A Százhalombatta-Földvár bronzkori telep egyike annak a 30 erődített középső bronzkori (Vatya-kultúra) településnek, amelyek a Duna mentén, a Mezőföldön es a Duna-Tisza közén találhatóak. A 1960-as és 80-as években már folyt feltárás a lelőhelyen, akkor a település rétegsorának és kronológiájának meghatározása volt a szándék. Az 1998 óta folyamatban levő ásatás egy nemzetközi (svéd-angol-magyar) régészeti projekt keretein belül valósul meg, melynek feladata a bronzkori európai társadalmak kialakulásának kutatása.

A lelőhely különlegessége az, hogy a korai bronzkori Nagyrév-kultúra idejétől (Kr. e. 2000) egészen a középső bronzkori Vatya-kultúra végéig (Kr.e. 1350) folyamatos megtelepedés mutatható ki. (A Vatya-kultúra — a korai bronzkort követően, a Kr. e. 2. évezred közepén a Duna-parton pásztorkodó és földművelő népesség kultúrájának elnevezése.)

Az egyhelyben lakás azt jelenti, hogy amikor fel- vagy elhagytak egy fából és vályogból épült házat, vagy esetleg tűz pusztította el azt, részben elegyengették a romokat, és ráépítettek egy új építményt.

Az ilyen egymásra épült rétegzett településeket arab szóval „tell”-nek nevezik a régészek. A százhalombattai tell-en az előzetes fúrások szerint 6 méter vastagon rakódtak egymásra az újabb és újabb rétegek.

Ezek egymás után, apró lépésekben kerülnek feltárásra. Ehhez az aprólékos munkához fontos szempont volt az, hogy a legmodernebb, legjobb dokumentáló és feltárási módszerek kerüljenek bevonásra.

2009 júliusának első hetétől kezdve öt héten keresztül tartott a terepmunka, amit a leletek feldolgozása követett. 

A feltárás egy 20 x 20 méteres szelvényben folyik, ami a tájékozódást és lelet- illetve mintaregisztrációt segítő 2 x 2 méteres négyzetekre van osztva. Az egyes négyzeteket önálló kutatási egységekként kezeljük. Az előkerülő objektum esetén a már meglévő négyzeteket további 1 x 1 méteres négyzetekre osztjuk; ezeket statisztikai, regisztrációs egységeknek tekintjük. A dokumentációs rendszer alapja a Svéd Nemzeti Örökség Intézete által speciálisan régészeti terepadatok kezelésére kifejlesztett adatbázisprogram.

A nemzetközi projekt

Az ásatás jelentős nemzetközi érdeklődést tudhat maga mögött. A svéd göteborgi egyetem biztosítja, kezeli a pontos dokumentáláshoz – kódolás, visszakérdezés, adatkezelés – a speciális eszközöket és a programot. A cambridge-i és southampton-i egyetemről pedig kötelező nyári gyakorlat keretében érkeznek hallgatók.

A gyakorlatokon a magyar egyetemisták – a tapasztalatok szerint - a tell-ásatás gyakorlati megvalósításában a legjobbak. A cambridge-i egyetem olyan több tudományágra is kiterjedő, széleskörű vizsgálatok bevezetésével vesz részt a kutatásban, amilyenre Magyarországon eddig nem volt példa.

A mikromorphologiai elemzések során az anyagok mikroszkopikus tulajdonságait figyelik meg. Több helyen is végeznek már ilyen jellegű vizsgálatokat, de ezen a területen a cambridge-iek a legjobbak.

Egy munkacsoport az olaszországi Modena egyeteméről érkezett, hogy egyedülálló módon szárazon, a valamikor lakott területről/háztartásokból vegyenek őskori pollen-mintákat, amelyekből következtetni lehet a területen megtalálható egykori növényfajokra és a bronzkor éghajlatára.

A southampton-i egyetem a kerámiaspecialista: az agyag eredetét, geológiai jellemzőit, az anyag belső tulajdonságát, üzenetét kutatják.

Az ásatás „reneszánszát” élte 2009-ben: történetének legkiteljesedettebb éve volt ez mind a résztvevők, mind a feltárás szempontjából. A munkában 11 ország 51 diákja vett részt; kínai, romániai, szerbiai, lengyelországi, németországi, dániai, svédországi, olaszországi, norvégiai, angliai és magyarországi hallgatók jöttek és tanultak.

Az ásatás folyamán a régészeti módszerek mellett nagy szerepet kapott a más tudományterületek bevonása a kutatásba: ennek keretében szisztematikus földminta-vételezés folyik. A földmintákban átmosás és flotálás után specialisták (archaeobotanikus és malakológus szakemberek) megvizsgálják az azokban található növényi kisemlős maradványokat.

