"Ha azt akarod, hogy valami rendesen meg legyen csinálva -  magad csinálod!"

– morogja hősünk füstölgő pisztollyal a kezében a hulla fölött valami remek filmben. Valahogy így vagyok én is a sírbontással. Kevés megnyugtatóbb, meditatívabb és egyben izgalmasabb tevékenységet ismerek, mint egy jó kis csontvázas temetkezés kibontását.

Ott van a föld, a hulla, no meg te a gödörben és kezed alatt szép nyugodtan előbukkannak a csontok, a koporsó maradványai és mindazok a tárgyak amit évszázadokkal ezelőtt eltemettek az ügyféllel. Aprólékos munkával előbukkan a koponya, a hosszú csontok, a bordák és kirajzolódnak az apró részletek. Aztán persze sokszor a gyűrű a kézen, a ruhakapcsoló tű a testen vagy az edények a fej mellett.

Ilyen mindez ideális esetben, délután kettőkor, szikrázó napsütésben, június elején, amikor sem a beruházó nem omlasztja rád a metszetfalat a határidő előtt két héttel, sem a szitáló novemberi ónos eső nem fagy rá a csontokra. De hogyan is csináljuk mi a sírbontást? 

Először is, ha szerencsés esetben nem a markoló skalpolja meg ügyfeleink koponyáját és nem árterületen, vagy egykori mocsárban dolgozunk, rutinos szemmel megláthatjuk ahogy kirajzolódnak a sírok foltjai a földben. Ez általában sötétebb vagy világosabb foltokat jelent a talajban, jelezve azokat a részeket, ahol egykor a földet megbolygatták. A sírgödör bontásakor leggyakrabban a koponya bukkan elő elsőnek.

Ez az a pillanat, amikor ideje ügyetlenebb kezű ásatási munkásainkat kitessékelni a gödörből és valami más munkát keresni számukra. A sírbontást tehát, ha nem magunk csináljuk, érdemes a legügyesebb munkásainkra bízni. Én jó aránynak tartom, ha egy ásatási csapatban minden negyedik-ötödik ember képes megbirkózni ezzel a feladattal. 

Meglepő módon, néha nem a legjózanabb és értelmesebb emberek képesek a legaprólékosabb munkákra. Az utóbbi években sokszor dolgoztam egy 50 körüli csontsovány, masszív alkoholista emberrel - nevezzük Pityu bácsinak (az ásatási emberek Magyarországon tradicionálisan már 40 körül megkapják a tiszteletbeli bácsi címet) – szóval, ez a Pityu bácsi úgy bontja ki a legtörékenyebb csontú gyermektemetkezést a homokból, mint a legügyesebb idegsebész.

Szóval, ott van a sírgödör és koponya teteje - ilyenkor ideje elővenni a finomabb szerszámokat. Ásót, lapátot sürgősen elfelejtjük, de legjobb félre rakni a fém spaklikat és kaparókat is és azokat maximum a letermelt föld összehúzására használni. A csontok bontásához legjobbak a fa szerszámok. Keményfából néhány perc alatt remek fakés faragható. Léteznek persze más iskolák is. Vannak akik műanyag étkészletet, vagy orvosi szikét használnak erre a célra - a lényeg az, hogy ne karcoljuk meg és vágjunk bele a finom csontokba. Elengedhetetlen továbbá egy ,vagy több jó ecset használata - én a műanyag nyelű, erős szálú, közepesen széles festőecsetre esküszöm.

A legjobb, ha fejtől lefelé indulunk és koponyát először csak körvonalaiban tisztítjuk meg. Ezután jönnek a hosszú csontok, és a kar helyzetének meghatározása. Fakésünkkel, párhuzamosan a csontfelületekre, remekül megtisztíthatjuk a hosszúcsontokat, majd óvatosan a törékenyebb bordákat. Ha a felsőtest kész, jön a medence, amelynek mélyedésével ajánlott csínján bánni, mert a lapátok könnyen elmozdulhatnak, főleg oldalt fekvő hulla esetén. Ezután jön a láb, amellyel hasonlóan járunk el, mint a karokkal. Ha a talaj nagyon száraz, érdemes a végére hagyni a finomabb részleteket: pl. a koponyán a szemgödrök és a fogak megtisztítását. Ehhez azonban már jól jönnek a még finomabb szerszámok: kisebb fadarabok, fogpiszkáló, vagy manikűrkészlet műanyag nyéldarabjai. Ugyanez vonatkozik a kézfej és a lábfej csontjaira, ezeknek a megtisztítása roppant időigényes, ha a talaj nagyon homokos ezek igen könnyen elmozdulnak.

Természetesen az Indiana Jones filmekben, ahogy az első tárgyat megtalálják, rögtön felkapják és megcsodálják – nos mi ezzel még várunk!

Különösen oda kell figyelnünk az eredeti helyzetben lévő viseleti tárgyak: övveretek ékszerek, a kézbe rakott érmek helyben tartására. Ha a sírban edények vannak, fontos, arra gondolni, hogy abban étel vagy ital lehetett és azokban lévő földből ezek kimutathatóak még vizsgálatokkal, így az azokban lévő földet még nem szedjük ki.   

Ahogy a sír belsejéből kifelé haladunk, lassan kirajzolódik a sírgödör teljes formája. A mi éghajlatunkon a koporsók csak ritkán maradnak meg hosszabb időn keresztül, de a  koporsók vasszögei és a deszkák lenyomata sokszor jól megfigyelhető.

Ha végre elégedettek vagyunk az eredménnyel, irány a fényképezőgép, hogy megörökítsük munkánkat. Legjobb ha a létráról viszonylag sík felültben fotózzuk ügyfelünket és persze elengedhetetlen ehhez a léptékrúd és a tábla.

Ami ezután jön, az a csontok és a mellékletek lerajzolása és bemérése, amelyhez általában az 1:10-es léptéket használjuk. Ha más vizsgálatot nem végzünk, ezután végre jöhet a sírrablás nagyszerű valódi pillanata, amikor kiemelhetjük és kézbe vehetjük a sírba helyezett tárgyakat. 

Jó étvágyat hozzá…