A névadó

A módszer névadója egy Edward Cecil Harris nevű bermudai régész, a 1970-es évek elején a winchesteri városi ásatásokon dolgozott. Ezeken a feltárásokon ezer számra kerültek elő egymásba ásott gödrök, különböző korú falak, kutak és persze számtalan régészeti réteg.  Az ásatások szinte átláthatatlanul bonyolult rétegtana sarkalta a régészt, hogy valamilyen ábrázolási móddal igyekezzen áttekinthetővé tenni a számtalan régészeti jelenség kronológiai viszonyát.

A Harris mátrix természetesen nem váltja ki a hagyományos régészeti rajzos dokumentációt, csak a kronológiai elemzésekben segít. A módszer idén 35 éves, amely évfordulóhoz kapcsolódóan konferenciát is rendeznek Bécsben.

Harris legfontosabb munkáját, magának a mátrix kidolgozása mellett, a  Principles of Archaeological Stratigraphy című munkája jelenti, amely a modern régészeti rétegtan egyik legfontosabb alapműve.

Az ásatás során először is megtalálják Rózsa Sándor gödrét a postakocsi rozsdás ládájával egyetemben, a barna humuszrétegben. A gödör kiásása és a humuszréteg mélyítése közben meglátják, hogy a föld kissé sötétebb egy foltban és kibontják a szarmata kolléga éléskamráját is, amelyet a sárga agyagba ástak.

Nevezzük mondjuk Rózsa Sándorék gödrét (az egyszerűség kedviért tartalmával együtt) 1. rétegtani egységnek, a szarmata gödröt 2.-nek, a felső humuszréteget 3.-nak, az alsó humuszréteget 4.-nek és a sárga agyagot 5.-nek.

A szituáció egy metszetrajzon valahogy így néznéne ki:


Ha gödrök és rétegek egymáshoz viszonyított kronológiai helyzetét akarjuk felvázolni, egyszerű helyzet. Az 1. gödör a legkésőbbi (jó, persze egy keskeny későbbi humusztakaró biztos volt fölötte), amelyet beleástak a 2. gödörbe és ez későbbi a felső humuszrétegnél is, amelyikbe beleásták (3.). A felső humuszréteg (3.) későbbi mint a 2. gödör, viszont ez utóbbi későbbi, mint az alsó humuszréteg (4.) és a sárga agyagréteg (5.).

A rétegtani egységek

A modern ásatások általában legkissebb dokumentációs egységeit a rétegtani vagy más néven stratigráfiai egységek (SE-k) jelentik. Ilyen egység például egy omladék réteg, egy kőpadló, egy kút, vagy egy cölöplyuk. A gödrökben lévő rétegeket (betöltés) szintén külön egységként szokás kezelni, amely akkor válik igazán jelentőssé, amikor például egy árok több fázisban töltődött föl. A rétegtani egységek egymással való viszonyának meghatározása és dokumentálása a régész egyik legfontosabb feladata. Ezek a megfigyelések határozzák meg egy lelőhely kronológiai vázát.   

Ezeknek a rétegtani viszonyoknak az ábrázolásra találta ki Edward Harris a róla elnevezett diagramot, amelyben legfölül a legkésőbbi (hozzánk korban legközelebb álló), alul pedig a legkorábbi egységek kapnak helyet. 

Az egymással fizikai kapcsolatban lévő egységeket vonal köti össze. Az egykorú egységek egy szinten kapnak helyet.

 A fenti helyzetet tehát Harris mátrixban így ábrázolhatjuk:

A fenti helyzet természetesen jól átlátható és tiszta szituáció, a Harris mátrix igazi jelentősége igazából bonyolult, több tucat vagy száz rétegtani egység kronológiai viszonyainak ábrázolásakor mutatkozik meg. 

A módszer fő nehézsége ugyankkor, talán pont ezeknek a rajzoknak a létrehozásban jön elő. Rémálmomban szokott csak előjönni, az amikor néhány éve 2 napon keresztül rajzoltatták velem újra és újra egy kb. 60 egységből álló szonda mátrixát, egy sivatagi ásatáson. Erre a problémára azonban megoldást jelent több ingyenesen is letölthető mátrix rajzoló program amilyen pl. a ArchEd vagy az újjab Stratify.