Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2009.03.12. 04:00 V. Szabó Gábor

Bronzkincsek veszélyben 1.

Az európai bronzkor egyik legjellemzőbb régészeti jelenségét azok a változatos összetételű, sokszor kiemelkedő minőségű tárgyakat magukba foglaló bronzkincsek alkotják, amelyeket egykori elrejtőik föld alá, sziklahasadékok üregeibe, mocsarak mélyére, folyók és tavak vizébe, települések gödreibe helyeztek el. Elrejtésük okairól máig vitatkoznak a szakemberek. Vannak akik profán okokkal (pl. háborús cselekmények miatt elrejtett vagyontárgyak; kereskedők fémművesek árú és nyersanyagkészlete), mások szakrális cselekményekkel (áldozati, fogadalmi együttesek) magyarázzák földbekerülésüket.

A Kárpát-medencén belül Magyarország területe különösen gazdag ilyen típusú bronzkori kincsegyüttesekben. Azonban sajnos máig elenyésző azoknak a kincseknek a száma, melyet szakember tárt föl, pontosan dokumentálva a lelőkörülményeket, lehetőséget teremtve így elrejtésük valós hátterének tisztázására.

 Illegális fémkeresők által talált bronzkincs Bonyhád (?) környékéről. A tárgyak jelenleg ismeretlen helyen találhatók

 

Egy nemrégiben az Örökség című folyóirat lapjain közölt rövid hír a magyarországi bronzkincseket és azok lelőhelyeit rendkívüli módon veszélyeztető, egyre aggasztóbb méreteket öltő jelenségre hívta föl a figyelmet.

Nyár végén a mátészalkai rendőrség egy igazoltatás során egy autó csomagtartójában egy 55 bronztárgyból álló leletegyüttesre akadt. A tokosbaltákat, 3 széttört kardot, sarlókat, kést, díszített karperceket és bronzedények töredékeit magában foglaló kincs a felső-tiszavidéki régióból származó késő bronzkori kincsegyüttesek jellegzetes vonásait hordozza, és már csak ezért is komikusnak hatott a sofőr magyarázata miszerint a bronztárgyakat Budapesten a IX. kerületben egy lomtalanítás során, az utcán találta és vette magához. A kincseket a rendőrség lefoglalta, de azok pontos előkerülési helyére és valós származására nem derült fény.

 
 A Dusnok környékén a Duna-medréből előkerült kard és sisak. Jelenleg ismeretlen helyen találhatók

 

A 90-es évek közepétől Magyarországon is rohamléptekkel kezdett elterjedni a fémkeresőműszerek használata. Ezeket kezdetben gyakran külföldi „turisták” kezében lehetett látni, akik magyar kísérőikkel tűntek fel a legkülönbözőbb magyarországi régészeti lelőhelyeken. 1996-ban és 1997-ben például több velem-szentvidi kirándulásunk alkalmával is találkoztunk olasz és osztrák turistákkal valamint magyar kísérőjükkel, akik a legendás hírű őskori erődített település területén zavartalanul kutattak a hegy kincsei után professzionális fémkeresőműszereikkel.A külföldi fémkeresősök mellett gyorsan kialakult az fémkereső műszert birtoklók magyarországi tábora is. Manapság a műszerek magyarországi forgalmazóinak becslése szerint minimum 4000 ilyen eszköz lehet magánkézben Magyarország területén.

A műszerhasználat következetlenül szabályozott volta és a lelőhelyek védelmének máig megoldatlan problémájának eredményeképpen mára minden képzeletet felülmúl a fémkeresőjüket illegális módon, régészeti leletek kiásására használó személyek károkozása.
A fémkeresőműszerrel rendelkező magánszemélyek véleményem szerint két csoportba oszthatók. Egy részük általában jó szándékú lokálpatrióta érdeklődő, vagy az éremgyűjtők köréből ki került, gyűjtőszenvedélyétől hajtott amatőr régiségbúvár, esetleg második világháborús hadszínterek és roncsok kutatója, aki gyakran keresi a kapcsolatot a helyi múzeumokkal, a Hadtörténeti Intézettel, vagy az Örökségvédelmi Hivatallal és idővel nélkülözhetetlen segítőjévé is válhat a helyi örökségvédelmi szakembereknek és régészeknek helyismeretével, lelőhely- és leletbejelentéseivel.

Sajnos azonban nemcsak gyűjtőszenvedélytől hajtott amatőrök, hanem professzionális felkészültségű, a fémkeresést gyakran elsődleges vagy másodlagos megélhetési forrásként használó réteg is megjelent az elmúlt másfél évtizedben hazánk területén.

