Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2011.02.03. 05:05 Király Ágnes

Egy rejtélyes késő bronzkori „tömegsír” a Nagykunságban

Rendkívül különös leletegyüttes látott napvilágot 2009. májusában az ELTE Régészettudományi Intézetének nagykunsági megelőző feltárásán. A mai Pusztataskony falutól nyugatra fekvő, a késő bronzkor ún. pre-Gáva (Kr. e. 1300–1100 körüli) időszakára keltezhető gödör először csak egy átlagos telepjelenségnek tűnt, de aljához közeledve megdöbbentő látvány fogadta az ásatókat: a nagyméretű objektumban rengeteg különböző emberi testrész – koponyák, combcsontok, egész felsőtestek, stb. – feküdt meglehetősen nagy összevisszaságban. A leletegyüttes által felvetett számtalan kérdést és problémát a helyszínen nem sikerült maradéktalanul megválaszolni.

A lelőhely

 

2009-ben a Tisza-tótól délre, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Pusztataskony és Tiszabura határában kezdődött meg a Nagykunsági Tározó gátszakaszainak megelőző feltárása, amelyet a kezdetektől a szolnoki Damjanich János Múzeum és az ELTE Régészettudományi Intézete végez. Az ásatások során az újkőkortól (neolitikumtól) a kora középkorig minden időszaknak kerültek elő kisebb-nagyobb leletei, köztük egy nagy kiterjedésű középső neolit és egy szarmata település, egy több száz síros avar temető, vagy például egy honfoglaló kiscsaládi temetkezőhely emlékei (az egyetem által feltárt leletekről bővebben:  http://regeszet.elte.hu/nagykunsag).

 

 

Ami számunkra érdekes, hogy  – Ledence 1-2. lelőhelyén két késő bronzkori műveltség: a halomsíros kultúra (kb. Kr. e. 1700–1300) és a pre-Gáva (Kr. e. 1300–1100) időszak kisebb, tanyaszerű településének objektumai, a leendő zsilipnél pedig egy kiterjedt halomsíros urnatemető került elő (a feltárásokat dr. Sebők Katalin /ELTE/ vezette). Innen néhány kilométerre, Tiszabura határában napvilágot látott egy nagy kiterjedésű, árokkal körülvett pre-Gáva település részlete és két edénydepója (5-6. lelőhely, a feltárásokat Váczi Gábor /ELTE/ és a szolnoki régészek vezették). A leletanyag értelmezése tekintetében fontos, hogy az 1. és 2. lelőhelyek pre-Gáva településeinek egyéb objektumaiban (gödrök, árkok) is kerültek elő további, szórványos és töredékes emberi maradványok.

 

További érdekesség, hogy a nagyméretű telep közvetlen közelében előkerült egy Gáva-kultúrához (nagyjából Kr. e. 1100 – 800) tartozó – mindezidáig csak egyetlen biztos lelőhelyről ismert –temető is (6. lelőhely, a feltárásokat dr. Csányi Marietta és dr. Tárnoki Judit, a szolnoki múzeum régészei vezették).


A leletek előkerülése


Az emberi maradványok a 2. lelőhely tanyaszerű pre-Gáva településének déli részén egy kiterjedt, lépcsősen mélyülő gödörben kerültek elő. Az összefüggő, csontokat tartalmazó réteg a lehumuszolt felszíntől 35-40 cm-re jelentkezett, a gödör legmélyebb pontja pedig ettől nagyjából egy méterrel lejjebb volt mérhető.

 
  A teljesen kibontott objektum a maradványokkal


A gödörben lévő koponyák száma alapján a helyszínen úgy tűnt, hogy abban legalább öt egyén maradványai fekszenek. Az egyetlen, majdnem teljes tetemen kívül a többi váz nagyobb egységeire (törzs, végtagok, fej) vagy teljesen apró elemeire bomlott, és a csontok látszólag összefüggéstelenül borították be gödör alját. Helyzetükből (azaz, hogy teljes érintkezésben voltak egymással) nyilvánvalóan megállapítható volt, hogy a testrészek – bár a bomlás különböző fázisaiban, de egyszerre kerültek az objektumba. 