A mintavételi stratégia a statisztikai elemzés céljának megfelelően lett kialakítva. Az egyenként 10 kg-os földminták minden 2 x 2 méteres illetve 1 x 1 méteres regisztrációs egységből kivéve átmosás után, nehéz illetve könnyű „frakcióra” osztva kerülnek vizsgálat alá. Ezzel a módszerrel lehetőség nyílik olyan régészeti anyagok vizsgálatára (pl. bronzöntésből származó fémpor, borostyán-törmelék, apró kovaszilánkok), melyek méretüknél fogva nem kerülnének begyűjtésre. 

A lelőhelyen, Magyarországon elsőként, a talaj-mikromorfológián belül a települések mikromorfológiai kutatása az elsődleges célkitűzés. Ennek lényege a különféle emberi tevékenységek azonosítása és azok térbeli kiterjedésének, azaz a helyhasználat és annak változásainak vizsgálata. A talajból készült vékonycsiszolatok készítésével vizsgálják a talaj összetételét, szerkezetét, a településen történt változások (térhasználat) jeleinek meghatározására.   

Archaeobotanika: Régészeti növénytan, azaz régészeti korú növényi maradványok vizsgálata

Flotálás: A földmintában lévő szerves és szervetlen maradványok vízzel történő átmosása során a könnyebb fajsúlyú leletek a víz felszínére kerülnek, lebegnek, így könnyen eltávolíthatóak ( lebegtetéses módszer).

 

Malakológia: Az állattannak a puhatestűekkel foglalkozó ága

 

Mikromorfológia: Egy olyan módszer, amely bolygatatlan talajok/üledékek mikroszkópos vizsgálatával foglalkozik. A különféle talajok/üledékek komponenseinek vizsgálatán keresztül tesz megfigyeléseket, melyek a későbbi interpretáció alapját képezik. Fő feladata: azoknak a ki- és átalakító folyamatoknak a feltárása, melyek a talajokban/üledékekben végbemennek, illetve azokat valamilyen formában érik.

Az archaeobotanikai kutatás során fény derült a gabona-feldolgozás különböző állomásaira, és azok házon belüli elhelyezkedésének logikájára. Az előkészítési folyamat gabonaszemek átválogatásával/szitálásával kezdődött, amit az eddigi eredmények alapján ajtónyíláshoz közel végeztek, hisz ott volt a legtöbb fény. Az őrlés már kicsit beljebb zajlott, míg a főzés/sütés a ház mélyén lévő kemence mellett történt. Mindezt több ezer év távlatából, pusztán a fennmaradt apró nyomokból sikerült összerakni.

Az idei évben egy tíz méter hosszú és közel hat méter széles építmény fa szerkezeti elemeinek (gerendák, ágak, sövények) elszenült maradványait tártuk fel. Nagy valószínűséggel ez a bronzkori ház felgyulladt és minden, ami szerves anyagból volt elégett, majd a tartószerkezetek rázuhantak a padlóra.

Egyedi lelet a ház déli részén egy kötéldarab maradványa. Ez az első kézzelfogható nyoma a bronzkori kötélkészítésnek.

A ház északi oldalán található egy apró kemence, a hozzá tartozó szárítóval és oldalkamrával. A kemence mellett látható egy, a padlóra tapasztott agyagdoboz, amiben csonteszközöket tároltak. 

Mindenki, aki a kutatás szándékával idejön, hoz magával valami kis pluszt. Megváltoztak a kérdések. Most már azt is tudni szeretnénk, a régi ember hol vágta le az állatot? Hol őrölt és hol aludt? Hol dolgoztak a nők és hol a férfiak? Különböző munkafázisok nyomai után kutatunk. Min alapult a gazdaságuk? Milyen növényzet létezett? És abból mit használtak leginkább? Az életmód megismeréséhez szükségünk van minden apró részletre. Nagyon összetett, nagyon költséges ez a kutatás. A nemzetközi háttér nélkül, magunk nem is vághattunk volna bele. Gyakorlatilag millió apró részletből rakjuk össze ezt a mozaikot. 

A válaszok alapján találkozhatunk a Százhalombattai Régészeti Parkban az életmód rekonstruálására tett kísérletekkel. 

„Matrica” Múzeum

2440 Százhalombatta,
Gesztenyés u. 1-3.

Nyitva tartás:

hétfő kivételével naponta:
10-től 17 óráig 

Régészeti Park

2440 Százhalombatta,
Poroszlai Ildikó u.1.

Nyitva tartás:
április 1. és október 31. között
hétfő kivételével naponta:
10-től 18 óráig
szeptember 27-ig szombaton és vasárnap 9 órától 18 óráig

A cikkben szereplő fotók csak a Matrica Múzeum és Régészeti Park engedélyével felhasználhatóak.