Késő bronzkori tárgyak internetes piacokról

 

Ők ismereteink szerint két csoportra különülnek el. Egy részük 2-4 fős, jól felszerelt csapatokban fosztogatja a régészeti lelőhelyeket. Általában lakóhelyük tágabb környezetét keresik föl, de az utóbbi időben egyre gyakrabban előfordul, hogy a szervezett csoportok közül néhány az egész országra kiterjeszti a tevékenységét. A Dunántúlról ismerünk példát arra is, hogy, hogy egy külföldi személy munkanélküli falusiakat alkalmazott, hogy napidíj fejében az általa hozott műszerekkel fésüljék át lakóhelyük környékének régészeti lelőhelyeit. A talált tárgyakat azután összegyűjtve kijuttatta az országból.A fémkeresőműszeres rablók egy másik csoportja szigorúan egyedül járva vadászik régészeti leletek után. A magánzók nagyobb része általában egy körülhatárolható régióra terjeszti ki a tevékenységét, de az utóbbi években rájuk is jellemező, hogy az évek óta fosztogatott lelőhelyek kimerülésével országos szintre terjesztik ki hatókörüket.

A fémkeresős kutatók nagy része szinte a szenvedélybetegekhez hasonlítható – sem fenyegetéssel, sem büntetéssel nem tántoríthatók el a kincskereséstől, szinte minden idejüket a terepen töltik. Legtöbbjük széles kapcsolatrendszerrel rendelkezik, egymással és a felvásárlókkal állandó kapcsolatot tart, a nagyobb leletekkel eldicsekszenek, és gyakran cserélnek egymással praktikus információkat lelőhelyekről, műszerekről felderítési módszerekről.

Sokan közülük sajátos ideologiát alakítottak ki a régeszekről és a múzeumok működéséről: a régészek jelentős részét korruptnak vélik, és magukat mint missziót teljesítő, a humuszban amúgy is elpusztuló emlékanyagot megmentő, felkutató személynek írják le.

A professzionálisan működő fosztogatókra jellemző a szakosodás. Gyakori, hogy egy adott korszakra állnak rá és módszeres felkészüléssel választják ki a felderítendő lelőhelyeket. Nagy részük biztos kézzel használja a Magyarországon hozzáférhető régészeti szakirodalmat. A Dunántúlon a legtöbben a római kori, a Dunától keletre eső területen pedig a középkori lelőhelyekre álltak rá.

Az elmúlt évtizedben több csoport és egyén is a késő bronzkori lelőhelyek kifosztására szakosodott. Ilyen csoportokról van tudomásunk például Gyöngyös és Ózd környékéről, akik dúlásait a gyöngyössolymos-kis-hegyi, a szilvásvárad-kelemenszéki és a dédestapolcsány-verebce-tetői erődített telepek területén máig nagyszerűen láthatjuk. A Dunántúlon is kialakult egy olyan mag, amely elsősorban a késő bronzkorra szakosodott: leglátványosabb dúlásaikat a bakonyi halomsírmezőkön lehet megfigyelni; itt a sekélyebb sírhalmokat szinte teljesen széthányták ígéretes bronzmellékletek reményében.

 
 A halomsíros kultúra időszakából származó bronzkincs. Jelenleg ismeretlen helyen

 

Sajnos rendkívül sikereseknek mondhatók hazánk késő bronzkori kincsekre vadászó kincsrablói. Az általunk eddig megismert és ellenőrzött információk közül a legmegrázóbb egy a Zempléni-hegységben előkerült bronzkincs, amely egy hibátlan, madáralakokkal és napkoronggal díszített bronzszitulát, két bográcsot, 3 bronzcsészét, két nagy méretű, díszes spirálkarperecet és egy sisak alkatrészeit tartalmazta. Hasonló jelentőségű lehetett az a kincs, mely feltehetően Hajdú-Bihar megyéből került elő és egy, az előbbihez hasonló típusú nagy bronzüstöt tartalmazott.

A fenti fényképekről is ismert együttesek mellett jó néhány a fémkeresős társaságok között elterjedt, sajnos nehezen ellenőrizhető legendákról is tudomásunk van: ilyen például a Dedestapolcsány-Verebce-bércről előkerült lábvérteket tartalmazó kincsegyüttes léte, vagy a nemrég a keszthelyi múzeum régészei által is kutatott várvölgy-nagylázhegyi illegális kutatások során előkerült nagy bronzedényről szóló történet.

