Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Sírásók naplója

Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Hirdetés

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) hallstatt kultúra (2) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2010.07.27. 10:05 Sosztarits Ottó – Anderkó Krisztián

Ízisz istennő szentélye Szombathelyen

Aki az elmúlt pár évben Szombathelyen járva meg szerette volna nézni a híres-nevezetes római kori Iseumot, az csalódott. A szentély hosszú ideje nem látogatható, kezdetben egy régészeti ásatás, majd egy jelenleg is zajló építkezés miatt.

Az elmúlt években eltűnt a szentélyrekonstrukció, a kiállítóhelyiség, hiányoznak a nagyméretű gránitoszlopok. De mi is történik valójában? Az Iseum újjáépül. Bár azt még nem tudni, hogy az új épület - amely egy új múzeum is lesz egyben, mennyire nyeri majd el a látogatók tetszését, annyi bizonyos, hogy teljesen átalakul a terület.

 Ám mielőtt a hamarosan várható, végeredményről is beszámolnánk következzék egy összefoglalás a szombathelyi Iseumról, annak kutatásáról, külső megjelenéséről, fénykoráról és pusztulásáról.

“...íme, itt vagyok én, a természet anyja, minden elemek úrasszonya, időtlen idők legősibb gyermeke, istenségek legnagyobbika, szellemek királynője, égi lakók legkülönbike, akinek alakjában minden isten és istennő egybeolvad ... igazi nevemen Isis királynőnek neveznek.” (Apuleius: Az aranyszamár, Révay József fordítása)


A savariai Iseum létét Wessetzky Vilmos professzor vetette fel először 1954-ben, egy Szombathelyen tartott előadásában. Kijelentésének alátámasztására ekkor már számos adat állt a rendelkezésére, pl. az istennő nevével ellátott feliratos emlékek, a kultusz legrégebbi, már Bél Mátyástól ismert domborműve az ún. Anubisz-relief. Ez utóbbit Schönviesner István már 1791-ben, egyértelműen az Ízisz-kultuszhoz tartozó emlékként határozott meg.

 Ízisz-Hygieiát, Anubisz maszkos papot és Serapis-Aesculapiust ábrázoló relief (Fotó: Dabasi András)

 

Természetesen nem lehetett figyelmen kívül hagyni az olyan lelőhely-megjelölés nélküli, de nyilvánvalóan együvé tartozó épülettagozatokat sem, mint pl. azok a nagyméretű gránitoszlop töredékek, amelyek ördögkövek néven még a helyi néphagyományba is bekerültek. Végezetül ide sorolhatóak azok a kisleletek, amelyek valamilyen úton-módon szintén kapcsolatba hozhatóak voltak egyiptomi eredetű kultuszokkal.

 

 A néphagyományban ördögköveknek nevezett gránitoszlopok Szentléleky Tihamér ásatásán 

 

Az előadás után alig egy évvel, egy építkezés során, napvilágra kerültek azok a hatalmas márványfaragványok, amelyek kétségtelenül eldöntötték a fenti hipotézis helyességét. Ezt követően 1955 szeptemberében indult meg az ásatás, amely során fokozatosan bontakozott ki Ízisz istennő savariai szentkerületének jelentős része, illetve kerültek elő azok a leletek, amelyek Pannonia ma ismert legfontosabb szakrális leletegyüttesét képezik.

  A homlokzat dombormű töredékének kiemelése Szentléleky Tihamér ásatásán 

 

A feltárás lezárásaként az ásató Szentléleky Tihamér és Vákár Tibor majd pedig Hajnóczi Gyula építész tervei alapján 1962-ben elkészült egy olyan régészeti-építészeti rekonstrukció, amely alapján a következő évben megvalósult a részleges műemléki helyreállítás is.

 
 Hajnóczi Gyula féle épület rekonstrukció az 1990-es évek eléjén

 

Az azóta eltelt évtizedek során a rekonstrukció és a visszaépített márványfaragványok állapota vészesen leromlott, illetve a szentély régészeti, építészeti és vallástörténeti értelmezésével kapcsolatban számos kérdés és kritika fogalmazódott meg, amelyek együttesen az Iseum kutatásának újabb korszakát indították el.

 A betonból készült szentélyrekonstrukció állapota lebontása előtt

 

A 2001-ben újraindított terepkutatás és az azt követő feldolgozó munka eredményeit az alábbiakban összegezhetjük:

Ízisz savariai temploma a fallal körbevett római belvároson kívül, a római város sűrűn beépített déli külvárosában épült fel. A nagyjából kelet-nyugat tájolású, hatalmas, 42 x 70 méteres szentélyegyüttes közvetlenül a Borostyán út városba bevezető szakasza mellett feküdt. A szentély a város ma még feltáratlan foruma és a késő római helytartói palota mellett a római város legnagyobb épületegyüttesének számít. A templom épületegyüttese Pannoniában példátlan nagyságú, de méretei a római birodalom más császárkori Iseumaival és Serapeumaival összevetve is jelentősnek tűnnek. A szombathelyi építmény méretei nagyjából Sabratha (Libia) Ízisz templomával egyezőek és alig maradtak el a kultusz Róma városi, az egykori Campus Martiuson állt főtemplométól.

