1566 szeptember elején Szigetvár ostroma közben, 72 éves korában, valószínűleg köszvényben vagy agyvérzésben elhunyt Nagy Szulejmán, az Oszmán Birodalom szultánja. Belső szerveit az oszmán krónikások szerint valahol a szigetvári sátrában vagy annak közelében temették el, katonái tudta nélkül. Holttestét később az általa Isztambulban épített dzsámi melletti türbében helyezték végső nyugalomra. Fia, II. Szelim azonban még ugyanebben az évben Szigetváron is építtetett egy síremléket apja számára, amely később szintén a törökök egyik kedvelt zarándokhelye lett.

Két 17. századi helyszínrajz is ismert a síremlék, illetve a szultán halálozási helyével kapcsolatosan. Az egyik Eszterházy Pál 1664-es helyszínrajza, mely egy fallal és árokkal körülvett területet ábrázol, a belsejében a türbével, egy hozzá épített dzsámival, egy kolostorral és a létesítményt őrző katonák szálláshelyeivel.

2009 nyarán a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézet Régészet Tanszéke az Isztambuli Egyetem Művészettörténet Tanszékével közös régészeti kutatást kezdett Szigetvár-Turbék lelőhelyen, a katolikus templom környékén. A geofizikai felmérés és szondázó ásatás célja az volt, hogy megtudjuk: vajon tényleg volt-e itt hódoltságkori lelőhely, és hogy esetleg Szulejmán szultán türbéjét is magába foglaló erősség valóban itt állott-e.

Türbe

 

Az Oszmán Birodalomban a szultánok, illetve magas poszton szolgáló vagy szent emberek számára föld felszíni sírépítményt, ún. türbét emeltek. Ebben helyezték végső nyugalomra földi maradványaikat, illetve azok híján szimbolikus sírépítményeket is emeltek.

 

Nagy Szulejmán türbéje Isztambulban

 

Ezek többsége zárt falakkal rendelkezik, benne pedig egy fából készült, turbános fejfával rendelkező koporsó helyezkedik el, a Koránból vett idézetekkel hímzett zöld színű terítővel borítva. A segítséget kérő vagy csak csodálatukat leróvó emberek ide jönnek zarándokolni és imádkozni az eltemetett szelleméhez.

A helyi lakosok már régóta úgy tartják, hogy az 1520 és 1566 között uralkodott híres oszmán szultán türbéjére később a turbéki barokk templom épült rá. A műemlékként kezelt turbéki templom és a körülötte lévő terület a Római Katolikus Egyház tulajdonát képezi. Itt 1971-ben Kovács Valéria folytatott kutatóárkos feltárást. Ő azt feltételezte, hogy a szigetvári vár előretolt erősségét képző létesítmény a templommal azonos tájolású, vagyis Nagy Szulejmán szultán belső szerveit rejtő türbére épült rá a szentély.

Dzsámi

 

Muzulmán templom, ahol a hívek naponta ötször imádkoznak az imám vezetésével, de más alkalmakkor egyénileg is elvégezhetik az imát. Előtte kút található, ahol az ima előtti rituális mosakodást végzik el. Il módon mind testileg, mind lelkileg megtisztulnak az Allahhoz fohászkodók.

 

A napi ötszöri ima idejét a müezzin hangja jelzi, mely a dzsámi melletti minaretből (minaretekből), vagyis karcsú, ég felé nyúló toronyból messzire elhallatszik. A férfiak és nők külön imádkoznak. A legfontosabb a péntek délutáni ima, melyet a hívő muszlim férfiak mindig valamelyik közeli dzsámiban együttesen végeznek el.
 

Mi azt gondoljuk, hogy mivel egy dzsámi is az erősség részét képezte, annak mindenképpen Mekka felé, vagyis délkeleti irányba kellett néznie, és ily módon az erősség semmiképpen nem feleltethető meg, illetve nem párhuzamos a templommal, mint azt a korábbi ásató vélte. Első gondolatunk az volt, hogy a türbe lehetett ugyan a szentély helyén. De ha ez így van, akkor a kísérő épületek nyomainak mindenképpen látszaniuk kell a templom mellett, ha megfelelően beforgatjuk a türbéhez épített dzsámit úgy, hogy a mihráb-fülke számára szóba jöhető két fal valamelyike délkelet, azaz Mekka felé irányuljon.

A Bécsi Staatsarchiv őriz olyan dokumentumokat, melyek arról szólnak, hogy a türbe és a körülötte lévő épületek alapfalait kibányászták és eladták, amikor a törökök elhagyták a terletet és a császári vezetés egyik tisztje szabadon garázdálkodhatott a területen. Ha esetleg teljes mértékben el is hordták a köveket, az alapfalak árkainak nyoma reményeink szerint akkor is kimutatható.

A mára már tökéletesedett ásatási módszerekkel, valamint a Janus Panonius Múzeummal való együttműködés keretében Bertók Gábor és munkatársai által végzett előzetes magnetométeres és radarvizsgálatok segítségével tisztázni szerettük volna, hogy a türbe vajon tényleg itt volt-e, illetve hogy a szigetvári vár egyik előretolt erősségét képező területen milyen egyéb épületek és védművek voltak. Kiegészítő terepbejárásokat és fémkeresős kutatást is végeztünk a lelőhelyen és a lelőhely környékén.

