Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2010.05.06. 15:50 beszédes józsef

Miről „beszélnek” a rupphegyi római kori kövek?

Ahogy arról már röviden beszámoltunk, tavaly tavasszal több római kori díszes sírépítményelem került elő furcsa körülmények között, egy munkagödörben, a XI. kerületben, a Rupphegy déli oldalában.

A kövek az Aquincumi Múzeumba kerültek és aprólékos megtisztításuk, leltárba vételük után itt az ideje, hogy némileg részletesebben foglalkozzunk a leletek értelmezésével, közzétegyük a sírfeliratot, hogy ezzel is további adatokkal szolgáljunk a korszak iránt érdeklődők számára.

Összesen hat, mészkőből faragott kőemlék alkotja a leletegyüttest. Ezek a következők:

1. Vésett felirattal ellátott, téglalap alakú kőlap, homlokzati oldalának bal szélén pillérfőben végződő oszloppal, amelyet a kőlap keskenyebbik oldalán is kifaragtak (a homlokzati oldal oszlopát egy későbbi, másodlagos felhasználás során jórészt lefaragták).

2. Az előbbi kőemlékkel összetartozó, vésett felirattal ellátott, téglalap alakú kőlap, homlokzati oldalának jobb szélén faragott oszloppal, amelyet az egyik keskeny oldalon is kifaragtak.

3. Téglalap alakú kőlap, melynek homlokzati oldalán félköríves fülkében oltáron álló, kezeiben áldozati tálat tartó szolgafiút faragtak ki. A kőlap homlokzati oldalának hosszanti szélein oszlopokat faragtak ki, amelyek közül a bal oldalit a kőlap keskenyebbik oldalán is kidolgozták.

 


4.-5. Téglalap alakú, díszítés nélküli kőlapok.

6. Sztélé befogadására szolgáló perselykő.

Az első öt kőemlék (vagyis a feliratos és reliefdíszes-, továbbá a díszítés nélküli kőlapok) a teljesen azonos kőanyag és a faragási stílusban mutatkozó egyezések alapján összetartoztak, egyazon sírépítmény részei voltak. A hatodik darab ezektől teljesen független kőemlék, amely egy sztélé talapzataként funkcionált.

Már a találási helyszínen megállapíthattuk, hogy a két feliratos kőlap eredetileg egyetlen nagyobb, nagyjából négyzetalakú kőlapot alkotott, amelyet egy későbbi, másodlagos felhasználás során vágtak csak ketté, nagyjából középen.

A kettévágással nyert téglalapalakú kőlapokat, minden bizonnyal a késő római korban használták fel, valószínűleg csontvázas sírok számára készítettek belőlük kőládát. Korábbi sírkövek, kőemlékek szétdarabolása és másodlagos felhasználása egyáltalán nem ritka jelenség a késő római korban. Carnuntum (ma: Bad-Deutsch Altenburg és Petronell, Ausztria) territoriumán pl. a császárkor első két évszázadából származó sírkövek túlnyomó többsége másodlagos felhasználásból, késő római kőládasírokba beépítve kerül elő. De késő római katonai építkezéseknél is előszeretettel nyúltak az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló korai kőemlékekhez, például a mai pesti Március 15. téren álló római erőd falából is szép számmal kerültek elő másodlagosan beépített kőfaragványok.

Ezek után nézzük a sírfelirat olvasatát és értelmezését:

M(arcus) Aur(elius) Aelianus h(ic) s(itus) e(st) an(norum) XX(?) / M(arcus) Aur(elius) Mogetmarus vet(eranus) / al(ae) I Thr(acum) et Aur(elia) Dumnoma/ra fil(io) pient(issimo) et sibi vivi po/suerun(t)

"Itt nyugszik Marcus Aurelius Aelianus, aki 20 (?) évet élt. (A síremléket) Marcus Aurelius Mogetmarus, a trákok első számú lovas segédcsapatának kiszolgált katonája és Aurelia Dumnomara állították még életükben, drága fiuknak és saját maguknak."

Amint arról a feliratból értesülünk, a síremléket egy valószínűleg 20 éves korában elhunyt fiatalember számára állították szülei (az életkoradat bizonytalansága abból fakad, hogy a felirat ezen a helyen erősen sérült).

Az apa (Marcus Aurelius Mogetmarus) a 2. század második felében és a 3. század folyamán Camponában (ma Nagytétény) állomásozó ala I Thracum veterana sagittaria nevű segédcsapat kiszolgált katonája volt, aki leszerelését követően egykori katonai egységének közelében telepedett le családjával.