 
Az egyetlen viszonylag ép emberi váz az objektum északi felében

 

Az emberi maradványok között egy egyszerű bronz huzalkarika, néhány jellegtelen késő bronzkori kerámiatöredék, egy őstulok szarvának egy része, és egy kovamagkő is előkerült, amelyek minden bizonnyal véletlenül (nem szándékos mellékletként) kerültek a gödörbe. 

 
 Nyitott végű bronz huzalkarika a maradványok között

  

A pre-Gáva időszak az Alföldön

 


Az ún. „pre-Gáva időszak” elnevezés az Alföld késő bronzkorának egy meglehetősen zavaros átmeneti, régészetileg alig ismert korszakát takarja, amely időben az alföldi halomsíros- (kb. Kr. e. 1700–1300) és a Gáva-kultúra (kb. Kr. e. 1100–800) közé, nagyjából Kr. e. 1300–1100-ra keltezhető. Természetesen e kultúrák – mint általában minden őskori műveltség – időbeli kereteit csak hozzávetőlegesen tudjuk meghatározni, a dátumok a természettudományos vizsgálatok szaporodásával módosulhatnak vagy tovább finomodhatnak. A legnagyobb problémát esetünkben az jelenti, hogy a területről – az elmúlt évek, eddig javarészt feldolgozatlan anyagain kívül – alig kerültek elő ebbe a horizontba sorolható leletek, így az időszak biztos alapokon nyugvó kulturális-történeti képének megrajzolásával adós maradt a tudomány.

 

Alapvetően ebben a – Bóna István által proto-Gávának keresztelt, majd Szabó Gábor nyomán pre-Gávának nevezett – időszakban az Alföld északi és déli részén nagyjából egy időben, de más-más hatásra jelentős átalakulás indul el az egykori halomsíros népesség anyagi kultúrájában. A dél-alföldi régió a Délvidékhez, Bánáthoz és Vajdasághoz látszik szorosabb szálakkal kapcsolódni, míg északon – így lelőhelyünkön is – a helyi halomsíros elemekből táplálkozó együttesek erőteljes nyugati, urnamezős hatásokat mutatnak.

 

 

Sajnos a jelenlegi kutatási helyzetben még igen keveset mondhatunk ezen átmeneti korszak hétköznapjairól és társadalmi felépítéséről. A csekély mennyiségű publikált leletanyag alapján nem határozhatóak meg sem a pontos településterületek, sem pedig az anyagi kultúra mögött álló népesség. A legtöbb ma ismert pre-Gáva leletanyag településhez kapcsolódik, így az időszakból jóformán nem ismerünk temetkezéseket. Feltételezhető ugyan a korábbi halomsíros tradíciók továbbélése, de a temetkezési szokások birituális jellege (a hamvasztásos és a korhasztásos, azaz „csontvázas” temetkezést is alkalmazták), illetve a későbbi, a Gáva-kultúra időszakának ugyancsak szinte teljesen ismeretlen hagyományai miatt meglehetősen nehéz a témában bármilyen következtetést is levonni.

 

Az antropológiai vizsgálat eredményei

A csontok részletes embertani vizsgálata révén nagyjából 20 korcsoportot lehetett elkülöníteni a csecsemőktől az idős korúakig – nőket és férfiakat egyaránt (az elsődleges elemzést dr. Zoffmann Zsuzsanna végezte). Ez természetesen nem felel meg az elhunytak számának, hiszen a különböző testrészek más ütemben fejlődnek, így ugyanannak az egyénnek különböző csontjai egymástól eltérő életkori sajátosságokat is viselhetnek, illetve több hasonló korú egyénből származó maradványok is lehetnek egyszerre az objektumban. 

