Az ELTE és a Bolognai Egyetem közös expedíciója 2007 és 2008 nyarán gazdag Kr. e. 2. - 1. századi temetőrészletet tárt fel a Verona közelében található Povegliano-Veronese település területén.

Az Adige és a Mincio folyók között elterülő veronai síkság határzónának számított a venétek és az Észak-Itáliában megtelepedett kelták között. Az 1980-as években megindult régészeti kutatásoknak köszönhető, hogy a terület hovatartozása az utóbbiak, a kelta cenomanusok javára dölt el.

A cenomanusok a Kr.e. 4. század elején az ún. történeti kelta vándorlás során érkeztek Észak-Itáliába, s lettek – Polybios szerint – az insuberek, ill. a venetusok szomszédai. A népcsoport őshazája, ha hihetünk Liviusnak, Galliában keresendő, ahol Caesar is ismert hasonló nevű törzset, a Loire és a Szajna között, a Sarthe folyó medencéjében (a mai Le Mans).

Olasz-magyar ásatások Észak-Itáliában

 

Az ELTE és a Bolognai Egyetem közös feltárását Fábry Nicola és Szabó Dániel vezette, Daniele Vitali és Szabó Miklós professzorok szakmai felügyelete alatt. A két egyetem régészeinek együttműködése nem újkeletű, több, mint 2 évtizedes bibractei (Le Mont Beuvray, Franciaország) és a sajópetri-i kelta temető feltárásakor elvégzett közös kutatómunka előzte meg.

Mai ismereteink szerint a La Tène-kultúra jelenléte a cenomanusok területén a Kr.e. 4. század végétől mutatható ki. A Kr.e. 2. században a cenomanusok anyagi kultúrája a Rómához fűződő privilegizált kapcsolatok jóvoltából nemcsak átalakult, hanem gazdagodott is. A La Tène-formák (fegyverzet, ékszerek) megőrzése mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a római komponens. S ez az a pont, ahol a poveglianoi ásatás eddigi ismereteinket jelentősen gazdagította.

A La Tène kultúra

 

A késő vaskori kelta La Tène kultúra (Kr.e. 450 - Kr.e.1) névadó lelőhelye a svájci Neuchâtel-tó északi partján található. (Itt nyílt 2001-ben, a többek között, a korabeli feltárás leleteit is bemutató Laténium Múzeum. Hordozói, akiket az antik források keltoi vagy galli néven említenek, a nagy kelta expanzió idején Spanyolországtól a mai Törökországig megtalálhatóak voltak. Ennek során, a Kr.e. 4. század elején, érkeztek a mai Magyarország területére is. A La Tène-kor késői szakasza, melybe Povegliano arisztokrata sírjai is tartoznak, hozzávetőleg a Kr.e. 2. század közepétől és a Kr.e. 1. század végéig tartott.

A feltárt sírok közül, méretét és gazdagságát tekintve 6 hamvasztásos, késő La Tène (Kr.e. 2.-1. század) temetkezés emelkedik ki. A sírok észak-déli tájolásúak és szögletes, 2 x 3-4 méteres sírgödör jellemzi őket. A tárgymellékletek száma némelyikben megközelíti a 150 darabot.

A agyagedények közé helyezve kerültek elő a talán leglátványosabb leletek: a több, mint 2000 földben töltött év ellenére is szinte tökéletes állapotú bronzedények: vödrök (szitulák), nyeles serpenyők (paterák) és ivóedények.

Legtöbbször a sír északi vagy déli végében kerültek elő hamvasztott emberi maradványok. A csontok között Pó-vidéki bronz pénzek és Köztársaság-kori ezüst denáriusok, valamint La Tène-fibulák (ruhakapcsoló tűk) feküdtek. Az eltemetettek nemét, az individuumok számával egyetemben, az antropológiai elemzés fogja megállapítani. Az azonban jelzés értékű, hogy mindegyik nagy sírból került elő fegyverzet. A La Tène-típusú vasfegyvereket egymásra helyezve tették be a gödörbe, s a rajtuk látható égésnyomok azt bizonyítják, hogy megjárták a halotti máglyát. A kard több esetben rituálisan meghajlítva került a lándzsák és a pajzsdudor mellé.

Érdekesség, hogy két sírból is került elő vas sarló. Szintén izgalmas és ritka lelet a poveglianoi 24. sírban feltárt bronzmérleg, mely kis mérete folytán elsősorban értékes fémek, pénzek mérésére szolgálhatott.

2009-ben a lelőhelyen a feltárásások folytatódnak. Az ásatások további célja a temető teljes feltárása, melyet ezután a leletanyag feldolgozása és tudományos publikációja követ.

A feltárásról hosszabb cikk olvasható az Ókor folyóirat 2008/3. számában.