Az illegálisan feltárt kincsek további sorsáról nagyon nehéz információt gyűjteni. Az informátorok általában eltűnnek, visszahúzódnak ha ilyen kérdésekkel szembesítjük őket. Érezhetően félnek, sokan a szervezett bűnözést emlegetik. Néhány adat arról árulkodik, hogy a hazánk területén előkerült kincsek egy része nyugat felé távozik az országból: Bécs és München mint elsődleges piacok szerepelnek itt, de Belgium és Hollandia régiség kereskedői is előfordulnak a felvásárlók között. Tudomásunk van Magyarországról az Egyesült Államokba került bronztárgyakról is, és újabban úgy tűnik jelentős felvásárlóvá és talán megrendelővé nőtte ki magát Ukrajna néhány nagy magángyűjteménnyel rendelkező üzletembere is.

Sajnálatos jelenség, hogy Magyarországon is kialakult egy tőkeerős vállalkozókból és politkusokból álló gyűjtőkör, akik római kori és bronzkori tárgyak gyűjtésre szakosodva kínálnak lehetőséget az illegális fémkeresős rablók tevékenységének a fenntartására.

 
 Késő bronzkori bronzkincs a nagykanizsai piacról. Jelenleg ismeretlen helyen

 

A rablók által talált kincsekről semmilyen dokumentáció nem készül, sokszor még a tárgyak lelőhelyében sem lehetünk biztosak. Pótolhatatlan információk vesznek el ily módon, lehetetlené téve az elrejtés mögött álló egykori motivációk felderítését.

A tisztességes szándékú, felelősségteljes fémkeresősök egy csoportja, az elmúlt időszakban megpróbálta hobbiját, szenvedélyét az érvényes jogszabályokkal összhangban lévő keretek közé szorítani. Első lépésként egy az interneten (www.regisegbuvar.blog.hu) köröztetett, vitairatnak szánt etikai kódexet fogalmazott meg, amelyben pontról pontra leírja a nemzeti örökségvédelem szempontjait is szem előtt tartó, felelősségteljes fémkeresőzés egy lehetséges módját.

Próbálkozásuk és őszinte elkötelezettségük rávilágít arra, hogy az illegális fémkeresőzés visszaszorításának egyik lehetséges útja a szenvedélyes érdeklődök szakemberek és intézmények látókörébe való integrálása, ellenőrizhető keretek közé szorítása lehetne. Egyedi példák már most is akadnak tisztességes fémkeresősök és régészek együttműködésére, ám ahhoz, hogy ebben a kérdésben további előrelépés történjen, a régész szakmának is nyitottabbá kellene válnia erre. A pozitív hozzáállás mellett az előrelépésnek vannak anyagi-személyi feltételei is, amelyeket meg kellene teremteni, hiszen az amatőrökkel közösen szervezett kutatásokra, az általuk talált leletek azonosítására és feldolgozására jelenleg aligha van ideje és pénze a múzeumi szakembereknek.

Sokat segítene az is, ha a jogi szabályozásban egyértelműbbé tennék, részletesebben körülírnák, hogy mikor illegális a fémkereső használata, és mikor nem, az illegális használatot pedig – és általában véve az örökségvédelmi jogszabálysértéseket – a jelenleginél szigorúbban büntetnék.

 

A cikk szövege megjelent az Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Örökség című folyóiratának 2009. februári számában.

44 komment

Címkék: régészet őskor elte kincs régész örökségvédelem fémkereső bronzkor


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr19994529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Etzilbvrg 2009.03.12. 09:27:24

"Próbálkozásuk és őszinte elkötelezettségük rávilágít arra, hogy az illegális fémkeresőzés visszaszorításának egyik lehetséges útja a szenvedélyes érdeklődök szakemberek és intézmények látókörébe való integrálása, ellenőrizhető keretek közé szorítása lehetne. Egyedi példák már most is akadnak tisztességes fémkeresősök és régészek együttműködésére, ám ahhoz, hogy ebben a kérdésben további előrelépés történjen, a régész szakmának is nyitottabbá kellene válnia erre."

Tényleg, hogy áll a tavaly szeptemberben felvetődött, s a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégész Szakosztály mintájára alakítandó fémkeresős tagozat sorsa?

-= If =- 2009.03.12. 22:02:22

...ennyit ér hát a múlt. Minden mindegy, csak a kassza csengjen. Vajh mi kellene hogy történjen ahhoz, hogy a fejekben fény gyulladjon?