 
 Antropológiai egységek az objektumban (helyszíni meghatározás) (Klikk a nagyításhoz)

 

Az egyének minimális számára első lépésben az azonos típusú csontok azonos (jobb vagy bal) oldali darabszámából lehet következtetni, melyre esetünkben legalkalmasabbnak a jobboldali orsócsontok (radiusok) bizonyultak: segítségükkel minimum 12 egyén maradványait lehetett az objektumon belül biztosan elkülöníteni. Tovább árnyalta a képet, hogy a megvizsgált négy, önállóan előkerült koponya közül nem mindegyik volt megfeleltethető a radiusoknak, így valószínűsíthető, hogy még többen lehetnek a „sírban” (hogy pontosan hányan, az egy későbbi, még részletesebb vizsgálat során derül majd ki).

Nyilvánvaló tehát, hogy a gödörben nem teljes tetemek hevernek – de vajon hogyan és miért így kerültek ide ezek az emberi maradványok? Kitüntetett nem és életkor hiányában a csontok nem utalnak semmiféle szándékos megkülönböztetésre, szelekcióra. A kérdés tisztázása érdekében az íróasztal mellől jobb, ha visszatértünk az ásatási megfigyelésekhez.

 

Hogy kerül a csizma az asztalra? – Árulkodó jelek a földben

A déli gödörrészben, a koponyák alatt felfigyeltünk egy fekete, faszenes foltra, illetve a csontok alatt egy egyenletes, vastag betöltésrétegre is, amelyek további vizsgálatától reméltük a leletegyüttes jobb megértését. 

 
 Faszenes folt a gödör déli felében lévő koponyák között

 

Mivel a csontokon égés nyomai nem mutatkoztak, a koponyák alatti faszénmaradványok valószínűleg – a kerámiatöredékekhez, állatcsontokhoz és a magkőhöz hasonlóan – a tetemekkel együtt kerültek ide.

A mélyebb gödörrészben jóval töredékesebb, bomlottabb állapotban lévő maradványok feküdtek, melyek körül valószínűleg minimális mennyiségű szerves anyag maradt. Ezzel szemben az északi (magasabb) félben fekvő, sokkal épebb testrészeknek lágyszövetekkel – ill. azok egy részével – együtt kellett az objektumba kerülniük, amelyből azonban sehogysem keletkezhetett akkora betöltésréteg, mint amit a csontok alatt megfigyelhettünk. 

 
 Közel 10 cm-es betöltésréteg a maradványok alatt.


A magyarázatot talán az adhatja, hogy a déli gödörrész előbb töltődött fel emberi maradványokkal, mégpedig az északi lemélyülés irányából: a csontok és testrészek elhelyezésével együtt számos egyéb szerves anyag (textil, bőrök, stb.) szétszóródhatott a felszínen, amelyet a „temetést” végzők letapostak. Természetesen az sem elképzelhetetlen, hogy az emberi maradványok eleve földdel együtt, illetve azzal keverve kerültek az objektumba, valamint, hogy a két gödörrész már a csontok elhelyezése előtt hulladékgödörként funkcionált.

Nemcsak, hogy a betöltődés történetét (idejét és módját), de sajnos azt sem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az általunk vizsgált objektum – maga a befoglaló két gödörrész – milyen sorrendben keletkezett. Annyi bizonyos, hogy a gödör már a holttestek bekerülése előtt funkcionált: valószínűleg egy „szabályos”, méhkas alakú tárológödör lehetett, amelyhez később északról valamiért hozzányitottak egy sekélyebb, amorf formájú mélyedést. 

 
 Az objektum részeinek formája jól kivehető a merőleges fotón

 

Valószínű, hogy ez az átalakítás is még jóval a tetemek deponálását megelőzően történt, ugyanis a csontok mennyisége nem indokolta volna az eredeti objektum kiszélesítését: minden emberi maradvány „kényelmesen” elfért volna az egyetlen, mély gödörben. Ha jobban belegondolunk, ekkora mennyiségű emberi maradvány elföldeléséhez nyilvánvalóan az éppen elérhető legnagyobb méretűt használták fel, amely csak e kétlépcsős kiképzésében felelhetett meg ennek a „praktikus kritériumnak”.

