Több száz síros temetőre bukkanni kivitelezés közben, váratlanul - minden beruházó rémálma. A beruházásokat megelőző feltárások tervezésénél nagy jelentőségű a régészetileg érintett helyszínek minél pontosabb előzetes azonosítása, feltérképezése, így régészeti lelőhelyek ásatás, bolygatás nélküli felderítése nem csupán a tudományos kutatás érdeke.

A hagyományos terepbejárás csak ott vezet eredményre, ahol a lelőhely jellege (pl. földvár, épületromok), vagy a bolygatás (természetes erózió, mezőgazdasági művelés) lehetővé teszi a felületen talált leletek és jelenségek közvetlen vizsgálatát. Gyakran előfordul azonban, hogy akár többszáz síros soros temetők egyáltalán nem azonosíthatóak a felszínen. Ezek feltárása egy beruházás előtt igen sok időt és energiát igénylő feladat, amellyel jobb előre számolni.

Soros temetők

 

A Kárpát-medencében a késő római kortól válik jellemzővé a csontvázas, soros temetkezés rítusa, melyet elsősorban a keresztény vallás terjedésével hoznak kapcsolatba. A temetkezések kisebb-nagyobb sírsorokkal, sírcsoportokkal szerveződnek temetővé. A sírok kialakítása, a temetők szerkezete kultúrákat, korszakokat jellemezhetnek.

Az ismert temetők nagy része bányászat, vezetékfektetés, szőlőtelepítés, intenzív mezőgazdasági művelés, stb. során került elő. A munkálatok közben felbukkanó csontok és/vagy temetkezésre utaló leletek jelezték a sírmezőt, majd az ezt követő feltárások adtak pontosabb információt. A beruházásokhoz kapcsolódó régészeti munkák során legtöbbször csak a kivitelezési munkák felügyelete hozott ilyen esetekben eredményt az előzetes terepbejárások helyett.

De hogyan ismerhetjük meg az egykori soros temetők helyét, a temetők szerkezetét, sírok számát, és ezen keresztül az egykor élt embereket, ha nem szeretnénk minden talpalatnyi földet feltárni?

Bár a közelmúltig csak kis számú magyarországi soros temetőt sikerült azonosítanunk légi felderítéssel, néhány újabb siker alapján úgy tűnik, a lehetőségeket és fajlagos költségeket tekintve talán ez a módszer lehet az egyik legkedvezőbb megoldás.

A nehézségeknek több oka van: a légirégészeti kutatást ugyanis erősen befolyásolják adott, és választható tényezők.

Adottnak tekinthető:
- a sírok mérete és formája, a temetők szerkezete (nagyságrendileg),
- a területen folyó, évről-évre változó mezőgazdasági művelés (vetett növények),
- és az időjárás.

A sírok kis mérete, és a temetők változó sírszáma (a temető nagysága) befolyásolja észrevételüket: 6-700 méter magasságból nagy szerencse kell néhány, kb. 2,5x1 méteres „folt” felfedezéséhez. A nagyobb kiterjedésű, soksíros temetőket könnyebben észleljük.

A mezőgazdasági művelés a vetett növényfajtákkal hat a kutatásra. Sajnos a sírokat kizárólag a sűrűn vetett, kalászos növények képesek kimutatni. Az időjárás általában – az extrém esetektől eltekintve – nem hátráltatja a temetők felderítését. Szerepe a tavaszi hónapok során kisebb, mint kora nyáron.

Választható tényező:
- a kutatás időpontja (évszak, napszak).

Alapvetően két időszakot lehet elkülöníteni a soros temetők légi felderítésében: az április-májusi hónapokat, valamint a júniusi periódust.

A tavaszi hónapokban a növekedő növények egységesebben mutatják a nyomokat, a táblákon világoszöld-sötétzöld színek jelzik a sírok helyét.