Ludas Matyi Online · http://ludas-matyi.com 2009.03.12. 23:35:27

@-= If =-: És mi a baj ezzel? Így legalább előkerülnek. Egy gazdag vevőtől a pénz átcsoportosul a szegényebb fémkeresős hősünkhöz. A kincs biztos kezekben marad és talán jobban is vigyáz rá, mint egy múzeum, ahol évtizedekig porosodik, majd rádől az egész raktár, vagy még idő előtt onnan ellopják. Aztán a gazdag vevő feldobja a talpát és az örökösei elkotyavetyélik a kincset. Így pár évtized múlva a nagyközönség elé kerül, mint elveszettnek hitt kincs. Csak akkor már nem a mai régészek marakodnak rajta, hanem a régészek régészunokái. Passz. És mi sem fogunk kínlódni a fémkeresőzött kincsek miatt, mert nem is tudunk a létezésükről.
Ezenkívül, ha valaki kifordít egy köcsög aranyat a földjén, ami megváltoztatná az életét örökre és ő ezt becsületesen leadja, hát ő akkor a legagyalágyultak közé kűzdötte fel magát.

mondanam akkor en 2009.03.12. 23:56:05

Rosszullet kerulget! A hatosagok hanyagsaga miatt ugyanugy mint az elozo komment miatt. Igy szetbarmolni az orszag orokseget! A regeszeti leletnek csak a pontosan felterkepezett,tudomanyosan feldolgozott konteksztusban van erteke... Amit ezek az onmagukat gyujtoknek,amator regeszeknek, regisegkereskedoknek nevezo barbarok vegeznek, a civizilizacio rombolasa! Disznoknak gyongyot...

neandervölgyi 2009.03.13. 00:31:19

@janos777:
nahát ha ez az ország öröksége, akkor csináljon érte valamit az ország. Ja hogy nem csinál semmit. Mer ahhoz pénz kéne mi? Hátakkkor csak legyen azé aki megtalálja!

Ludas Matyi Online · http://ludas-matyi.com 2009.03.13. 02:21:30

@janos777: Miféle ország örökségéről beszélsz? Mikor ezek a földbe kerültek, akkor a magyarok még valamelyik uralon-túli mezőn kergették a nyulakat. Aztán idetelepültek és kiássák, az nemzeti kincs? Nemzeti az a kincs amire ráteszik a kezüket az állam nevében. Ennyi erővel már a törökök is kiáshatták volna, vagy a rómaiak. Csak szegényeknek nem volt fémkeresőjük. meg talán múzeumuk sem.
Látod mennyi megközelítési módja van egy egy dolognak?:)

Azasöndör 2009.03.13. 02:23:58

Ludas Matyi: az a gond, hogy nem a kincsvadászat a régészet célja, hanem az, hogy minél több adatot megismerjenek. egy szakszerűtlenül feltárt vagy dokumentált leletcsoport is értéktelenebb ebből a szempontból, mint az, amit olyanok csinálnak, hogy mindent lehetőség szerint átörökítenek a tudománynak. ugyanis a leletet megölöd a feltárásával. ennél még sokkal rosszabb, ha semmit nem lehet kideríteni a körülményekről, még a lelőhely sem ismert. és gondolj bele, hogy egy ilyen nagy kincslelet megismerése mennyit segíthet egy korszak jobb megismerésében. ettől az esélytől lehet, hogy örökre elesünk az ilyen rabló tevékenységek miatt.

Shimu 2009.03.13. 04:28:09

Ha már igy rajta van a szerző a régészeten, és a régiség kereskedelmen, szivesen olvasnék pl azt hiszem balaton környéki kincsek sorsáról (pseuso kincsek talán? - tényleg nem vagyok biztos benne mert az elmult kb 10 évben ha 2-3x olvastam róla...).

JCB 2009.03.13. 06:29:18

Nagyon érdekes, informatív cikk.

Remélem egy-két olyan ember is olvassa, akinek hivatalból az lenne a dolga, hogy elkapja ezeket a bűnözőket!

Éhesló 2009.03.13. 06:49:45

Az ország kifosztásának különböző rétegei vannak.
Ez az egyik.
Ez sem megy a hatalom (politika és a rendőrség) "támogatása" nélkül.
A terepen fosztogatók a "munkások". A haszon a gazdag gyűjtőknél gyűlik. Az ő érdekeik pedig nem sérülhetnek, mert ők fizetik a hatalmat (is).

Jodel 2009.03.13. 07:36:37

Éhesló

Tökéletesen igazad van!!!!

cdrom70 2009.03.13. 08:05:54

Ha az állam tisztességes dokumentációval rendelkező tárgyakat megvásárolná tisztességes áron akkor sokan a legális utat választanák. De mindaddig még csak lopni akar az állam emberektől ne várja azt el senki, hogy az esetleges megélhetését kockáztatja. Lássuk be, jóindulattal nem lehet éhes szájakat betömni..

