Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Sírásók naplója

Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Hirdetés

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) hallstatt kultúra (2) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2011.02.14. 05:00 Füredi Ágnes – Patay Róbert – Rácz Tibor Ákos

Civil kezdeményezés, intézményi összefogás - Megmentett honfoglalók Dabason

Honfoglalás kori sírok és számos őskori emlék került elő egy példa értékű, civilek által kezdeményezett leletmentő feltárás során a Pest megyei Dabas mellett múlt ősszel. A korábban a kutatás számára ismeretlen, veszélyeztetett lelőhelyet helyi lakosok jelentették be, az ásatás pedig magánszemélyek, vállalkozók és különböző intézmények összefogásával valósulhatott meg. 

Az első honfoglalás kori harcos sírjának feltárása tavasszal

Felfedezés és előzmények

 


A lelőhely története 2003-ban kezdődött, amikor Fojta József és családja Dabas határában természetjárás közben csontokra és cserepekre figyelt fel a szántásban. Felfedezésükről bejelentést tettek a Magyar Nemzeti Múzeumban - a lelőhely azonosítása után ásatásra ekkor nem került sor.

 

 

A területet ezután évekig kaszálóként hasznosították, így a leletek érintetlenül pihenhettek a földben. 2010. márciusában Fojta József ismét a helyszínen járt, és ekkor a frissen felszántott földben újabb cseréptöredékekre és csontokra figyelt fel. Ekkor értesítette a Dabas határát alaposan ismerő, a korábban már számos lelőhelyet bejelentő és leletet beszolgáltató Greman Istvánt, valamint a ceglédi Kossuth Múzeumot, s ennek hatására a hónap végén Patay Róbert és Farkas Zoltán régészek helyszíni szemlét végeztek a lelőhelyen.

 

Megfigyelésük szerint a domb alján szántás dúlt szét néhány sírt (erre az itt talált féltucat kiforgatott csontkupac utalt). Egyik ilyen - khm... - "kupacban" honfoglaláskori sodrott karperec töredéke került elő, valamint a "hozzá tartozó" alkarcsont a bronz ékszer által okozott kékes elszíneződéssel. Találtak még a felszínen kengyeltöredékeket, illetve a datálást megerősítő II. Lothar-pénzérmét is (itáliai uralkodó, 945-950).

 A felszínen gyűjtött szórványleletek egy része

 

A 10. századi leleteken kívül őskori, római kori szarmata és Árpád-kori leleteket is gyűjtöttek: számtalan pattintott kőeszközt, a középső rézkorban jellegzetes mészkőből készült apró, kerek gyöngyöket, kora bronzkori, szarmata és Árpád-kori kerámiatöredékeket, valamint római és Árpád-kori pénzeket .

Már ekkor felmerült az ötlet, hogy fontos lenne feltárást végezni a területen, s ez hamar konkrét szándékká változott, mivel a tulajdonos tervbe vette a terület újbóli felszántását. A még ép sírok védelme érdekében gyorsan kellett cselekedni: áprilisban egynapos leletmentés keretében a kengyeltöredék előkerülésének helyén Patay Róbert és Farkas Zoltán a leleteket bejelentő Fojta József és Greman István segítségével egy 10. századi harcos sírját tárták fel.A felnőtt férfi viszonylag jó állapotú váza mellett íjának markolatlemezeit, vasból készült nyílhegyeket, zablát és kengyeleket találtak.

 

A sír előkerülése újabb lökést adott az eseményeknek: sikerült elérni, hogy a domb számunkra érdekes részét a tulajdonos egy ideig még ne művelje, és Kőszegi Zoltán polgármester támogatást is ígért egy nagyobb területen végezendő leletmentés lebonyolításához. Segítő szándékát jelezte több helyi vállalkozó, valamint a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. A Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének vezetője, Révész László is bekapcsolódott a folyamatba, és megegyezés született a két intézmény közötti tudományos együttműködésről, melynek keretében szegedi egyetemisták önkéntes munkájára is számíthattunk. Végül az ELTE Régészeti Intézetének néhány hallgatója is jelezte segítő szándékát, így 2010 szeptember-októberében sor kerülhetett a lelőhelyen Patay Róbert és Rácz Tibor Ákos vezetésével - a lehetőségekhez mért - legteljesebb körű leletmentésre.
 