Júniusban az érésbe forduló és aratás előtt álló növényzet markánsabb színkülönbségeket mutathat. A zöld-sárga, sárga-barna eltérések elvileg segítenek, de ebben az időszakban a napfény komolyan hátráltathatja a felderítést. Bizonyos szögből az amúgy kontrasztos színezet teljesen homogénné válik.

legiregesz.blog.hu/

Ha van rá lehetőség, egy másik módszerrel is lehet próbálkozni: a felkelő vagy lemenő nap súrlófényében vetett árnyék jelzi a sírgödrök humuszosabb, dúsabb, visszatöltött földje felett jobban fejlődő kalászosok magasságbeli eltérését. Ilyenkor semmilyen színkülönbséget nem érzékelünk, viszont az árnyékok miatt jól látható a temető.

Habár eddig még csak néhány tucat lelőhelyet fedeztünk fel ilyen módszerrel, a tapasztalatok bíztatóak. A gondos tervezés és a szerencse segítségével egyre több soros temetőt azonosíthatunk a levegőből.

De nyújthatnak-e a felvételek információt a temetők koráról? Egyáltalán mit tudhatunk meg a fotók alapján?

A felvételek körültekintő elkészítése lehetőséget ad térképre illesztésükre. A térképhelyes képekből már több információt nyerhetünk:
- megállapítható a sírok tájolása,
- vizsgálható a temető szerkezete (sírcsoportok, sírsorok, temetőárok, esetleg templom, stb.),
- mérhetővé válik a sírok közti távolság (nagyságrendileg), esetleg a szuperpozíciók, azaz egymás alatt-fölött lévő objektumok is észrevehetők,
- az egyes sírok méretét – hosszát és szélességét –, valamint a sírformát közelítő pontossággal meghatározhatjuk.

Szerencsés esetben a temető közvetlen, vagy távolabbi környezetéről is szerezhetünk információt: a közeli telepnyomok, árokrendszerek, domborzati viszonyok és más jelenségek segíthetik a korhatározást.

A képen egy középkori templom maradványa, valamint az épületet övező temető látható (alul egy értelmezési lehetőséggel)

A feldolgozást követően megkísérelhetjük a temetők terepi visszaazonosítását. És ebben rejlik a kutatás lényege, vagy buktatója…

A soros temetők ugyanis - amint az a bevezető sorokból is kiderült - kevés eséllyel találhatók meg terepbejárás során, még akkor is, ha a körülmények (szántás, csapadékviszonyok, fényviszonyok, a légi felderítésnek köszönhető térinformatikai és GPS adatok) megfelelőek.

Ennek oka, hogy a sírok mélysége miatt a mezőgazdasági földmunkákkal többnyire nem bolygatják a temetkezéseket. Több levegőből azonosított temető bejárása során eddig – térinformatikai háttéradatokkal és gondos bejárással is – mindössze egy esetében sikerült két csonttöredéket megfigyelni a helyszínen.

Leletek, és korhatározás nélkül ezek a légifotók korlátozott értéket képviselnek. Az egyes korszakok és kultúrák temetkezési szokásaiban szerencsére találunk a légifotókon is megfigyelhető eltéréseket. Ilyen „külső jegyek” lehetnek a sírméret, sírforma, tájolás, a temető szerkezete, temetőárok léte vagy nemléte, a temető elhelyezkedése és mérete, stb. Ezeket egészíthetik ki a szakirodalmi adatok, temetőtérképek, valamint a terepbejárások során, vagy más módszerekkel azonosított közeli lelőhelyek adatai.

A végszót azonban így is csak ásatás mondhatja ki… melyet a légirégészeti kutatások eredményei alapján már célirányosan, pontosan meghatározható helyen és kiterjedésben lehet megtervezni és elvégezni.

A légirégészetről bővebben a légérégészeti blogban olvasható, valamint érdemes megnézni a Pécsi Légirégészeti Téka oldalát.