Nagyon jó volt néhány napja olvasni azt a hírt, hogy egy gyulai civil szervezet - helyi gazdákkal összefogva - céljául tűzte ki a város határában található kunhalmok megmentését. A kezdeményezéshez a végső lökést az adta, hogy az év elején, a város környékén egy új földtulajdonos, útépítés miatt, egyszerűen eldózerolt egy halmot.

A Kunhalmok

 

A köznyelvben és a természetvédelmi törvényben kunhalomnak nevezett képződmények, az alföldi táj jellegzetes, emberi tevékenység által létrejött kiemelkedései. Legtöbbjük, 20-50 méter átmérőjű, 5-10 m magas. (Természetesen hasonló funkciójú eredetű, mesterséges dombok a Dunántúlon is megtalálhatóak.)

Az Illyés Gyula

 

A halmok jelentős része sírdomb (ezeket kurgánoknak is hívják), amelyeket bronz- és vaskori, vagy népvándorlás kori temetkezések fölé emeltek, de néhányuk a valószínűleg valóban Árpád-korban letelepedett kunokhoz köthető.

 

A dombok másik része az emberi települések évszázadok alatt felhalmozódott maradványait rejtik. Ezekre a régészek elsősorban a közel-keleti ásatásokon használt arab tell (domb) elnevezést használják. A tellek úgy keletkeztek, hogy a települések vályogból és fából készült épületeit -  az áradások által kevésbé érintett helyeken -  a korábbi összedőlt, lerombolt, leégett épületek maradványain vagy törmelékhalmokon építették újra számos alakalommal. A legkorábbi tellek a neolitikum korából származnak, de számos bronzkori tell is található Magyarországon. A halmokon később a középkorban gyakran falusi templomok épültek. Ezeken kívül földterületeket kijelölő határdombok és őrdombok is ismertek.

 

Bár a halmok természetvédelmi és régészeti védettség alá esnek, a gyakorlatban sokuk művelés alatt áll és így folyamatosan pusztul, nem egy esetben pedig maguk a földtulajdonosok hordanak el belőle építkezéshez anyagot.

 

A történelmi Magyarország területén mintegy 40.000 ilyen mesterséges halom állhatott.

Alt Norberttől, az Akciócsoport a Gyula környéki kunhalmok megmentéséért nevű társaság képviselőjétől megtudtam, hogy most első lépésben négy, még viszonylag jobb állapotban megmaradt város környéki halom megóvásra koncentrálnak.

Már most sikerült a Sió halom nevű hely tulajdonosával megállapodniuk, hogy azt kiveszik a művelésből és visszaállítva az eredeti növényzetet, megállítják annak erózióját, és hasonlót terveznek három további halom esetében is.

Biztos vagyok benne, hogy a törvényi védelem mellett csak ilyen civil összefogással és ismeretterjesztéssel lehet hatásosan megóvni kulturális-régészeti emlékeinket. A gyulai civilek céljainak eléréséhez nagyon sok sikert kívánok!