Mindössze tíz centiméterrel egy modern gázcső alatt került elő az a jó állapotú, késő római sírépítmény, amely szeptember elején találtunk Pécs belvárosában, a Széchenyi téren. 

A területen végzett közműcserékhez (gáz, telefon és víz) a Janus Pannonius Múzeum biztosított régészeti szakfelügyeletet. A Múzeum Régészeti Osztályának épülete és a Dzsámi közti területen kelet-nyugat irányban egy, az 1960-as években lefektetett gázvezeték halad keresztül, hosszában átvágva a középkori Szent Bertalan templom északi oldalhajóját. A régészeti szakfelügyelet során a múzeum szakemberei a gázárok metszeteit és az alján előkerült jelenségeket kutatják, dokumentálják és értelmezik. 

A mintegy négy hete megtalált dongaboltozatos építmény kutatása a régi gázcső kiemelése után kezdődhetett meg. A mintegy másfél hetes kutatómunka szeptember közepén zárult. 

A teljes körű kiértékelés még ugyan nem fejeződött be, de már most elég részletes információkkal tudunk szolgálni.

A megtalált római kori emlék, egy a Sopianae római kori város késő római, Kr. u. 4. századi temetőjéhez tartozó földalatti sírépítmény, megközelítőleg téglalap alaprajzú, belmérete: 1,9x1x2x0,9 méter, közel nyugat-kelet tájolású.

Az oldalnyílást, amely egy nyeregtetős téglasírra emlékeztet a nyugati oldalon alakították ki, A bejárat déli oldala és teteje téglákkal bélelt, mérete: 0,5 m széles, 0,6 m magas. A méretből adódóan ezen keresztül maximum egy kisebb koporsót tudtak „belökni” a belső térbe. 

Előtte egy földbevájt srég oldalú, a bejárat felé lejtő, egyenes aljú sekély „vályút” alakítottak ki, alját habarccsal lekenték.

Egy korábban feltárt sírkamránál (XX. számú sírkamra) tett megfigyelések szerint a kripta bejárata előtt földbevájt lejárati folyosót alakítottak ki lépcsőkkel. A kriptákra a boltíves bejárat jellemző, amelyen keresztül akár többször is be lehetett menni a sírkamrába.

Az építmény méretét tekintve egyértelmű, hogy nem volt benne külön épített téglasír vagy szarkofág, mint általában a sírkamráknál. Jelen estben maximum egy fakoporsó elképzelhető, amelyre egyébként két itt talált koporsószegnek beillő vasszeg is utalhat. 

A belső térben az oldalfalak és a boltozat habarccsal bevakolt, a felszíne meglehetősen egyenetlen. A kripta falán festés nyoma nem volt felfedezhető, de még ki sem meszelték. A sírkamra alján nyers altalaj jelentkezett, épített belső járószint nyoma nem volt megfigyelhető. 

Meglehetősen érdekes és a szokásoktól eltérő a dongaboltozat kialakítása. Csak a sírépítmény nyugati fele van boltozattal lefedve. A keleti felében is megvan a boltív indítása a déli oldalról indulva, de itt mindössze kb. a teljes ív egyharmada látszik.

A sírépítmény keleti felében egy nagy „lyuk” tátong, amelyről megtalálásakor azt hittük, hogy rablónyílás. Megfigyeléseink alapján azonban tudatosan alakítottak ki itt egy második nyílást. A keleti falban jól látható, hogy tudatosan lezárt a mintegy harmadnyi boltív, folytatása helyén a boltívnél magasabbra felrakott falazat emelkedik. 

Megfigyeléseinket a habarcshasználatban jelentkező különbség is alátámasztja: a boltívnél rosszabb minőségű, sárgás habarcsot használtak, a felmenő falazatnál viszont a „szokásos”, jó megtartású szürkésfehér kötőanyag jelentkezett. Másik lehetőségként fenntáll és talán ez a valószínűbb: eredetileg a keleti oldalon is megvolt a teljes boltozat, azt egy második építési periódusban részlegesen visszabontják a keleti oldalon egy új bejutási lehetőséget biztosítva a kripta belterébe.

A korábban feltárt  XX. számú sírkamra kriptalejárója és boltíves bejárata

A kriptát az idők folyamán valamikor kirabolták, csontvázat nem találtunk csak néhány embercsont darabot. Beltere köves, habarcsos humuszos földdel volt feltöltődve, amelyben néhány tégladarab is előfordult. 

A sírépítménynek úgy tűnik lehetett valamilyen földfelszín feletti része is. Az késő római sírkamrák általában két részből álltak: a földalatti kriptából és a felette álló kis kápolnából.

Erre a keleti oldalon álló fal magasságából lehet következtetni. Jelen formában a kriptát „hagyományos módon betakaró” kápolnával nem lehet számolni, inkább valami kerítésszerűt tudunk elképzelni a keleti oldalon hagyott nyílás három oldala körül vagy valami egyszerű felépítményt.

A kripta északkeleti sarka előtt és északnyugati sarka fölött az altalajszinten (a római kori külső felszínen) habarcsrétegre fektetett téglák látszanak a profilban, amelyek a sír körül és fölött(?) kialakított felszínburkolat részét képezhették. A boltív helyén kialakított nyílást kőlap fedhette.

Minőségét tekintve a gázárokban talált sírépítmény félúton áll a téglából épített, nyeregtetővel fedett sírtípus és a kriptából-kápolnából álló sírkamra között, csak fenntartásokkal lehet sírkamrának nevezni. A boltozat helyén kialakított mesterséges nyílás ismereteink szerint egyedi megoldás.

Elméleti lehetőségként felmerülhet, hogy a középkor folyamán is használták kriptaként a megtalált római sírépítményt. Egy középkori templom oldahajója alatt vagyunk, a sírépítménytől keletre és nyugatra középkori kripták kerültek elő, némelyik boltíves oldalfülkével.

A cikk szövege és képanyaga csak a szerző engedélyével használható.