Ha megvizsgáljuk a különböző testrészek ill. csontok elhelyezkedését, jól látszik, hogy a „könnyen összeszedhető” és jól mozgatható koponyák és hosszúcsontok (főként combcsontok) a déli gödörrészbe ömlesztve („beborítva”) helyezkednek el, míg a hozzávetőlegesen ép felsőtestek vagy vázak, illetve a karok részei csupán az északi lemélyülésig húzva fekszenek. Elképzelhető, hogy a rothadó maradványokat valamilyen hordeszköz segítségével – textilre, bőrre, saroglyára fektetve, kosárba gyűjtve – vitték a helyszínre, és épp csak annyi időt töltöttek az elhelyezésükkel, amennyi szükséges volt. De vajon miért? 

 
A különböző típusú vázrészek elhelyezkedése az objektumon belül. (Klikk a nagytáshoz)

  

Háborús konfliktus a késő bronzkori Alföldön?

Első ránézésre úgy gondoltuk, hogy a „tömegsírban” valamilyen támadás során elesett áldozatok tetemei nyugszanak, amelyek minden bizonnyal azért vannak ilyen lehetetlen állapotban, mert az egykori tanyaszerű telep lakóit egytől egyig lemészárolták, és túlélők híján több hónap vagy év is eltelhetett addig, ameddig valaki végre elföldelte őket. Ismerve a korszak hasonló nyugat-európai leleteit, ez nem is lenne olyan meglepő, ugyanis ebben a – halomsíros és urnamezős időszak közötti átmeneti – korszakban (kb. Kr. e. 1300–1200) szép számmal kerülnek elő erődített telepek árkaiban és gödreiben, főként harci sérülés miatt elhunyt egyének maradványai.

Legnagyobb meglepetésünkre azonban a pusztataskonyi csontok felszínén semmilyen erőszakra vagy traumára, de még gyógyult, „háztartási balesetre” utaló törés, vágás, szúrás vagy ütés nyoma sem volt, sőt azokon sem betegségre, sem pedig – az egyoldalú táplálkozás következtében gyakori – tápanyaghiányos állapotra utaló elváltozások nem láthatóak. Ami pedig még ennél is érdekesebb, hogy a csontok felszíne teljesen ép: a föld alatti üregekben lakó kisrágcsálók fognyomain kívül semmilyen tafonómiai sérülés nem található rajtuk. Ez pedig arra utal, hogy a tetemeknek a bomlás megindulása után, de még a gödörbe kerülésük előtt huzamosabb ideig valamilyen zárt helyen kellett lenniük – egyértelművé vált tehát, hogy más magyarázat után kell néznünk…

Tafonómia

 

Taphos (gör.) = temetés, nomos (gör.) = törvény, a szó szoros értelmében az eltemetődés törvénye. A régészet segédtudománya, alapelveit az őslénytantól kölcsönözte. Különféle természettudományos törvények, módszerek és kísérleti eredmények útján próbálja meg feltárni mindazokat a biológiai, fizikai vagy kémiai tényezőket, amely a leletképződés (tehát a tárgy/szerves anyag földbe kerülése és megtalálása között bekövetkezett változások) folyamatát meghatározták.

 

Az ősök továbbélnek – Kollektív és egyéb másodlagos temetkezések

Számos – főleg újkőkori – régészeti kultúrában megfigyelhető az elhunytak több lépcsőben való elföldelése, amelyet – bármely rítus szerint történjen is – általánosan másodlagos temetésnek nevezünk. Mivel az esetek többségében a maradványokat ilyenkor valamilyen magaslatra helyezték, hogy az állatok és az időjárás megtisztítsa a csontokat a lágyszövetektől, a rítus legfontosabb ismertetőjegyei a csontokon jelentkező erőteljes tafonómiai elváltozások. Mint már említettük, Pusztataskonyban a csontok rendkívül jó állapotban kerültek elő, ezért szinte magától értetődő, hogy ezt a temetkezési formát is kizárhatjuk az értelmezési lehetőségek közül. De mi van akkor, ha a tetemek korhasztása nem a szabad ég alatt történt?

