Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2010.03.14. 07:00 Nagy Marcella

A fiúk a bányában dolgoznak 2. - A "láthatatlan" leletek

Míg az írás első részében a Vas megyei Zsennye kavicsbányájában talált középső bronzkori temető sírjainak és tárgyainak bemutatása volt a cél, a mostaniban az ásatás egyéb, sokszor szinte láthatatlan leleteiről szeretnék mesélni, amelyekből számtalan információt lehet „kifacsarni” a közel négyezer évvel ezelőtt itt élt emberek életéről.

Mik ezek a leletek? Elsősorban szerves anyag maradványok, amelyeket természettudós kollégák segítségével vizsgáltunk.

„Rosszcsont” férfiak

Zsennyén a csontvázak igen rossz állapotúak voltak, de Tóth Gábor antropológus-humánbiológussal (Szombathely) együtt 13 sír maradványain így is fontos eredményekkel szolgáló vizsgálatokat tudtunk elvégezni.

Figyelemre méltó volt a temetőben az egyébként ritka, a csontokon is nyomot hagyó patológiai eltérések nagy száma, amelyek bizonyos gének felszaporodásával keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy a temetőt közeli rokonságban álló személyek (család?) használhatták. Az elváltozások és a betegségek előfordulása – a fizikai stressz, a fogbetegségek, a szövődménnyel vagy anélkül gyógyult törések, a csonthártyagyulladások, a veleszületett mozgásszervi rendellenesség – és a relatív sok gyermeksír az egykori közösség életmódjáról, valamint meglehetősen rossz egészségi állapotáról tanúskodik.

Ettől – nyilván nem véletlenül – egyetlen sír csontváza különbözik, mégpedig éppen a leggazdagabb, idős férfié a temető közepén. Ausztriában hasonló korú temetőkben is vizsgálták a szociális státusz és az életmód összefüggéseit. Csak a férfivezetőket vizsgálva megállapították, hogy néhány táplálkozásbeli egészségi jelenség (mint pl. a fogszuvasodás és a hiánybetegségek) összefüggést mutat a férfiak társadalmi rangja és a testmagassága között. Egy jól táplált vezető termetadata számításaik szerint 170 cm körüli, míg az alsóbb rétegnél ez az érték maximum 165 cm vagy annál kisebb.

A mi helyi vezetőnk, „big man”-ünk és a többi férfi rossz megtartású csontjai ellenére Zsennyén is lehetett termetre kiszámított becslést adni. A vezető testmagassága öreg kora ellenére is rendkívül magas, mintegy 173 cm volt. Ehhez képest a többi férfi alig érte el a 165 cm-es testmagasságot. Úgyhogy a fenti ausztriai vizsgálat kétség kívül a mi szempontunkból is helytállónak tűnik.


Textilszálak az ékszereken

A leggazdagabb férfi sírjának két bronz nyakperecén és ugyanazon sír bronz karperecén textillenyomatokat és maradványokat fedeztünk fel. Még a tárgy restaurálása előtt Járó Márta és Tóth L. Attila természettudós kollégákat (Budapest) megkértük, hogy vizsgálják meg a tárgyakat.

Textilmaradványok bronztárgyon

 

A két bronz nyakperecen szabályos szalagszerű szálakat lehetett megfigyelni és lehetővé tette, hogy a maradványokból a textil szálstruktúráját rekonstruálni lehessen. Helyenként a textil még az eredeti vastagságát is megőrizte.

Textilszálak mikroszkópos felvételeke

 

A szövetfoszlányok anyagát tekintve az egyik nyakperecen lévő minta azt bizonyítja, hogy e magas rangú férfi ruhája len és kender keverékéből készült.

 

„Vak tyúk is talál szemet”


A temetőből származó földminták archeobotanikai (= történeti növénytani) feldolgozásával kevés, de annál lényegesebb információhoz jutottunk. Összesen 29 db mintánk volt, melyeket a sírmellékletként a halott mellé adott edényekből nyertünk. A földminták leiszapolásra kerültek, majd szétválogatás után makro- és mikroszkópos vizsgálatokkal megállapítható volt, hogy a megmaradt növényi részek milyen fajt képviselnek. Ezt az archeobotanikai feldolgozását Sümegi Pál és Herbich Katalin (Szeged) készítették el.

A gyommagvak közül a fehér libatop (Chenopodium album L.) volt a leggyakoribb növényünk.

Libatop

 

Az előkerült magok 1,3 mm átmérőjű, lencse alakú, fényes, fekete színű apró kis jelenségek voltak. A libatop itteni jelenléte utal a temetkezési hely közvetlen környezetére, azaz a Rába közelségére, mivel a folyók hullámterén élő társulások alsóbb szintjének egyik legjellemzőbb faja.

Érdekessége viszont magjának nagy fehérjetartalma, amit ezért előszeretettel fogyasztottak régen. Levele is igazi ínyencségnek számított, spenótszerű főzelékként készítették el még a 19. század végén is. Erről ma leginkább közismertebb neve, a fehér libaparéj tanúskodik. A libatop magja mellett még két faj egy-egy magja képviseltette magát a temető egyik edényében. Az egyik a keskenylevelű keserűfűé (Polygonum minus Huds.) a másik a konkolyé (Agrostemma githago L.).

 Keskenylevelű keserűfűKonkoly 

 

Ezek az apró információk az egykori környezet rekonstruálhatósága szempontjából fontosak, illetve kijelenthető, hogy zsennyei lelőhely – annak ellenére, hogy a mintákban csak kevés számban találtunk növényi maradványokat – sírjaiban található edényeket nem üresen helyezték a halott mellé.

