Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2008.03.27. 23:16 Karikásostor

Elfelejtett istenek, elfeledett szentélyek 2. – Apedamak és Amun temploma Naqában

Szudán szívében, az ókori Núbia déli részén, gyakran több napi járóföldre a Nílustól romvárosok tucatjai rejtőznek a füves pusztaságban. A vidék nomádjai ma is gyakran itatatják állataikat olyan hatalmas, ősi víztározók közelében, amelyek mellett kőoroszlánok töredékei vagy hieroglifákkal teleírt kőtömbök merednek ki a vörös afrikai földből. Ez a vidék Butana, a Nílus és Atbara folyó által körbevett szavannás, félsivatagos terület, amely egykor a Kr. e. 8. és Kr. u. 4. század között fennálló Kusita királyság központi vidéke volt.  

Az romvárosok közül az egyik leglátványosabb és legnagyobb Naqa, amely mintegy 30 kilométerre áll a Nílustól, és mintegy 90 kilométerre fekszik a királyság déli fővárosától Meroétól.  A város romjai a lapos tetejű Naqa-hegy tövében húzódnak, amelyet más núbiai hegyhez hasonlóan egy ősi elfelejtett nevű istenség lakhelyének tartottak, akit később óegyiptomi nyelven Amunnak neveztek.

Az egykor település számos palotáját, királyi raktárát és templomát ma homok és a növényzet fedi, de alapjaik tökéletesen kirajzolódnak a műholdas felvételeken.  
A szent hegy tövében ma is áll néhány gazdagon díszített templom. Ezek közöl közül a  legnagyobbat, amelynek bejáratához kosfejű szfinxekkel övezett  út vezet Amunnak szentelték.

Imagery ©2008 DigitalGlobe - Terms of Use
Map
Satellite
Hybrid

 

Néhány szó a Kusita királyságról

A Kusita királyság Núbia területén (a mai Szudán északi részén) fennálló ókori államalakulat volt a Kr. e. 9. század és a Kr. u.4. század között. Két nagy korszaka a Napatai-kor és a Meroitikus kor, amelyek Núbia két fontos királyi városáról Napatáról, illetve Meroéról neveztek el.
A birodalom második nagy korszakában, a Meroitikus korban királyság legfontosabb hatalmi központja a Kartúmtól északra található Meroé városa volt, ahol az uralkodók és családtagjaik is piramisokba temetkeztek.

Meroé királyai felügyelték a belső-afrikai kereskedelmet, feliratokkal és reliefekkel díszített kőtemplomaik, palotáik és piramisaik nagy gazdagságról tanúskodnak. Meroé diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt a mediterrán világgal és az Egyiptomot elfoglaló Római Birodalommal is. A meroitikus kultúra saját különleges formakincset és stílust hozott létre. A monumentális kőépítészet, a kerámiafestés és más művészeti ágak mellett fontos kulturális vívmány volt, hogy a meroéi írnokok a Kr. e. 2. században sajátos ábécén alapuló írásrendszert hoztak létre nyelvük leírására. A meroitikus írás fokozatosan átvette a korábbi egyiptomi nyelvű feliratok helyét.

A Meroitikus Királyság hanyatlása a Kr. u. 4. század elején kezdődött, ahogy az etiópiai Akszúmi Királyság felemelkedésével a középső Nílus-völgy fokozatosan elvesztette jelentőségét az afrikai kereskedelemben.


 
A több helyiséges, pülón homlokzatú szentélynek csak a kapujait és oszlopait emelték núbiai homokkőből, a falak nagy része égetett téglából épült. Az óegyiptomi és núbiai építészeti elemeket egyesítő épület falait egykor élénk színű falfestmények és stukkó díszek fedték.  

Ezek díszítmények és templom felszerelésnek jelentős része: kő és fajansz istenszobrok, sztélék, oltárok szinte eredeti helyzetükben kerültek elő a leégett templom romjai alól Berlini Egyiptomi Múzeum ásatásai során. 

Az 1995-óta folyó kutatás talán egyik legszebb lelete egy sztélé, amelyen a Kr. e. 1. század végén uralkodó Amenisakheto királynő jelenik meg az őt gyengéden átölelő Ameszemi istennő társaságában.  A sztélén található hieroglif és kurzív felirat a ma még csak olvasható, de nyelvileg megfejtetlen meroitikus nyelven íródott, akárcsak a templom feliratainak többsége.

A város virágkorát a táruralkodó pár Natakamani és Amanitore idején (Kr. u. 1. század közepe) élte, abban a korban, amikor a mediterrán világot az első római császárok uralták. Nero egyébként két centuriót küldött birodalmukba, hivatalosan Nílus forrását keresésére, de minden bizonnyal e feladat sokkal inkább szolgált ürügyként kémkedésre és felderítésre.

Ebben a korban épült meg a környék legjobb állapotban fennmaradt szentélye, Apedamak, a szavannák oroszlánistenének, egyhelyiséges temploma. A épület pülónján az uralkodópár Natakamani király és a hatalmas fenekű, terjedelmes afrikai asszonyságnak ábrázolt Amanitore királynő jelennek meg, ahogy az egyiptomi ábrázolásokról kölcsönzött mozdulattal lesújtanak ellenségeikre. 

A templom oldalfalán már látható a pompásan felékszerezett teljes királyi család, ahogy áldozatot mutatnak be a királyság és környék legfontosabb isteneinek.
Az épület hátsó falán pedig, azon a ponton, ahol az egyszerűbb hívek a legközelebb kerülhettek a templomban rejtező, csak a papok által gondozott istenségekhez, a híres, három fejjel ábrázolt Apedamak tűnik fel. A első látásra meglehetősen furcsa ábrázolás, sokaknak a távoli India sokfejű istenségeit juttatta eszébe. A magyarázat azonban jóval praktikusabb.

Az oroszlánistennek valójában csak egyetlen feje van, azonban az istenség egyszerre három irányba figyel: fogadja két oldalról a király és a királynő áldozatát és közben szemből kegyes hívek hódolatát is, akik minden bizonnyal ide, a templom hátsó falához is elhozták ajándékaikat.

A templom előtt áll Núbia egyik legkülönösebb építménye a híres "Római kioszk". Ebbe az építménybe , amelynek díszítésében erősen érződik a hellénisztikus világ és az alexandriai művészet hatása, érkezhetett meg egykor a Apedamak szentélyét meglátogató  vendég istenségek szent bárkája.

4 komment

Címkék: történelem régészet egyiptom isten templom szudán kultusz régész núbia


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr22399929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tistedur 2008.03.31. 22:02:48

wow :)
ezt azért megnézném egyszer..nagyon jó a műhold-felvétel is..

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2008.04.01. 10:31:16

És még milyen szép élőben, azért annyira nincs is a világ végén. Kartúmtól csak 3-4 óra! :)l

fotós 2008.04.03. 17:12:26

könnyű ám jó képet csinálni ott, hol állandóan süt a nap...:)
a legámulatosabb viszont a közeli szent hegy tetejéről lenézni. az a panoráma, belátni Afrika közepére a sivatagosodott szavannába, az nagyon pazar.
a Meroé Expedícióval járó kétéves fáradtság valamennyi pillanatát kárpótolta az a látkép.

tistedur 2008.04.07. 15:48:40

majd ha egyszer eljutok kartúmig,akkor ezt is megnézem..:)