2008-ban a Janus Pannonius Múzeum két helyen végzett nagy területre kiterjedő régészeti feltárásokat Pécs történeti belvárosában. Az eredmények jelentősek: az első, most bemutatandó feltárási területen az római építészeti emlékek a hangsúlyosak,  a másik lelőhely (Kossuth tér) pedig egy újabb későrómai temetővel és nagyszámú későközépkori-törökkori tárgyi leletanyaggal ajándékozott meg bennünket.

Az elkövetkezőkben a feltárások vezetőjeként több részben szeretnék beszámolni az ásatások legfontosabb eredményeiről, elsőként Rákóczi út - Jókai út saroktelken talált leletekről.

Sopianae (a római kori Pécs) több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában feküdt. A Kr. u. 3. század végén két részre osztott Pannonia Inferior északi feléből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett.

Pannonia felosztása

 

A Dráva-Száva közét, Ausztria keleti határvidékét és a Dunántúlt magában foglaló területet Augustus császár (Kr.e. 31 - Kr.u. 14) foglalta el, de valószínűleg csak Claudius császár (Kr. u. 41 - 54) szervezte tartománnyá. A Pannonia nevet a terület egyik népcsoportjáról, a pannonokról kapta.

 

A római uralom kezdetben a közigazgatás megszervezésében és nagyrészt a tartomány belsejében állomásozó katonaság jelenlétében testesült meg. Elsősorban az idevezényelt legio-k katonái képezték a kibontakozó római civilizáció alapját. Az idő előrehaladtával egyre szélesebb körű romanizáció városok létrejöttével járt együtt, melyek hálózata a 3. századig egyre bővült.
A második század elején Trajanus császár (98-117) a tartományt egy nyugati (Pannonia Superior) és egy keleti (Pannonia Inferior) részre osztotta. Mintegy kétszáz évre állandósult a közigazgatási rendszer.

 

A 3. század végén - 4. század elején nagy változások mentek végbe a Birodalomban. Átalakították a közigazgatást, kisebb tartományokat szerveztek, a katonai igazgatást elválasztották a polgári közigazgatástól. Pannonia Superiorból lett Pannonia Prima és Savia, Pannonia Inferiorból pedig Valeria és Pannonia Secunda.

A feltárási terület a fallal körülkerített késő római Sopianae központi részén, a feltételezhető forum déli oldalán terül el, a mai Rákóczi út – Jókai út délnyugati szegletében.

A forum a római városok központi tere a két főút (cardo és decumanus) találkozásában. Három oldalról általában oszlopcsarnok (porticus) vette körbe, a negyedik oldalon pedig a bazilika emelkedett. A forum nyitott tere adott helyet az üzleti életnek és a bíráskodásnak.

A feltárás során nyolc építési periódust sikerült elkülöníteni, melynek az időkerete a Kr. u. 1. század vége – 5. század 30-as évei.

A második században a terület egy bennszülött telep vagy egy római falu (vicus) része, annak nyugati-délnyugati széle, a település a feltárási területtől keletre-északkeletre terült el. A periódusban épület nem volt kimutatható. Cölöplyukak és kemencék tartoznak az időszakhoz. 

Munka közben

A korszak valószínűleg a súlyos pusztításokat okozó nagy markomann-kvád háborúval (167-180) zárult. A pusztítás következménye tereprendezés. Az elegyengetett térszínen a Severus korban (193-235) kőépületeket emelnek. Ehhez a periódushoz két nagyméretű épület kőalapozása tartozik, melyek közül a keletebbi épület nyugati vége apszisban záródik. Ez az épület lehetett a 3. századi város bazilikája.

A bazilika épülete lényegében ugyanazokat a funkciókat töltötte be, mint a forum, csak zárt, fedett térben. Belső tere csarnokszerű, nagyszámú ember befogadására képes. Nem összekeverendő a vallási funkciót betöltő ókeresztény és középkori bazilikával.

A település városi rangja ekkorra már nem lehet kétséges. A tervezett építési struktúra, egységes tájolás, kőépítkezés, az épületek nagysága és a városokban előforduló bazilika típusú középület teszi ezt bizonyossá.

Ez az első kőépítésű periódus, amelyet a 3. században egy, a 4. században pedig újabb négy követett. Mivel a területen a római korban mintegy kétszáz éven át élénk építési tevékenység zajlott, a korábbi épületeket vagy az akkori földfelszínig visszabontották vagy átalakították, kiegészítették.

Még a 3. században a munkaterület keleti részén egy kisméretű, négyhelyiséges épületet alakítottak ki.

A legélénkebb építési tevékenység a 4. században volt, amely a település szerepének, rangjának emelkedésével magyarázható egyértelműen. Innen származnak a legjelentősebb emlékek.

Nem mindennapi szerencsének voltunk részesei a kutatások kezdetét jelentő próbaásatás során: A mintegy 2000 m² nagyságú területen úgy sikerült kijelölni a próbaásatás első szakaszának 80 m² alapterületű szelvényeit, hogy abba beleesett a 4. század elején a forum déli oldalára épített bazilika déli fala. Már ekkor sejteni lehetett, hogy „nagy fogás” van kilátásban. Külön szerencse, hogy az épület nagy része a kutatható telekre esik.

