Az életben annyi minden bizonytalan, de ha régész vagy, az alábbi kérdésekkel biztosan találkozol: - Milyen érzés dinókat ásni? (Nem tudom, nem vagyok paleontológus.)
- Hogyan építették a piramisokat? (Ezt inkább meghagynám az egyiptológusoknak.)
- Honnan tudjátok, hogy milyen régi ez a cserép? - Na, erről fogok most mesélni!
Régészként - bármilyen korú lelőhelyet tár is fel az ember – általában kerámiatöredékeket talál a legnagyobb számban (bocsánat a paleolit és mezolit lelőhelyeken dolgozó kollegáktól…). Tehát ez a leginkább rendelkezésre álló információhalmaz, amelyből egy lelőhely korára, lakóinak életvitelére következtetni lehet.
Az esetek nagy részében valóban egészen kis töredékekről van szó és csak szerencsés alkalmakkor (pl. temetők feltárásakor) emelünk ki a földből egész tárgyakat. Szintén ritkábban építhetőek fel a restaurátor-műhelyekben a töredékekből egész edények. Marad a rengeteg kerámiatöredék, melyeket a tisztításuk után – törvény szerint – egyenként leltári számmal nyilvántartásba kell venni, meghatározva a korát és lehetőség szerint a típusát. Hogy hogyan lehetséges ez?
Ha kézbe veszünk egy kerámiatöredéket, az első dolog, amit megvizsgálhatunk, a tárgy anyagminősége és készítési technikája.
Ha kézbe veszünk egy kerámiatöredéket, az első dolog, amit megvizsgálhatunk, a tárgy anyagminősége és készítési technikája.
Az agyag önmagában is jellemző egy adott földrajzi régióra (ez különösen fontos információ az importált tárgyaknál), de a meghatározást pontosítja az agyagba kevert úgynevezett soványító anyagok vizsgálata is. A történeti korokban az agyagot mindig kézzel készítették elő, és minőségét nagyban javították különböző hozzáadott anyagokkal (ezt nevezzük soványításnak), mint pl. kőzúzalék, pelyva, törek, trágya, grafit, stb.
Egy-egy ilyen adalékanyag jellemző lehet korra és kultúrára, például a növényi anyagok használata a római kori alapanyagokban már nagyon ritka, nem úgy, mint számos őskori kultúrában. Az anyag vizsgálata mellett fontos további információt jelent, hogy az adott tárgyat kézzel formázták- e (például hurkatechnikával), lassú vagy gyors korongolt-e, esetleg formába préselve készítették.
Az edénytöredékeken mégis a legtöbb információt a díszítésmód hordozza: lehet égetés előtt és égetés után festeni, karcolni, benyomni, fényezni, pecsételni, különböző plasztikus díszítések elhelyezni és még számtalan más módon díszíteni.
A technológia és díszítés használata egy-egy régészeti kultúra és korszak fontos jellemzője.
A technológia és díszítés használata egy-egy régészeti kultúra és korszak fontos jellemzője.
 |  |
Ezek felismeréséhez, gyakorlatban, csak a kezdet az egyetemeken elvégzett anyagismereti óra. Itt ugyan papíron megtanulható, hogy kb. milyen formák készültek egy adott korban/régészeti kultúrában, hogyan változtak idővel az egyes típusok, díszítésmódok és melyek az alapvető kézikönyvek, amelyeket akár napi rendszerességgel forgatni kell.
Tapasztalatom szerint azonban a legnagyobb lökést ennek az ismeretnek az elsajátításában a szakdolgozat megírásakor kapja az ember. Ebben a tanulási folyamatban a könyvtári összehasonlító munkának és a kollégákkal való információcserének van a legnagyobb szerepe. A szem egy idő után rááll, hogy meglássa a különböző edényekhez tartozó perem-, fül- és aljkialakítások, díszítésmódok közötti különbségeket és a kutató ezeket visszakeresi a szakirodalom rajzos illusztrációiban. Egy-egy fülindítás, egy halvány vörös festésű csík, egy kis borda a peremen, egy friss törésfelület – ezek mind-mind fontos információt jelentenek az edény típusának és készítési helyének megállapításában.
Tapasztalatom szerint azonban a legnagyobb lökést ennek az ismeretnek az elsajátításában a szakdolgozat megírásakor kapja az ember. Ebben a tanulási folyamatban a könyvtári összehasonlító munkának és a kollégákkal való információcserének van a legnagyobb szerepe. A szem egy idő után rááll, hogy meglássa a különböző edényekhez tartozó perem-, fül- és aljkialakítások, díszítésmódok közötti különbségeket és a kutató ezeket visszakeresi a szakirodalom rajzos illusztrációiban. Egy-egy fülindítás, egy halvány vörös festésű csík, egy kis borda a peremen, egy friss törésfelület – ezek mind-mind fontos információt jelentenek az edény típusának és készítési helyének megállapításában.