A dél-pesti síkság és Dabas környéke mindeddig régészetileg kevéssé kutatott térség volt, s az ásatás több korszak tekintetében is jelentős eredményeket hozott. A régészeti objektumok mintegy kétharmada őskorinak bizonyult, a rézkori bodrogkeresztúri- és a bronzkori Makó-kultúra emlékei kerültek elő, illetve egy Árpád-kori földbe mélyített ház maradványai. A honfoglaláskori temetőt 18-19 sír jelenítette meg számunkra, bár ezek nagy része sajnos bolygatott volt.

 

Az őskori leletek

A lelőhelyen számos őskori objektumot lett feltárva. Egy középső rézkori sírból csak az elhunyt koponyája maradt meg, a váz és a sír többi részét a 10. században ugyanide ásott sírgödörrel pusztították el. A rézkori sír megmaradt melléklete ― a koponya mellé helyezett nagyméretű, 13,7 cm hosszú, kovából készült pattintott kőpenge ― arra mutat, hogy az ún. bodrogkeresztúri kultúra nagyjából a Kr. e. 4. évezred elejéről származó temetkezése került elő.

A penge és a sír

 

Ugyanezen kultúra számos jellegzetes, hálómintával díszített edénytöredéke, a felszínen talált mészkőgyöngyök és több jellegzetes pattintott kőeszköz is jelzi, hogy még több bodrogkeresztúri sírt is rejthet a domboldal.

A középső rézkor után nagyjából ezer év elteltével, a kora bronzkor elején az ún. Makó-kultúra (Kr. e. 2800-2500 k.) népessége létesített települést a dombon: 18 hulladékgödrüket sikerült feltárni, bennük kerámiatöredékekkel és állatcsontokkal. A korszak kiemelkedő szépségű és gazdagon díszített, talán rituális szertartások során használt edénytípusa, az ún. belsődíszes talpas tál számos töredéke is előkerült a gödrökből.

A belsődíszes tál

 

Rendkívül érdekes objektum volt egy kisebb gödör, amiben sok állatcsont ― köztük egy kecske majdnem egész vázával ― és majdnem egész belsődíszes talpas tál került elő, valamint egy másik, igen nagyméretű (kb. 3 méter átmérőjű és 1,8 méter mély) gödör, aminek aljára őstulkok szarvait helyezték.

A kecskés gödör, és a tulok

 

A makói település a felszínről gyűjtött kerámiaanyag alapján nagyobb kiterjedésű lehetett, mint a feltárt terület: a teljes dombháton végighúzódhat. Így a domb eddig nem kutatott részein még előkerülhetnek a település további objektumai, gödrei. A Dabas határában feltárt település a viszonylag intenzívebb, nagyobb objektumszámú makói telepek sorát gyarapítja. 

A honfoglalás kori temető

Az egykor vizenyős, vízfoltokkal tarkított területen húzódó, enyhén kiemelkedő dombhát a máshol is tapasztaltak alapján megfelelő helynek bizonyult egykor az itt megjelenő magyar közösség temetőjének kialakításához.

A sírok nagy része meglehetősen sekély volt, aljuk a humuszhatáron mozgott, ezért akár a korábbi természetes erózió, illetve a későbbi talajművelések erősen csökkenthették a régészeti jelenségek számát. 30-40 évvel ezelőtt a domb egy tábláján szőlőművelés folyt, elsősorban az ezzel járó, a talajt méteres mélységben átforgató szántásnak, rigolírozásnak tudható be a temető nagymértékű pusztulása (ez az 50 cm-nél mélyebb szántásra alkalmazott szép mezőgazdasági szakszó a régészek nagy "kedvence"...). Sajnos afféle "modern-kori archeológia" keretében pompásan lehetett azonosítani az egykori szőlőtáblát: a feltárási terület északkeleti fertályát érintő rigolírozás ekenyomai mélyen felhasították az altalajt - és egyben az oda eső sírokat.

A feltárás és a temető térképe (klikk a nagyításhoz)

 

A feltárás során azonosított sírok közül 9 volt többé-kevésbé anatómiai rendben, a többi igen töredékes, szétszántott állapotban került elő. Utóbbiaknál objektumfoltot (a beásás okozta földkeveredésből adódó elszíneződés) sem lehetett érzékelni, bár néhány csont talán eredeti helyén maradt az ekenyomok közt.