Leletegyüttesünk egyik „legközelebbi” párhuzama az észak-amerikai Potomac indiánok körében ismeretes, ahol megfigyelték, hogy az elhunytakat csak bizonyos – hosszabb-rövidebb, az ünnepkör által meghatározott – időközönként, nagyobb csoportokban temetik el. Ilyenkor mindegyik tetemet az éppen aktuális állapotában helyezik végső nyugalomra, így a legkésőbb elhunytak akár teljesen „normális” temetkezésnek tűnnek, míg a már régóta korhadó testek a legnagyobb összevisszaságban kerülnek a közös sírba.

A pusztataskonyi gödör esetében azonban – egyetlen, és ráadásul telepen belüli előfordulásként – nem állíthatjuk, hogy a késő bronzkorban itt is létezett ilyen fajta temetési szokás. Az azonban elképzelhető, hogy ez a Nagykunságban élő csoport halottait valamiféle közösségi épületben őrizte, és vagy egyáltalán nem, vagy csak adott ünnephez kapcsolódóan földelte vagy hamvasztotta el azokat. Mivel erre vonatkozóan sincs több régészeti bizonyítékunk, továbbra is csupán találgathatunk.
Amit tehát a leletről megtudhattunk…

Megállapítások


Összegezve eredményeket a következőkre jutottunk:


1. az oszlás különböző fázisaiban lévő tetemek alapján azok helyzete másodlagos

 

2. a maradványok elföldelése egy időben történt

 

3. a csontokon nem látszanak erőszakos cselekményre vagy betegségre utaló nyomok

 

4. nincsenek tafonómiai sérülések (állatrágás, időjárás okozta elváltozások)

 

5. nincs valódi sírgödör (bár nem állapítható meg egyértelműen, hogy a gödrö(ke)t e célból nyitották-e)

 

6. nem állapítható meg kitüntetett nem vagy életkor, tehát nincs szelekció

 

7. nincsenek mellékletek vagy viseleti elemek (csak véletlenszerű előfordulás)

 

8. a csonttípusok elkülönülése valószínűleg gyakorlati okokkal magyarázható

Mivel a csontokon semmilyen sérülés nyoma nem található, illetve az elhunytak bizonyíthatóan nem ugyanabban az időben (de nem feltétlenül különböző okból) vesztették életüket, kimondhatjuk, hogy a pusztataskonyi objektum nem tömegsír. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy az itt elföldeltek halálát egy olyan betegség vagy járvány okozta, amely a csontjaikon nem hagyott nyomot.

Továbbá, mivel a maradványok elhelyezésében sem rendszer, sem pedig tiszteletadás jele (tájolás, mellékletek) nem figyelhető meg, sőt a csonttípusok elkülönülése is inkább gyakorlati okokkal magyarázható, ezért azt nem tarthatjuk – a szó hagyományos értelmében vett – temetkezésnek sem.

Mindent egybevetve legvalószínűbb, hogy valamilyen külső nyomás hatására – talán egy tényleges, a települést ért támadás vagy egy vezetői váltás miatt – az itt élő közösség rákényszerült arra, hogy az ún. „halottak házát” kiürítse. Hogy ez valójában miért történt ilyen, mindenfajta tiszteletet nélkülöző módon, valószínűleg sohasem deríthetjük ki.

Akármi is volt az indíték, a Pusztataskony határában előkerült késő bronzkori objektum mind a korszakban, mind a területen kétségkívül egyedülálló, az általa felvetett számtalan kérdés megválaszolását pedig talán csak egy hasonlóan furcsa jelenség előkerülésétől várhatjuk.

 

Az írás az ELTE Régészettudományi Intézetének és a Sírásók naplója - régészblog együttműködésének keretében jelent meg.

17 komment

Címkék: régészet antropológia őskor elte sír természettudomány régész hulla örökségvédelem bronzkor


A bejegyzés trackback címe:

http://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr932630728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bogyi bácsi 2011.02.03. 13:45:04

Érdekes, de nekem kicsit magasnak tűnik az alföldi HG-re ez a Kr.e. 1700-as szám! Mondjuk a Kr.e. 16. sz. közepét is nehezen nyeltem le a Kosziderre, de ez még 150 évvel visszadobja a középső bronzkor végét. A tömegsír ugyanakkor érdekes, talán a telep anyagával összenézve világosabb lesz a kép.

