Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2009.07.03. 16:45 Hullafotós

Expedícióval Szudánban 2. – Sírföldet szitálva

Következzen akkor az odaút után a 2007-es magyar szudáni régészeti expedícióról szóló élménybeszámoló második része egy fotós szemével.

Mint minden tisztességes kenyérkereső foglalkozásnak, a hatékony régészeti ásatásnak is az időben történő munkakezdés az egyik legfontosabb alapfeltétele. Így a hajnali szürkület már Omár Toyotájának platóján talált bennünket, mellyel fél-egy óra jutottunk el a Bázisról az ásatások helyszínére.

Az egész küldetés talán legveszélyesebb percei voltak ezek. Omár ugyanis híján volt az Európában megszokott úrvezetői képességeknek és leginkább azzal kívánt kompetens sofőrnek tűnni szemünkben, hogy fáradhatatlanul bizonyítékát adta a buckáktól és kanyaroktól egyáltalán nem mentes úton elérhető maximális sebességnek. 

Gyakorlott utazók tudják: a sivatagban SOHA nincs egyenes út.


A nem ritkán kifejezetten halál közeli élményeket nyújtó utazás így a fotózást is csaknem lehetetlenné tette, ui. ki az az őrült, aki egy kézzel/lábbal kapaszkodva/egyensúlyozva állítgatja az objektívet a hullámvasutat játszó platón, 100 körüli átlagtempóban becsapódó homokszemcsék közepette.

Mindezek ellenére azonban ezek a platón eltöltött, reggelente meglepően fagyos percek voltak talán az expedíció tagjait leginkább csapattá kovácsoló élmények (természetesen a sivatagi „kocsmázások” később részletezendő különleges alkalmain kívül).

Omár, a sivatag angyalarcú Schumachere

 

A minden honszerető szívet büszkeséggel eltöltő magyar virtusról szóló hazafias tudósítás mindemellett megköveteli tőlem egy rendszeresen visszatérő jelenség érzékeltetését. E jelenség pedig a száguldó autó platójáról Omár felé küldött verbális üzenetek („Kitéplek a kocsiból!”) tartalma és előfordulási gyakorisága. Omár szerény vezetési képességeivel párosuló hatalmas elszántsága, valamint a gázpedállal ápolt szorosabb barátsága ui. a tettlegesség határára juttatta a csapat némely tagjával ápolt munkakapcsolatát. Az adott körülmények között könnyen belátható módon testi épségünk tekintetében potenciálisan fatális következményekkel járó, jóllehet szintén az adott körülmények közepette bátornak értékelhető fenyegetés megfogalmazóit a mérsékeltebb vérmérsékletűek még a Bázisra való megérkezésig igyekeztek bölcsebb belátásra bírni.

Expedíciós taxink

 

A kétfejű hulla

Az első terepi napon a háromfelé oszlott csapat nagyobbik részével tartottam egy 1500 éves Nílus parti település szegénynegyedének temetője felé. Itt kezdtem el megfigyelni a munkájukat, és ismerkedni a végtelenül monoton sivatagi tájképpel és színvilággal. Beszélgetés közben igyekeztem megérteni valamit a szemléletükből és azonosulni az évezredekre visszamenő nyomolvasó-spekulatív gondolkodásukkal.

Terepbejárás a Nílus mentén

 

Persze mind a falut, mind a temetőt csak a földöntúli képességű régészek röntgenszemei látták, számomra egyik domb sem különbözött a másiktól, sem alakjában, sem felszíni formájában. Az első időket azzal töltötték, hogy tekintetüket a földre szegezve járkáltak a holdbéli tájon, mint a vércsapán szimatoló vadászkopók. Minden egyes rögöt és kőcsoportot alaposan megnéztek, olyanok voltak, mint a Terminátor, szinte láttam, amint historikus adatsorok és kémiai összetételek jelennek meg szemük előttük. Detektív feladataikat legjobban a külsőre törékeny, ám igen szívós alkatú (nohiszen, civilben barlangi túravezető) Szeredi Anna szemléltette az egyik később kiásott (azaz feltárt) gödörre mutatva: „Itt van ez a sír. Ha belenézel, találsz benne egy hiánytalan emberi csontvázat, két koponyával.”

