A keresztbefont karú, ruhátlan nőalakokat megjelenítő kykládikus márvány figurák a Kykládok kora bronzkori (Kr.e. 3100-2000) kultúrájának legismertebb és legrejtélyesebb alkotásai. Absztrakt vonásaik, és sima fehér felületük révén nagy hatással voltak a 20. század művészetére, és így a műkincspiac keresett cikkeivé is váltak. Ez azzal járt, hogy az Égei szigetvilág legtöbb kora-kykládikus (kora bronzkori) kori temetőjét nem régészek tárták fel, hanem őket megelőzve a sírrablók fosztották ki.

A Kykládok szigetei közül, a Naxostól délre található Keros szigete különösen gazdag forrásnak bizonyult a figurák utáni hajszában.
A ma lakatlan szigeten az 1950-es években még élt néhány pásztorcsalád, akik a felszínen talált figurákat gyermekeiknek adták játékszerül. Így figyeltek fel rájuk és kezdtek kiterjedt rablóásatásokba a műkincs tolvajok. A figurák nagy többsége sírokból származik, és csak jóval kisebb számban, legtöbbször töredékes állapotban ismertek településekről. A hiteles leletkörülmények hiánya ezért még inkább nehezíti értelmezésüket.

Kik készítették és milyen célból ezeket a tárgyakat? Hogyan és milyen körülmények között kerültek ezek a szobrok a földbe?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ az a Colin Renfrew angol régész vezetésével 2006 tól 2008-ig tartó nemzetközi kutatás, amelyben a mintegy negyvenfős nemzetközi csapat egyetlen magyar tagjaként magam is részt vehettem az idei évben.

Szigetek és depozitok

 
A sziget nyugati részén zajló nagyterületű fosztogatás nyomait 1963-ban, a Kykládok kora bronzkorát feldolgozó disszertációjához kutató Colin Renfrew fedezte fel, és a lelőhely jelentőségét már ekkor felmérve a kora bronzkor II időszakát Keros – Syros fázisnak nevezte el (Kr.e. 2700 - 2300 ).

Christos Doumas, a régészeti főfelügyelőség fiatal régésze még ugyanebben az évben hitelesítő ásatásokat végzett a parttól mintegy 90 méter távolságra fekvő kis Dhaskalio szigetéről, Dhaskalio Kavosnak, vagy röviden csak Kavosnak elnevezett területen, ahol egy épület maradványait tárta fel. Átúszott Dhaskalio szigetére is, ahol egynapos tartózkodása során megtisztította a sziget csúcsán állt középkori kápolna maradványait, és egy kora bronzkori épületet is részben feltárt.

 

1967-ben Photeini Zaphiropoulou, a Kykládok régészeti főfelügyelőségének vezetője végzett a műkincsrablók által szétdúlt Kavoson kiterjedt kutatásokat.

Majd 1987-ben Colin Renfrew, Christos Doumas és Lila Marangou vezetésével egy kutatócsoport elvégezte a terület szisztematikus feltárását és Todd Whitelaw vezetésével felszíni felmérését.

Már a kutatás eredményeinek közzétételét megelőzően is számos elmélet látott napvilágot megpróbálva magyarázatot találni a műkincspiacon megjelenő és később a hitelesítő ásatások során is hatalmas mennyiségben, de általában töredékes állapotban talált márvány figurák, márvány edények és kerámia töredékek jelenlétére.

Cyprian Broodbank szerint egy gazdag, de teljesen feldúlt temető lehetett itt. Az elmélet bökkenőjét nemcsak a leletek töredékessége, hanem az embercsontok teljes hiánya is jelentette.
 
A feltárások során kiderült, hogy a lelőhely valóban kizárólag töredékes tárgyakat tartalmazott; ami arra utalt, hogy már töredékes állapotban helyezték el őket a legsűrűbb leletkoncentrációról Speciális Depozit (Special Deposit) névre keresztelt területen.

Ezért Colin Renfrew véleménye szerint a lelőhely inkább valamiféle szent hely lehetett, ahol különböző tárgyakat helyeztek el töredékes állapotban egyfajta rítus keretén belül. Az 1987-es felszíni felmérés során a feldúlt Speciális Depozittról délre egy ahhoz nagyon hasonló, de még érintetlen lelőhelyet sikerült dokumentálni (Déli Speciális Depozit: South Special Deposit). Ezután egyértelmű volt, hogy a kérdésre a válasz csakis a Déli Speciális Depozit feltárásától remélhető.