A családfő neve is sok mindent elárul. A Mogetmarus összetett, bennszülött kelta név. A név első tagjában a „hatalom”, esetleg „vagyon” jelentésű „mag/mog” kelta szó ismerhető fel, míg a „marus/-mara” utótag jelentése „nagy”. Így a teljes név jelentése nagyjából így adható vissza: ”nagy hatalmú” vagy „nagy vagyonú”. Maga a Mogetmarus név pontosan ilyen alakban nem volt még ismert feliratokról, de Mogitmarus formában találkozunk vele Pannonia Inferiorban (Alsószentiván, Fejér megye), Mogitumarus és Mocetimarus alakban pedig Gallia Narbonensisben.

Az Aurelius nemzettségi név (nomen gentile) arra utal, hogy a római polgárjogot legkorábban Marcus Aurelius császár uralkodási ideje alatt (Kr.u. 161-180), legkésőbb Caracalla császár Kr.u. 212-ben kiadott, széleskörű polgárjogadományozásról határozó rendeletében kapta meg Mogetmarus (vagy esetleg valamelyik felmenője).

Az anya, Aurelia Dumnomara, neve alapján ítélve ugyancsak kelta származású volt. A Dumnomara összetett kelta név: a „dubno/dumno” szó jelentése „világ”, míg a „nagy” jelentésű „marus/-mara” utótagról már volt szó. Nevének másik tagja (Aurelia) legnagyobb valószínűséggel a fent említett Caracalla kori polgárjog adományozással függhet össze. A névtörténeti adatok alapján a felirat (és így a síremlék) leginkább a Kr.u. 3. század első harmadára, esetleg első felére keltezhető.

A család fokozatos romanizációjára utalhat, hogy a kelta származású, valószínűleg frissen római polgárjogot nyert szülők, gyermeküknek már latin hangzású nevet adtak (Aelianus).
De nemcsak a család eredetéről, az egyes személyek jogállásáról „beszélnek” a kövek, hanem például arról is, hogy a feliratot állító szülők tehetősebb társadalmi réteghez tartozhattak.

Az összetartozó rupphegyi kőemlékeken ugyanis több olyan nyom figyelhető meg, amelyek arra engednek következtetni, hogy a kőlapok egy több emeletes, összetettebb – tehát költségesebb – sírépítmény elemei lehettek egykoron. Ilyen nyom például a feliratos kőlap tetején lévő két csaplyuk, amely további, oldalsó kőelemek becsatlakozását tette lehetővé.

A feliratos kőlap minden bizonnyal a homlokzati oldalon, az alsó szinten helyezkedett el, míg a szolgafigurával díszített reliefes kőlap az emeleti szint egyik oldalfalánál állhatott. Noha nem kerültek elő, de minden bizonnyal kiegészítő oszlopok is állhattak az emeleti szinten, amelyek a tetőzet biztosabb alátámasztását szolgálták (a reliefdíszes kőlap ugyanis önmagában túl keskeny volt ehhez). A síremléket felül, valószínűleg egyszerűbb kivitelű nyeregtető zárta. A leletegyüttes két díszítetlen kőlapja a lépcsős alépítmény része lehetett.

A rupphegyi sírépítmény számítógépes rekontrukciója (készítő: Németh Ádám)

 

A több kőelemből álló, rendszerint emeletes, díszes sírépítmények a költségesebb temetkezési szokások közé tartoztak, amit nem mindenki engedhetett meg magának.

Az egykori Római birodalom területéről számos helyreállított, régi pompájában megtekinthető sírépítményt ismerünk. A szlovéniai Šempeterben (az ókori Celeiatól nyugatra) helyreállított sírépítmények talán a legismertebbek és egyben legszebb példái e síremléktípusnak. Noha a rupphegyi kőemlékekből rekonstruálható emeletes sírépítmény mind méreteiben, mind díszítését tekintve elmarad a šempeteri példáktól, szerkezeti elemeiket, technikai megoldásaikat tekintve azonban mégis egymás párhuzamainak tekinthetők.

Q. Ennius Liberalis és családjának sírépítménye Sempeterben (Szlovénia)

 

Sok a hasonlóság L. Poblicius legiós veterán kölni sírépítményével is, ahol ugyancsak oszlopokkal keretelt feliratos kőlap alkotja az alsó szint fő elemét, a sírépítmény emeleti oldalfalainál pedig a rupphegyihez hasonlóan keskenyebb reliefes lapokat találunk.

L. Publicius síremléke  Kölnben

 

Annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy a rupphegyi sírépítmény emeleti részén a fülkeszerű cellában volt-e és ha igen milyen további szobrászati díszítés nem áll rendelkezésre adat.