“Innen kezdve legfőbb gondom volt naponta könyörögni Isis királynő isteni felségéhez, akit itt Campensis-nek neveznek, mert a Campus Martiuson emelkedik a temploma, amelyben mélységes hódolattal engesztelik” (Apuleius: Az aranyszamár)

E jelentős épületegyüttes azonban nem egyszerre jött létre, hanem több, egymást követő építési periódus eredményeként alakult ki.

A kutatás jelenlegi állása szerint a város legkorábbi épületei nem a később fallal körülvett belvárosból, hanem éppen a később megépült Iseum területéről származnak. Ez az első olvasatra furcsának tetsző tény abból az okból fakadhat, hogy amíg a tervszerű városépítés folyt, addig ezen a részen, mint “felvonulási területen” jóval korábban berendezkedtek a városlakók. A Borostyánkő út két oldalán elhelyezkedő építményeik és maga az út legkorábbi kiépítése Claudius-Nero kori időszakhoz köthetőek.

Savaria városszerkezete egy modern légifotón (Az Iseum 10-es számmal jelölve)

 

A következő periódus részben már az istennő templomához is kapcsolódik, bár a sorozatos át- és egymásra építések miatt erről az időszakról kevés érdemi adattal rendelkezünk. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a későbbi templomegyüttes területén feltárt legkorábbi szentélyidőszak a Kr. u. 70-80 körüli évtizedekhez köthető, ugyanis ekkor már egy fából és vályogtéglából készült szentély azonosítható a területen. Ez az épület alapterületét tekintve természetesen jóval kisebb volt, mint a későbbi, a nagy Iseum. Ebben az időszakban a kereskedelmi-gazdasági szerepet betöltő Borostyánkő út melletti keleti területen - ott, ahol ma a későbbi templom előcsarnoka áll, ekkor még különféle műhelyek működtek és a szentély ezek mögött, kissé elrejtve, mint valamiféle “hátsólépcsőházi” kultusz működött.

 
Savaria déli szentélykörzete (Rajz: Derdák Ferenc - Sosztarits Ottó - Szilasi Attila Botond)

 

Ezt az Iseumot, valamikor a Kr.u. 2. század első harmadában - feltehetőleg Hadrianus idején, lebontják, maradványait elterítik. Az egykori épületet díszítő falfestményeket például a későbbi szentély mögötti területre hordták ki - innen kerülnek elő az ásatások során, közöttük azok a falfestménydarabok is, amely vagy magát az istennőt vagy egy papnőt ábrázolják, kezében a jellegzetes csörgőhangszerrel a sistrummal.

 Sistrum ábrázolások az Iseum területén előkerült falfreskó töredékeken (Fotó: Tárczy Tamás és Harsányi Eszter)

 

A következő időszakban azután megszűnnek a műhelyek és megépül az a hatalmas szentély, amelyről azt gondoljuk, hogy már csak méretét és kivitelét tekintve is messze meghaladhatta Savaria gazdasági teljesítőképességét. Nyilvánvaló valamilyen központi támogatással, segítséggel kellett, hogy épüljön, erre utalhatnak például azt itt előkerült nagyméretű gránitoszlopok, amelyek eredetileg Kis-Ázsia területéről származnak és esetleg egy lebontott templom vagy porticus részei lehettek.

 

 
A Kis-Ázsiából származó gránit oszlopok vizsgálata

 

Ezekből - legalábbis előkerülési helyük alapján, többet is kaphatott a város, mivel nemcsak az Iseumba, hanem más fontos helyekre, pl. a császárkultusz központ és a forum épületeihez is jutott belőlük. Ez a szentély ebben a formában a Kr. u. 3. század első évtizedéig áll, majd ismét egy nagyarányú átépítés következett, amely során az épület megkapta a márványból készült főhomlokzatot, a fantasztikus domborműegyüttessel. A számos periódus közül ezek a legfontosabb és leglátványosabb építészeti maradványok, melyek a Severus dinasztia alatti átépítéshez köthetők. Ekkor nyeri el az épületegyüttes a közismert, az utóbbi idők ásatásai során részletében pontosított alaprajzi rendszerét is.

 Az Iseum alaprajza a Kr. u. 3. század elején

 

A szentkerület a Borostyán út felé nyitott porticuson át volt megközelíthető, ahonnan a hatalmas, haránt elhelyezkedésű előcsarnokba léphettek a hívek. Innen a ma is álló monumentális gránitoszlopok között juthattak az oszlopcsarnokokkal keretezett, mészkőlapokkal burkolt udvarra, amelynek fő helyén, egy magas pódiumon állt Ízisz istennő központi szentélye. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a 9,5 méter széles épület frontját nem négy, hanem hatoszlopos elrendezésű homlokzattal rekonstruálhatjuk. Ebben a szentélyben őrizték az istennő szobrát más kultusztárgyakkal egyetemben, ám ide csak a legbelsőbb misztériumba beavatottak - mindenekelőtt a papok, léphettek be.