Ez az ásatás legkiemelkedőbb előkerült régészeti-építészeti emléke. A feltárás során a bazilika déli fele volt kutatható. (Az északi rész felett egy távfűtő gerincvezeték húzódik. Itt a feltárások 2009-ben folytatódnak tovább.) Habár bazilika elviekben minden római város központjában állt, a lelet Magyarországon mégis szinte egyedülálló. Méltó „párja” a trieri aula Palatina bazilika típusú épületének.

Az előkerült maradványok alapján az épület kiszerkeszthető lett. (Helyességét az ez évi ásatás igazolja vagy cáfolja majd.) A következőket lehet tudni az épületről:

Tájolása megközelítően kelet-nyugati, teljes hossza: 55,5 m, szélessége: 27,7 m. A téglalap alaprajzú épületet nyugatról egy félkör alaprajzú apszis zárja, keleti oldala elé oszlopos előcsarnokot építettek, itt lehetett az épület főbejárata.

A keleti bazilikafalat a korábbi Severus kori bazilika alapozására alapozzák rá. A déli és keleti bazilikafal belső oldalán több helyett megmaradt a falon a vakolat. , legépebben a DK-i sarokban. A felmenő fal legnagyobb mérhető magassága 0,7 m, az épület alapozása 0,55-0,60 m mély, az erősen kavicsos, köves, nagyon masszív altalajrétegre alapoztak rá, szükség esetén minimális mértékben beleásva abba.

A hosszanti oldalfalakat 3 méterenként támpillérek támasztották meg, összesen 11-11 darab. A keleti zárófalat 4 darab támpillér támasztotta. A bazilika belső terében vékony öntött, téglatörmelékből és mészből álló réteg (terrazzo) alkotta a belső járószintet, amely az épület nyugati részén összefüggően, nagy felületen megmaradt.

A járószint szintjét illetően az épület keleti és nyugati vége között ~0,60 méter szintkülönbség van. A szintkülönbséget lépcsőzéssel hidalták át, A 0,60 métert valószínűleg négy lépcsőfokkal, a bazilika észak-déli kereszttengelyében.

Háromhajós, az oldalhajók és a főhajó szélességének aránya 1:2. A tetőszerkezetet 10-10 pillér támasztotta alá. A pillérek közti távolság nem egyenletes, de rendszer kimutatható benne. A pillérrendszer kialakításánál az épület keleti és nyugati felében meglévő szintkülönbséget és a kettő közti lépcsőzést is figyelembe kellett venni.

Az épület bejárata a keleti oldalon lehetett. A modern rombolás miatt ebből semmi nem maradt meg. A déli falban két szűk nyílás volt megfigyelhető, amelyek amolyan oldalbejáratnak tekinthetők.

A járószinten talált égésréteg és az efölötti téglatörmelék alapján a bazilika elpusztult, leégett. Az efölötti planírrétegben talált érmek alapján ez 340 körülre tehető.

 A bazilika pusztulása után annak délkeleti részében új épületet alakítottak ki. Az épület keleti és déli falát a bazilika keleti és déli falának egy szakasza képezi. Az új épület északi fala az egykori bazilika hossztengelyébe esett. Az épület belső terében, négyzetes rendszerben pillérek helyezkedtek el. Középpontjaik távolsága ~3,70 m, alapozásuk átlagosan ~1x1 méter alapterületű. A pillérek alapozását a bazilika járószintjébe ásták bele, így nagymértékben tönkretették azt. A pillérek lábazati részét faragott, téglatest alakú kőtömbök képezik négyzethálós rendszerben. Ezek nem a tetőszerkezet tartópillérei, hanem a pillértávolságból adódóan az épület belső járószintjét alkotó fapadozatot tarthatták. Struktúrája alapján az épület raktár (horreum) lehetett. Megfigyelések alapján később ez az épület is leégett.

Ezt a periódust még két 4. századi kőépítésű periódus követi, amely a távhő vezeték miatt csak kis területen volt kutatható. Előkerült 4,5 méter hosszú szakaszon a római kori Sopianae eddig ismert legmagasabban megmaradt földfelszín feletti felmenő fala. A római kor végén vagy már azután cölöpszerkezetes építményeket alakítottak ki a területen.

Felmerül a kérdés: Mi lesz az itt talált emlékekkel? A beruházóval az egyeztetés folyik. A legmagasabb régészeti-műemléki szakmai testület (Ásatási Bizottság) az emlékek bemutatása mellett foglalt állást. A Janus Pannonius Múzeum kezdeményezte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál a telken talált, épített örökség tárgykörébe tartozó régészeti emlékek műemlékké nyilvánítását.

A feltárás 2009 nyarán folytatódik.

• - Pécs, Rákóczi út - Jókai út saroktelek. Régészeti feltárás 2008
•  
• - Sopianae romjai. Épületmaradványok Pécs római kori múltjából. (rengeteg kép a feltárásról amatőr szemmel)
•  
• - Régészet a magasból
•  
• - Római kori bíróság a mostani mellett

A cikk szövege és képanyaga csak a szerző engedélyével használható.