Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2009.02.09. 04:00 Karikásostor

Emberáldozat Szudánban

Afrika legősibb emberáldozatának nyomait tárták fel francia régészek Núbiában - számolt be számos hírportál. Ahogy azt a Magyar Televízió honlapja által átvet MTI hírben is olvashatjuk:

„Az ősi temetkezésre a Kartúmtól északra fekvő Shendi közelében bukkantak - a Nílus-menti termékeny terület igen kedvelt lehetett a csiszolt kőkorban. A most feltárt sírban egy férfi és egy nő egymás felé fordulva aludta örök álmát, közvetlen közelükben pedig két nő, két kecske, valamint egy kutya földi maradványát találták meg a régészek - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.


Az ősi csontok Kr.e. 3700 és 3400 között kerültek a földbe, abban a korban, amelyet az ásatást vezető Jacques Reinold az első globális forradalomnak nevez. Ekkor kezdődött meg ugyanis az áttérés a gyűjtögető-vadászó életformáról a földművelésre, ami mindörökre megváltoztatta a társadalom szerkezetét. A francia régész szerint a mostani lelet körülbelül egy évezreddel korábbi, mint az eddig Szudán területén előkerült emberáldozatok.

Az emberi maradványokkal együtt pompás agyagedényekre, őrlőkövekre, gyöngyökre és karkötőkre bukkantak a régészek.”

A hír és a fordítás ez esetben meglehetősen pontos, nagyon hasonló olvasható a Szudáni Régészeti Hivatal Francia Részlegének honlapján, igaz az eredeti hír közel egy éves.

El-Kadada, ahol a temetkezéseket találták, régóta ismert lelőhely a núbiai régészetben, és 1976-óta folynak itt rendszeres ásatások és leletmentések. Az itt élő újkőkori csoportok fejlettségének és ízlésének illusztrálására álljon itt néhány fantasztikusan díszített kerámiaedény képe, amelyek közül talán a legszembetűnőbbek a ma még ismeretlen rendeltetésű, kehely alakú edények.

Ősi emberáldozat, szörnyű polgárháború dúlta Szudán - semmi sem változott a barbár Afrikában! - mielőtt ennyivel elintéznénk a hírt, érdemes végiggondolni, mit tudunk az emberáldozatokról általában, és pontosan mit is találtak most a francia régészek.

Először is, az emberáldozatnak számos formája letétezett az idők folyamán. A legismertebbek talán a közép-amerikai kultúrák hatalmas véres szertartásai, amelynek során az istenek számára áldozták fel, nem egyszer emberek százait. Hasonló áldozatok nem voltak ismeretlenek a ókori Közel-Keleten vagy a különböző ősi európai kultúrákban, így a történeti időkben a germánoknál vagy a keltáknál sem.

A feláldozott emberek lehettek ellenséges katonák, hadifoglyok, de gyakran a társadalom megbecsült tagjai, elsőszülöttek, szűz leányok, akik feláldozásával, valamilyen különleges válsághelyzet megoldását várták az istenektől. A feláldozott, gyakran pompásan felöltöztetett személyekre nem egyszer követként tekintettek, akiket a felsőbb vagy alsóbb hatalmakhoz küldtek.

Az emberáldozatok másik gyakori formája az a jelenség, amelyeket némi eufémizmussal „kísérő temetkezésnek” szoktak nevezni a régészek. Ez azt jelenti, hogy egy megbecsült személyt családtagjaival, szolgáival, kísérőivel együtt temették el. Ehhez hasonló szokások a 20. századig tovább éltek, például Indiában, ahol egyes társadalmi osztályokban az özvegyektől elvárták, hogy önként vessék magukat férjük halotti máglyájára.

Az e fajta emberáldozatok felismerése és bizonyítása régészetileg nem mindig egyszerű feladat, az ugyanis, hogy egy sírkamra, vagy sírgödör több temetkezést tartalmaz, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy bárkit is rituálisan feláldoztak volna, vagy öngyilkosságot követett volna el. Gondoljunk csak például a néhány hete előkerült, a sólyi templomban talált középkori kettős temetkezésre, ahol egy sírgödörben két fiatal feküdt, és ahol szó sem lehetett volna ilyesmiről. Az emberek gyakran közel egy időben hunytak el betegségben, vagy balesetben, esetleg háborúságban és így, bizonyos alkalmakkor közösen temették el őket.

Más a helyzet, ha egy előkelő személy sírjában más, szerényebb temetkezések is találhatóak, és a sírt egy teljesen lezárt sírépítmény, például egy sírhalom fedi. Ebben az esetben már bátrabban gondolhatjuk, hogy a kísérők nem természetes halált haltak, hanem vagy legyilkolták őket (amelynek nem feltétlenül marad nyoma a csontokon), vagy önként követték urukat a halálba.

Ilyen lezárt és gondosan felszerelt ősi vezetői temetkezés került elő most  (illetve több mint egy évvel ezelőtt) el-Kadadában, ahol az öreg előkelő férfit minden bizonnyal feleségei, vagy szolgálói, valamint kedvenc kutyája is elkísérte a túlvilágra, és ahol a sír fölött egy sírépítmény nyomát is megtalálták.


 

1 komment

Címkék: afrika hírek régészet vallás őskor szudán régész hulla kerámia núbia


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr32930966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.02.09. 04:20:37

van forrás, ami leírja, hogy dzsingisz a halálos ágyán azt parancsolta, hogy öljenek meg vele egy csomó embert (feleségét, vezető beosztású embereit stb.) aztán az egyik parancsnoka lebeszéli erről, ezt fel kellene dolgozni, mert nagyon érdekes

a kehely alakú edényre van egy ötletem: pálinkát kínáltak belőle, ki kellett inni az egészet, mert ha nem, akkor kifolyt belőle, mikor letették valahova
(na jó, ezzel az elmélettel magamat sem tudtam meggyőzni)