 

Sivatagi jófejek

Az ásatás ideje alatt helyi emberek, Nílus közelében élő pásztor beduinok segítették az ásatást. Ők voltak a magyar csapat földmunkásai. Felnőtt, de leginkább 18-20 éves fiatal férfiak, akik talán először láttak fehér embert fényképezővel – emlékeztetőül, Szudánnak ez a része nem egy kimondott turista desztináció -, ami mindig feldobta őket.

A szóvivők és médianyilatkozók fényérzékenynek hívják azokat, akikben a kamerák előtti szereplés vágya a nap 24 órájában uralkodik a többi életfunkció fölött. Nem kis meglepetésemre a kecskepásztor bediun srácok is hordozták a szereplőmánia látens génjét, ui. egymás napszemüvegét cserélve pózoltak a lencse előtt.

Apjuk prehisztorikusnak tűnő élettere jobban érdekelt volna,

A beduin családfő otthona (konyha, fürdő és háló 4 m2-en)

 

de anélkül nem kezdhettük a napi munkát, hogy ne csináljak róluk néhány „Dar al-Arab, fúj a a szél, de a hajam még mindig göndör és fekete” típusú képeket.

 

 

Hullaföldet lisztszitában

Azt a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy az én drága édesanyám ilyen közel áll a régészethez. Legalábbis ő jutott eszembe, amikor az egyik reggel induláskor megláttam a terepjáró platójára dobott lisztszitát. Nem mertem megkérdezni, hogy szabadban való tésztagyúráshoz, vagy sütéshez készülődik-e titokban a csapat.

Ezen a napon a sivatag helyi arisztokratáinak szánt – a Google Earthről is jól látszódó – Kr. u. 2. - 6. századi temetőben kezdtük a napot, egy kívülről pofásnak tűnő, a régészeti hagyományőrzés előtt tisztelgő dús fantáziával T-108-asnak keresztelt sírdomb kiválasztásával és szakszerű megbontásával.


Nagyobb térképre váltás

Ami azt jelenti, hogy a kábé nyolc méter átmérőjű, jó 1500 éve tömörödő sírdombnak két régész egy segéddel és többnyire ecsettel, valamint spaklival állt neki feltárni, félórás homoklapátolást követően.

 

És ekkor jött először a frigyláda megtalálására készülő fotós idegeinek első próbatétele. Fél napon át mozdulatlanul, gyakorlatilag csupán a kétórás autofokusz tesztet elvégezve figyeltem a kamera mögül méla lesben a monoton homokturkálás, később, a (sír)fedőkő elmozdítása után a rétegkaparás (bocs fiúk, szóval mikroszint-követési eljárás) érdekfeszítőnek nem nevezhető mozzanatait. Magamban aranyat, kincset, csillogó ékszereket vizionálva lestem a sírásók minden mozdulatát, ehelyett a tudóspalánták a hulla felé félúton megálltak és szenvedélyes értekezést folytattak az iskolázatlan beduin sírásósegéd bevonásával(!) a Nílus áradásairól, az alluviális terület talajrétegeinek tömörödési jelenségeiről stb., amire nálam végképp elszakadt a cérna.

Itt és ekkor egy életre megtanultam: a régészeti sírbontás nem egy kapkodós műfaj. A interaktív sírbontás-ügyi szimpóziumnak hátat fordítva félórás gyalogutat vállalva visszamentem barátkozni a legalább ilyen eseménytelen, de legalább minimális rejtéllyel bíró kétfejű hullához. Az ottani hullasminkelési művelet megörökítése

valamint a kétfejűvel kapcsolatos közösségi nyomozati cselekmény alatt futárt kaptam a sivatagból.

A kedvenc fényérzékenyem az ő kedvenc “gitárjával”

 

Kedvenc fényérzékeny beduin srácom jött utánam, és húszcentis vigyorával nyújtotta felém a kezét. A nyílt, kódolatlan üzenetet tartalmazó átadott papírost, mint az expedícióból származó egyik legszemélyesebb emléket, azóta is őrzöm:

Visszamenve láttam, hogy az exhumálási szabadegyetem aznapi szemesztere sikeres volt, a „nemesi” sír fel van tárva, benne az expedíció vezetője két méter mélységben ráhajolva, intimnek tűnő mozdulatokkal tisztogatja az egykor volt csontjait. A spaklival elért mélység érzékeltetésére állvánnyal készítettem egy munkafotózást megörökítő képet.

