Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2008.07.18. 08:52 Lassányi Gábor

Özönvíz előtt

Az első érintetlen núbiai sírunk keményen megdolgoztatott. Apró szétdúlt kőkupacok egy kopár sziklacsúcs tetején, no meg számtalan széttört edény cserepei mindenfelé, ennyi látszott először a 4000 éves sírokból.

Ez a magaslat vált szinte otthonunkká egy héten át. Előttünk az elhagyott Nílus-parti táj, mögöttünk a hatalmas sivatag.

Az állataikat a folyóhoz hajtó nomádok, a tűző szudáni Nap, máskor pedig az eget elsötétítő, szemet - szájat megtöltő fülledt porviharok felejthetetlen hátteret adtak ehhez a munkánkhoz.

A környéken a sziklák között több száz,egyenként  2 - 3 méter átmérőjű és 0,5 – 1  méter magas, szárazon rakott sírhalom jelezte, hogy ez a vidék talán egykor sűrűbben lakott volt.

 


Magyar expedíció a Merowe-gátnál

 

A szudáni kormány egy hatalmas új vizierőművet épít a 4. zuhatagnál, amelynek víztározója miután 2009-re elkészül, a Nílus-völgy mintegy 160 km-es szakaszát fogja eltüntetni a föld színéről.

 

Egy fiatal magyar kutatókból álló csapatnak 2006-ban és 2007-ben volt lehetősége részt venni abban a nemzetközi összefogásban, amelyben angol, lengyel, német és amerikai régészek igyekeztek az utolsó pillanatokig menteni ami menthető, azaz többtízezer év örökségének emlékeit ezen a hatalmas területen.

 

A magyar csapat munkájáról részletes, képes beszámoló található az expedíció honlapján, illetve néhány további Núbiával kapcsolatos személyes élmény olvasható a Eltűnő Núbia című oldalon is.

 

A magyar koncessziós területek
 

 

Pedig itt, a 4. kataraktánál, a gránithegyek között áttörő Nílus menti keskeny földek, csak apró falvaknak adtak megélhetést a modern korban.
 

A Kerma kultúra és Kerma királyság

 

A 4. katarakta vidéke a Kr. e. 2. évezred lakosságának anyagi kulturája részét képeze  annak a núbiai csoportnak, amelyet összefoglalóan Kerma kultúra néven ismer a tudomány. A Nílus 3. zuhatagánál fekvő Kerma nemcsak a kultúrának, hanem egy  erős bennszülött afrikai birodalomnak, a Kerma királyságnak is a névadója. 

 

A Kerma királyság  i.e. 2500 körül jött létre. Kerma királyai uralták a belső Afrikából a Fölközi-tenger felé irányuló luxuscikkek, elefántcsont, különleges fafajták, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények kereskedelmét, alkalmanként háborúban, de többnyire folyamatos kereskedelmi kapcsolatban álltak a szomszédos Egyiptommal.

 

Kerma erejét mi sem jelzi jobban, mint hogy északon a 2. katarakta környékén az egyiptomi Középbirodalom fáraói hatalmas erődrendszert kellet, hogy emeljenek déli szomszédaik ellen.

 

Kermában, a királyság utolsó időszakában, az uralkodókat óriási pompával, gyakran több tucat, sőt egy alkalommal több, mint háromszáz leölt kísérővel együtt temették el hatalmas sírdombjaikba. Kerma virágzásának az Újbirodalom fáraóinak hódítása vetett végett, akik i.e. 1550–től fokozatosan meghódították Núbiát.


A hegytetőről lemosott, sok fényezett vörös edénytöredék jól jelezte, hogy a sírok az egykor itt élő Kerma kultúra népességéhez tartoztak. Később az ősi temetkezések a környékbeli falvak fiataljainak kincskereső helyszínévé váltak. De amikor itt jártunk a falusiak már elmentek, a kiürített és lerombolt favakból csak a vályogtégla kupacok maradtak, az egykor gondos munkával öntözött földek és datolyapálmák pedig lassan haldokoltak a száraz februárban. 

Nekünk sem maradt már sok időnk. A 4. zuhatag régészeti emlékeinek feltárásaiban résztvevő magyar csapatunk három helyszínen dolgozott párhuzamosan, így ebből a temetőből is csak néhány sír részletes kutatására volt lehetőségünk.

Az jól látszott, hogy a sírok felépítményét egytől-egyig feldúlták, de reménykedtünk benne, hogy talán néhány, a sziklaüregbe vágott temetkezés valahogy megmenekülhetett. Az első napokban nem sok sikerrel jártunk.

