Tavaly tavasszal egy apró, feliratos bronztöredék fotójára lettem figyelmes egy fémkeresős fórumon. Megtalálója a fórumozók segítségét kérte a tárgy azonosításában, mivel nem ismerte annak korát és funkcióját. Mind a betűk formája, mint a felirattöredék tartalma alapján nagyon valószínűnek tűnt, hogy római kori tárgyról van szó.

Megtalálója, Barczánfalvi Csongor egyetemi hallgató, miután felvettem vele a kapcsolatot, készségesen felajánlotta, hogy ha valóban ókori tárgyról van szó, akkor azt leadja a helyi múzeumnak, továbbá megmutatja annak pontos lelőhelyét. A történet különösen izgalmassá vált, amikor kiderült, hogy a bronztöredék nem a Dunántúlon, hanem a Római Birodalom határain kívül, a Tisza melletti Sándorfalva határában, Szegedtől mintegy 12 km-re került elő. Így a tárgyat megtalálója a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak ajándékozta.

Pannonia környékén, barbár területen talált római katonai diplomák lelőhelye (térkép: Kolozsvári Krisztián)

A bronzlap

A mindkét oldalán latin nyelvű feliratot tartalmazó jó minőségű bronzlemez-töredék alig 3,6 cm x 3 cm méretű. A belső oldal szövege a külsőhöz képest az óramutató járásával ellentétesen 90°-al elfordítva van felvésve. 

A sándorfalvi diplomatöredék külső és belső oldala (fotó: Dömötör Mihály)

A tárgy egy úgynevezett római kori katonai diploma töredéke. A két összefűzött bronzlemezből álló hivatalos iratokat szolgálati idejük letelte után kapták tanúsítványként a lovas és gyalogos segédcsapatokból, a flottától, valamint néhány más egységtől leszerelt római katonák. A diplomák egy-egy Rómában kifüggesztet, érctáblára írt császári rendelet másolatai.

Egy teljesen ép katonai diploma külső és belső oldala ép pecsétekkel Slavonski Brodból (Horvátország) Fotó: www.sbonline.net/diploma/

Ezek a dokumentumok igazolták, hogy az illető veterán teljes jogú római polgár lett, illetve, hogy már meglévő, vagy leendő feleségük és gyermekeik milyen kiváltságban részesültek. A katonai diplomák esetében az első tábla külső felére általában a rendelet szövegét, a második tábla külső oldalára a tanúk nevét írták. A belső oldalakon legtöbbször a külső oldalakra írt felirattal azonos szöveg volt olvasható még egy példányban. A két átfúrt lemezt összefűzték, és a tanúk pecsétjükkel zárták le, így hamisítás gyanúja esetén ellenőrizni lehetett, hogy a lezárt belső oldalakon lévő szöveg megegyezik-e a külső lapokon olvashatóval.

Példa - egy teljes diploma szövege Pannoniaból, Dunakömlődről:

 

"Imperator, Caesar Titus Aelius Hadrianus Antoninus Augustus Pius, az isteni Hadrianus fia, az isteni Traianusnak a, a parthusok legyőzőjének unokája, az isteni Nerva dédunokája, főpap (pontifex maximus) , aki a néptribunusi hatalom birtokosa tizenkilencedik alkalommal, az kétszeres imperátor, negyedik alkalommal consul, a Haza Atyja, azoknak a lovasoknak és gyalogosoknak akik az alábbi öt lovas egységben (ala): I Thracum vetarana sagittariorum, I Civium Romanorum, I Flavia Augusta Britannica milliaria és I Augusta Ituraerorum, továbbá az alábbi tizenhárom gyalogosegységben (cohors) katonáskodnak, amelyek neve: I Alpinorum equitata, III Batavorum, I Thracum Germanica, I Alpinorum peditata, I Noricorum, III Lusitanorum, III Asturum és Callaecorum, VII Breucorum, I Lusitanorum, II Augusta Thracum, I Monatnoru, I Camapanorum voluntariorum, I Thracum civium Romanorum , Alsó-Pannoniában (Pannonia Inferior) Iallius Bassus helytartó alatt katonáskodnak és akik huszonöt , a flottakatonák pedig huszonhat szolgálati év után tisztességes elbocsájtásban részesülve lettek elküldve, és akinek a neve fel van tüntetve lent, megadta a polgárjogot mindazoknak, akiknek még nincsen, és törvényesnek ismerik el házasságukat már meglévő feleségükkel, akiknek ugyanúgy megadja a polgárjogot, és azoknak is - akik most bár még egyedülállóak - később vesznek majd feleségül.