Ez alatt a másik szaki a sírdomb mellett a homokban ülve vadul rázza az anyukáméra emlékeztető lisztszitát. Mindezt oly szenvedéllyel, hogy hangosan kellett megkérdeznem, mit is művel. Illés Laci egy pillanatra megállt, megbocsátó tekintettel rám nézett és egy gyógypedagógus hanghordozásával oldotta meg a rejtélyt: „Tudod, meg kell győződnünk arról, semmi értékes nem pergett le a hulláról az évezredek bomlása során. Ezért megszitáljuk a körülötte lévő földet.”


 

Töredelmesen és utólag bevallva ez volt a második pillanat, amikor nálam kiakadt a sezlonyrugó… Mert az Indiana Jones filmek óta a régészet valószínűleg az egyik legromantikusabb szakma a világon, de ha valaki nekem idejekorán azt mondja, hogy itt konkrétan lebomlott hullaresztlit szmötyizve kell túlórázgatni egy lisztszitával kezemben maláriás homokban fetrengve, a magam részéről inkább egy közepesen potens kunsági pincészet évjáratkóstolását választom, vagy önként benevezek egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra.

A lelet kiemelésének pillanata, a háttérben Omár gyakorlatozik

 

A Bázisra érve aztán gyorsan kiderült, hogy a szakértelem Szudánban sem csupán bolsevista trükk, a megrostált földből ugyanis apró, strucctojásból készült gyöngyöket mentett ki Laci, amelyeket késő este a régészlányok gyöngyfűző szakkör keretében fűztek fel és tettek 1500 év után újból látható ékszerekké.

Idegrendszerem aznapi próbatételei, valamint az archeológiáról alkotott naív elképzeléseimet ért csapások után az első nap végén kimerülten rogytam a vacsoraasztalhoz. A csapat tagjaival való beszélgetés közben értettem meg végképp a régészek fenntartásait a fémkeresőket használó ún. amatőr régészekkel szemben. E helyütt ugyanis grammnyi fémet sem rejtett a föld és a két éves expedíció alatt alig néhány fémtárgyat találtak. A hozzáértő kezek és szemek előtt azonban a föld, annak rétegzettsége, a sírdombok állapota és elhelyezkedése, a feltárt csontvázak helyzete, a hullák ruhafoszlányai, a strucctojás és fajansz ékszerek, valamint a házfalak nyomai mind-mind tudományos értékkel bíró jelenségek voltak, amelyekből kirakható az adott terület adott korszakának egy-egy rövid története.

Szitával megmentett ékszer

 

Ha pusztán fémkeresőkkel és fémkersős szemlélettel felvértezve érkezett volna a csapat, legrosszabb esetben is egy-két nap hiábavaló keresgélés után értéktelennek nyilvánítja a Nílus völgy e legalább 10 ezer éve folyamatosan lakott szakaszát, vagy egy-egy újkori tárgyat kiásva elmulasztják a nem fémalapú információk számba vevését. Ilyen formában viszont elsikkadt volna mindazon információmennyiség, amely ma munkájuk révén tudományos dolgozatokban, külföldi konferenciák anyagaiban, honlapokon és nem utolsó sorban az ismeretterjesztő eladásokon ölt mindenki számára hozzáférhető formában testet.


Folyt. köv.

34 komment

Címkék: afrika régészet szudán sivatag régész örökségvédelem núbia


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr261211641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.07.03. 22:10:19

Hát ez óriási volt, nagyon jókat röhögtem! A nyaklánc rekonstruálásáért pedig hatalmas gratula a lányoknak (és persze Illés Lacinak!)!

Mr. Acid 2009.07.04. 11:26:15

Remek, élvezetes írás! Köszönöm! :-)

Macska Matyi 2009.07.04. 11:39:39

Ilyen blogokat várok ezer éve. Nagyon jó volt olvasni, klasszak a képek.

Dr. Trebitsch 2009.07.04. 12:39:27

Klassz. Az ember nem gondolná, hogy a régészet unalmasabb lehet, mint maga a későbbi múzeum...

Na jó, ez csak vicc volt.

Viszont azonnal mondd meg, hol készült a legfelső kép!

Dulifuliokoska 2009.07.04. 12:45:57

"kamerák előtti szereplés vágya a nap 24 órájában uralkodik a többi életfunkció fölött" :))))
Várom a folytatást.

a fej nélküli ember 2009.07.04. 12:54:32

Szerintem sokan örülnének, ha részt vehetnének egy ilyen unalmas feltáráson, ezért nekem sok a sírás(a végével összevetve, a laikusok számára a témát közelebb hozó funkcióját látom, de nem hiszem, hogy azok olvassák ezt a blogot, akik Indiana Jones felől közelítik a történelmet), de várom a folytatást :)

Tuvalu 2009.07.04. 13:45:03

És miért volt két koponya?