Király Ágnes 2011.02.04. 08:49:25

@Bogyi bácsi: Igaz, a HS abszolút kezdete a Kr. e. 1700 körüli időpont, az Alföldön majd' 100 évvel később jelentkezik, de kérdéses, hogy a koszideri időszakban van-e vagy nincs, ezért írtam az egész komplexum kezdődátumát. De jogos a megjegyzés, köszönöm.

Bogyi bácsi 2011.02.04. 09:44:48

@Király Ágnes: Nehéz megítélni, hogy a koszider előtti/alatti halomsíros elemek már valóban a HG etnikumához köthetők-e vagy sem. A tolnanémedi kincsek és a dél felé történő magyarádi expanzió véleményem szerint már ezt a folyamatot jelzi előre. Ezt egy "halomsírosok által generált népmozgásnak" lehetne talán értékelni, ami nagyon hamar létrehozza különböző territoriális variánsait. A legkorábbi HG anyag szerintem ezzel a késő magyarádi vándorlással jut el a Dunántúlra; Horváth L. az 1994-es Zalai Múzeumban is ezt hangoztatja. Érdemes szemügyre venni Velem-Szentvid anyagát is, ahol megjelennek mészbetétes fémek, majd a Veterzov-Böheimkirchen-csoport anyaga is. A HG dunántúli megjelenésére kapott C14 adatokkal kapcsolatban pedig egyelőre leginkább szkeptikus vagyok.
Az azonban külön értékelendő, hogy sorakoznak az alföldi anyagok; eléggé nagy a kavarodás az itteni Halomsírosokkal, hogy a Gáva-Pregáva kérdést már ne is említsem.

Hullafotós 2011.02.05. 09:42:25

Ágnes,

Had kérjek a szakmán kívüliekneknek némi magyarázó lábjegyzetet. Szakmai köreitekben használ kifejezések, utalások, nekünk nem teljesen tisztázottak, ill. határozott tartalmúak.

Gáva kultúra
középső neolit
edénydepó
lehumuszolt felszín
mellékletek

A tudományos értekezés mellett jó lenne olvasni annak emberi oldaláról, pl. mennyi időt vett igénybe a "kiásás", hányan végezték és egyáltalán, egy magyar régész honnan tudja, h a Potomac parti indiánok hogyan temetkeztek? Egyetemi tananyag, kiadja a nemzetközi régészeti adatbázis nevű, minden régész laptopjára telepített tudományos szoftver, vagy hívogatni kell az ismerősöket, profokat, ki hallott hasonlóról.

hullakatt

Király Ágnes 2011.02.05. 17:48:23

@Hullafotós: Fotós kollégának és minden kedves Érdeklődőnek javaslom a Google nevű tudományos szoftver alkalmazását hasonló kérdésekben való tájékozódáshoz. De hogy ne kelljen fáradniuk:

Gáva-kultúra: a késő bronzkor és kora vaskor fordulóján (kb. Kr. e. 1100-800) a Duna-Tisza-közének keleti felétől Délkelet-Szlovákián át Erdélyben és Moldvában elterjedt, főként fényes fekete, árkolt díszű kerámiával és magas színvonalú bronzművességgel jellemezhető kultúráját értjük, melynek leginkább településeit ismerjük, köztük nagy kiterjedésű, erődített telepekkel (pl. Baks, Telek, stb.)

középső neolit: melléknév, a "középső neolitikum"-ból (újkőkor) képezve. Itt nagy általánosságban az ún. alföldi vonaldíszes kerámia kultúra időszaka értendő alatta, kb. Kr. e. 5400-4900 között.