Összefoglalva tehát a Rupphegyen lelt kőemlékekről leírtakat, a következő történetet rekonstruálhatjuk. A Camponában állomásozó ala I Thracum nevű segédcsapat egyik kelta származású, leszerelt katonája (M. Aurelius Mogetmarus), egykori állomáshelyétől nem túl messze, valahol a mai Budaörs keleti határában telepedett le családjával.

Miután fia (M. Aurelius Aelianus) 20 éves korában elhunyt, a szülők költséges sírépítményt emeltettek emlékére, valamikor a Kr.u. 3. század első harmadában. Ez a síremlék az idő múlásával megrongálódhatott. Valamikor a Kr.u. 4. században, amikor az említett család és közeli rokonsága már nem élt, valamint a kőnyersanyag beszerzésében nehézségek merülhettek fel, a sírépítmény ledőlt elemeit újrahasznosították. A négyzetalakú lapokat kettévágva, a téglalapalakú elemeket pedig kisebb átfaragásokkal csontvázas sírok kibélelésére használhatták fel. Ezt a 4. századi temetőt bolygathatta meg egy újkori építkezés, miáltal újból felszínre kerültek a kőemlékek.

18 komment

Címkék: budapest hírek régészet építészet pogány római aquincum régész örökségvédelem


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr481978347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Don PUA (törölt) 2010.05.06. 20:03:25

ez jó!

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.05.07. 09:27:37

Az "I Thracum veterana sagittaria" nem íjász segédcsapatot jelöl?

Vagy más történelmi adat is van az egység lovas mivoltáról?

csik jenő 2010.05.07. 21:10:07

Nagyon tetszett az élménykeltő leírás..az analógiák gyönyörüek!! Annak ellenére hogy síremlékünkből nem tul sok maradt meg szép megoldás lenne ha az aquincumi múzeum kertjében rekonstruálva összeállítanák az eredeti töredékeket és a megfelelő korhű kiegészítő elemeket..és talán még a lelőhely környékén előkerül egy két részlete a síremléknek! a múzeum egy szép és érdekes látnivalóval bővelkedne!

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.05.07. 21:14:15

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: igen, lovasíjász segédcsapatot, mert az "ala" lovasegységet jelent - általában, de nem feltétlenül. Alapjában véve "szárny" a jelentése, és a szárnyakon a szövetségesek csapatai álltak, többnyire lovasság (mert az a rómaiaknak nem volt), de nem mindig. Mármost egy hadtörténész mondja meg, voltak-e thrák lovasíjászok, vagy pedig, ahogyan helyesen sejtetted, itt talpas íjászokról volt szó.

bloggerman77 2010.05.09. 23:27:12

@G.d.Magister:

Tudomásom szerint direkt lovasíjászokat a szíriai Hemesa városából importáltak a rómaiak, a szarmaták ellen.

A kelták gyalogos íjászok voltak.

Azt pedig eléggé érces kijelentésnek tartom, hogy a "rómaiaknak nem volt lovasságuk".

Lásd: www.c3.hu/~klio/klio963/klio031.htm

bloggerman77 2010.05.09. 23:30:27

@csik jenő:

Ez a lelet ahhoz túl tördékes ahhoz, hogy kiállítható rekonstrukció legyen, mert túl sok elem csak analógiákból következtethető ki.

A szlovéniai leletek azért maradtak meg ennyire teljesen, mert ott egy nagy árviz elmosta a temetőt, és a mederben fekvő kövekben nem tehettek kárt a keresztény későantik kor meg a középkor mészkővadászai.

láng orsolya 2010.05.10. 06:45:53

@csik jenő:

A síremlék egyik eleme (az áldozó alakos) most is megtekinthető az Aquincumi Múzeum "Van új a föld alatt..." c. kiállításán (A többi sajnos túl nehéz és körülményes lett volna kiállítani). Ugyanitt nagyméretű rekonstrukciós rajz is látható. Szabadtérre nem lenne szerencsés kiállítani a darabokat, mivel jó pár darabon van festéknyom!

csik jenő 2010.05.10. 09:19:35

@láng orsolya: KEDVES LÁNG ORSOLYA! KÖSZÖNÖM SZÍVES VÁLASZÁT! Egy régebben itt feltett kérdésemre rendre nem sikerült választ kapnom mert kérdésemet törölték..miért?? Az AQUINCUMI múzeum látványraktárába bekerült HERCULES villából származó középső mozaik(embléma) sorsa érdekelt volna..miért vették ki az eredeti környezetéből? Nem bíztonságos már a környék ahol a villa védőépülete van? Mivel pótolták az eredeti emblémát? üres maradt a helye? másolattal? végül szeretném ÖNTŐL megkérdezni a gyönyörű római üvegek esetében mi az oka ha egy üvegcse szürkés feketére opalizálódik? feltétlenül a talaj környezete összetétele okozza ezt? mert az üveg amelyet egy fotón láttam itt ott áttetsző de egyenletesen beborítja az emlitett szín...KÖSZÖNETTEL SZÍVES VÁLASZAIÉRT!