Az árkádos udvar az istennő szentélyével

 

“Most minden avatatlant eltávolítottak, engem nyers lenvászon lepelbe öltöztetnek s a főpap kézenfogva bevezet a szentély legbelsejébe. Bizonyára izgatottan veted föl itt a kérdést, kíváncsi olvasóm, hogy ezután mi szó esett és mi történt. Elmondanám, de elmondanom nem szabad, megtudhatnád, de meghallanod nem szabad.” (Apuleius: Az aranyszamár.)

 A szentély homlokzata (Mezős Tamás - Mráv Zsolt -  Sosztarits Ottó)

 

A párkányokkal tagolt homlokzat frízének domborművei méretüket és kivitelüket tekintve Pannoniában egyedülállóak. A reliefek ugyanis nem a korszakra jellemző módon utólag felerősíthető táblákra készültek, hanem a homlokzat építőköveiként felhasznált 1-1,5 tonna súlyú márványkvádereket faragták meg. A reliefek nagyon jól tükrözik az Ízisz kultuszon belüli nagyon összetett istennőképet.

 Az építési felirat újonnan előkerült töredéke

 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ebben az időszakban Íziszben egyesült szinte az összes anyasági, termékenységi vagy szerelemistennő, ahogy ezt az első idézetben olvashattuk is. A szentélyhomlokzat rekonstrukciója szerint a bal oldali, erősen kopott és utólag átfaragott domborművön Ízisz-Hygieia, Serapis-Aesculapius és egy Anubis maszkot viselő, kezében pálmalevelet tartó pap képe ismerhető fel.

“Közvetlenül mögöttük jöttek az istenek, akik ezúttal kegyeskedtek emberek lábai felvonulni. Ím, itt a szörnyű Anubis, lelkek túlvilágra kísérője: fönséges alakja félig fekete, félig aranyos, kutyafejét magasan fölveti, baljában tartja a szárnyas pálcát, jobbjában zöldellő pálmaágat lenget.” (Apuleius: Az aranyszamár)

 

 A homlokzat fríz részlete a kutyán ülő Ízisz és a lándzsájára támaszkodó Mars ábrázolásával (Fotó: Tárczy Tamás)

 

A másik nagyméretű dombormű nagyobbik részét egy kutya hátán ülő, kezében legfontosabb attribútumát a sistrumot tartó Ízisz képe tölti ki. A sistrum csörgő hangja amely– az ősi egyiptomi mitológia szerint, a Nílus áradását megindította. A kutya pedig az a Sótis, amely a Szíriusz csillaggal azonos a Nagykutya csillagképben. Egyrészt ez a csillag segítette az egyiptomiakat a tájékozódásban, másrészt megfigyelték, hogy amikor a nap ott kelt fel ahol a Szíriusz lenyugodott, akkor indult meg a bőséget hozó áradás. Ízisz személye és kultusza tehát erőteljesen kötődik a vízhez és ezért a víz - a megszentelt víz, fontos eleme volt a szertartásoknak, sőt ezzel történt az áldozat bemutatása is.

“a főpap végigjárta köröskörül sorra az oltárokat, ünnepélyes szertartások közben végezte az istentiszteletet, szent edényben vizet hozott a szentélyből s ezzel áldozott.” (Apuleius: Az aranyszamár)

A termékenységi funkciók mellett még egy olyan fontos elemmel is bővült az istennőkép, amely kapcsolatban állt az egyiptomi gabonával. Egyiptom volt Róma elsőszámú gabonaellátója és Ízisz nemcsak ennek a gabonának, hanem a szállításának, a tengeri hajózásnak és a kereskedelemnek is a védelmezője. Jellemző ábrázolása: Ízisz áll a hajó orrában és a ruhájába kapó szél segítségével jut el a gabona Rómába. Ehhez köthető az istennő legfontosabb római kultusza a március elején ünnepelt Navigium Isidis is.

“Azt a napot, amely a mai éjszakából fog születni, ősrégi jámbor hagyomány nekem szentelte rég: ezen a napon elülnek már a téli viharok, lecsillapodnak a tenger tomboló hullámai, hajózható megint a végtelen víz, és ekkor papjaim új hajót ajánlanak fel nekem s áldozatul hozzák minden árujuk legjavát.” (Apuleius: Az aranyszamár)

A frízen láthatjuk még a pajzsra és lándzsára támaszkodó Mars figuráját, míg a sarokkváder oldalfelületén Hercules alakját, akinek képmásában korábban Commodus arcvonásait vélte felfedezni a kutatás.

Az egyiptomi és a római istenek ilyen jellegű együttes ábrázolása a korszakra általánosan jellemző befogadó vallásszemléletről, valamint a keleti kultuszok és az államvallás erős összefonódásáról tanúskodnak. Ezt jól mutatják az egykori építési felirat két oldalán álló, pálmaágat és győzelmi koszorút tartó Victoria alakok is.