edénydepó: nagy számú edényből álló "kincsegyüttes", amely általában gödrökben kerül elő, és ép vagy szándékosan összetört kerámiákból áll. A késő bronzkor idején leggyakrabban 10-20 fő számára elegendő "étkészlet": kásástálak és ivócsészék maradványai kerülnek így elő.

lehumuszolt felszín: nagy felületű ásatások kezdetekor gépi erővel lenyesik a talaj felső, termékeny rétegét (humusz - vastagsága mindenütt eltérő), és az így elért altalajban rajzolódnak ki a régészeti (és egyéb) objektumok, amelyek később feltárásra kerülnek - ezt az állapotot nevezzük lehumuszolt felszínnek.

mellékletek: temetkezés során a halott mellé tett tárgyak összessége. Ún. valódi mellékletnek csak azok a tárgyak számítanak, amelyek nem a viselet részei (pl. ékszerek, gombok) vagy a temetési szertartás kellékei (pl. koporsókapocs), de a gyakorlatban ezeket is mellékleteknek hívjuk.

A Potomac indiánokról pedig a magyar régész - csakúgy, mint bármelyik nemzetből való társa - különböző szakirodalmakban olvas. Ha szerencséje van, akkor éppen jól is jön az adott információ a munkájához. Jelen esetben talán az American Antiquity egyik '80-as évekbeli számában bukkantam erre az információra.

Tisztelettel,

Lacpas 2011.02.06. 22:00:40

Ennek a lelohelyre mutato google maps felvetelnek a kozeppontjaban egy "kor" alaku telepules nyomait velem felfedezni:

www.google.com/mapmaker?hl=ro&fll=47.454051,20.509962&fr=0.00029,0.000429&mpp=0.807585&gw=12&ll=47.454089,20.509852&spn=0.000608,0.001706&t=h&z=20

De az is lehetseges, hogy csak en kepzelek bele mar minden hulyeseget a legifelvetelekbe. :)
Remelem sikerul megnyitni a linket.

Bogyi bácsi 2011.02.07. 14:45:36

@Lacpas: Az a kör alak valószínűleg egy, a települést körülvevő, árok nyoma. Nem szokatlan jelenség az Alföldön és máshol sem. Ott, mármint az Alföldön, már a középső neolithikumtól adatolhatók, és természetesen a bronzkorban is megvoltak. Nem feltétlenül védelmi funkciót töltöttek be. Sok esetben csak amolyan határoló árok szerepük volt, hogy a jószág ne kódorogjon el mindenfelé a településen kívülre.

Masek Zsófi 2011.02.07. 22:12:01

@Lacpas: @Bogyi bácsi: Bizony. Félig:)
A helyes megfejtés: a műholdfelvételen látható, közel kör alakú árok (néhol még mintha a kapuk helye is kivehető volna...) egy késő szarmata - hun kori (3-5. század) település kerítőárka, melynek két széle feltárásra került a csatorna nyomvonalában. A falu középső, legsűrűbb fedettségű szakasza Pusztataskony - 3. lelőhelyen helyezkedett el, ásatója Polgár Zoltán (Damjanich János Múzeum, Szolnok). Az 5-6. lelőhely említett pre-Gáva településének határai a műholdon nem látszanak. (Váczi Gábor reményei ellenére, akitől anno én is tudomást szereztem az itt leírtakról!)

meissa 2011.02.08. 19:31:16

@Lacpas: a műholdképen jól látszik az is, hogy ez tulajdonképp egy magaspart; az első a Tisza medrétől (itt pont nem nagyon változott az elmúlt 4-5000 évben). Ezért a területen borzasztó sok település - és persze temető - van; ott, ahol Ági hullái kijöttek, szám szerint 5 különböző korszak telepjelenségei voltak egymás tetejében. Ezek közül csak igen kevés látszik egy ilyen felbontású fotón, pl. a pre-Gáva telep árkai sem (pedig van sokkal nagyobb is).

Lacpas 2011.02.09. 21:31:43

Köszönöm a válaszokat, mind érdekes dolgokat irtatok. :) Elképesztő, hogy a Tisza ezen magaspartján többezer éve élnek emberek...

