Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2008.03.07. 09:27 Havas Zoltán

Sírbontás a sötétben - rejtély a Csúcshegyen

Egyik legkedvesebb ásatási élményem a Harsánylejtőn végzett feltárás 2006-os szezonjához kötődik. Itt arra nyílt lehetőségünk, hogy decemberi hidegben, éjszakai sötétben bonthassunk ki egy igen  különleges római sírt.

1996-tól több ásatási szezont felölelő, nagyszabású régészeti projekt vette kezdetét Budapesten, a III. Csúcshegy-Harsánylejtő nevű lelőhelyen. Az ingatlanfejlesztésre kiszemelt több mint 30 hektáros zöldterület, egykori szántó és gyümölcsös igen intenzív régészeti lelőhelyet rejt magában. A késő-neolitikumtól az Árpád-korig valamennyi nagyobb régészeti korszak képviselteti magát itt. Eddig főként településekhez tartozó jelenségek sokaságát tárhattuk fel, de néhány temetkezésre is rábukkantunk.

A római korból eddig egyetlen sírt érintett az ásatás, erről jelenleg még nem tudható biztosan, hogy teljesen magányos, vagy kisebb sírcsoport részét képezi, az azonban megállapítható, hogy nem egy kiterjedt temető részlete. A sírhely egy olyan falu belterületének a szélén került kialakításra, ami a Kr.u. 1-2 század fordulóján, a 2. század első felében élhette fénykorát, és a nyomokból ítélve, a 3. századot már csak csökkent területen és jelentőséggel élte meg.

A sír nem csak tudományos szempontból vetett fel érdekes kérdéseket, de feltárása is az átlagosnál kalandosabban ment végbe. Mivel 2006 decembere nem volt rendkívül fagyos, és mind a kitűzött feladat, mind pedig az ásatás költségvetése és stábja kitartott, csak december 20-án vonultunk le a munkaterületről. A római sír feltárására 15-én került sor. A munkaidő, és a napfényes órák (kb. 1/2 8 - 16) szabta keretek közt sikerült megoldani a csontváz és a mellékletek megtisztítását, fotózását, rajzolását, leírását. A lemenő nap mind kevesebbet segített, a sírrajzot készítő kollégám ujjai is kezdtek megdermedni, és a fényképezőgép vakuját sem volt érdemes kikapcsolni.

A sírban találtak óvatos kiemelése és becsomagolása azonban már teljes egészében fél négy után, vagyis gyakorlatilag sötétben zajlott. Mivel más eszköz nem állt rendelkezésünkre, kénytelenek voltunk tüzet rakni a sír közelében, a munkafelületen kívül. Így testileg és lelkileg egyaránt melengető fényforrást biztosítottunk az érzékeny feladathoz. A túlórában is kitartó lelkes csapat végül fél hat után tért vissza az ásatási bázisra a becsomagolt leletekkel. Ekkorra a tűzből is csak parázs maradt, és teljes éjszakai sötétség borult a hegyoldalra.

És hogy miért is mindez a kitörő lelkesedés, és szorgalom? Szó sincs róla, hogy aranyakkal lett volna tele a sír! Azt viszont igen hamar észrevettük, hogy az eltemetett koponyája rómaiaktól szokatlan módon torzított volt!

Az északnyugat-délkeleti tájolású sír egy középkorú férfi fakoporsós temetkezését rejtette. A férfi koponyáját, még gyerekkorában kétszeresen, fejtetőn, és homloknál torzították kitartó bandázsolással. A keskeny koporsóból csupán fa maradványok és koporsószegek voltak megfigyelhetőek, a vázon viselethez tartozó tárgyat nem találtunk. A mellékletek a koporsón kívül kerültek elhelyezésre a sírgödörben: három vörös festésű kerámia korsó a fej közelében, egy korsó derék magasságban, egy nyersszínű, bordás falú, és egy szürke kerámia pohár lábnál. A koporsó, és a sírgödör fala közti résbe egy vasszegekkel kivert talpú lábbeli-párt helyeztek, aminek szegecsei ilyen módon, a lábaktól távolabb, a sírgödör falán megtapadva maradtak fenn.

A sírban talált kerámiák párhuzamaik alapján legnagyobb valószínűséggel a Kr.u. 2-3. század fordulójára keltezhetőek, 3. századnál semmiképp nem későbbiek. Az illető férfit meglehetősen átlagos római mellékletekkel ellátva, római módra temették el, koponyáját azonban gyerekként a birodalom akkori lakosai számára idegen módon torzították. A koponyatorzítás szokása Európában a Kr.u. 5. században terjedt el, ekkor a hunok hozták magukkal Ázsiából, de számos germán nép körében is népszerűvé vált a fejforma ilyetén mesterséges alakítása. Mindez sok érdekes kérdést vet fel az eltemetett életútjával, származásával, társadalmi hovatartozásával kapcsolatban.

11 komment

Címkék: budapest történelem tudomány régészet hun sír római régész hulla


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr47369489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Obolus 2008.03.14. 22:11:18

Egy igazi csúcsfej lehett az illető. Kiváncsi vagyok rá miként festhett életében.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2008.03.15. 00:59:36

Az már biztos! A nagy kérdés az, amit alkalomadtán egy antropológusnak mindenképpen fel fogok tenni, hogy ilyen gyermekkori beavatkozás, milyen hatást fejthetett ki agyra.

zahi 2008.03.15. 20:12:29

Azt hiszem van irodalma a torzítás hatásainak, úgy emlékszem okosabbak nem lettek tőle a delikvensek;-)

tistedur 2008.03.20. 07:19:59

trabant lámpafényénél is jó bontani :)

tistedur 2008.03.20. 14:23:47

dr. józsa lászló:paleopathologia elődeink betegségei mint szakirodalom a koponyatorzításhoz

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2008.03.21. 09:41:29

Köszi M! Az e-mail címed alapján azthiszem mi ismerjük egymást! :)

tistedur 2008.03.25. 07:24:16

:D nem lenne meglepő :)

bucsin 2008.04.10. 09:51:14

hmmm, ez elég izgalmasnak tűnik, főleg a datálás miatt

valami cikk, tanulmány születik/született erről? esetleg van valami párhuzam? (hun kor előttire gondolok)

egyébként tényleg remek ez a kis blog! minden elismerésem

H.Z. 2008.04.11. 08:39:21

Kedves Bucsin!

Tervezem a témában todományosabb cikk megírását, párhuzamok keresését, sajna egyelőre még nem volt lehetőségem hozzáfogni, de hamarosan talán elkezdhetem.
Ásatási jelentés szintjén az Aquincumi Füzetek 2006-os évről szóló számában van azért említés meg fotó erről a sírról

bucsin 2008.04.15. 07:35:39

remek, remek! majd megnézem az Aquincumi Füzeteket

ezek a torzított koponyák tényleg roppant érdekesek, nem foglalkoztam a témával, de mintha páran azt állítanák, hogy a hunok hozták belső-ázsiából. no, ez azért lenne érdekes, mert nemrég láttam itt (belső-mongólia) egy könyvet, ami a kína északi határán élt barbárok embertanáról szólt, nem láttam benne ilyen koponyát (mondjuk nem is nagyon nézegettem) meg az itteni múzeumokban sem kacsintott rám egy ilyen sem

ilyen torzított koponyából a kisinyovi régészeti és a természettudományi múzeumban láttam sokat

szóval jó cikkírást!