“Most egyikük, akit valamennyien titkárnak neveztek ... magas emelvényről könyvből s irásokból áldást imádkozott a nagyhatalmú császárra, a szenátusra, a lovagrendre, az egész római népre ... ” (Apuleius: Az aranyszamár.)


A szentélyben tisztelt istenségek kultuszképei közül sajnos csak néhány apró töredék maradt az utókorra. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű Serapis kisméretű márvány kultusszobrának feje. A szobortöredék és a homlokzati fríz Serapis ábrázolása alapján felvethető, hogy a szentély – bár felirata szerint azt Ízisznek szentelték – esetleg más istenek – köztük Serapis – tiszteletének is központja volt.

 Serapis szobor feje (Fotó: Tárczy Tamás)

 

Másik fontos darab Amor és Psyché - töredékességében is megkapó szépségű - finoman faragott márványtorzója. 

 Amor és Psyché márvány szobrocskája (Fotó: Tárczy Tamás)

 

Még 1972-ben egy különlegességnek számító, erősen töredékes márványfaragvány került elő, amely egy sast vagy sólymot ábrázol. Ha a töredék egy sólyomszobor töredéke, az a római császárkori Hórusz ábrázolások rendkívül ritka példánya lenne. Amennyiben a darabot sasként határozhatjuk meg, akkor feltehetően egy Jupitert ábrázoló emlék részeként értelmezhető. Ez utóbbi esetben ismét az alexandriai eredetű kultuszok és a római államvallás összefonódásával találkozhatunk.

A tavalyi év során egy újabb fontos lelettel gazdagodott a kollekció: egy nagyjából egyharmad életnagyságú, mezítláb, földig érő ruhában ábrázolt (isten?)nő márványszobrának töredéke került napvilágra.

 A 2009-ben előkerült istennőszobor töredéke (Fotó: Kiss Tamás)

 

A templomból vagy környékéről származó kisleletek között több kiemelkedő jelentőségű és minőségű darab is található: Basztet macskát ábrázoló töredékes bronz szobrocska, illetve egy márványból faragott fiatal fríg sapkás férfifej, melyet Attis, esetleg a bikaölő Mithras  ábrázolásának vélhetünk.

 Basztet istennő bronz szobra (Fotó: Tárczy Tamás)

 

Az Iseum vallási sokszínűségének emlékei a szentélyben előkerült Ízisz, Jupiter-Hamon, valamint Sol és Luna ábrázolásos mécsesek. Eredetét tekintve szintén az egyiptomi kultúrkörből származtatható a városban előkerült íbisz alakú bronzmécses is.

 Íbisz alakú bronz mécses (Fotó: Tárczy Tamás)

 

Az említettek mellett számos olyan lelet ismert a városból, ami ugyan nem az Iseum területéről vagy közvetlen közeléből származik, de vallástörténeti tartalmuk alapján azokat a helyi Ízisz tisztelet – tágabban értelmezve pedig az egyiptomi eredetű kultuszok – fontos savariai emlékeinek kell tartanunk. Ezek közül a Szfinxek tiszteletére emelt kisméretű oltárokat kell megemlítenünk, amelyeket kezdetektől fogva a szentéllyel, illetve az itt folyt kultusszal hozott összefüggésbe a kutatás.

Izgalmas kérdések sorát veti fel a savariai Iseumnak az a topográfiai sajátossága, hogy közvetlen közelében további keleti istenségek tiszteletére emelt szentélyek álltak. Az Iseum délkeleti sarkával szemben, a Borostyán út túloldalán Jupiter Dolichenus szentélyét tárták fel. Az Ízisz szentély északi szomszédságában vagy – a Mainzban feltárt közös szentélyhez hasonlóan - magában a szentélyben Magna Mater-Kybelé kultuszhelye található meg. Az Iseummal szemben pedig, feltehetően egy további, szintén keleti eredetű szentéllyel számolhatunk. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy Carnuntumhoz és Poetoviohoz hasonlóan Savariában is egy kiterjedt szentélykörzet létezett. Ezt a felismerést fogalmazta meg már a múlt század 70-es éveinek elején Szentléleky Tihamér, amikor az Iseum előtt elhaladó Borostyán utat „Keleti szentélyek útja”-kén értelmezte.

A Kr. u. 4. század első felében radikális változások érhették az Iseumot és az Ízisz hívők savariai közösségét. A kereszténység terjedésével az istennő tisztelőinek köre nyilván hamar megcsappant, és a kereszténnyé vált császárok sem igényelték tovább az Istennő támogatását. A híveit és magas rangú támogatóit vesztett szentélyt pedig már maguk a rómaiak bontották el szisztematikusan a 4. század derekán. A romokat elplanírozták, a használható építőanyagot a szomszédos nagyméretű gabonaraktár építéséhez használták fel, míg a márványfaragványok többségét felaprították és meszet égettek belőlük. Az egykori pogány szentély helyén pedig kiterjedt keresztény temető létesült.

