„A világot nem kell megváltani, bár kis szerencsével azt is lehet.” Póczy Klári néni utolsó tanácsa volt ez, amelyet egy készülő cikkemhez adott. 86 évesen, rövid, súlyos betegség után hunyt el.

Olyan régész volt, akit, - bár nemzetközi hírű kutató, számunkra, fiatal régészek számára egy élő legenda volt - bármikor fel lehetett keresni és tanácsot kérni tőle. Közvetlen, kedves stílusával mindenkit levett a lábáról.

Egyetemi hallgatóként és később, mint kollégák is számtalanszor felkerestük, kikérni a véleményét egy-egy „irományunk” vagy régi ásatás adatai miatt. És mindig segített. Cikkeket, könyveket adott, véleményt írt, felhívott, kijött meglátogatni az ásatást, vagy csak egyszerűen mesélt a régi aquincumi mindennapokról, a régi, „hőskori” ásatásokról.

Neve elválaszthatatlanul összefügg Budapest római kori városelődjének, Aquincumnak feltárásával, népszerűsítésével, s az Aquincumi Múzeummal, amelyhez több mint fél évszázados munkássága mindvégig kötötte. Az ő munkássága nyomán nyerte el mai formáját az aquincumi romkert, és irányításával zajlottak az 1970-80-as évek nagy óbudai feltárásai, melyek a Flórián téri legiotábor, a katonaváros római kori emlékeit felszínre hozták.

Több mint száz ásatást vezetett, csaknem félezer tudományos és népszerűsítő cikket, tanulmányt írt. Legismertebbek azonban Aquincumról, a pannoniai városokról, a római kori közművekről, valamint a főváros római kori emlékeiről írott könyvei, melyek külföldön is igen népszerűek lettek.

Szinte az utolsó percig dolgozott, konferencián vett részt, sőt néhány hete még meglátogatta az Aquincum polgárvárosában folyó feltárásokat és akkor is számos ötlete volt az ott előkerült mozaikpadlós épület értelmezéséhez. Hihetetlen, de sajnos igaz: Klári néni végleg elment és nagyon fog hiányozni!

Ásatásilátogatás 2008-ban Aquincumban