attica 2009.03.13. 08:06:05

Nekem döbbenetes, hogy valaki, aki odáig eljutott, hogy a kommentezést megtanulja, ne fogja föl hogy a félkilós gyémántokkal kirakott aranyozott lófasznak sincs különösebb TUDOMÁNYOS értéke ha a megtalálás körülményeit (milyen mélyen, rétegben találták meg, mi volt mellette amit esetleg a megtaláló észre sem vett, vagy eldobott, mert úgy ítélte meg, hogy nincs értéke) nem ismerjük. Ezért nyilvánvaló hogy egy régész vagy egy muzeológus teljesen másképp érvel, mint aki csak az anyagi értékét nézi. /Pl. a legnagyobb rovargyűjtemény sem ér túl sokat, ha legalább a példány származási helye és a gyűjtés ideje nincs rajta./

Én csak arra lennék kíváncsi, hogy ezek a műgyűjtők kinek mutogatják ezeket? (Persze tudom, hogy ez inkább befektetés, mint műélvezet, sok teljesen titkos gyűjtemény van.) Egyáltalán tudnak-e arról, hogy közelebbről honnan származik? Vagy érdekli-e őket? Végül is az aukciókon csomó olyan cucc van, amelyiknek származási helye ismeretlen. Az meg, hogy a cuccok Nyugatra áramolnak, régi ügy, húsz éve én is tapasztaltam, hogy egy hangszerritkaságot csak az utolsó pillanatban tudta a Nemzeti Múzeum védetté nyilvánítani, mert valaki felnyomta az eladni szándékozót (vitték volna Németországba.) Asszem akkor is el lehetett volna adni, de lényegesen rosszabb kondíciókkal.
Na mindegy, azért elszomorító. A blogírótól kérdezném, mi igaz abból, hogy cuccal már a múzeumba kerülés után elkezdenek seftelni a rosszul fizetett ottani dolgozók? Hallottam sztorikat, de azok eléggé urban legend hangulatúak voltak.

attica 2009.03.13. 08:09:31

Ja és még valami, lehet, hogy hülye kérdés: mi az a képek alatt, hogy "jelenleg ismeretlen helyen"? Ezek rendőrségi fotók, vagy Vaterások, vagy mi?

mondanam akkor en 2009.03.13. 10:31:32

Shimu,
nem pseuso, hanem seuso kincs,a Google 13200 cikkje itt:
www.google.co.uk/search?hl=en&q=seuso&meta=

mondanam akkor en 2009.03.13. 11:04:51

@Ludas Matyi Online: Orszag oroksege nem = nemzeti orokseg, de a nemzet felelos az orszag oroksegeert. Sajnos ez a nemzet nagy resze inkabb az okorseg mint az orokseg hive. Nem tudom hol es mikor indult be a barmosodas de sajnos ide jutottunk: Felturjak agyarukkal oseik sirjait, eladjak a kincset egy solarium berletert, velt vagy valodi disznolapasok megtorlasakent gardaba verodnek es masirozva hirdetik idiotasagukat, vadaszpuskabol batran hatbalovik az 5 eves gyereket es azt hiszik hogy ettol kulonbek...es ami a legborzasztobb, vannak akik mindezt helyeslik.Nem is kevesen.

obolus 2009.03.13. 11:16:44

Figyelemre méltó post!

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.03.13. 13:51:48

A kincseket, régészeti emlékeket mindig is rabolták, már az ókorban is. Ez egy örök harc a régészek és a sarlatánok, nyerészkedők között.

mithuriel 2009.03.13. 18:14:12

Ludas Matyi Online!

Te írtad: "A kincs biztos kezekben marad és talán jobban is vigyáz rá, mint egy múzeum, ahol évtizedekig porosodik, majd rádől az egész raktár, vagy még idő előtt onnan ellopják."
Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy ez a logika egy baromság. Nyugodt lehetsz, az ilyen bronzkori kincsek mindig 1-1 kiállítás fénypontjai szoktak lenni, a raktár nem dől rá, mert trezorban tartják. Be lehet fejezni azon urban legendeket is, miszerint a régészek lopják szét a múzeumokat sunyiban, az új generáció küzd az értékek megmentéséért. Ezt az országot már annyian szétlopták a múltban, hogy a most élőknek kutya kötelességük lenne vigyázni arra ,ami megmaradt.

tony84 2009.03.13. 20:41:29

Felhívnám rá mindenki figyelmét, hogy a cikkben illusztrációként szereplő leletegyüttesek csak a jéghegy aprócska csúcsa. Amiről a cikkíró és a körülötte/mögötte álló csapat így vagy úgy tudomást szerzett. A Seuso-kincset is csupán azért tartjuk olyan nagyra, mert kiderült, hogy az ország területéről származik, és a "szerencse" folytán előkerülése, értékesítése és így létezése kitudódott. Mi minden kerülhetett külföldi és hazai magángyűjtők, orgazdák, bűnözők kezébe, melyek már valószínűleg sosem kerülnek a nyilvánosság, a tudomány elé, sosem lesz belőlük nemzeti kincs, az emberi kultúra múltunk megismerését és megértését segítő gazdag eleme... Eddig is sokat vesztettünk, talán nem kéne hagyni már, ami megmaradt! Védjük az értékeket, amikre az unokáink is büszkék lehetnek!

