legalábbis az elmúlt 18 év ásatási tapasztalata alapján - ritkaság számba ment, ha folyamatosan meglevő falszakaszt sikerült megfigyelni.

2008 júliusában, az ásatás utolsó napjaiban azonban érdekes konstrukcióra bukkantunk. Egy i. sz. 3. századi épület téglalap alakú helyiségén belül, a külső falaktól mintegy 30 cm távolságra párhuzamosan futó konstrukcióra bukkantunk, amelyben a hosszanti oldalakon gerendaillesztéseket figyeltünk meg.

Arra gondoltunk, hogy egy peristylium, azaz egy oszlopokkal  övezett udvar alapfalait és a tetőzetet tartó függőleges gerendakonstrukció csapolásait találtuk meg, noha már akkor némi aggállyal töltött el minket az a tény, hogy az épületfal és az ún. „peristylium” közötti távolság rendkívül csekélynek mondható.

A probléma tisztázása céljából elhatároztuk, hogy egy helyen – amennyiben megmaradt – megpróbáljuk megtalálni a belső járószintet. Ahogy azonban elkezdtünk mélyülni, észrevettük, hogy a helyiség falait vakolat borítja. Mivel a vakolat lefelé folytatódott, rájöttünk arra, hogy itt nem felmenő konstrukcióban kell gondolkodnunk, hanem a helyiség nem lehet más, mint egy remélhetőleg teljes épségben megmaradt pince, amelynek oldalfalában megfigyelhető gerendalenyomatok az egykori födémhez tartozhattak. Mivel ezt a megfigyelésünket a 2008. évi ásatás legvégén tettük, a pince teljes feltárására már nem maradt időnk, és a munka folytatását az idei ásatási idényre terveztük.

2009. június 29-én kezdtük el a pince kibontását, és 4 heti munka során – és csaknem 20 m3 föld kilapátolása árán - sikerült is befejeznünk azt. Az ásatás végére (2009. július 24.) a következő kép bontakozott ki. Az észak-déli tájolású, terrazzo padlójú pince 4,50 m hosszú, 2,40 m széles volt. 1,80 m magas falait teljes épségben megmaradt vakolat borította.

A pince déli oldalán egy 80 cm széles, dél felé 40 cm-re szűkülő ablaknyílás helyezkedett el, bejárata pedig az északi oldalon nyílt. Innét egy 7 fokú falépcső vezetett le a pincébe, amelynek lenyomata rendkívül látványosan megmaradt annak a ténynek köszönhetően, hogy először elkészítették a lépcsőt, és utána vakolták le a helyiséget. A lépcső aljánál egy kis lelépő helyezkedett el, ahonnét be lehetett lépni a pincébe.

A hosszanti oldalfalak is tartogattak számunkra meglepetéseket, hiszen egyrészt megfigyelhettük a födémet tartó, vízszintesen elhelyezkedő 5 gerenda illeszkedését, másrészt 90 cm magasságban azokat az ún. falfészkeket – oldalanként 3-3 –, amelyekhez a pincében levő polcrendszert illeszthették. Természetesen mindannyian izgalommal vártuk, hogy mi fog előkerülni a pince alján.

A feltárás megkezdése előtt abban reménykedtünk, hogy a pince beomlott, ennek következtében minden, ami a pusztulás pillanatában a helyiségben volt, megőrződött az utókor számára. A rétegenkénti bontás során azonban megfigyeltük, hogy a pincét, miután használaton kívül helyezték, szisztematikusan feltöltötték földdel, agyaggal, sőt, még egy terrazzopadló darabjait is elterítették benne.

Gyanítottuk, hogy ezt megelőzően valószínűleg kiürítették a helyiséget, és ez a sejtésünk be is igazolódott. Mindaz az egyébként gazdagnak mondható leletanyag, ami a pincéből előkerült, funkcionálisan sajnos nem kapcsolódik ehhez a helyiséghez, hanem a feltöltés során került oda. A keltezés szempontjából azonban mégiscsak lényeges megfigyeléseket tettünk, hiszen a leletanyag – éremleletek és terra sigillata töredékek alapján – az i.sz. 2. század első harmadára keltezhető. A pince építését tehát ez előttre, azaz legkorábban az i.sz. 1-2. század fordulójára, használaton kívül helyezését és feltöltését pedig ez utánra, vagyis a késő Antoninus-korra tehetjük. Ekkor, vagy ezt követően építették köré és fölé azt az épületet, amelyiknek déli falát az ablaknyílás előtt vezették el, és amelyikhez tartozó peristyliumnak a pince falait eredetileg gondoltuk …
 

1 komment

Címkék: régészet elte római régész


A bejegyzés trackback címe:

http://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr911336030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.08.31. 18:47:36

Hoppá, már a Borhy László is ír ide? Hát, gratula, a blogotok most már tényleg hivatalos régészfórum lett! (Elnézést a többi jeles régésztől, aki írt már a sírásokba posztot, én latinosként a Borhyt ismerem.)

Hát örülök, hogy megvan ez a pince! Mi ennek a hozadéka a leleteken kívül, úgy értem, ami túlmutat a megtalálás tényén és a benne lévő leleteken? A térképen az a kövezett út mikori?