Az ember általában nem hatalmas, rusztikus kőfalakat nézegetni utazik Itáliába. Amikor idén nyáron Latium egyik, Rómától mindössze 70 kilométerre délkeletre fekvő hegyi kisvárosába vezetett utam, nagy meglepetéssel néztem a város bejáratánál a Alatri Città dei Ciclopi  - Alatri, A küklopszok városa feliratot.

Ahogy azonban a fellegvár tövében felpillantottam az ókori falakra, és az azokban kialakított archaikus kapukra, fantasztikus látványban volt részem. Ezek ugyanis hatalmas, durván csiszolt, szabálytalan kőtömbökből épültek, valóban úgy, mintha egyszemű óriások dobálták volna őket egymásra.

Az Alatriban és a környék fellegváraiban található kükloptikus falak, amelyek külsőre hasonlítanak a Mükénében, vagy Kis-Ázsiában jó ezer évvel korábban épült erődökhöz, meglepően későiek, talán a Kr. e. 4. századra, vagy egyes vélemények szerint, még későbbre, a Kr. e. 2. századra datálhatóak.

De kik építették ezeket a monumentális védműveket?

A Rómától délkeletre fekvő hegyvidéket az ókorban főleg pásztorkodással foglakozó hegyi törzsek népesítették be, akik az általános és elég rosszmájú római vélekedés szerint meglehetősen intim viszonyt ápoltak állataikkal.

Ezek közül Alatriban és környező hegytetőkön, egy hernicusoknak nevezett itáliai törzs élt. A hernicusok városait a legendák szerint maga Szaturnusz isten alapította az aranykorban. A szabell nyelvet beszélő törzs már nagyon korán, a Kr. e. 5. század elején szövetségre lépett az akkor még csak regonális befolyással bíró Római Köztársasággal. 

Alatriban, ókori nevén Alatriumban - pompásan díszített etruszk stílusú templom épült, amelynek rekonstrukciója és színesen festett terrakotta díszei ma Rómában, a Villa Giuliában csodálhatóak meg.  

A hernicus városok egy része azonban  a Róma és a dél-itáliai szamniszok között folytatott második háborúban, Kr.e. 306-ban elkövette azt a hibát, hogy a szamniszok mellé állt. Erre válaszul Quintus Marcius Tremulus római konzul egy gyors háborúban elfoglalta az ellenséges településeket. Az átpártolt városokat, köztük a legnagyobbat Anagnit (Anagniát) megfosztották függetlenségétől, de a Rómához hűek megtarthatták jogaikat.

A gyorsan növekvő Róma, azonban viszonylag hamar megbocsátott a törzs lázadozó részének is. A Kr. e. 2. századra a birodalom teljesen magába olvasztotta a vidék szabad lakosait, teljes jogú római polgárként .

A hegyi városok a római császárok, többek között Marcus Aurelius kedvelt üdülőhelyévé váltak a későbbiekben, ahova elvonulhattak az Urbs elviselhetetlen nyári forrósága elől.

A hatalmas falakról a középkorban pedig már azt híresztelték, hogy azokat egyszemű óriások, küklopszok építették és gondoskodtak arról, hogy a fellegvár kissebik kapuja feletti kőbe faragott hatalmas termékenység szimbólumot kivéssék.