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.03.13. 21:47:04

o tempora, o mores!

a romlás korát éljük :(

az lenne az ideális, ha az újgazdagok nem a tokos baltájukkal villognának, hanem az ismerőseiknek adnának egy-egy kötetet a saját pénzükön megjelentett színvonalas monográfiából, amit a kedvenc tárgyaikról írattak felkészült szakemberekkel, így villognának
mikor lesz ilyen?

sajnos kies hazánkban ez a tavasz sem kedvez a mandulavirágzáshoz :(

Spielberg 2009.03.13. 22:10:52

itt olyan hozzászólások vannak, hogy kifordul a belem. aki a tolvaj gazembereket támogatja, semmiképp sem tekinthető magyarnak, csak hazátlan, lelketlen bitangnak. ma a heti válasz is hozta a "tolvajtörvény" rendeletet, tegnap előtt a magyar tv (mtv) is foglalkozott vele. az akadémia elnöke is állást foglalt, de ezek a tolvaj, hazug politikusok mire várnak még????
innen üzenem minden gazembernek: egyszer eljön az elszámolás órája!!!
PS: nem tudja valaki, hogy ez a lap: regeszetimagazin.extra.hu/ miért nem megy 2 napja????

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.03.13. 22:15:18

@Spielberg:

A magazinnak utána nézek hamarosan. Pont ma akartam írni a szerkesztőnek.

attica 2009.03.13. 23:28:25

Biztosan én vagyok a hülye, de továbbra sem értem, hogy miért vannak a képen bemutatott tárgyak jelenleg ismeretlen helyen? Akkor ki és milyen apropóból fényképezte le őket? Ezek az internetről vannak?

attica 2009.03.13. 23:29:21

Oké megvan a képaláírás:)) Vissza az egész.

V. Szabó Gábor 2009.03.16. 11:34:23

@Etzilbvrg: A fémkeresős tagozat ügye jelenleg a szó szoros értelmében áll, de a tervet nem vetettük el véglegesen. Amennyiben előre lépünk az ügyben értesíteni fogjuk az érintetteket.

V. Szabó Gábor 2009.03.16. 11:51:32

@attica: 1. A bemutatott fotók nagy része fémkeresős ismerőseim jóvoltából került hozzám. Néhány kép a Vatera oldalairól lett letöltve.
A tárgyak jelenlegi helyéről valóban nincsen semmilyen adatom. Informátoraink általában félnek több adatot kiadni a rabolt leletegyüttesekről.
2. Nincs tudomásom arról, hogy régész Magyarországon általa talált leletekkel üzletelt volna bármikor is. Ha ilyen esetről értesülnék semmiképpen nem hagynám annyiban sem én sem pedig kollégáim.

jakab01 2009.03.16. 14:31:40

@Ludas Matyi Online:
Talán ha egyszer tisztázódna, honnét is származunk és nem a szándékosan deformált, átírt történelemre hagyatkoznánk, akkor sokan másképp tekintenének a "honfoglalás" előtti leletekre.
Én úgy tudom, hogy őseink a szittyák vagy szkíták (lovas nomád nép) a Fekete-tengertől északra a Duna és a Don közötti szyeppe volt a szállásterületük.
Akkor ez szépen belenyúlik a jelenlegi M.o. területébe is.

tony84 2009.03.16. 21:50:47

@jakab01: "Sajnos" az iráni nyelvű szkítákhoz nem sok közünk van, legalábbis ami a származás kérdését illeti. Bizonyos feltételezett és valószínű, többnyire közvetett kulturális hatásokról, kommunikációról lehet szó csupán a Kr.e. 1. évezred második felében. Ezt a magyar nyelv néhány eleme is őrzi. A Kárpát-medencei szkíta korszak etnikai viszonyai sem tisztázottak, bár a szkíta jellegű anyagi kultúra kétség kívül megtalálható a Dunától keletre és részben északra, de szórványosan a Dunántúlon és Közép-Európa más részein is, ez viszont nem jelent népazonosságot, még ha lehet is számolni bizonyos számú keleti eredetű népesség betelepülésével. Mindezek a tények azonban mit sem változtatnak azon a felelősségen, amit az ország területén és annak földjében rejlő különböző értékek megőrzéséért kell éreznünk. Ez nem függ attól, hogy az előttünk itt élt emberek, közösségek mennyiben rokoníthatók a mai magyar etnikummal. Talán sántít a példa, de a foltos szalamandra vagy az árvalányhaj sem rokonunk, mégis felelősséggel tartozunk ezeknek a fajoknak, természeti értékeknek a megőrzéséért. Nem csökkentik ezek a régészeti/történeti adatok a magyar nép múltjának kiemelkedő tetteit, személyiségeinek erejét, kultúránk gazdagságát és semmi mást sem, amire patriótaként büszkék lehetünk. Nincs szükségünk nagyhírű rokonokra, hogy ne kelljen szégyenkeznünk!