Ezeknek a majdnem „láthatatlan leleteknek” a jelentősége önmagában is hasznos, de ennél talán még fontosabbak a másodlagosan nyert információk. Ilyen például az a tény, hogy a lelőhelyen talált gyommagvak életmódja alapján következtethetni lehet az egyes emlékek sírba kerülésének időpontjára. Ugyanis a fehér libatop tavasszal csírázik és nyár végén hoz termést, így a megtalált termés magjából feltételezhető, hogy ezt az edénydepó részeként elhelyezett hombárt valamikor a nyári hónapokban földelték el. A közvetlen mellette lévő rangos férfi temetkezés szerves része ez az edénydepó, így óvatosan feltételezhető, hogy a temető közepén lévő „big man” temetése valószínűleg a nyár folyamán történt, bár nem kizárt, hogy mivel élelmiszerként használt növényről van szó, magját hosszú hónapokon át raktározták.

Koporsóhasználat

A történeti növénytan nem csak az említett apró mag- és pollenmaradványokkal foglalkozik. Az ásatásokon sok esetben előkerülnek szenült famaradványok is, melyek vizsgálatához érdemes értő szakemberek segítségét kérni. A három legmélyebb és leggazdagabb sír gödrében szabályos téglalap alakú fakoporsó maradványait figyeltük meg az ásatáson. A famaradványok a temetkezésekben felülnézetben sötét, néhány cm-es sávként, metszetben pedig teknőszerű szintén sötét, majdnem fekete elszíneződésként jelentkeztek. A vörös kavicsos talajban bontás közben jól kivehetőek voltak ezek a jelenségek.

 

Koporsó jelentkezése a sírban

 

A koporsó használatának szokása nem egyedülálló jelenség a középső bronzkorban, párhuzamait számos kultúra lelőhelyeiről ismerjük. Az előkerült koporsónyomok szerkezetüket tekintve egyszerű, nagyméretű fatörzsből kivájt bodon- vagy más néven rönkkoporsók.

 

Rönkoporsó rekonstrukciója

Végeiket úgy alakították ki, hogy a sarkok kb. 10-15 centiméternyit, mint egy nyél- vagy fogószerű hordozó alkalmatosság túlfutnak. A koporsók alapanyagának meghatározásához Gryneaus Andráshoz fordultunk. A famaradványok vizsgálatából megállapítható volt, hogy mindegyik koporsó tölgy (Quercus sp.) törzséből készült.

 

Egy temető feltárásakor az információszerzési lehetőségek majdnem kimeríthetetlenek, ha megvan hozzá a kellő szakmai és anyagi háttér. Itt nagyon szerencsésen alakult minden, ami leginkább mégis a feltárás vezetőjének, Ilon Gábornak köszönhető.

A Zsennye-Kavicsbánya területén talált középső bronzkori temető C14-es kormeghatározása is megtörtént, valamint az előkerült bronztárgyak fémvizsgálata is folyamatban van. Reményeink szerint az eredményeinket 1-2 éven belül a Savaria Múzeum kiállításainak egyikén be is mutatjuk.

6 komment

Címkék: tudomány régészet szombathely antropológia őskor sír természettudomány régész kerámia örökségvédelem bronzkor


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr321830111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Acid 2010.03.16. 00:01:55

Gratulálok a leletekhez, jól néznek ki! Mondjuk nem kívánnék magamnak hasonló talajviszonyokat. Igazi szenvedés lehetett a lelőhelyet feltárni.

bloggerman77 2010.03.20. 20:26:32

Az nem lehet, hogy a helyi "big man" valami hódító által odahelyezett falufőnök volt, mert ilyen jelentős antropológiai eltérés, amit megfejel a többiekétől eltérő temetési rítus is (a "big man nyújtottvázas, koporsós, a köznép oldalára fektetett, zsugorított temetkezésű), nem lehet csupán a jobb táplálkozási viszonyok eredménye...

Nagy Marcella 2010.03.21. 09:24:14

@bloggerman77: Kedves Bloggerman77! De lehet az is, hogy idehelyezték a főnököt, de akkor már jobban el tudnám képzelni, hogy nem egy hódító tette ezt, hanem a saját közösségük "felsőbb vezetése"...ha volt ilyen. Egyébként ő is térdben behajlított és a medence elé felhúzott pózban volt eltemetve, teljesen jól illeszkedve a többihez. Eltérés a koporsója, a gazdagsága és a helye a temetőben.

Nagy Marcella 2010.03.21. 09:29:39

@Mr. Acid: Kedves Mr. Acid! Köszönjük. A látszat ellenére, a bontás nem volt annyira rossz ebben a kavicsban (Vas megyében általában hihetetlenül kemény agyagba botlunk inkább), de a leletek egy részét valóban "megette" a talaj.

bloggerman77 2010.03.24. 00:10:34

@Nagy Marcella:

"Egyébként ő is térdben behajlított és a medence elé felhúzott pózban volt eltemetve, teljesen jól illeszkedve a többihez."

***

Akkor a rönkkoporsós illusztráció tévesztet meg, mert az nyújtott temetkezést sugallt. :)

Nos az is igaz, hogy minden közösségben vannak olyan személyek, akik eleve erőteljesebb testalkattal születnek, és nyilvánvalóan ők lesznek a főnökök.
süti beállítások módosítása