Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2008.02.24. 13:22 Karikásostor

Hogyan bontsunk hullát?

"Ha azt akarod, hogy valami rendesen meg legyen csinálva -  magad csinálod!"

– morogja hősünk füstölgő pisztollyal a kezében a hulla fölött valami remek filmben. Valahogy így vagyok én is a sírbontással. Kevés megnyugtatóbb, meditatívabb és egyben izgalmasabb tevékenységet ismerek, mint egy jó kis csontvázas temetkezés kibontását.

Ott van a föld, a hulla, no meg te a gödörben és kezed alatt szép nyugodtan előbukkannak a csontok, a koporsó maradványai és mindazok a tárgyak amit évszázadokkal ezelőtt eltemettek az ügyféllel. Aprólékos munkával előbukkan a koponya, a hosszú csontok, a bordák és kirajzolódnak az apró részletek. Aztán persze sokszor a gyűrű a kézen, a ruhakapcsoló tű a testen vagy az edények a fej mellett.

Ilyen mindez ideális esetben, délután kettőkor, szikrázó napsütésben, június elején, amikor sem a beruházó nem omlasztja rád a metszetfalat a határidő előtt két héttel, sem a szitáló novemberi ónos eső nem fagy rá a csontokra. De hogyan is csináljuk mi a sírbontást? 

Először is, ha szerencsés esetben nem a markoló skalpolja meg ügyfeleink koponyáját és nem árterületen, vagy egykori mocsárban dolgozunk, rutinos szemmel megláthatjuk ahogy kirajzolódnak a sírok foltjai a földben. Ez általában sötétebb vagy világosabb foltokat jelent a talajban, jelezve azokat a részeket, ahol egykor a földet megbolygatták. A sírgödör bontásakor leggyakrabban a koponya bukkan elő elsőnek.

Ez az a pillanat, amikor ideje ügyetlenebb kezű ásatási munkásainkat kitessékelni a gödörből és valami más munkát keresni számukra. A sírbontást tehát, ha nem magunk csináljuk, érdemes a legügyesebb munkásainkra bízni. Én jó aránynak tartom, ha egy ásatási csapatban minden negyedik-ötödik ember képes megbirkózni ezzel a feladattal. 

Meglepő módon, néha nem a legjózanabb és értelmesebb emberek képesek a legaprólékosabb munkákra. Az utóbbi években sokszor dolgoztam egy 50 körüli csontsovány, masszív alkoholista emberrel - nevezzük Pityu bácsinak (az ásatási emberek Magyarországon tradicionálisan már 40 körül megkapják a tiszteletbeli bácsi címet) – szóval, ez a Pityu bácsi úgy bontja ki a legtörékenyebb csontú gyermektemetkezést a homokból, mint a legügyesebb idegsebész.

Szóval, ott van a sírgödör és koponya teteje - ilyenkor ideje elővenni a finomabb szerszámokat. Ásót, lapátot sürgősen elfelejtjük, de legjobb félre rakni a fém spaklikat és kaparókat is és azokat maximum a letermelt föld összehúzására használni. A csontok bontásához legjobbak a fa szerszámok. Keményfából néhány perc alatt remek fakés faragható. Léteznek persze más iskolák is. Vannak akik műanyag étkészletet, vagy orvosi szikét használnak erre a célra - a lényeg az, hogy ne karcoljuk meg és vágjunk bele a finom csontokba. Elengedhetetlen továbbá egy ,vagy több jó ecset használata - én a műanyag nyelű, erős szálú, közepesen széles festőecsetre esküszöm.

A legjobb, ha fejtől lefelé indulunk és koponyát először csak körvonalaiban tisztítjuk meg. Ezután jönnek a hosszú csontok, és a kar helyzetének meghatározása. Fakésünkkel, párhuzamosan a csontfelületekre, remekül megtisztíthatjuk a hosszúcsontokat, majd óvatosan a törékenyebb bordákat. Ha a felsőtest kész, jön a medence, amelynek mélyedésével ajánlott csínján bánni, mert a lapátok könnyen elmozdulhatnak, főleg oldalt fekvő hulla esetén. Ezután jön a láb, amellyel hasonlóan járunk el, mint a karokkal. Ha a talaj nagyon száraz, érdemes a végére hagyni a finomabb részleteket: pl. a koponyán a szemgödrök és a fogak megtisztítását. Ehhez azonban már jól jönnek a még finomabb szerszámok: kisebb fadarabok, fogpiszkáló, vagy manikűrkészlet műanyag nyéldarabjai. Ugyanez vonatkozik a kézfej és a lábfej csontjaira, ezeknek a megtisztítása roppant időigényes, ha a talaj nagyon homokos ezek igen könnyen elmozdulnak.

Természetesen az Indiana Jones filmekben, ahogy az első tárgyat megtalálják, rögtön felkapják és megcsodálják – nos mi ezzel még várunk!

Különösen oda kell figyelnünk az eredeti helyzetben lévő viseleti tárgyak: övveretek ékszerek, a kézbe rakott érmek helyben tartására. Ha a sírban edények vannak, fontos, arra gondolni, hogy abban étel vagy ital lehetett és azokban lévő földből ezek kimutathatóak még vizsgálatokkal, így az azokban lévő földet még nem szedjük ki.   

Ahogy a sír belsejéből kifelé haladunk, lassan kirajzolódik a sírgödör teljes formája. A mi éghajlatunkon a koporsók csak ritkán maradnak meg hosszabb időn keresztül, de a  koporsók vasszögei és a deszkák lenyomata sokszor jól megfigyelhető.

Ha végre elégedettek vagyunk az eredménnyel, irány a fényképezőgép, hogy megörökítsük munkánkat. Legjobb ha a létráról viszonylag sík felültben fotózzuk ügyfelünket és persze elengedhetetlen ehhez a léptékrúd és a tábla.

Ami ezután jön, az a csontok és a mellékletek lerajzolása és bemérése, amelyhez általában az 1:10-es léptéket használjuk. Ha más vizsgálatot nem végzünk, ezután végre jöhet a sírrablás nagyszerű valódi pillanata, amikor kiemelhetjük és kézbe vehetjük a sírba helyezett tárgyakat. 

Jó étvágyat hozzá…


     

 

 

     

4 komment

Címkék: régészet sír hulla


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr38352401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzigMa 2008.04.08. 08:46:13

Nagyon aranyos, ahogy teljesen mellékesen, mindennaposan leírod, ahogy a cupákokat szedegetitek ki. Izgi. De azért biztos vagyok benne, hogy valahol egy kicsit zavar, hogy az ott egy ember volt valaha. Szegeden néztem meg minden nap, ahogy a régi templom temetőjét tárják fel, volt ott a falban egy nagyon átható tekintetű koponya. Biztosan nem én voltam az egyetlen, akit zavart a tekintete, mert másnapra a régészek betettek neki két gesztenyét. :)
Azért tényleg kevés izgalmasabb munka van. Régésznek kellett volna mennem.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2008.04.08. 17:04:33

Engem ez sohasem zavart. A Magyarországon általában előkerülő régészeti korú csontvázakon általában már nem más anyag marad meg. Egy kicsit más ez Afrikában a homokban a mumifikálódott holttestekkel, de ahhoz is hozzá lehet szokni!

teabore 2008.09.10. 11:16:10

Köszönöm a tippeket, ha legközelebb ilyet csinálok, már tudom, hogy kell :))))))

kissi 2010.01.09. 15:20:48

eddig még nem bontottam sírt, de szépen lassan annak is eljön majd az ideje és most ezt a cikket elolvasva még jobban várom, mint eddig!