jakab01 2009.03.17. 12:51:58

Ami a származásunkat illeti, márcsak a 7 törzs összeállta végett is elképzelhetetlen egy ágra visszavezetni a származásunkat. (Legalábbis én így gondolom.) Szerintem a nomád állattartásba simján belefér, hogy még Attila előtt párszor megfordult 1-2 törzsünk a Kárpátmedencében.
Azt hiszem a Csillagfény (lehet rosszul emlékszem a címre) című összeáálításban állították, hogy a honfoglalás maga egy újszerű fogalom. A krónikások mind azt írták, hogy a magyarok hazatelepültek Attila örökébe.
Nekem ez sokkal szimpatikusabb.
Bár az igazságot valószínűleg a blog alkotói jobban látják, vagy sejtik.

Etzilbvrg 2009.03.17. 20:02:43

@V. Szabó Gábor:

Értem.

És egészen pontosan mi az oka annak, hogy áll?
Esetleg azért, mert annyira rendezett a helyzet, hogy nincsen szükség rá?

Bocs', ha erősnek tűnik, amit írok, de szerintem a "gittegyletek" kora lejárt. A hétköznapi élet szinte minden szegmensében tapasztalható pepecselős, szöszmötölős, "kenyegetős" látszatkezdeményezésekből mindenkinek elege van, függetlenül attól, hogy éppen mire ígér(getnek) megoldást.

Fél év eltelt azóta, hogy terepjárónál felmerült ennek a szakosztálynak a gondolata. Azóta semmi, de semmi nem történt az ügyben, max. annyi, hogy időként rákérdezek... Ne tegyem? Mert ha zavaró, hogy havonta rákérdezek, akkor nem teszem, ígérem.

attica 2009.03.18. 09:12:32

@V. Szabó Gábor: Köszi, így világos minden. Ja, és gratula a cikkhez, nagyon érdekes!

FLP 2009.03.26. 10:37:20

A megoldáson kellene gondolkodni, ha valakinek ez a hobbija, vagy talál valamit és szól a múzeum megfelelő emberének, akkor komolyan vegyék - egy alapos kikérdezés után-, vagy a jutalom legyen megfelelő. A jutalom sosem lesz olyan magas, mint a fekete piaci ár, de talán volna olyan akinek az is megfelelne. De valaki talál 30-100 millió forintos aranyleletet és egy meleg kézfogás a díja, az szerintem kevés motiváció.

C.M. 2009.03.30. 23:00:25

Először is jogszabálymódosítás kellene. Például el lehetne zárni a külföldi piacot, mint Lengyelországban, ahonnan csak speciális engedéllyel lehet bármit kivinni, ami 1945 előtti. Nem mondom, ezzel persze még szinte semmi nem lenne megoldva a gyakorlatban, hiszen például a múzeumi műkincsrablások felderítésében sem járunk az elkövetők előtt, de kezdetnek talán nem lenne rossz. Hiszen most vihetik nyugodtan Bécsbe, hiszen nagyapa hagyatékában találták...

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.03.30. 23:14:45

@C.M.:

A gyakorlattal kapcsolatban, szerintem részben igazad van, de ami az országból való kivitelt illeti arról a jog mást mond.


A jogi háttér a 2001. évi LXIV. törvény szerint:

net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0100064.TV

(3. fejezet)

Etzilbvrg 2009.03.31. 15:38:13

@C.M.:

Ostorunk jól írja, a tv. III. része foglalkozik ezzel részletesen.

Saját magam is a gyakorlatban használtam, tapasztaltam már az idevonatkozó részeket.

Az eddigi tapasztalataim:
- 50 évnél idősebb, de 1711 utáni tárgyra (pl. érme) az engedély megszerezhető;
- 50 évnél idősebb, de 1711 előtti tárgyra még soha sem sikerült :)

Ez utóbbi annak fényében érdekes, hogy ha egy USA-béli árverésen megvásárolok egy Salzburg-i ezüst tallért, mondjuk valamelyik püspök XVII. századi veretét, legyen Paris von Lodroné 1642-ből, és postáztatom magamnak az érmét Magyarországra, akkor innentől kezdve nem fogom tudni kivinni az országból. Pedig azt gondolom, még a történelmi Magyarország területi határainak vonatkozásában sem érintett a darab, de mégsem.

