Az elmúlt időszak heves esőzései és a folyókon levonuló árhullámok, hasonlóan, mint a nehezen védhető településeken vagy mezőgazdasági területeken, régészeti feltárásokon is komoly károkat okozhattak. Persze ezek jelentősségét összemérni nem lehet, de mindenkinek az fáj a legjobban, ami közvetlenül érinti. Elég nyomasztó végignézni, ahogy a több hónapos, gondos munkával kibontakozó objektumok (árkok, házak, gödrök) vízzel telítődnek, metszetfalaik szétáznak, széleik beomlanak, tudva, hogy ezt tökéletesen rendbe hozni az árvíz elmúltával sem lehet.

14.-15. századi árok szárazon ...

Biztos mindenkinek vannak emlékei arról, hogy mit tud tenni egy-két vödör víz egy szépen megépített homokvárral, végülis az eredmény nagyjából ugyanaz, csak mi nem építhetünk magunknak másik ásatást. Ezzel együtt persze megtesszük amit lehet, és reméljük, hogy minél kevesebb maradandó károsodással megússzuk azt a rémséget, amit a mellékelt képek mutatnak.

... feltöltődve ...

Minden esetre ilyenkor ismét alkalma adódik a régésznek, hogy tudatosuljon benne, mennyire sérülékeny is egy lelőhely, különösen a feltárás kellős közepén, illetve, hogy mennyire megismételhetetlenek azok a jelenségek, információk, amik az egyik nap még dokumentálhatóak voltak, másnapra örökre elvesztek. A felelősség tehát jóval nagyobb, mint a homokvár építés esetén, és sajnos a természettel nem igazán lehet „megbeszélni” a dolgot, mint annó a szomszéd Pistikével, aki vödörben hozta a vizet.

... és víz alatt

A megrögzött optimista persze mindennek képes a jó oldalát is megtalálni (mégha olykor igyekeznie is kell). Általában nem kevés fáradságába és utánajárásába kerül a szakmai csapatnak, hogy valahogyan (szintvonalas térképek, terepmodellek, stb. segítségével) érzékeltesse, az egyes lelőhelyek létrejöttében, vagyis abban a folyamatban, ahogy a régmúlt korok emberei maguknak életteret választottak, milyen alapjaiban meghatározó szerepe volt a természeti környezetnek, és ezen belül a domborzatnak. Hála a Duna áradásának, élőben tesztelhettük, hogy valóban a leginkább kiemelkedő pontokat használták előszeretettel az egyes korokban a folyó által uralt tájban. 

Római kori árkok és telepjelenségeg kibontva és víz alatt