A rigolírozás nyomai

 

Az egyik objektum tulajdonképpen üres foltnak bizonyult, csak formája,tájolása és betöltésének jellege vetette fel, hogy sírfolt maradványának tekinthetjük.

Érdekes megfigyelésekre adott lehetőséget az egyik sírgödör, mely az ásatáson talált egyetlen Árpád-kori házban került elő. A korábbi sír nyugati végébe a kemence kialakításakor áshattak bele, ekkor valószínűleg megtalálták, és eltávolították a csontvázat. A jelek szerint (kipucolt sír, majd használatban álló - átégett tűzterű - kemence) a megtalálók nem aggódtak a halott miatt; bármiképpen is értelmezték felbukkanását, a házat használatba vették...

Az Árpád-kori ház a sírral


A többi sírt többé-kevésbé elkerülte, vagy csak részben érintette a mélyszántás. Elhelyezkedésük rendje igen töredékes, a temető szerkezetéről (sorok, csoportok) nem adnak érdemi (megalapozott) információkat, és a nyomtalanul elpusztult sírok számát sem tudjuk pontosan.

A tavasszal feltárt temetkezésen kívül még egy íjjal felszerelt harcos férfiú sírja került elő, nyílcsúcsokkal, és egy íj markolatlemezével együtt. A halott lábánál ún. részleges lovas temetkezés rítusának nyoma volt megfigyelhető: néhány lócsont volt itt, bolygatott állapotban. A hátas koponyáját nem találtuk, vélhetőleg azt is a sírba ásták egykor, de a szántás miatt már eltűnt onnan. Az embertani vizsgálat - egy harcosnál nem annyira meglepő módon - egyiküknél a felkar szembetűnően izmos felépítését állapította meg.

A másik harcos sírja

 

Íjvég és –markolat borítólemezei


A kalandozó magyar seregek leghírhedtebb fegyvere a messzire hordó visszacsapó (reflex-)íj volt. A speciális eljárással, több rétegből ragasztott, rugalmas karú íjak merev markolatát és visszacsapó karjának végeit sokszor erősítették meg ált. agancsból faragott lemezekkel. A talajban a fa és egyéb részek lebomlottak 1000 év alatt, így az íjakból általában csak ezeket a borítólemezeket találjuk meg, szerencsés esetben eredeti helyükön.

 

Lovas temetkezés

 


A 10-11. században a pogány temetési rítusok folyamán sokszor kerültek lómaradványok is a halottak mellé. Az avar korban gyakran megfigyelhető, egy az egyben a sírgödörben leszúrt és eltemetett lovakkal ellentétben a korai magyar közösségek csak a hátasok alsó lábszárait (csüdét) és fejét helyezték el a sírban, valószínűleg a lenyúzott bőrrel együtt. Előfordult, hogy csak a lószerszámot temették a halott mellé.
 

Egy másik sírban igazi „delnő” nyugodott: a szokatlanul magas, életének harmincas éveiben elhunyt hölgy szintén meglehetősen izmos felkarokkal rendelkezett egykor. Öltözetének elemei közül két bronz karperec maradt meg, melyek alkarjait vagy csuklóit fogták át (valószínűleg ruhájának ujját szorította le velük), valamint kicsi bronz fülesgombok, elöl záródó ruhára utaló helyzetben, a gerinc vonalában. Egyik ujján bizánci vagy balkáni kereskedelmi (tömeg)árunak tekinthető bronz gyűrű volt.

 A kibontott sír

 

A közelben eltemetett, 15-19 éves kora között elhunyt halott nyakánál átfúrt, valószínűleg a ruhára (nyakékre?) felvarrt érmék sora húzódott. A pénzek egytől egyig az ún. kalandozó hadjáratok itáliai területéről származnak (I. Berengár császár, 915-924, Provence-i Hugó, 926-945). Sajnos nem tudjuk, férfi vagy nő maradványait találtuk meg. Koránál fogva már felnőttnek számíthatott egykor, s több lehetőség is felmerülhet az érmék használatát illetően: harcosként maga szerezte a pénzeket, feleségként férjétől kapta, vagy valamely felmenőjétől örökölte azokat? E sok bizonytalan változó az érmék földbe kerülésének időpontját is befolyásolhatta.