Nekem mondjuk ez kicsit a magántulajdon szabad gyakorlása feletti fiskális kötőfék, de a tv. már csak ilyen. Nem igazán értem, ha számlával, certifikációval igazoltan kerül valami a tulajdonomba külföldről, és annak semmi köze Mo.-hoz, akkor azt miért nem vihetem-hozhatom szabadon.

Adódhat úgy egy ember életében, hogy az addig féltve összerakosgatott gyűjteményből eladni kényszerül; viszont a konkrét példaként említett tallérnak nem feltétlenül hazánk határain belül élnek az értő gyűjtői. Ilyenkor 3 megoldás marad: lenyelem (kicsit nehézkes...), megtartom (és nézegetem a halmozódó csekkeket...) elkótyavetyélem (mondjuk ebből károm származik, de mindegy...). Természetesen senki sem kényszerített arra, hogy 1711 előtti Salzburg-i tallérokat gyűjtsek, tudom, de azért mégis furcsa egy helyzet.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.03.31. 15:47:56

@Etzilbvrg:

47. § (1) A kulturális örökség - a 46. § hatálya alá nem tartozó - pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű javait, gyűjteményeit, azok megőrzése érdekében a hatóság védetté nyilvánítja.

(2) Nem lehet védetté nyilvánítani az

a) alkotójuk tulajdonában levő,

b) az országba visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás, tudományos vizsgálat stb. céljából) behozott, valamint

c) az Ltv. 33. §-ának (2) bekezdésében felsorolt,

d) 50 évnél nem régebben az ország területére került, magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkező

kulturális javakat.

(...)

Engedély nélkül kivihető kulturális javak

55. § Amennyiben az európai közösségi jog másképp nem rendelkezik, a hatóság engedélye nélkül vihetők ki az országból:

a) a 47. § (2) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott kulturális javak;

b) élő alkotók művei, kivéve a muzeális intézmény gyűjteményében nyilvántartásba vett, illetőleg védetté nyilvánított alkotásokat;

c) az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, az 59. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában megjelöltek kivételével.


Szerintem, a 47. § 2 d) vonatkozik erre az esetre, amely ezek szerint ugyan engedély köteles, de végerendményben kivihető.

Tajfel 2009.04.28. 09:28:17

És még egy gyöngyszem azzal kapcsolatban, hogy a mai országvezetés milyen mértékben szeretné megőrizni kulturális örökségünket...
Talán sokan tudtátok, hogy a közelmúltig - legalábbis elméletileg - nem volt szabad vásárokon és piacokon kulturális javakat (így pl. régészeti leleteket) árusítani. Ezt írta elő legalábbis egy kormányrendelet (35/1995 Korm rend 3.§ (2) bek. h) pont)
No de kormányunknak ez nem felelt meg. Így mindezt a nagyon-nagyon halovány, de legalább mégis csak létező jogszabályi fogódzót is megszűntették, mégpedig most, alig pár napja, 2009. március 13-án. Ekkor jelent meg a korábbit váltó, új, 55/2009. Kormányrendelet, amiből már valamiért hiányzik ez a kitétel is! (Csak emlékeztetőül: ugyanez a kormány volt az, amelyik utasította a KÖH-öt a régészeti lelőhelyek adatainak teljesen nyilvánossá tételére az interneten. Ezt meg alig pár hete rendelték el! Igencsak belehúztak az elvtársak mostanában!)
Úgyhogy hajrá régiségtolvajok, mocskos bűnözők! Szeretnénk látni a pofátokat minél több piacon. A nektek asszisztáló politikusok fejét már úgyis elégszer láthatjuk. De egyszer úgy is rabszíjon végzitek mind!
Bocs, de ezt a témát sem lehet érzelmek nélkül előadnom...

baloch 2012.01.18. 14:20:40

LudasMatyi írta:"Mikor ezek a földbe kerültek, akkor a magyarok még valamelyik uralon-túli mezőn kergették a nyulakat. "
Ezt cáfolom, mert genetikai adataim alapján én magyarként, Z280+ SNP-vel "ősmagyar és szkíta" Balti-Kárpáti brancsba vagyok besorolva nem hungarista, hanem szláv és egyéb genetikusok által, és történelmi események utalnak arra, hogy őseim egy része 2000 évvel ezelőtt már itt volt a Kárpát-medencében. Úgyhogy az én őseimet és népem történelmét lopja meg az, aki ezeket a kincseket hazaárulóként suttyomban külföldre juttatja.