Nem mindennapi, mintegy háromezer éve földberejtett leletegyüttesre bukkantunk múlt szerdán, a Nyírség homokbuckái között. Egy nagyberuházáshoz kapcsolódó ásatás során több, mint ötszáz bronztárgy töredékét tartalmazó, nagyméretű, késő bronzkori kerámiaedény került elő. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egy ilyen depólelet minden bronzkorral foglalkozó régész álma.

Mivel az edény több, mint egy méter mélységben feküdt a késő bronzkori település egyik szélén, sajnos a terület előzetes fémkeresős átvizsgálása során nem érzékeltük azt. Ennek következtében felső részét megbolygatta a markoló, de a benne lévő leletek teljesen épek maradtak. Az így előbukkanó tárgyak tömegét rétegenként szedtük fel, és igyekeztünk minél pontosabban, gyorsabban dokumentálni azokat.

Bár ez egyszerűen hangzik, a gyakorlatban koránt sem volt az. A tárgyak felszedése egész nap, sőt egészen az éjszakába nyúlóan folyt. A bontóstáb negyedtízig maradt kint a lelőhelyen abban a reményben, hogy előbb-utóbb csak sikerül meglátni az edény alját. Ám a leletek csak nem akartak elfogyni. Végül úgy döntöttünk, hogy óvatosan kiemeljük az edényt a földből, és másnap, már fedett helyen folytatjuk a bronzok kiszedését.

A leletek között mind a használati és viseleti tárgyakat, mind a fegyvereket megtalálhatjuk. Nagy mennyiségben voltak a sarlók és fűrészlemezek, de találtunk kést illetve vésőtöredéket is. A fegyverek között volt egy korongos fejű bronzcsákány, de a tokos balták, a kard, illetve tőrpengék, és a lándzsák töredékei voltak a legnagyobb számban. Az utóbbiak a bronzkori arisztokráciához köthetőek. A viseleti tárgyakat a különböző fejű tűk, a változatos formákat mutató karkötők és a hajkarikák képviselték. Emellett pedig nem elhanyagolható mennyiségű, kisebb-nagyobb bronzbuca (nyersanyag tömb) is előkerült.

Összességében elmondható, hogy a tárgyak nagy része már töredékes állapotban került elrejtésre, és csak kevés leletet tettek ép állapotban az edénybe. A leletegyüttes, amely régészeti elnevezés szerint a kurdi típusú raktárleletek körébe sorolható, megközelítőleg 50 kg-ot nyomhat összesen, és Kr. e. 1150 és 1000 közé keltezhető.

A korszakból számos hasonló kincslelet ismert a Kárpát-medencében, de ezeknek csak töredéke került elő ásatáson. A mostani nyírségi lelet azonban mindenképpen kiemelkedik ezek közül méretével.

Természetesen mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy milyen okból rejtették el ezt, a korban minden bizonnyal komoly értéket képviselő tárgycsoportot a bronzkori település lakói?

A pontos választ egyelőre nem ismerjük, de számos lehetséges magyarázat van. Történhetett háború, esetleg kisebb, családok közötti összecsapás, de nem kizárt, hogy áldozatként ásták el a kincset.

A település anyagának teljes feldolgozása után minden bizonnyal pontosabb választ kapunk majd erre a kérdésre is.