Elar 2011.02.09. 22:19:35

@Király Ágnes:
Kedves Ágnes.
Ne haragudj, de Hullafotós hozzászólásával egyetértek. Ismerem a Google-t és használom is, de jobban esik olvasni a magyarázatot a szövegben....

Egy laikus :)

Elar 2011.02.09. 22:27:56

Egyébként gratulálok a cikkhez, jó volt olvasni :)

Király Ágnes 2011.02.10. 07:54:08

@Elar: Kedves Elar!

Félreértés ne essék, a "laikus kérdésekkel" nincs semmi problémám, sőt, szívesen válaszolok bármire. Hullafotós esetében csupán a feltett kérdés stílusában tettem ezt meg.

Egyébként arra elfelejtettem válaszolni, hogy a dolog ún. emberi oldaláról mit lehet tudni. Mivel - és talán ez a cikkből is kiderül - nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy maga a gödör mikor keletkezett, azt sem lehet megbecsülni, hogy mennyi idő alatt ásták. Az is lehet, hogy évtizedeken keresztül mindig csak egy kis agyagot bányásztak ki belőle, de az is lehet, hogy összeugrottak a család férfitagjai és egy délután alatt kikapták a földet. Egyébként az ásatáson egy ilyen - steril, tehát semmilyen rögzítendő leletet nem tartalmazó - gödör kibontása két megtermett férfiembernek - mindenféle okoskodó tudományos dokumentáció általi felfüggesztettség mellett - legfeljebb (de nagyon legfeljebb) két 8 órás munkanapba telik. Már ha rendesen dolgoznak. :)

Á.

Király Ágnes 2011.02.10. 07:58:22

Fentebb kimaradt egy fontos információ: az "egy ilyen gödör" alatt egy ilyen MÉRETŰ objektumot értettem, csak a szót felejtettem el odaírni.

Á.

Elar 2011.02.10. 21:00:50

@Király Ágnes:
:)
14 évesen elküldtek egy pszihológushoz, hogy mi szeretnék lenni?
Nagy nehezen kibőktem, hogy "régész" :)

Nem az lettem. :)

De jó olvasni ilyen "dolgokról" :)

iovianus 2011.03.06. 12:06:56

Nekem úgy tűnik a cikkből, hogy a mélyebb gödörbe valamiféle máglyát raktak, elvégre szenesedés látható ott. (Vagy végig nem?) Akik a tetejére kerültek, azok a gödör alján végezték, akik nem fértek már rá a halomra, azokat oldalra "támasztották". Így lehet az, hogy ezek feje a gödörbe hullott a testük viszont fentebb maradt. Mindezek után beföldelték őket, és kész.
Vagy ezt már a konteón kellett volna leírnom?:)

Egy másik laikus kérdés: A csontvázak alatt nem lehetséges, hogy továbbiak feküdnek? Hogy győződik meg a régész arról, hogy a csontvázak a gödör alján, és nem egy másik halom csontvázon fekszenek?

Köszönöm,
i.

Király Ágnes 2011.03.07. 07:10:25

@iovianus: Rövidre zárva a kérdést: ezek az emberek soha nem égtek meg, illetve sajnos ez az elmélet sem magyarázná a néhányukról hiányzó fejeket, végtagokat és egyéb testrészeket.

Jobb esetben az altalaj (értsd: a bolygatatlan, humusz alatti talajréteg) színben elkülönül az objektumok betöltésétől, és így meg lehet találni a gödrök szélét, alját. Hogy jobban érthető legyen: amikor az ember ás egy baromi nagy gödröt, úgy, hogy már jócskán belemarkol a sárgaföldbe is, és utána visszatemeti a gödröt (vagy - jelen esetben - emberi maradványokkal -, de gyakrabban hulladékkal feltölti), a visszakerülő föld már nem lesz olyan szép sárga, hanem keveredik a humusszal. Ez ad lehetőséget arra is, hogy a lehumuszolt felszínen (ld. feljebb) a beásásokat észrevegyük.
Szóval nem, a csontok felszedése után viszonylag hamar meglett a gödör alja is.