A dokumentálás után a sírdombok éles és nehéz köveit - természetesen egyenként - elhordva, nagyrészt csak szétdúlt csonttöredékeket, széttört edénydarabokat és néhány gyöngyöt találtunk. Aztán az egyik sírdomb alatt, egy csak kissé bolygatott, eredetileg felhúzott lábbal eltemetett csontváz is előbukkant, akinek a edényét sajnos széttörték a sírrablók.

A szerencsénk végül egy szeles délelőttön jött meg, amikor egy nagyobb halom izzasztó lebontása után egy kisebb mélyedést találtunk a szinte tömör sziklának tűnő felszínen.

Európai talajhoz szokva igen nehéz volt eldönteni, hogy ez a mélyedés emberi beásásra utal-e ebben a köves anyagban, mindenesetre végül az ásás mellett döntöttünk. Az első két óra nem sok sikert hozott.


A sziklakeménységű összetömörödött kőzettörmeléket próbáltuk először spaklival, majd ásóval, végül kalapáccsal bontani, de az gödör csak lassan mélyült és végül kezdtem azt hinni, hogy magát a hegyet próbáljuk aprólékos munkával szétbontani.

A délután közepén aztán a nem egészen egyméteres gödör alján kicsit puhulni kezdett az anyag és egyszer csak felbukkant egy edény pereme. Az izgalomtól és az örömtől hangosan felkiáltottam a gödör aljáról Illés László barátomnak – Végre megvan! Ahogy ecsetre és finomabb szerszámra váltottam, először egy nagy, gömbtestű, fehér színű korsó, majd egy mély, kézzel formált fekete, fényezett peremű tál bukkant elő, végül megjelent a holttest koponyája.


A sírbontás persze, ahogy lenni szokott ilyenkor, az éjszakába nyúlt, és végül zseblámpafénynél láttuk meg a felhúzott lábbal eltemetett halottat, akit nemcsak étellel és itallal teli edényekkel, hanem egy egész kecskével bocsájtottak a túlvilágra.


Az edények önmagukban rengeteg információval szolgáltak, ugyanis a fehér korsó korongon készült és minden bizonnyal a távoli, innen légvonalban legalább 600 kilométerre fekvő Egyiptomból származott. Núbiában ugyanis egészen a Kr. e. 1 évezredig hurkatechnikával, korong nélkül készültek az edények. Ez pedig azt mutatta, hogy az akkor a 4. katarakta vidékén élő - valószínűleg nagyrészt - nomád állattartóknak kiterjedt kereskedelmi kapcsolataik voltak a Kr. e. 2. évezredben.

Időparadoxon

 

A internet és a netes alkalmazások gyakran keltik bennünk azt az érzetet, hogy a világ szinte valamennyi híréről azonnal értesülhetnénk.  Mégis megdöbbentő és szívszorító érzés megkeresni a Google Earth-on azt a házat és azt az apró falut, - Dar el-Arabot - amely alig több mint egy éve, közel két hónapig volt otthonunk, és a amelynek lakóitól annyi kedvességet és önzetlen vendégszeretet kaptunk.

A műholdas felvételeken épen állnak a házak, jól látszik a helyi bolt és még egy sereg apró részlet. Ugyanakkor mi már tudjuk, hogy Dar el-Arab nincs többé...

 


Nagyobb térképre váltás

 

 

Az ásatás a hegytetőn tehát gazdag eredménnyel zárult. A hegycsúcs, a sírok, az ősi és a modern falvak azonban talán éppen ezekben a napokban tűnnek el örökre a Nílus új víztározójának növekvő hullámaiban, a mi léptékeink szerint örökre. 


  

6 komment

Címkék: régészet egyiptom szudán sír régész hulla núbia


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr28573834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Té, mint Tamás 2008.07.19. 03:25:33

Nagyon jó poszt, köszi!

anyamadár · http://atmenetiallapot.freeblog.hu/ 2008.07.19. 16:18:52

Fantasztikus olvasmány volt - és szívszorító - a honlap is nagyon tetszik, ha lesz egy pici időm majd jobban átböngészgetem.
Köszönet érte!

amazon 2008.08.01. 10:02:49

Nagyon jó cikk, köszi szépen :-) !

Közben felmerült bennem egy félig-meddig szakmai kérdés: az ilyen területeken hogy lehet megoldani az olyan méréseket, amelyekhez itthon geodéták segítségét használják a régészek? Ilyenkor megy a magyar csapattal is geodéta, vagy a helyi ország ad embert? Vagy vannak már olyan műszerek, amelyekkel a helyszínen, geodéta nélkül is el lehet végezni a méréseket?

Lassányi Gábor 2008.08.01. 23:21:10

Nagyon köszönöm a dicséreteket!

Amazon!

Igen, volt geodéta a csapatban, illetve sokat segítenek a terepbejárásoknál a GPS műszerek is.