Itt szeretném eloszlatni azt a téves elképzelést, miszerint minden régész ás. Vannak szakemberek, akik sokkal inkább a feltárást követő feldolgozó és elméleti munkában vesznek részt, akár egyetlen kerámiatípust kutatnak egész életükben. Hogy miért? Mert messze nem tudunk még mindent egyetlen kor vagy kultúra kerámiaművességéről sem, annak kereskedelméről, a kereskedelmi kapcsolatokból leszűrhető következtetésekről, az ezeken keresztül megrajzolható mindennapokról.
Erre jó példa a római kor luxuskerámiájának tartott, vörös agyagbevonattal készített ún. terra sigillata: bár folyamatosan kísérleteznek, immár több tudományág képviselői is, a római kori produkcióval tökéletesen megegyező kerámiát a mai napig nem tudunk előállítani!
Erre jó példa a római kor luxuskerámiájának tartott, vörös agyagbevonattal készített ún. terra sigillata: bár folyamatosan kísérleteznek, immár több tudományág képviselői is, a római kori produkcióval tökéletesen megegyező kerámiát a mai napig nem tudunk előállítani!
Egy másik példa az újabb és újabb információkra: A Dunántúlon egykor elterülő pannoniai tartományokba a Római Birodalom számtalan területéről érkezett olaj, bor, osztriga, gyümölcsök és halkészítmények. Ezeket az – egyébként a mai Portugáliától a levantei partvidékig gyártott és ideszállított - edényeket közösen amphoráknak nevezzük, és szinte havonta újabb típusaikat találjuk meg a feldolgozott leletanyagokban.
Minden ilyen újabb típus egy újabb szál, amely a tartomány gazdasági életét a többi római területhez köti. Ebből aztán újabb és újabb hajózási útvonalakra és végső soron emberi kapcsolatokra következtethetünk.
Minden ilyen újabb típus egy újabb szál, amely a tartomány gazdasági életét a többi római területhez köti. Ebből aztán újabb és újabb hajózási útvonalakra és végső soron emberi kapcsolatokra következtethetünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.06.04. 08:10:37
szomszédsrác 2008.06.04. 10:08:41
Nemtudom hova írjam ezért berakom a legfrissebbhez .. Szóval a Szeged környéki autópályaépítések miatt errefele elég sok mostanában a régészeti feltárás . Erről nincs valami élmény esetleg ? (gondolok itt az M5ös nyomvonalára meg a leendő M43aséra). Ha jólemlékszem , a Móra Ferenc Múzeumban volt egy igen érdekes kiállítás a témában .
ON
Színvonalas , olvasmányos , mint a többi . Gratula :)
Hullafotós 2008.06.04. 18:17:32
Mondtam már, h nagy tisztelet minden köcsögszakértelmed iránt? :-)))
Lécci-lécci, ilyet még, de de mostmár adjatok vmit az érintettség címén is, vmi Kárpát-medence környékit, vmi hazai köcsögtudást, mert anélkül hiába a nívós római vázák....:-))
előre is köszönettel. cserébe én is készülök egyel ;-)
CSIK JENŐ 2008.06.04. 21:20:07
CSIK JENŐ 2008.06.04. 21:34:47
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.06.05. 00:17:19
szerintem Piri és a fotós ismerik egymást...
Hárshegyi Piroska 2008.06.05. 10:56:28
CSIK JENŐ 2008.06.06. 01:26:12
Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2008.06.08. 17:03:14
Dolgozunk az ügyön, bár én személyesen sajnos nem ismerem az ott dolgozó kollégákat, de nagyon szívesen adnánk közre anyagokat a Szeged környéki munkákról is!
Egyébként, kedves szegedi régészkollégák, ha esetleg olvassátok ezt a részt, nagy szeretettel várjuk jelentkezéseteket és posztötleteiteket a jobb fölső sarokban lévő e-mail címen!
Hullafotós 2008.06.11. 16:29:43
Ez egy tudományos ismeretterjesztő blog. Régészek és egyéb szak-, vagy nem szakemberek egyaránt írják, ezért lett kitalálva, elindítva és ezért működik – ezért szeretjük.
Elfogadom tőled, ha nem tetszik neked egy stílus (jogod van ui. annak nemszeretéséhez), egyúttal bízom benne, hogy elfogadod, ha nekem nem tetszik, ha kéretlenül felszólításszerű tanácsokkal gazdagítanak (és úgy vélem mindettől mi még békességben szürcsölhetünk sört egy asztalnál – én a szűretlen búzát szeretem, ettől te még te maradhatsz a Borsodinál).
A régészethez mi illik és mi nem illik c. kérdéskörben állást foglalni nem tudok, és a Mindenható/Teremtő/Magasságos lássa lelkem, nem is törekszem ennek verdikjére.
Egyetértek veled abban, hogy a múltat feltáró régészek valóban tiszteletet érdemelnek. Hozzáteszem gyorsan, azok az ismeretlenek is, akik háttérmunkájukkal, vagy éppen adóforintjukkal járulnak hozzá a régészeti munka elvégezhetőségéhez.
