Véres bronzkori csaták, kő- és csonteszközök titkai, légi régészet, ékszerek a népvándorlás korból - ismét izgalmas eladásokkal várják az ELTE Régészettudományi Intézetének munkatársai és doktoranduszai az érdeklődőket most pénteken, szeptember 23.-án, a Kutatók éjszakáján.
A program:
Dr. Bödőcs András: „Légből kapott” lelőhelyek, avagy „földhöz ragadt”-e a régészet?
A legtöbb emberben él egy kép a régészek munkájáról. Sokan inkább egy szuperkém-kalandor romantikus alakjával akarják azonosítani, míg másoknak a földön kuporgó, talajt ecsetelő, cserepeket ragasztgató alak ugrik be. Csak nagyon keveseknek fordul meg a fejében, hogy a történelemtudomány eme vakondjai esetleg nem is a földön próbálják a keresztrejtvények meghatározása szerinti „örömüket”, azaz a leleteket megtalálni. Létezik a régészeti kutatásnak egy olyan módszere, amellyel a régész felülemelkedik a földfelszínen, hogy tudja hol érdemes majd a föld alá ásni, mégis tudományos elkötelezettséggel mindkét lábával a földön maradni.
Dr. Szabó Gábor - Király Ágnes - Paál Ferenc: Kincsek, csaták és héroszok — Az erőszak arcai a bronzkori és vaskori világban
A elmúlt években az Intézet terepmunkái során számos olyan leletegyüttes került elő, amelyek a Kr.e. 2. és 1. évezred fegyveres konfliktusairól tudósítanak.
Előadásunkban a Bükk- és a Zempléni-hegység őskori erődített településein általunk felderített és feltárt fegyver- és ékszerkincsek, egy szkítakori várostrom szenzációs nyomai, két titokzatos Tisza-vidéki tömegsír bemutatása kapcsán vázoljuk fel a bronzkori és vaskori mindennapokat átszövő konfliktusok lehetséges arculatait.
Szó esik a korszak sírjaiból és fegyverkincseiből ismert lándzsák használati módjának a kutatásáról is. Az előadás során lehetőség nyílik a szóban forgó tárgyak kézbevételére és a néhány kísérleti célból elkészült fegyvertípus kipróbálására is.
Dr. Mester Zsolt: Az ősember keze beteszi a lábát az egyetemre
A történelem legrégibb korszakának emberei szerszámaikat különböző kőzetekből pattintással készítették. A régészeti leletek elemzése és a természeti népek megfigyelése alapján ismerjük azokat a mesterségbeli fogásokat, amelyeket az ősemberek is felhasználtak. A programon ezekből a fogásokból mutatunk néhányat és készítünk olyan szerszámokat, mint az ősemberek.
Csippán Péter: Állati régészet (A lerágott csontok tudománya)
A történeti korokban a háziállatok szerepe lényegesen jelentősebb volt, mint napjainkban. Az állatokat nem csupán élelemforrásul, hanem a mindennapok részeként társként, tulajdonként, értékként és szimbólumként is használhatták. Ennek a kapcsolatnak régészetileg megfogható bizonyítékai az állatcsontleletek, melyek tömeges mennyiségben kerülnek napvilágra.
Jelen előadás ezen speciális leletanyag vizsgálati és értelmezési módszereibe enged betekintést.
Tóth Zsuzsanna: Tudom, mit tettél a csontokkal…
A modern kort megelőzően az állati nyersanyagokat a mainál sokkal szélesebb körben alkalmazták. A munkához és a mindennapi élethez használati és dísztárgyakat, ékszereket készítettek belőle. Az őskor idején, amikor még nem léteztek, vagy ritkák voltak a fémtárgyak, azok munkáját más anyagból készült tárgyakkal, sokszor csonttal, vagy szarvasaganccsal végezték el. Később használati eszközként kevésbé voltak gyakoriak, inkább a bútorok díszítését, fegyverek, kések nyelét, gombokat, rózsafüzért, dísztárgyakat készítettek belőlük. Még a nem oly távoli múltban, nagyszüleink korában is gyakori volt a szaruból készült fésű, vagy ruhagomb, amelyek csak a műanyag elterjedésével tűntek el.
Rövid elméleti áttekintés után a gyakorlatban figyeljük meg nagyító és mikroszkóp segítségével a csontokon a résztvevők által létrehozott nyomokat (pl. fűrészelés, kaparás nyomai).
Horváth Eszter: Mikroszkóp-közeli élmények. Ékszerkészítés a népvándorlás korban – miből és hogyan?
Mit láthatunk egy germán fibulán fénymikroszkóp segítségével? Hogy csiszolták az ékköveket az V. században? És egyáltalán, milyen célból kerül be egy lelet a pásztázó elektronmikroszkóp vákuumkamrájába? A díszes ékszerek mindig jól mutatnak a kiállítási vitrinben, de vajon mit tudunk készítésük történetéről?
A népvándorlás korban dolgozó ötvös mérgező amalgámot használt az ékszerek felületének aranyozáshoz, Indiából származó gránátot vásárolt, hogy a divatot követve színt vigyen a kompozícióba, olykor apróra tört kagylóhéjjal töltötte ki a tárgyak belsejét, hogy tartósak, de egyben könnyűek legyenek, és alufólia vékonyságú ezüstlemezeket pecsételt, hogy ez utóbbit eltakarja. Már akkor is tudatosan spóroltak a drága nyersanyagokkal és persze azt is tudták, hogyan lehet utánozni, hamisítani azokat. Némi gyakorlati, műszeres szemléltetéssel egybekötve most megismerhetjük, hogyan jön rá minderre a régész…
Kolláth Ágnes: Másfélszáz év a félhold alatt: A Török Birodalom régészeti hagyatéka Magyarországon
A török hódoltság százötven évéről többségünknek véres háborúk, merész haditettek, végvári vitézek, pohos basák, parókás németek jutnak eszébe először. Az ország három részre szakadt, a csatározások nem szűntek, pusztultak a falvak és városok, menekültek az emberek. De ahol árnyék van, fény is van: keletről és nyugatról egyaránt újfajta kulturális hatások érkeztek az országba, melyek azután vagy nyomtalanul elenyésztek, vagy megmaradtak, felvirágzottak, és a mai napig jelen vannak életünkben. A régészet segítségével betekintést nyerhetünk ebbe az ellentmondásokkal teli korba, és képet kaphatunk arról, milyenek voltak egy átlagember mindennapjai azokban a bizonytalan időkben.
A programok részletes időpontjai a Kutatók éjszakája honlapján itt találhatóak meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2011.09.21. 07:49:21
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.09.21. 08:51:10
Valaki Valahonnan 2011.11.22. 22:06:32
Kell nekem! Bármit megadok érte!!!
Valaki Valahonnan 2011.11.22. 22:07:01
buvarkund 2011.11.23. 22:35:30
Tanács ingyen: nem "amelyik" hanem aki. Így legfeljebb a középkorban illették az "asszonyi állatot" ami viszont vélhetően nem tesz jót a korszerű trubadúrlírának. :)