Az Iseum 2010. júliusában

A feltárt épületmaradványok és az eddig napvilágra került mintegy félmillió régészeti tárgy alapján ma már biztosnak látszik, hogy mérete, építészeti kivitele, illetve a előkerült leletek alapján a savariai Iseumot a Duna vidéki Ízisz kultusz főtemplomának kell tartanunk.

32 komment

Címkék: régészet egyiptom vallás isten szombathely építészet róma kultusz római régész szentély örökségvédelem


A bejegyzés trackback címe:

http://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr672176773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nagyon szep lesz! Varhatoan mikorra keszul el az uj rekonstrukcio?
Hát, ha elkészül, és ilyen szép lesz, mint a fenti képen, akkor elmegyek és megnézem magam is - pedig az utóbbi időkben már nehezen mozdulok ki itthonról...
ez nagyon érdekes volt, köszönöm
Köszönöm az írást, érdekes volt.

Egy kérdés:
"a szentély régészeti, építészeti és vallástörténeti értelmezésével kapcsolatban számos kérdés és kritika fogalmazódott meg"

például?
stopszmog: A szentéllyel kapcsolatos legfontosabb problémákat még szegény Tóth István fogalmazta meg a Savaria évkönyv 23 kötetében (A savariai Iseum kutatásának eredményei és feladatai.) Savaria 23/3. 1998. 329. skk. Ennél jobban én sem tudom összefoglalni. Ebben a cikkben az alaprajzi tisztázatlanságokat (pl. mért közöltek legalább háromféle alaprajzot a templomról) pl. keltezési problémákat (az ismert leletek alapján a 188-as alapítás nem tartható) és a leletek közzétételének hiányát jelölte meg a szerző a legfontosabb problémaként. Mindenkinek ajánlom a cikkel elolvasásra. Egyébkén mi "feladatgyűjteményként" használtuk munkánk során: adjunk választ mindarra, amiket annak idején még szegény Pista felvetett.
tintinnabulum:
A hivatalos dátumok: az épület műszaki átadása 2010. szeptember 30. projektzárás 2010. december 30. A többit majd meglátjuk....
mindenkinek:
Sorry! isiacus = Sosztarits Ottó
Hát kedves Ottó, ehhez csak gratulálni tudok. További szép eredményeket a Savaria-kutatásban!
Ez nagyon szép!És az írás is tartalmas ,érthető-még nekem laikusnak is-,és érdekes.Remélem minél hamarabb látogatható lesz.A kicsi fiam már nagyon várja!(Ilyen jól sikerültek a fotók!Főleg a Basztet istennő macskaszobra keltette fel nagyon az érdeklődését."Hová lett a többi része?Szegény!:))Köszönjük!
Csinglingling:
Köszi a gratulációt (Krisztián nevében is...)
A macskaszobor tényleg nagyszerű! Nekem is nagyon tetszik!
Valóban pompás szobrocska. Süt róla a macskaság és az isteniség! További jó fotók: Reneszánsz a fáraók Egyiptomában c. tanulmánykötetben (Bp, 2008. Szépművészeti Múzeum - kiállítási katalógus). Valamennyi kép Tárczy Tamás munkája.

Egyébként izgalmas volt, amikor a kiállítás előtti tiszogatás során felfedeztük a macska mellén a skarabeusz vésetet.

Sajnos a szobrocska már a 19. sz. végi előkerülésekor töredékes volt. Alsó harmadát már csak a patina tartja össze....
Nagyon jó a cikk, és különösen érdekes látni így majdnem készen. Ízisz szentély rácsostartó fedélszékkel - ha jól látom. Sikerült-e a betonból "kiemelni" a maradványokat ?
isiacus:
Nagyon szívesen!Nem sok időm van a neten lógni de ide gyakran ellátogatunk és csodáljuk a szebbnél szebb képeket és írásokat.Nem szoktam kommentálni de ez tényleg tetszett.A kisfiam két éves kora óta "bolondul" a régészeti dolgokért és ezt a bugyuta filmeknek köszönheti amiknek a címe:A múmia és A múmia visszatér ,A napkirálynő című mesefilm, Indiana Jones.Akkor azt gondoltam ,hogy nem kellene ilyesmit néznie de most már nem bánom.sőt....:)
Tárcy Tamásnak sok képét láttuk és nagyon tetszik ,hogy egy kis részletből is az egészet el tudjuk képzelni.Nem tudom, hogy hogy csinálja ,de a tárgy legbeszédesebb oldalát találja meg.Ez olyan mint egy sláger részlet,ha nem tudjuk a folytatást akkor is tovább tudjuk dúdolni.A könyvet beszerezzük.Ezt is köszönöm.
További sok és sikeres munkát!Várjuk a következőt!
@Csinglingling: Tamás képeiben az a más, hogy ő mindig (pontosabban, ha csak teheti) természetes fénnyel dolgozik fotózáskor. Ettől egy kicsit más hangulatú lesz minden tárgy...
@Cirpi: Köszönjuk a gratulációt! Valóban: a kőborítás az acél várzszerkezetre lett felcsavarozva. Nekem egy kicsit durva ez a megoldás, hiszen a templom egyik különlegessége, - erre a cikkben is utaltunk - hogy faragott márványkváderek alkották a homlokzatot. Ez tudtommal mindeddig példa nélküli a mi szélfutta provinciánkban. (Az építésmód e tekintetben némiképp archaizál: ennek apropóján másztunk bele a Fáraók reneszánsza c. szépművészetis történetbe 2008.-ban.)
Az épület megfogalmazásában - (amihez persze nem sok közünk volt) - számunkra sok nehezen ehető részlet található, erről a későbbiekben szeretnénk egy önálló posztot felrakni.