Lassányi Gábor 2009.07.04. 14:08:48

@a fej nélküli ember:

Gondolhatod, hogy mit kellett kiállnunk a sráctól, ha még mostanra is ennyi siráma maradt! :)))

@Tuvalu:

Természetesen a sír több korábbi temetkezés maradványait is tartalmazta.

Hullafotós 2009.07.04. 17:31:31

Köszönöm az elismeréseket.

@igazitrebitsch: a kép a bázisunk fölött magasodó folyót lezáró (talán ókeresztény) erőd-ellenerőd páros egyik tagjának meglepően épen maradt falrészéről készült. A várat az előttünk járó (talán lengyel) csapat kutatta korábban. Mi azért használtuk, mert ez volt a helyi térerő legbiztosabb pontja. Ültünk törökülésben ezen a magaslaton, szemben az évszázadok óta csendes ellenerőd, lábunk alatt a núbiai sivatag. A hátunk mögött lemenő nap sugarai lassan bevilágították a Nílus negyedik kataraktájának fenti részletét, mi pedig ebben a helyzetben igyekeztük minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy elmagyarázzuk az otthon maradottaknak helyzetünk reménytelenül kilátástalan voltát és honvágyunk kézzelfogható erősségét. :-)

@a fej nélküli ember: igazad van mindenben. Amivel mégis vitáznék az az előtájékozottság szűrője. Amíg az Indiana Jones rajongók adóforintjai fedezik ugyanis a hazai régész szakma túlnyomó részének költségeit, addig legalább az ismeretterjesztés terén számításba kell venni őket. Példaként a legendás Öveges professzor állhat, aki nem átallott adásba menni kezében egyetlen almával és rozsdás szöggel, hogy fizikaórát tartson a köznek.

Hullafotós 2009.07.04. 17:32:28

@Lassányi Gábor: na várj csak, Lassányi. Felhajtottam már az ingujjam a harmadik részhez! :-))

a fej nélküli ember 2009.07.04. 22:44:40

@Hullafotós: Nem mondtam, hogy ne legyen szórakoztató az írásod, csak az unatkozás miatti nyavajgás nem tetszett. :) Összeségében viszont érdekes, és köszönöm hogy megosztod velünk a száraz tényeken kívűl az élményeidet is :)

buvarkund 2009.07.05. 15:43:44

Az írás néhol rejtői ízeket idézett, amiben elfér a rácsodálkozó polgár nyavajgása is, nekem tetszett, úgyis mint fogyasztható ismeretterjesztés:)

Cirpi 2009.07.05. 20:42:15

Nem kockázatos ott lent a szűk gödörben ? Akkor inkább már a szitálást választanám, vagy talán a könyvelést...

Hullafotós 2009.07.06. 09:08:41

@a fej nélküli ember: a nyavajogást leginkább a dühöm táplálta, amiért nem számítottam rá, h egy ilyen sivatagban szinte soha nincs szélcsend - ha meg van, fájdalmasan szénné ég az ember, mint én az első napon, 50 faktoros naptej mellett. A folyamatos szélhorda homok miatt állandóan védeni kellett szemünk-szánk mellett a technikát is. Ráadásul egy ilyen sír feltárása sokkal hosszabb mint fentebb érzékeltettem. De erről egy majdani Sírásó bulin hátha mesélnek majd a szakik. :)

@buvarkund: lelki társam, köszönöm! Gyere máskor is erre :-)

@Cirpi: Én az évjáratkóstolás mellé tenném le a garasomat ...:-)
Addig jó nekünk, míg egyesek hivatástudatból másznak ilyen szűk helyekre, h pár percre egyedül maradjanak ezeréves csontvázakkal.

jakab01 2009.07.06. 10:59:20

@a fej nélküli ember:

Mindennap ránézek a blogra, van-e új bejegyzés, bár ritkán szólok hozzá.

(egy hobbi fémkeresős)

Nagyon tetszett a cikk.
Csalódott lettem volna, ha Omár-ról nem lett volna feltéve egy külön kép. Jót derültem.
:-)

Várom a folytatást!

jakab01 2009.07.06. 11:55:35

Hiába nézegetem a linkelt területet, nem találom a bemásolt képet. A legközelebbi „himlős” hely amit találtam ez:
maps.google.com/?ie=UTF8&t=h&ll=18.833383,32.097582&spn=0.002371,0.003439&z=18
De ez nem ugyanaz.