A magyar – török kutatási program

 

Az ásatás egy hosszú távú együttműködés egyik programja, melyet 2008 augusztusában írt alá Prof. Visy Zsolt, valamint Prof. Ara Altun és Prof. Mehmet Baha Tanman a két intézmény képviselőjeként. A két intézmény közötti oktatási, Erasmus-szerződés megkötése és a közös ásatás után az Európa Kulturális Fővárosa Pécs és Isztambul program keretén belül pécsi és isztambuli közös kiállításra és konferenciára is sor fog kerülni.

 

Maga az ásatás egy későbbi folyamatos magyar-török együttműködésen alapuló kutatási program alapját képezi Szigetvár környékén, az ottani hódoltságkori emlékek (várerődítések, temetők, települések) felkutatásának céljából.

 

A régészeti anyag végleges elhelyezése a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága – Janus Pannonius Múzeumban történik meg a két intézmény együttműködése keretében.

 

A pécsi Régészet Tanszék képviseletében Hancz Erika, az isztambuli Művészettörténeti Tanszék képviseletében pedig Dr. Fatih Elcil végzi a közös kutatási program keretében végzett régészeti feltárást, hiszen a lelőhely mind a magyar, mind a török történelem szempontjából fontos.

 

A kutatás finanszírozója és megrendelője a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve török részről az Isztambuli Egyetem is anyagi támogatást nyújtott. Külön megköszönjük Horváth László, Törökország szigetvári tiszteletbeli konzulának és a helyieknek a segítőkészségét.

A Szigetvár-Turbéki katolikus templom környékén egy hektárnyi területen 2009. július 3-án, pénteken kezdtük meg az előzetes geofizikai felmérést Bertók Gábor vezetésével, Gáti Csilla és Szabó Tibor részvételével. Ekkor a templomtól délre és nyugatra lévő füves-fás terület magnetométeres felmérését végeztük el és kiértékeltük az eredményeket.

A geofizikai vizsgálat

A templomtól délre, közvetlenül a templomkert mellett, a déli kapu közelében egy négyszögletes épület vonalát sikerült felfedezni, illetve a templom nyugati főbejáratától nyugati irányban található kőkereszttől a templomkert nyugati kapuja felé egy halvány, útnak látszó vonal látszódik a térképeken. Sajnos a felmért terület többi részén fémben és betondarabokban gazdag hulladék látható a felmérési térképeken, ezért ezek az eredmények nehezen voltak értékelhetők.

A csapat

Másnap a régészeti kutatás török résztvevői is Dr. Fatih Elcil, Hatice Adıgüzel és Tufan Sağnak megérkeztek Szigetvárra. Vasárnap a püspöki mise alkalmából nyitva volt a templom, így meg tudtuk nézni és le tudtuk fotózni a török kori, ma másodlagosan szenteltvíztartónak használt, de eredetileg egy fürdő számára készített mosdómedencét. A szigetvári plébánossal beszéltünk és elmondtuk a tervezett kutatás menetét, illetve megkértük, hogy kedden nyittassa ki a templomot a radaros felmérés számára, így kedden el tudtuk végezni a templomkert és a templombelső radaros felmérését.

Július 8-án, szerdán kezdtük meg a földmunkát a területen a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem hallgatói segítségével. A régészeti kutatómunkát először e templomkerten kívül kezdtük meg, majd azután a templomkert területén, de a templomtól jó pár méter távolságban, arra merőlegesen kutatóárkokat húztunk.

A területről kora újkori és újkori kerámiaanyag és habarcstöredékek kerültek elő. Sajnos nem találtunk falakat és alapárkokat, melyek az erősség itteni jelenlétét bizonyítanák, ezért el kellett vetni ezt a már nagyon korai időktől kezdve elterjedt véleményt, miszerint a türbe pontosan itt lett volna.

Meg kell említeni azonban, hogy egy másik helyszínrajzzal is rendelkezünk, mely 1688-89-ből származik és Anguissola nevéhez fűződik. Ő a vár felmérése során egy ötszög alakú erődített részt is bemutat, melyet a szultán elhalálozási helyének tart. A II. Szelim által még 1566-ban az apja számára épített türbe helye nem feltétlenül azonos az elhalálozási hellyel, illetve ennek konkrét helyét nem is tudjuk. Esetleges későbbi ásatások fényt vethetnek ennek kilétére.

A program keretén belül több éves folyamatos terepbejárási ás ásatási munkát tervezünk Szigetvár környékén, hogy a türbe és az egyéb oszmán kori emlékek nyomaira bukkanjunk és ezeket feltérképezzük, illetve lehetőség szerint geofizikai és légirégészeti módszerekkel és ásatással is megkutassuk. A folyamatos terepbejárások idén szeptembertől kezdődnek, az ásatások reményeink szerint minden év június-július hónapjában valósulnak majd meg. Aki tud valami információval szolgálni a szigetvári és a környékbeli lelőhelyekkel, valamint a talált leletanyagokkal kapcsolatosan, köszönettel fogadjuk.