 

Február idusa előtt hat nappal Marcus Civica Barbarus és Marcus Metilius Regulus consulsága alatt (157. február 8.).

 

Culsus Eraviscusnak, Atedumus fiának, egykori gyalogos katonának, aki Caius Turpilius Verecundus parancsnoksága alatt álló Cohors I Thracum Germanicaban szolgált, és Verueda Eravisca nevű feleségének, Tessimarus lányának.

 

Lemásolva és ellenőrizve a Rómában az isteni Ausgustus Minervának szentelt temploma mögötti falra kifüggesztett bronztábláról.

 

(Tanúk neve:) Marcus Servilius Geta, Lucius Pullius Chresimus, Marcus Sentilius Iasus, Tiberius Iulius Felix, Caius Bellicus Urbanus Caius Pomponius Statianus, Publius Ocilius Priscus." 

A katonai diplomák pontosan feltüntetik, hogy az adott évben, az adott tartományban, melyik parancsnok alatt szolgáló, melyik csapattestekből leszerelt katonák kapták meg az elbocsátó iratokat, valamint a veteránok etnikumát, és családtagjaik nevét, így különösen becses forrásai a római had- és tartománytörténetnek.

Esetünkben csak az első bronzlemez bal felső saroktöredéke maradt meg, ennyi is elég azonban ahhoz, hogy a szigorú formáknak megfelelően fogalmazott dokumentum pontos korát meghatározzuk, valamint hogy legalábbis szöveg első felét nagy biztonsággal kiegészíthessük.

Tabella I. Külső oldal:

 

Imp(erator) Caesar [divi Nervae f(ilius), Nerva Traianus Op-] |
timus Aug(ustus) G[er(manicus) Dacic(us) pontif(ex) max(imus) tribunic(ia) po-] |
test(ate) XVI[II, XVIIII?, imp(erator) VI, VII, VIII?, IX?, X?, XI?, co(n)s(ul) VI,     p(ater) p(atriae)] |
equitibus [et peditibus qui mil(itaverunt) in al(is) – – – et? in co-]|
5  [horti]bus d[uabus ?, decem ?– – –, quae apellantur – – – ]

 

 

Tabella I. Belső oldal:

 

Imp(erator) Ca[esar divi Nervae f(ilius) Nerva Traianus Optimus Aug(ustus) |
Ger(manicus) D[acic(us) pontif(ex) max(imus) tribunic(ia) potest(ate) XVIII, XVIIII?, imp(erator) VI?, VII?, VIII?, IX?, X?, XI?] |
c[o(n)s(ul) VI p(ater) p(atriae)] |
equi[tibus et peditibus qui mil(itaverunt) in alis – – – et? in cohortibus – – –]
 

A első három sorban az uralkodó császár teljes nevét és címeit írták. Bár ez esetben az uralkodó neve nem maradt meg, a külső oldal második sorában szereplő TIMVS szótöredék egyértelművé teszi, hogy Traianus császárról van szó, mivel egyedül ő viselte az optimus augustus („legjobb augustus”) megtisztelő címet. Ez a szenátus által adományozott cím Kr. u. 114 tavaszának végétől-nyár elejétől tűnik fel a hivatalos feliratokon. További pontosításra adnak lehetőséget a harmadik sorban szereplő töredékes TEST XVI betűk és számok, amelyek a császár által birtokolt, általában évente megújított tribunusi hatalom (tribunicia potestas) számát tartalmazzák. Traianus 113 decemberétől 114 decemberéig tizennyolcadik alkalommal birtokolta ezt a rangot, így a XVI-al kezdődő római számot XVIII-ra vagy XVIIII-re egészíthetjük ki. Ennek alapján az okiratot 114 kora nyara és 115 decembere között bocsátották ki. A dátum ismeretében hozzávetőlegesen kiegészíthető a többi cím is. 