Meg egy csonka gúla:
maps.google.com/?ie=UTF8&t=h&ll=18.834191,32.079944&spn=0.002371,0.003439&z=18

jakab01 2009.07.06. 12:01:59

bocsánat, helyesbítek: csonkakúp

Lassányi Gábor 2009.07.09. 15:32:16

@jakab01:

Pedig itt van ez:

maps.google.com/?ie=UTF8&t=h&ll=18.70986,32.066839&spn=0.004512,0.006834&z=17

A másik linkelt hely a Nílus-parti kezdő képre vonatkozott.

jakab01 2009.07.09. 22:55:10

@Lassányi Gábor:

Ja, hát kérem én ilyen messze nem mertem elbóklászni. Féltem, hogy eltévedek.
:-)

jakab01 2009.07.09. 23:02:47

Egyébként félre értettem Igazitrebitsch követelését. De lehet csak azért, mert én meg a kutatás helyszínére voltam kíváncsi. Mellesleg valóban gyönyörű táj van az első képen.

Terepjaro 2009.07.11. 18:14:39

Remekl szórakoztató írás volt, nagyon élveztem ! Valóban helyre teszi egy kicsit a régészettel kapccsolatos romantikus mítoszokat, de igazán szórakoztató módon. Én is várom a folytatást !

hazati 2009.07.20. 06:44:36

Volna egy kérdésem. Valamikor olvastam valahol, hogy találtak két kos-szobrot, meg írásokat, amiket el is olvastak, de nem tudják milyen nyelven van. Ez Szudánban volt? Ha igen, akkor pontosan hol? Nem emlékszem a részletekre. Azt hiszem Török László neve is ott szerepelt.

Hullafotós 2009.07.20. 15:56:58

@dengisz: A leletekről nem tudok mit mondani. Szudánban fotóztam kosfejeket is (talán a harmadik részbe beteszem, ha a szigorú Moderátorszkíj megengedi), a meroitikus írásjelek ugyanakkor tudtommal valóban olvashatatlanok.
Azaz olvasni még tudják őket a núbiológusok, de fogalmuk nincs mit jelentenek a szövegek.

Dr. Lassányi tudna erről részletesebben szólni. Meg kellene győzni arról, h mesélje el az egyik máig megfejtetlen régészeti titok történetét, hogy tisztában legyünk a szudáni Rosette-i megtalálásáig átélendő izgalmakról, dilemmákról és rejtelmekről.

hazati 2009.07.20. 17:10:58

Köszönöm szépen!
Igen, minden érdekel, ugyanis tudom, milyen nyelv az. :))

hazati 2009.07.21. 09:09:33

Kedves Gábor!

Köszönöm szépen a linkeket. Az ismeretlen nyelv nem ismeretlen, nagyon is ismerős.
Jó lenne a szövegkörnyezet ismerete, amibe ezek a nevek illeszkednek. Nincs-e véletlenül egybefüggő, hosszabb szöveg, egy egész felirat szövege? Szeretném lefordítani, akkor pontosítanám a szavakat, amelyekben bizonytalan vagyok, illetve ahol a szavak értelmezésében két, vagy több lehetőség is felmerült. Nekem van egy szikladarabom, magyarországi lelet, meroitikus jelekkel. 2007-ben találtam, és csak nemrég jöttem rá, hogy semmilyen abc-be nem sorolható be, kivéve ebbe. Olvasata: JA.DA.A, esetleg JA.DA.U. Ha jól sejtem, azt jelenti: határ. Hogy mit keres itt Magyarországon szudáni írás? Nos ez jó kérdés. A kánaánita íráshoz is van némi köze, szerintem közös a gyökerük. A kövön két demotikus, és egy hieratikus jel van. Nem tudom, miért szerepel együtt. Ezekkel a jelkészletekkel még nem sokat foglalkoztam, mert a jeleket eddig nem tudtam sehová besorolni. Mindegy, ez még egyelőre nagyon képlékeny dolog. Ami itt számotokra a lényeg:

Arkamaniqo ~(ark amaniqo) gyertyavigyázó pap
Arkamani ~(ark amani) gyertyaőr pap
Adikhalamani ~(adi khal amani) szövetségőr, esetleg malomőr pap
Arnekhamani ~(arnekh amani) árnyékfelügyelő pap (holtak őre)
Amaniszlo ~(amani szlo) felvigyázó (..?..) esetleg szülés-felügyelő pap
Amenisakheto Ameszemi ~(amen isa kheto ame szemi) őriz mindendenesetre két őrszem
Amanakhabale ~(amanak habale) északi őrnek, észak őrpapjának
Amanirenas ~(aman irenas) felügyelőért, (papért)
Amanakhareqerema ~(amanak hare qerema) varázslat körének felügyelő papja
Teritegas ~(teri tegas) gyógyír-tegez, gyógyír-tartó
Nawidemak ~(nawi demak) forróság ellen
Amanitore ~(amani tore) gyógyító pap (..?..)
Natakamani ~(na tak amani) nem tagja a papoknak (..?..)
Arensznufisz ~(aren sznu fisz) medence vizének felügyelője (..?..)
Sanakadakheto ~(sana kada kheto) két kapuvédő
Peszeto ~vezető, irányító
Slqene ~létező, élő, de fényjelző is lehet
Szebiumeker ~szépiahalász
Szarapisz ~sárosvíz, sárvízi

Lassányi Gábor 2009.07.21. 10:36:25

Tisztelt Dengisz!


Nem akarlak megbántani de szakirányú nyelvészeti képzetsség hiányában, semmi kedvem, hogy alternatív "nyelvészeti" fórummá alkítsuk ezt a tudományos ismeretterjesztő oldalt.

Ha nem szó szerint, de véleményem nagyrészt egyezik ezekben a témákban Pálfi Zoltán kollégám itt olvasható írásval:

szkeptikus.blog.hu/2009/05/25/mi_a_tortenettudomany_es_mi_nem_az

Üdvözlettel:

LG

hazati 2009.07.21. 11:26:02

Kedves Gábor!
Nem megbántottál, csak elszomorítottál, hogy szembesülnöm kellett egy Magyarországon régóta érvényben lévő gyakorlattal, amely gátat vet a haladásnak. Az a régész diploma, és doktori cím akár a zsebemben is lehetne, ha annak idején tizen-huszon-évesen a két engem akkoriban érdeklő dolog közül ezt választom. (de sajna a másikat választottam) Az a szóelemzés nem alternatív nyelvészkedés, sok munkám áll mögötte. Az is elszomorít, hogy azt a nyelvet (szándékosan nem nevezem meg) felismerhetnék már végre, de azért nem teszik, mert a MTA-nak nem áll érdekében az idős „finnugrista” professzorokat hiteltelenné tenni. Az elutasítás részükről a tudomány megrekedését jelenti, és a megkövült dogmák erőszakos fenntartását. Ami még jobban elszomorít, hogy ez az idős „professzorgárda” sikeresen kinevelte, és dogmáiba belekényszerítette az utánpótlást, pedig abban reménykedtem, hogy majd jönnek a fiatalok, és észreveszik az ordító ellentmondásokat. Én sem megbántani akarlak, mert szeretem ezt a blogot, mindig találok jó cikkeket rajta. A koporsónkkal együtt a diploma is elenyészik, de az igazságok élnek tovább utódaink tudatában. És ezeknek az igazságoknak ma már nem lehet gátat vetni.

Zsirparaszt scene/buckalakó tahó/fotelrokker 2009.07.22. 08:54:16

"lebomlott hullaresztlit szmötyizve kell túlórázgatni egy lisztszitával kezemben"
Zseniális!
Olvasmányos poszt, és végre nem rövid.

obolus 2009.07.25. 18:48:54

@Hullafotós, Még sok ilyen posztot, nagyon élvezetes olvasni :)

páratövis 2009.07.30. 14:25:46

@Hullafotós:
"De erről egy majdani Sírásó bulin hátha mesélnek majd a szakik. :)"
...hohó, nekem megdobbant a szívem!

Amúgy, bocs, egy hónap késéssel reagálok, de élvezetes volt! A cikk, mármint.

Resataurátorka 2010.08.20. 20:09:42

Remek a cikk sorozat. Különösen élvezem a "civil" látás módot, mint régészeti kerámia restaurátor számomra és a kollégáim számár is természetes a régészeti terep közege.
Az írások által mások számra is közelebb tud kerülni ez a világ, könnyedséggel és humorral van fűszerezve.
Köszönöm :) nagyon élvezetes olvasni :)
süti beállítások módosítása