"Egyedülálló római kori üvegtálat találtak brit régészek, akik egy ókori temetőt tárnak  fel London régi városfalán kívül - irja az index tudományos rovata.

Amikor kiemelték a földből a tálat, az élénkvörös színben pompázott, a tekervényes mintát átlátszatlan vörös üvegbe implikálták. Ám ahogy az üveg kiszáradt, az élénk karmazsinvörös szín fokozatosan eltűnt. A talaj nedvessége csaknem két évezreden át megőrizte az eredeti színt, amely a tál pereme körül nyomokban még mindig látszik.

Az üvegtálra 2,5-3 méter mélységben bukkantak London keleti részén, Aldgate kerületben, valamivel kívül a régi városfalakon.

Guy Hunt szerint, aki a féléves feltárásokat irányította, az ókori temető hatalmas területet foglal el. "Senki sem tudja, valójában mekkora a temető, egyes vélemények szerint területe elérheti a 16 hektárt, ám jó része fölött jelenleg épületek és utak vannak" – mondta. A temető feltárt részén eredetileg viktoriánus házak álltak, amelyeket a második világháború alatt tettek a földdel egyenlővé. Később a területen parkoló volt, amelyet most be akarnak építeni, ez a terv tette lehetővé a régészeti feltárásokat."

A Museum of London honlapjáról még számos más információ is kiderül. A tál Londinium, az ókori London Kr. u. 1. - 5. század között használt temetőjének egy hamvasztásos sírjából származik, amelyben a hamvakat valószínűleg egy fadobozba helyezték. A sírt tavaly ősszel tárták fel. A temetkezésben számos más balzsamos- és illatszeres üveg is volt. A sír valószínűleg a Kr.u. 1.-2. századból származik. Ilyen épen maradt millefiori üvegedény valóban nagy ritkaságnak számít.  

A római kori millefiori üvegtechnikáról

 

Az üveg homok, mészkő, szóda, esetleg színezőanyag megolvasztott keverékéből gyártott anyag. Idősebb Plinius római író szerint az üveg a föníciaiak találmánya, melyet egy szerencsés véletlennek köszönhetünk: egy föníciai gálya nátront (szódát) és salétromot szállított, de viharba került és az észak-szíriai partokra sodródott. A hajósok a nátron- és salétromdarabokat egymásra helyezték és a parti homokból tűzhelyet rögtönöztek. Másnap, mikor a hamut szétkotorták, csillogó olvadékdarabokat találtak. Hazatérve a fenti folyamatot már tudatosan ismételték meg.

 

A különböző üvegtechnikákat a római császárkorban igen magas szinten művelték, ezek közül az egyik legnehezebb az ún. „millefiori” technika. A mozaikszerű eljárással készített tárgyak igen drágák voltak, sokszor luxustárgynak számítottak

Maga a „millefiori”, vagy más néven „kompozit” készítési mód a következő lépésekből áll: először különböző színű és vastagságú üvegrudakat helyeznek egymás mellé, majd kissé összeolvasztják őket egyetlen rúddá. A rúd metszete lesz a tulajdonképpeni későbbi minta. Ezt a sokszínű üvegrudat aztán tovább lágyítják, húzzák – így kialakítva a végleges minta nagyságát. Ezt követően a rudat felszeletelik és a kis korongalakú metszeteket egymás mellé helyezve összeolvasztják egyetlen sima lappá. Ez aztán tovább formázható különböző minták segítségével – pl. tállá, tányérrá.

 

Ennek a technikának a mesterei elsősorban Itáliában voltak megtalálhatóak, ahonnan pl. Pannoniába is érkeztek edények, millefiori berakással díszített veretek, ruhakapcsoló tűk, főként a Kr.u. 1.-2. században. Tartományunkban rendkívül kevés millefiori edény maradt meg. Elsősorban csak apró töredékeikkel találkozunk az ásatások anyagában, nagyon vékony falvastagságuk különösen sérülékennyé teszi őket.

 

Az interneten a római kori üvegművesség technikákról érdemes megnézni  például a www.romanglassmakers.co.uk oldalt.
 

Az ásatásról és a sír feltárásáról remek videók láthatóak a feltárást végző cég honlapján, az itt látható fotók pedig az ásatás vezetőjének, Guy Huntnak a Flicker-en található oldaláról származnak.