A kérdésre: a márványokat még 2001 szeptemberében kiemeltük a betonból. Ennek volt köszönhető, hogy néhány helyen azért már láthatták a darabokat vagy a másolatukat. (Brno, Graz, Bécs, Szépművészeti) Igazából csak a szőlőinda díszes gerenda kiemelése volt problémás, az volt ugyanis szó szerint beöntve a betonba. Féltünk tőle nagyon, de annak idején korrektül jártak el: műgyanta réteget kentek a márvány és a beton közé, ennek köszönhetően nem kellett fogorvosi köszörüvel leszedni a betonmaradékot. A kiemelést egyékbként Baghy Laci és Kőfalvi Vidor barátaink végezték el, jelenleg is ők dolgoznak a kövek rendberakásán. Az eredmény majd az Iseum kiállításán lesz látható...
@isiacus: Kedves Isiacus! A Numinibus felirat Iseumtól való függetlenítését teljesen lezártnak tekinti a Savaria-kutatás? A Numinibus felirat Tóth István tanár úr által megjelölt lelőhelye milyen messze esik az Iseumól?
@szaszu: A Numiniubus felirattal meglehetősen bonyolult a helyzet. Tóth Endre lassan fél életét töltötte el azzal, hogy a kő eredeti lelhelyét kinyomozza: legutóbb a CIL reviziója kapcsán töltött el heteket a szombathelyi levéltárban, hogy a régi silabuszokban végre nyomára leljen a dolognak. No nem annyira azért, hogy az Iseum-nem Iseum kérdésben állást foglalhasson, mivel úgy néz ki a kő feltehetően nem köthető össze az itteni kultusszal. A lelőhely kérdés leegyszerűsítve: Hol került elő a kő tkp. Garten Strasse v. Lange Gasse? hol volt a 100-as házszám egykor. Feltéve már, hogy jó a Mommsen féle adat.
Fontosabb azonban az, hogy az 5 curiába sorolt emberek jegyzéke köthető-e és ha igen, milyen kultuszhoz?
Ami azonban biztos: a kő 188-as consul-keltezése nem játszik az Iseumban. Az időpont ugyanis nem alapitási dátuma a szentélynek, ill. ismereteink szerint még csak átépítés sem köthető ehhez a dátumhoz. A cikkünkben leírtakat pontosítva:
- a korai kis (fa-vályog)-Iseum léte a későflavius kortól biztos, a falfestmények ehhez a periódushoz tartoznak
- kőbeépítés és megnagyobbítás valamikor a 2. sz. első harmadában, praktikusan talán Hadrianus alatt, akiről biztosan tudjuk, hogy Isis-hívő volt és szó szerint tövig bele volt gyógyulva a kultuszba.
A kövekező időszak már a severusoké - ekkor jön a márványhomlokzat...

A 188-as keltezés annak idején Szentléleky Tihamérnak a Hercules homlokzati dombormű Commodussal való azonosa miatt jött kapóra. A Palazzo Conservatore híres oroszlános-herculeses Commodus portréja alapján a sarokdomborműben a császár képmását vélte felfedezni és ehhez a kövön lévő 188-as keltezés tényleg kapóra jött volna. Sajnos csak éppen az Iseumhoz való tartozását nem sikerült mindeddig igazolni...

Ha a felirat lelőhelyét nem is sikerült megnyugtatóan tisztázni, azért ennek során számos igen fontos eredmény született: a Savaria Múzeum kőtárában őrzött Luna Lucifera oltárról azonban Tóth Bandi kiderítette, hogy ez a kő azonban tényleg az Iseumból származik. Luna és Isis azonosíthatósága talán nem igényel túl sok bizonyítást...

Mi pedig arra jöttünk rá, hogy Pista által a szomszédba lokalizált Magna-Mater áldozóhely minden bizonnyal az Iseum szentkerületén BELÜL volt. Magna-mater és Isis közös helyen való tiszteletére - amint arra cikkben is hivatkoztunk - talán éppen a mainzi példa a legjobb...