Az érmékből álló nyakdísz, feltárás közben

 

Viszonylag mély sírgödörben bukkantak elő egy kislány földi maradványai. A sírt állatjáratok bolygatták, de nyaka körül mégis eredeti helyén maradt néhány aranyozott ezüst, kéttagú csüngős ruhaveret. Egykor némi tartást adó bőr szalagra varrták ezeket, s annak segítségével illesztették a textil ruházatra a csillogó ékítményt. A veretek nagyszerűségén kívül érdekes volt az is, hogy viszonylag szokatlan párosításban, ún. S-végű ezüst karikaékszerekkel együtt találtuk azokat a sírban. Ez a tény szakmai szemmel a kormeghatározáshoz nyújthat fontos információkat.

A kislány ruhadíszei (klikk a nagyításhoz)

 

Karikaékszerek

 

A honfoglalás- és Árpád-kor apró, ám jellegzetes leletei a különböző karikaékszerek. Viseletük módja sok esetben nem dönthető el egyértelműen – általában a fej körül kerülnek elő, így a haj vagy a fül ékszereiként szokták értelmezni őket. Jellegzetes típusok különíthetőek el: pl. sima, nyitott végű karika, S-végű karika, pödrött végű karika, “körte” alakúra hajlított karika. Kialakításuk, anyaguk, és néha viseleti módjuk regionális és időbeli eltéréseket mutathat, ennek vizsgálata, és az újabb adatok értelmezése a kutatás egyik fontos részterülete jelenleg is.

 

Karikaékszerek a temetőből (S-végű, pödrött végű, körte alakú)

Összességében a leletanyag és a sírmező jellege annak használatát a 10. század második felére-10-11. század fordulójára helyezi. A kellő óvatosság mellett (erős bolygatottság, stb.) viszonylag kis létszámú közösségre gyanakodhatunk, és az is valószínűnek látszik, hogy nem ívelt át emberöltőkön a temető használata. Természetesen rengeteg a felmerülő kérdés: az időbeli kereteket felállításán túl jó lenne összefüggésbe emelni a dabas-besnyői leletanyagból nyert információkat a szűkebb környezet (kevésbé kutatott és ismert) honfoglaláskori adataival is. Dabas környéke rejthet még meglepetéseket, hiszen a fent említett Greman István már további adatokat is szolgáltatott a közvetlen környék honfoglaláskori anyagáról: nemrég lelőhelyünktől néhány kilométerre több korszak leleteivel együtt előkerült, 10. századi sírokra utaló négyszöges vereteket, kis rozettát és csüngős veret alsó tagját adta le, de helyi lakosok hasonló leleteket nyújtottak át a Múzeumnak egy másik közeli területről is.

 

Köszönetnyilvánítás 

Végül, de nem utolsósorban szeretnénk leszögezni, hogy a Dabas határában végzett ásatás nem a területre tervezett beruházást, építkezést megelőző feltárás volt, amely a beruházóknak és a múzeumoknak törvény által előírt, a beruházók által finanszírozott kötelessége. Ez a leletmentés azért jöhetett létre, mert helyi lakosok figyelemmel kísérték és kísérik a szűkebb környezetükben előbukkanó kulturális emlékeket, és mert kezdeményezésükre Dabas Város Önkormányzata, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint a szegedi és budapesti egyetemek önzetlen segítséget nyújtottak ezen emlékek megmentéséhez. Lényegileg az összes eddigi munka (a leletek restaurálásáig bezárólag) valamennyi fél részéről önkéntesen és teljesen ingyenesen történt.  

A résztvevők (Klikk a nagyításhoz)

 

Hálás köszönetünket fogadja a lelőhely megmentésében és kutatásában közreműködő valamennyi intézmény, kolléga, leendő kolléga és önkéntes segítő! 

 

 

 

 Stáblista

 Segítőink a terepi munkálatokban:
- Fojta József, Greman István (akiknek a lelőhely felfedezését is köszönhetjük),
- Kozma Tibor vállalkozó (aki a gépi földmunkát biztosította)
- Farkas Zoltán, Kali András, Kecskés Anita és Langó Péter régészek
- Érdi Benedek geodéta
- Kovács Dömötör és Jakucs János régésztechnikusok
- Boros Bence, Czinege Dániel Zsombor, Eszes Adrienn, Füleki Orsolya, Gálffy György, Hegyi Borbála, Hoffer Norman, Lukács Nikoletta, Miháczi-Pálfi Anett, Pilling Zoltán, Sohonyai Brigitta, Szabó Ágnes, Tihanyi Balázs, Varga Zsuzsanna szegedi, és Bodri Máté, Gregor István, Paár Ferenc, Rákóczi Gergely, Zay Orsolya budapesti régészhallgatók