Nem értek egyet viszont veled abban, hogy azért szóljak róluk tiszteletteljesebben, mert alacsony a fizetésük és/vagy erkölcsi megbecsülésük. Az erkölcsi megbecsülést mindenki önmagának vívja ki és nem ajándékként kapja, vagy hitelként előre a diploma mellékleteként (nem mellesleg ugye kötődik szakmai teljesítéshez is). Az alacsony fizetések miatt sem fogom őket sajnálni, ui. nem sajnálatot érdemelnek, ehelyett inkább tisztelettel és büszkeséggel mesélek róluk mások előtt, ennyit tudok tenni, magasabb fizetést nem tudok nekik adni (de ha ez segít és népszavazásra viszed a régészeti fizuemelést, máris van egy szavazatod).
Hárshegyi Piroska régésznőre nem tettem (a te szavaiddal élve) nem ide való észrevételt, már csak azért sem, mert volt szerencsém találkozni vele (ezért is a közvetlenkedő megszólítás), és azért sem, mert tudom (hozzáértő, intézményi igazgató mondta a jelenlétemben:) ő jelenleg az ország egyik legtehetségesebb karámiaszakértője. Így tartják őt számon a szakmában. (Tehát illetlenség helyett inkább e ténynek a közreadásával is polírozom az ő szakmai megbecsülését – közelhajolva: hö-hö, pamutronggyal nyiszat-nyiszat).
Kalapemelve,
Hullafotós
UI1: sztem nálad a köcsögszakértő szóösszetétel verte ki a biztosítékot. de ha ezt vulgárisnak tartod, az a te gondolatvilágodról árukodik (s kevéssé az én néprajzos vonzódásomról). persze írhattam volna tejescsuport-szakértőt, Master of Bögré-t, vázasheriffet és bilikutatót is, de ezek nem tetszettek.
UI2: ha ennek a blognak az írásai abban a kenetteljes ájtatosságban készültek volna idáig, amilyennel sokan még mindig tömjénezik ezt és más szakmát, sosem vívott volna ki ekkora köznépszerűséget (hozzáteszem elsősorban a hozzám hasonló stílustalan, ám érdeklődő kívülállók körében/szemében (megfelelő részt aláhuzandó)).
UI3: mert ugye, ha jobban megnézed a címe sem “illő”. Hogy is lehetne kérem egy régész sírásó…?! No és a katonák és a … khm, (horribile dictu) utcalányok…!?
Maradok barátsággal,
Hullafotós
CSIK JENŐ 2008.07.18. 22:56:05
Obolus 2008.07.31. 10:43:32
Köszönet ezért a jó kis írásért, remélem gazdagítja a blogot hasonlókkal. Mint kívülálló mindig is érdekeltek, az ilyen köz számára is érthető írások.
Kedves Jenő! Beragadt a CAPS-LOCK? A nagybetűvel való írást a neten kiabálásnak érzi az ember.
Hárshegyi Piroska 2008.08.03. 11:10:01
Az elmúlt időszakban igyekeztem LUA-bélyeges mécseseket keresni. Ahogyan korábban már Ön is írta, TUA-bélyeges mécseseket találtam én is, ilyet azonban nem. Ilyen esetekben két dologra lehet gondolni: 1.:vagy nem jól olvassuk az Ön bélyegét, valamilyen sajátosság miatt (pl. kopott mécsesminta, amely miatt torzult a TUA-felirat LUA-ra)
2.:nem találtuk meg a megfelelő párhuzamot, mert annyira ritka ez a bélyegtípus. A kutatást folytatom, hátha mégis valamire rábukkanunk.
Üdvözli, Hárshegyi Piroska
CSIK JENŐ 2008.08.04. 19:43:14
Hárshegyi Piroska 2008.08.04. 20:37:30
Mindenképp hasznos lenne, ha tudna fényképet küldeni. A következő címre várom: harshegyi kukac iif.hu
Üdvözli,
Hárshegyi Piroska
Terepjaro 2008.08.05. 19:36:48
Nekem is nagyon tetszett ez a bejegyzés ! Irigylem a régészeket, akik csak kézbe vesznek egy pár centis töredéket, és máris tudják, hogy melyik kultúra, melyik kor hagyta ránk. Az én számomra sokáig kizárólag a felszínen található kerámia töredékek jelentették a régészetet, kóborlásaim során semmi sem okozott nagyobb örömöt, mikor az egyébként leletmentes, "unalmas" szántóföldön észrevettem az első, nem természetes darabot, kerámiát, és egyből tudtam, hogy itt régen volt egy település. ( Nem kell megijedni, sosem szedtem össze az összeset, maradt a szakembereknek is :)
A beazonosítás viszont mindig gondot okoz. Nem lehetne a poszt indító bejegyzés folytatásaként némi szakirodalmat ajánlani, kezdőknek ?
CSIK JENŐ 2008.08.23. 18:06:47
Scythia 2008.09.13. 13:44:21
jakab01 2008.09.16. 09:17:24