Szóval a régi adatok rendbetételének igénye is sok új eredményt szolgáltathat még!
@isiacus: Köszönöm a kimerítő választ! Az 5 curiába sorolt emberek jegyzéke szerintem mindenképpen köthető valamilyen kultuszhoz. Egy collegium curia-iról lehet szó, engem pont emiatt érdekel a kő. Márpedig a collegiumoktól elválaszthatatlan a kultikus tevékenység, bármilyen céllal jöttek is létre.
A műemléki bemutatásról:
epiteszforum.hu/node/5410
Kérdés: Vajon összefügg-e a KÖH elnöki tisztségében épp akkor bekövetkezett változással az, hogy - amint a cikk fogalmaz - "A régészek, kutatók között kialakult vita végére pont került"?
Attól tartok, nem.
Elnézést az elírásért: Attól tartok, igen. Vagyis, hogy van összefüggés...
@M M: Nem tudom, pontosan mire gondol a fenti idézet kapcsán, mint ahogyan az erdeti, 2007-es májusi Épitészfórumban megjelentek írója esetén sem.
A tervtanácsok során (erről szólt a citált írás) emlékezetem szerint nem volt vita régészek és műemlékesek között, ellenben annál több a tervezett Iseum helyreállítás gondolatiságáról, módszereiről, szemléleltéről stb.
A feltárások eredényeit, illetve a belőlük készült elvi rekonstrukció tartalmát (pl. négyoszlopos vagy 6+2 oszlopos homolkzatrekonstrukció készüljön-e?) érdemben nem vitatta senki, vagy legalábbis ennek nem adott véleményének hangot!

Az, hogy személy szerint nekem tetszik-e a készülő ház, egyetértek-e pl. az anyaghasználatával, a külső-belső homlokzatképzés eszközeivel az nem régészeti probléma, hanem magánvélemény kérdése.
Az azonban már nem, hogy mely feltárt régészeti részlet került vagy inkább nem került bele a helyreállítás "csomagjába", erről lehet és kell is beszélni, írni és akár vitázni is.
Ebben azonban - miként akkor sem - "a KÖH elnöki tisztségben ...bekövetkezett változás" nem játszik szerepet!
RENDKIVÜL TETSZETT EZ A CIKK! REMEKÜL BEMUTATJA AZ ISEUM TÖRTÉNETÉT ELŐKERÜLÉSÉT JELENLEGI HELYREÁLLÍTÁSÁT! A RÉGÉSZETI LELETEK PEDIG MAGÁVAL RAGADÓAK..MÉG ÍGYTÖREDÉKESEN IS! A FRESKÓ TÖREDÉKEK A POMPEI ISIS TEMPLOM EGYES FRESKÓINAK RÉSZLETEIT IDÉZIK..EGY BÍZTOS A FRESKÓK MŰVÉSZIEK LEHETTEK. VISZONT NAGYON SAJNÁLOM HOGY AZ ISEUM ÜVEG FALAK KÖZÉ LESZ ZÁRVA..SOKKAL SZEBB ÉS EREDETIBB LETT VOLNA HA A SZÍNES REKONSTRUKCIÓT VETTÉK VOLNA ALAPUL A HELYREÁLLÍTÁSNÁL. SOKKAL JOBBAN VISSZA ADTA VOLNA A KOR HANGULATÁT..EZ A HELYREÁLLÍTÁS AT ATHÉNI AKROPOLISZ ÚJ MÚZEUMÁNAK HATÁSÁRA KÉSZÜLT..KÁR..LEGALÁBB IS BENNEM EZT AZ ÉRZÉST KELTI..ÉS OLCSÓBB IS LETT VOLNA EZ A MEGOLDÁS..TUDOM MERÉSZ DOLOG ANALÓGIÁK ELLENÉRE IS EGY ISIS TEMPLOMOT ÚJRA ÁLMODNI..NEM TUDOM MIÉRT DE MÁR RÉGÓTA FENNTARTÁSOM VAN AZ ANUBIS ALAKOS KŐTÖREDÉKKEL..SÉRÜLÉSEI ELLENÉRE VALAHOGY NEM ILLIK BE AZ ISEUM FRÍZÉBE..PEDIG BÍZONYÁRA AZONOS MÁRVÁNYBÓL VAN MINDEN DOMBORMŰ..TÉNYLEG EZT MEG VIZSGÁLTA MÁR VALAKI?? EGYEZNEK -E ANYAGUKNÁL FOGVA?
RENDKIVÜL TETSZETT EZ AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS! REMEKÜL BEMUTATJA AZ ISEUM TÖRTÉNETÉT ÉS JELENLEGI HELYREÁLLÍTÁSÁT! A LELETEK PEDIG MAGÁVAL RAGADÓAK TÖREDÉKESSÉGÜK ELLENÉRE! AZT VISZONT IGEN SAJNÁLOM HOGY NEM A SZÍNES REKONSTRUKCIÓT VETTÉK ALAPUL A HELYREÁLLÍTÁS SORÁN..SOKKAL KORHŰBB LENNE ÉS ÉLMÉNYT KELTŐBB. SOKKAL JOBBAN VISSZA ADJA A RÓMAI KOR HAGULATÁT!! EZ AZ ÜVEGBE ZÁRT ISEUM NEM A LEGJOBB VÁLASZTÁS..ÓHATATLANUL AZ ATHÉNI AKROPOLISZ ÚJ MÚZEUMA JUT ESZEMBE..TÚL SOK AZ ISEUM KÖRÜL A MODERN ELEM..OTT VAN TŐLE PÁR LÉPÉSRE AZ A BORZALMAS KÉPTÁR ÉPÜLET..BÍZONYÁRA IGEN SZÉP LÁTVÁNYT NYÚJTANAK MAJD A KIÁLLÍTOTT LELETEK! REMÉLEM SZÉP ÉS TARTALMAS KATALÓGUS KÉSZÜL MAJD A MEGNYÍTÓRA..?! AZ ANUBIS DOMBORMŰ PEDIG SÉRÜLÉSEI ELLENÉRE OLYAN ÉRZÉSEM VAN MÁR RÉGÓTA HOGY NEM A FRÍZHEZ TARTOZOTT..NEM TUDOM AZONOSÍTOTTÁK-E MÁRA FRÍZEK KŐ ANYAGÁT?
Hááááát..kissé vegyes érzésem van a készülő épülettel kapcsolatban: némileg lego-szerű és hát, az az üveges porticus... az szerintem egyszerűen randa. Agyon fogja nyomni a szentélyt. :(
@laconicum: Minden szóval egyetértek. Nekem a Gyalog galopp egyik idézete jut róla eszembe: "Camelot! Camelot! Csak egy makett."
@csik jenő: köszönet a méltató sorokért. Az iseumi kövek nyersanyagait Zöldföldi Judit és Pintér Farkas (Tübingen), illetve Józsa Sándor (ELTE) vizsgálták petrográfiai szempontból. Az általunk javasolt homlokzati rekonstrukcióban szereplő fríz-elemek kétségtelenül összetartoznak. A három alakos Anubis-relief is. Az Ön hiányérzetet, ill. a nem odaillő voltának benyomását az okozhatja, hogy a domborműves kváder bal oldalát illetve alsó sávját még a római korban lefaragták és a kődarabot másodlagosan, de szintén kötőcsapos technikával egy másik (!!!) római kori szintén kötőcsapos kváder-technikával épült késő-római épülethez (talán éppen az Iseumtól délre ekkor épült gabonaraktárhoz (horreumhoz) használták fel. Innen ugyanis nagyon sok, az Iseum márványaihoz passzoló töredék került elő még Szentléleky Tihamér és Cserményi Vajk ásatásából a Képtár építését megelőzően.