Az új ásatások megkezdésére 2006-ban került sor. Az idei évig tartó ásatási projekt során feltárásra került a Déli Speciális Depozit Kavos szigetén és Dhaskalio szigetének is jelentős része.
 

Dhaskalio szigete

Míg az első két évad a Déli Speciális Depozit feltárása jegyében telt, az idei évben az ásatási csapat nagy része, köztük én is, Dhaskalio szigetén dolgozott. E mellett folytatódtak a feltárások Kavoson is a két Speciális Depozit közti területen is, hogy fény derülhessen a két lelőhely esetleges kapcsolatára.

Utazás a munkába

Az ásatási csapat székhelye és a leletanyag átmeneti raktára a közeli Kouphonisi szigetén volt, ahonnan félórás hajóúttal lehetett a két szigetre eljutni. A lelőhelyeken reggel héttől délután háromig dolgoztunk, majd délutánonként a szálláshelyen kialakított átmeneti raktárban folytatódott a leletanyag feldolgozása, amely nemcsak mosást és leltározást jelentett, hanem az egyes leletcsoportok szakértőinek bevonásával a speciális leletek meghatározását, katalogizálását, rajzolását is, és így a feltárással párhuzamosan folyhatott a leletanyag leletcsoportonkénti teljes feldolgozása.

A Kykládok kora bronzkori kultúrája

A görög szárazföld és az anatóliai partvidék között elhelyezkedő, kör alakú elrendezésükről Kykládoknak nevezett Égei szigeteken a kora bronzkor időszakában (Kr.e. 3. évezred, kora-kykládikus időszak) alakult ki egy egységes Kykládikus kultúra. A kis területű és kevés művelésre alkalmas területtel rendelkező szigetek nem tették lehetővé nagy központok kialakulását. A vitorla nélküli hosszú hajóikon nagy távolságokra is eljutó szigetlakók ugyanakkor a tengeri kereskedelem és hajózás egyik úttörőivé váltak.

A kereskedelem alapjául a szigeteken található nyersanyagok (a márvány mellett, Mélosi obszidián, Naxosi korund, Siphnosi ezüst és ólom) szolgáltak. A nyersanyagok és az ezekből megmunkált késztermékek, mint például a szigetek művészetének legismertebb alkotásai, a ruhátlan nőalakokat mintázó márvány figurák, nagy távolságokra is eljutottak.

A szigetek fénykora a Krétai palota civilizáció kialakulásával ért véget, amely lassan átvette a szigetektől az Égei-tengeri kereskedelem vezető szerepét. 

A feltárások befejeztével röviden összefoglalhatók a kutatás eredményei:

A Déli Speciális Depozit területén az elpusztított Északi Depozithoz hasonlóan kizárólag töredékes tárgyak kerültek elő, azonban bolygatatlan helyzetben. Így dokumentálni lehetett, hogy a tárgyakat gödrökbe temetve helyezték el. A gödröket sokszor a felszínen fel sem lehetett ismerni, kontúrjuk legtöbbször a metszetfalban látszódott csak. A gumikosarakba gyűjtött földet szárazon egy 5mm-es szitával és vízben 3mm-es rácssűrűségű szitával is átszitálták, de embercsontok nem kerültek elő (még a talajviszonyoknak leginkább ellenálló fogak sem). Ezáltal végérvényesen kizárható, hogy a területen valaha egy temető lett volna.

A márványfigurák nagy mennyiségben talált töredékei közül egyet sem lehetett összeilleszteni, és sokszor különböző kopottságú töredékek feküdtek közvetlenül egymás mellett. A gödrökbe eltemetett kerámiatöredékek nemcsak a környező szigetek valamelyikéről, hanem sokszor a Kykládok távolabbi szigeteiről származtak.  Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy a Kykládok különböző területeiről származó tárgyakat nem helyben törték össze, hanem már töredékes állapotban, rituálisan temették el őket a szigeten.

A Déli Speciális Depozit területén a gödrökön kívül semmilyen jelenség nem kapcsolódott a töredékekhez. Nem volt nyoma falnak sem semmilyen más építménynek.  Az ásatás utolsó hetében került elő a Depozit keleti szélénél egy falrészlet, amely talán kerítőfal szerepét töltötte be.