 

Segítőink a tudományos feldolgozásban:
- Révész László (Magyar Nemzeti Múzeum, ill. a Szegedi TE Régészeti Tanszékének vezetője) segítségével jött létre a megállapodás a Szegedi Tudományegyetemmel, valamint értékes szakmai tanácsokat is adott
- Bernert Zsolt és Bíró András (Magyar Természettudományi Múzeum)- a temető antropológiai feldolgozását készítik el
- Tóth Csaba (Magyar Nemzeti Múzeum) - az előkerült pénzérméket készül meghatározni éremtani alapossággal

 

8 komment

Címkék: hírek őskor középkor sír régész örökségvédelem állatcsont fémkereső bronzkor népvándorláskor rézkor honfoglalás kor


A bejegyzés trackback címe:

http://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr662657592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Üdvözletem!

Gratulálok, szép történet! Jó lenne több hasonlót olvasni!

:D
A magam részéről köszönöm minden résztvevőnek az önzetlen segítséget, munkát. Hiszem, hogy azoké a régészeké a jövő, akik, ha segítő jobbot kapnak a civilektől, még akkor is, ha a bal kézben fémkereső van, nem fordítanak hátat!
Bíztatom a fémkeresősöket, hogy keressék azokat a régészeket, akik tudnak és mernek a mai kornak megfelelően gondolkodni, cselekedni. Nem mindig helytálló az a mondás, hogy csak akkor lehet megbízni a fémkeresősben, ha a ló legel a sírján!

Tisztelettel: Greman István
Köszi a beszámolót és gratulációm a munkához! Különösen kiemelkedő a non-standard hozzáállás: akkor és ott is lehet ásni és jó eredményekre jutni, amikor és ahol nincs 9 ezrelék. Kötelező olvasmánnyá tenném mindenkinek, aki régészettel foglalkozik.
Nagyon szép képek és nagyon szép leletek, az összefogásra pedig nem találok szavakat a köszönjükön túl!

Sok ilyet szeretnék olvasni.

hk
Ebben a történetben pár évtizede még semmi különöset nem találtunk volna. Öntudatos állampolgár leletet talál, a tudósok meg odamennek és jól feltárnak mindent...
De ma "valahogy" nem erre megy a világ! Sajnos. Remélem, sokakhoz eljut ez a szép történet és maguk is kedvet kapnak a hasonló, önzetlen tettekhez. Gratulálok minden résztvevőnek!

MM ötlete a kötelező olvasmányról kifejezetten tetszik :-)

(Mellékszál: kifejezetten tetszett a 2. sír lábánál előkerült, ősi ferrari-szimbólum :-)
Köszönöm a profi cikket! Jó ilyet elolvasni.
Az utolsó stábról készült fotón Nagyon édes a pici régész:)))
Örülök-örülünk, hogy jó érzéseket keltett a történet - igen, valami ilyesmi lehet a "működő" örökségvédelem, melynek a múzeumokon-intézményeken kívül aktív részese lett a lakosság, és az önkormányzat. És nyilván érdemes és szükséges "visszaforgatni" az eredményeket - akár helyi kiállítás, kiadvány, oktatási segédanyag formájában is. Lehet, hogy jó lenne egy magyar "Time Team"... :)

Ja, igen, a lovak - nem síron legelnek, szerencsére :), csak sírban porladnak jelen esetben, mint az egykori harcos "Ferrari"-ja...

Még egy apró pontosítás a cikkhez: nem írtam, de a pénzérmés sírban több, mint valószínű, hogy nő nyugodott - a leletek, és azok elhelyezkedése alapján.
@Tajfel: én mostanában olvastam móra ferenc idevágó könyvét, mindenkinek csak ajánlani tudom az utazás a föld alatti magyarországon című művet, amiből bizony kiderül, hogy sajnos a magyar ember sosem becsülte meg a múltját. és milyen sztorik vannak abban a könyvben :(

ez itt egy nagyon jó ellenpélda, és én is szívesen beállnék kubikusnak egyszer egy hétvégén ilyen feltárásba