A diploma kívül és belül azonos tartalmú szövegének eleje magyarul: 

"Imperator Caesar [Nerva Traianus, az isteni Nerva fia,] optimus Augustus a g[ermánok és a dákok legyőzője, főpap] a tribunusi hatalom birtokosa tizennyolcszoros [(vagy tizenkilencszeres), imperator hatodik (vagy 7. – 11.) alkalommal, hatszoros consul, a haza atyja, mindazoknak] a lovas [és gyalogos katonáknak, akik … számú lovas és? két (vagy tiz(en…)] gyalogos csapatban katonáskodtak, amelyeknek a neve:… "

A sándorfalvi diplomatöredék külső oldalának rajza és rekonstruálható felirata  (rajz: Illés László)

Az, hogy az iratot melyik tartományban állították ki, a töredékes szövegből sajnos nem derül ki, sem az, hogy melyik csapatestben szolgált katonák számára állították ki azt. 

A sándorfalvi diplomatöredék belső oldalának rajza és rekonstruálható felirata  (rajz: Illés László)

A lelőhely

2010 októberében terepbejárást és fémkeresős felszíni kutatást végeztünk a tárgy előkerülési helyén. A terület egy vízfolyás oldalában, kisebb, megközelítően északnyugat-délkeleti irányú természetes kiemelkedésen feküdt. A felszínen kevés kézzel formált újkőkori- és bronzkori kerámiatöredéket, mindössze két szarmata kori kerámia darabot, némi Árpád-kori edénytöredéket és nagy mennyiségű középkori kerámiát találtunk. A fémkeresős átvizsgálás során jelentős számú késő középkori és kora újkori bronz- és réztöredék, több 16-17. századi dénár, valamint néhány ólomgolyó került a felszínre.

A bronztábla hozzávetőleges lelőhelye a szántóföld közepén található kisebb dombhátnak köszönhetően viszonylag pontosan azonosítható volt. Közelében egy Valentinianus császár 364-375 között vert bronz érmére bukkantunk. 

I. Valentinianus császár (364-375) bronzérme, amelyet a diplomatöredék lelőhelyén találtunk

Azt, hogy a tárgy hogyan, és mikor került a szarmata Barbaricumba, Szeged közelébe, egyelőre nem tudjuk. Bár természetesen nem lehet teljesen kizárni, hogy a bronztárgyat a középkorban, vagy az újkorban hozták ide, de az a legvalószínűbb, hogy az még az ókorban került a földbe a Tisza mentén. Hasonló tárgyat eddig mindössze egyet ismerünk az Alföldről és a Duna–Tisza közéről, a Bács-Kiskun megyei Tajóról, valamint Pannonia körzetéből, Ausztria területéről, Niederleisből. Ilyen jó minőségű fémből készült római tárgyak alkalmanként nagy távolságra is eljutottak a birodalmon túlra. Erre jó példa egy, a közelmúltban Nyugat-Ukrajna területén talált katonai diploma is.

Lehetséges, hogy az irat egy a Pannonia és Dacia közötti kereskedelmi úton utazó veterán tulajdonát képezte, hiszen Szeged fontos folyami átkelőhely volt az ókorban is de nem kizárt az sem, hogy az Alföldön élő szarmaták hozták magukkal azt a Birodalomból nyersanyagként.

Az azonban biztos, hogy a becsületes megtalálónak, Barczánfalvi Csongornak hála a Móra Ferenc Múzeum és a szarmata területek kutatása egy különleges lelettel gazdagodott.

Ezúton is köszönöm az alábbi személyek segítségét, tanácsait a kutatásban: Borhy László, Lőrincz Barnabás, Lőrinczy Gábor, Masek Zsófia és V. Szabó Gábor.