Az szentélyudvart egykor három oldalról keretelő porticusok üveg-vas szerkezettel való ilyen módon való visszaidézése Mezős Tamás tervei alapján készült. Az építészeti tervre e tekintetben SEMMILYEN ráhatásunk nem volt. Az üvegfal léte természetesen nyilvánvalóan abból a kényszerből fakad, hogy az egykor nyitott oszlopcsarnokok helyén zárt, fűthető kiállítóteret kell létrehozni. A megoldás milyenségéről azonban lehet és kell is vitatkozni (ehhez lásd M M hozzászolására adott válaszom). Az persze már egy önálló poszt megírását indukálja.
@laconicum: A porticusról lásd fennt, CSÍK JENŐnek írt válaszom. A rondaság vélemény kérdése, ezt a véleményt speciel magam is osztom! Nagyobb baj az, amit a komment "Agyon fogja nyomni a szentélyt." mondata takar. Ez kétségtelenül így van, hiszen az üvegfalak síkjai a terv alapján túl közel kerültek a pódiumtemplom falához. Szerintem indokolatlanul közel. Az okok között szerepel(het) persze az is, hogy az amúgy meglehetősen keskeny porticusok csak egy szűk, csőszerű kiállítótér létesítésére adnak lehetőséget. Az üvegfalak minden bizonnyal a teret bővítendő kerültek az általunk feltárt és az udvart keretelő több mint két méteres alapfal belső szélére, holott a porticus oszlopai feltehetően beljebb, a vastag alapfalnak a külső, a cellasor felőli szélén állhattak.
@Anderkó Krisztián: Hát kedves Kriszián, vigasztalódjunk, csak vigasztalódjunk...!!!
@isiacus: Hát..azért ez szomorú,hogy semmilyen ráhatásotok nem volt a tervekre. Vajon mikor érjük már meg, hogy az építészek több önmérsékletet és alázatot tanúsítanak műemléki környzetben és nem a saját művészi önkifejezésük dominál majd? Azaz ne maguknak akarjanak már emléket állítani a 2000 éves és jelen esetben meg pláne egyedülálló emlékcsoport kellős közepén. Na, nem mintha ez lenne az egyedüli példa, sajna...
Mezős Tamás tevékenységére a kívülállóknak is alapvető olvasmány az itt kezdődő 2007 végi blogbejegyzés-sorozat:
Amikor megdöglik a sárkány I-VI.
wergida.blogspot.com/2007/11/amikor-megdglik-srkny-i.html
Gratulálok a Szombathelyieknek, hogy van merszük szakítani a szerintem rossz hagyományokkal. Szerintem amit fel lehet építeni, azt fel kell építeni. Ma már a múzeum és műemlék látogatók nem elégednek meg a kívülállók számára gyakran értelmezhetetlen térdig érő, gyakran omladozó romokkal. Csak így tovább!