beszédes józsef 2010.05.11. 04:09:34

@csik jenő: Azért nem érdemes (még) a Múzeumban felállítani a sírépítményt, mert egyrészt relatíve kevés elem ismert belőle (a tetőzetből pl. semmi nem maradt ránk), másrészt van rá némi esély, hogy újabb darabok kerülnek elő a későbbiek során. A financiális problémákról ne is beszéljünk...
Végül nem mellékes, hogy a cikkben közölt rekonstrukció talán a legvalószínűbb, de nem az egyetlen lehetséges rekonstrukciója az előkerült sírépítmény-elemeknek.

jakab01 2010.05.11. 09:52:26

@csik jenő:
Üdv Csik Jenő!

Az üveg nem "opalizálódik". Maximum mattul. Ha opálos, akkor az a gyártást követően újkorában is már opálos volt. A víztiszta üveg gyártása rengetek adalékanyagot követel, bonyolult eljárás amit tudtommal már az újkorban fejlesztettek ki.

jakab01 2010.05.11. 09:55:28

@jakab01:

Elnézést, hogy belepofáztam. Most vettem észre, hogy ki lett emelve az "ÖNTŐL".

(A helyesírási hiba elütés. "rengeteg")

plattensee 2010.05.11. 16:10:23

@jakab01: Az üvegnek a kora miatt lehet opálos (vagy gyöngyház szerű) a belseje. A régi szódásüvegeknél is megfigyelhető ez a jelenség (én azokat gyűjtöm), pedig itt még a kor nem jöhet szóba. Az alapanyagok megválasztása az oka, ezért az üveg igen korán kezd korrodálódni (opálos fényű lesz a belseje). Ezt a réteget csak maratással lehet eltávolítani.

szeeem 2010.05.11. 22:44:24

@szaliven:
Ennek utánanézek. Eddig csak "elszivárványosodásról" tudtam. "Opálosodás" alatt azt értettem, hogy áttetszőségéből veszít anyagában, ami nem azonos a kopás miatt keletkező mattulással.

Kb. 10 éve díszműüvegezéssel foglalkoztam és minden érdekelt, ami üveg és ez újdonság számomra, de mindíg tanul valami újat az ember, ezért ezt sem tartom kizártnak.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.05.12. 10:17:48

"A család fokozatos romanizációjára utalhat, hogy a kelta származású, valószínűleg frissen római polgárjogot nyert szülők, gyermeküknek már latin hangzású nevet adtak (Aelianus).
De nemcsak a család eredetéről, az egyes személyek jogállásáról „beszélnek” a kövek, hanem például arról is, hogy a feliratot állító szülők tehetősebb társadalmi réteghez tartozhattak."

A történelem ismétli - az embereket...

Különben most nem lenne annyi Kevin, meg Dzsesszika, meg Marlon, meg Zsaklin, meg ... meg ... meg ...

plattensee 2010.05.12. 11:50:00

@szeeem: Nevezik mégy gyöngyházfényűnek is. 15 éve foglalkozom a témával és az emlékeinek a gyűjtésével (szódás ipartörténet). De közeláll hozzám a magyarországi üveggyártás is, itt elsősorban a népi (másnéven paraszt) üvegek érdekelnek.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.05.13. 09:27:25

@bloggerman77: a köztársaságkor végén és a császárkorban (kb. a IV. sz-ig) nem volt, az tuti. Gall, germán stb. lovasok voltak a szárnyakon.

iovianus 2010.05.28. 11:18:12

A lovasság azért érdekes mert kengyel nélkül igen nehéz megülni a lovat, ráadásul páncélban mindezt.
Az ala derékhad-szárnyat is jelent, arra ugyanúgy alkalmazzák a történetírásban. Itt még a segédcsapat egy külön íjász osztagának tudnám érteni. Nincsenek leletek ennek a csapatnak az állomáshelyéről?

bloggerman77 2010.06.05. 19:34:07

@iovianus:

Az ókorban, sőt a korai középkorban minden lovas nép kengyel nélkül ülte a lovat.

Szkíták, makedónok, párthusok, sőt még a hunok is.

Európában az avarok megjelenésével jött be a kengyel, mint innováció.
süti beállítások módosítása