Kavos lelőhelyétől nagyjából 90 méterre fekszik Dhaskalio szigete. A kis távolság alapján felvetődött a kérdés, hogy vajon a két sziget között volt-e valaha szárazföldi összeköttetés. A tengerfenék mélységének mérései arra utalnak, hogy a korabronzkorban valószínűleg a két szigetet egy keskeny földszoros kötötte össze, ami azért is tűnik valószínűnek, mivel a felszíni felmérések és a feltárások tanúsága szerint a kora bronzkorban sűrűn beépített, sziklás Dhaskalio nem rendelkezik természetes kikötőhellyel (a feltárás idején sziklákhoz erősített fadeszkák segítségével lehetett a szigetet megközelíteni).

Ásatás Dhaskalio szigetén

Annak ellenére, hogy a meredek lejtők, és a sokszor a munkát is lehetetlenné tevő erős északi szél nem mondhatók a megtelepedés számára legalkalmasabb feltételeknek, a szigetet teljesen beborították a szárazkőfalazással épült, szorosan egymáshoz kapcsolódó épületek.

Az épületekhez használt kövek (márvány, mészkő, pala) nagy része a csapatban dolgozó geológus megfigyelése szerint nem a szigetről és nem is Kerosról származott, hanem többségében a mai is több órás hajóút távolságra fekvő Naxos szigetéről szállították Dhaskalio-ra.

A házak legtöbbjéből nem került elő tűzhely, sem hulladékgödör, és egy átlagos településhez képest szokatlanul alacsony volt az állatcsontok száma is. Elképzelhető, hogy a háztartási hulladékot egyszerűen a tengerbe dobták, azonban a tűzhelyek szinte teljes hiányára nincs magyarázat, és az építőanyag nagy távolságból szállítására sem ismert más településről példa.

Nemcsak a lelőhely, de a leletanyag jellege is szembetűnő különbségeket mutatott a szemközti Kavos lelőhelyétől. Dhaskalio-ról nem kerültek elő keresztbefont karú márvány figurák és rituális kerámia vagy márvány edények. A sziget különböző pontjáról előkerült néhány, az emberi test vonalaira alig emlékeztető sematikus mintázású figura mellett, az itt talált leletanyag inkább a korabeli településekre általánosan jellemző vonásokat mutatott. Ugyanakkor szokatlannak mondható, a különösen a sziget tetején fekvő épületekből előkerült, hatalmas mennyiségű tojásdad formájú lekerekített kő, melyek nagy része a környező szigetek tengerpartjairól származott.

Bár a feltárások több, a kutatást régóta foglalkoztató kérdésre tudtak választ adni, azonban ahogy ez lenni szokott, számos kérdésre az ásatások befejeztével sem adható biztos válasz, és a feltárások ismeretében újabb kérdések fogalmazódnak meg.

 
Miért pont a kicsi, meredek, kikötőhellyel, kőanyaggal nem rendelkező, szeles Dhaskalio szigetét választották településül, és nem a jóval nagyobb és valamivel szélvédettebb Kerost? Miért zarándokoltak akár messzi szigetekről is Kavosra, hogy rituálisan eltemessenek töredékes állapotú tárgyakat, és miért nem mondjuk a számos településsel rendelkező, kedvezőbb adottságú, központi helyzetű Naxos szigetét választották?
Elképzelhető, hogy Keros hasonló szerepet töltött be a kora bronzkorban, mint a későbbi korokban Délosz szigete, azaz a szigetvilág közösségeinek közös kultuszhelye lehetett.

Mindkét szigetről elmondható, hogy a Kykládokon belül központi fekvésűek: Kerosról és Dhaskalioról jó időben belátható a Kykládok déli felének szinte mindegyik szigete.

Talán Keros rituális jellegével magyarázható, hogy Dhaskalio volt a legközelebbi lehetséges hely egy, minden bizonnyal nem hétköznapi, és talán nem is állandó jelleggel lakott, hanem talán a Kerosra érkező zarándokok elszállásolására létesült település számára. Talán a Dhaskalio tetején lévő épületekben talált hatalmas mennyiségű tengerparti kavics is valamilyen módon a zarándoklathoz kapcsolódik? Ez egyike a számos kérdésnek, amelyre a válasz továbbra is rejtve marad előttünk.