Dobpergés, csatakürt és véres kard helyett pásztortűzzel, birkapörkölttel és sillerborral készültek Kiskunfélegyházán. Közel száz, nemezsapka, revíziós póló és tarsolylemez nélküli régész indult el az ország minden sarkából, hogy együttesen hajtson főt az egyik legnagyobb élő kunológus előtt. Péntek este Félegyházán megugrott az egy főre eső doktorik száma.

 Kunügyi zarándoklat – a kezdetek

Harmincöt évvel ezelőtt, az átkos ma már nosztalgiával emlegetett időszakában az akkor huszonhét esztendős Horváth Ferenc egy, számára mellékkutatási tevékenységnek szánt korszakból, a kunok magyarországi idejéből bukkant egy kis templomra a Szegedhez közeli Csengele határában. A lelet kibontása után megfogalmazódott sejtése szerint, melyet a kor régészeti elöljárói egyöntetűen badarságnak értékeltek, a körzetben további kun leleteket rejthet a föld. 

Huszonhárom évvel később, 1998 derekán az M5-ös autópálya előkészítő munkáiban részt vevő régész dilemma elé került. Arról kellett döntenie, hogy egy könnyebben feltárható, vagy egy nehezebben megközelíthető területen kezd próbaásatásba. Mivel régészt a mostoha körülmény nem elrettentik, csak inspirálják, az utóbbi mellett dönt. Az első munkanapon még maga sem tudta, hogy elhatározásával milyen különleges felfedezést tesz. Csengele határában egy kun vezér hiánytalan lovas sírját találja meg és tárja fel, melyhez hasonlót se előtte, se azóta nem talált senki.

A csengelei kun vezéri sír és az abban talált sisak

A sír feltárásából származó tapasztalatait 2001-ben példamutató elkötelezettséggel és stílusban, ismeretterjesztő könyvben adta közre. A csengelei kunok ura és népe c. könyv mára beszerezhetetlen régészeti alapmű lett, a kun korszakkal foglalkozó kutatók azóta nem szeretnek olyan kocsmába menni, ahol valaki ne olvasta volna a művet.

Születésnapi konferencia

Bár munkavégzés közben szerzett tulajdonságként a régészekben tetten érhető némi nekrofil hajlam, az életet az ezeréves hullánál is jobban becsülő kutatók tavalyelőtt, Dr. Horváth Ferenc 60. születésnapjára meglepetés-konferenciát szerveztek a professzornak a témában érdekelt társtudományok képviselőivel. Mára az elhangzott előadások anyagából a pénzügyi és nyomdai akadályokat leküzdve 300 oldalas, a hazai kun kutatás lényeges elemeit tartalmazó monográfia állt össze.

Mivel kunügyi monográfia kunok nélkül nem mutatható be, így szükség volt egy olyan szakmaközi bulira, ahol a kétkedő, dilemmázó, reménykedő és kincstári forrásokra sopánkodó tudósok fesztelenül egyeztethették egyéni és társas koncepcióelméleteiket. A kun korszakkal foglalkozó régészek, történészek, néprajzosok és nyelvészek összetereléséhez Rosta Szabolcs, a félegyházi Kiskun Múzeum akadémikusi szempontból arcátlanul fiatal igazgatója fújta meg a harci kürtöt. A rendhagyó esemény meghívójára huszonéves pályakezdőtől hetvenéves professzorig kaptak vándorbotra a korszakkal foglalkozók, köztük Hatházi Gábor kunológus, aki az esemény egyetlen formális programját, a monográfia hivatalos bemutatóját tartotta.

Az összejövetel művészeti keretét a szegedi régészek által kötelezően eléneklendő "Csinom Palkó, Csinom Jankó" c. népdal, valamint a szibériai és közép-ázsiai népek zenéjével foglalkozó Yenisei Groupot képviselő Zsirmik István török hangszerrel előadott bevezetője adta meg. 

Ami a helyszínen az ezt követő birkapörköltes sillerborozást követően történt, arról a Sírásók tudósítójának memóriakiesése miatt nem áll módunkban beszámolni.