Tavaly ősszel  egy nagy kiterjedésű szarmata temető és telep feltárását kezdtük meg Soroksár közelében, ahol számos izgalmas lelet, többek között egy gyönyörű, zománc berakásos ruhakapcsoló tű került elő a sírokból.

A Budapesti Történeti Múzeum a NIF Zrt. megbízásából 2008. októbere óta folytat ásatást a lelőhelyen, a készülő M0-ás autóút nyomvonalán. A több mint 4 hektárnyi felület feltárása várhatóan novemberben fejeződik be. A Kr. u. 3.-5. századra keltezhető temető és a telep a kor szokásainak megfelelően elkülönül egymástól. A sírokat egy északkelet-délnyugati irányú dombháton találjuk, a telepjelenségeket pedig ettől nyugatra.

Szarmaták

A szarmata név alatt az eurázsiai sztyeppe iráni eredetű törzseit értjük. A Kr. e. 6. századtól évszázadokig uralták a Fekete-tenger vidékét. A törzsszövetségből kivált szarmata jazigok a Kr.u. 1. század elején érkeztek a Kárpát-medencében, jelenlétük az 5. századig mutatható ki. Pannonia provinciával való kapcsolatukat háborús és békés időszakok váltakozása jellemezte.

Eddig 77 sírt tártunk fel, több sírjelölési formával találkoztunk. A sírok többségét kör alakú, délen bejárattal rendelkező árokkal kerítették, az árokból kikerülő földből valószínűleg a sír fölé kis halmot emeltek. Pár sírt négyszögletű árok vett körül, a harmadik csoportot pedig az aknasírok alkották.

 Körárkos sír a bontás elött

Elsőre változatosnak tűnhetnek a temetkezési formák, hiszen több korszakban csak egyszerű aknasírokkal találkozunk. A szarmatákról mélyebb ismerettel rendelkezők viszont jól tudják, hogy keleti őshazájukban nagy méretű kurgánok alá is temetkeztek, katakombás, padmalyos és diagonális sírokat is használtak. Ehhez képest a Kárpát-medencei temetkezési rítusuk leegyszerűsödött.
 

Katakombás sír: egy merőlegesen leásott akna egyik oldalfalából induló sírgödörbe temették el a halottat. Sokszor fával vagy kővel választották el a magasabb aknában elhelyezett áldozati állatoktól az elhunytat.

Katakombás sír a Fekete-tenger északi vidékéről

 

Padmalyos sír: a Kárpát-medencében az avaroknál is ismert temetkezési mód. Mindig az akna hosszanti falából indul a halott számára kivájt gödör.

Padmalyos és diagonális sír a Fekete-tenger északi részén

Diagonális temetkezés: nagy méretű sírgödörbe átlósan helyezik el az elhunytat.
 

A soroksári temető 70%-át kirabolták, ez megfelel a szarmatáknál megszokott statisztikának. A kincsvadászok nem későbbi népek (esetleg az „első régészek”, az avarok) voltak, hanem saját leszármazottaik. A csontok helyzete alapján a rablás sok esetben nem sokkal a temetés után történhetett.

Jól ismerték az eltemetett rangját, a sírba helyezett mellékleteket és a sírok pontos helyét. A korszak megszokott, a mellkasra irányuló rablóaknás módszerével szemben Soroksáron a teljes sír feldúlása volt a leggyakoribb. A rablók az esetek többségében precíz munkát végeztek, bronz törmelékek, véletlenül otthagyott egyszerűbb típusú fibulák, vastárgyak, „értéktelen” gyöngyök, orsók, edények utalnak az eltemetett rangjára.

Szerencsére nem minden esetben voltak alaposak. Egyik aknasír betöltéséből egy méretes, zománcos, teljesen ép korongfibula került elő. Mondanom sem kell, hogy a sírt teljesen megbolygatták, pár gyöngyön kívül más lelet nem is került elő. A tárgyat látva óhatatlanul is elgondolkozik az ember, mi lehetett még a sírokban.

Zománcbetétes bronz korongfibula

 

 

A nagy méretű, 10 dkg súlyú ruhakapcsoló tű római műhely terméke, mely kereskedelem révén jutott el a Szarmata Barbaricumba. A kör alakú fibula alapon az email számára az öntés során alakították ki a koncentrikus mezőket. Ezt töltötték ki az üvegből kialakított, fémoxiddal színezett zománccal. A római korban leggyakrabban kék, fehér és vörös színt használtak fel. Korongfibulánk két szélső mezőjét ún. millefiori technikával díszítették, a mintákat apró színes üveghuzalok egymás mellé helyezésével állították elő. Párhuzamok alapján a Kr. u. 2-3. század elejére datálható.
 

2008 során feltárt temetőrészlet alapján úgy tűnt, hogy az árokkeretes temetkezések zöme rablott, az aknasírok pedig rabolatlanok, ezek csak 1-1 edényt tartalmaztak. Kézenfekvő volt tehát a gondolat, hogy a halmok alá a közösség rangosabb egyéneit temették, a „rendes” sírokba pedig a szegényeket. Az idei év tapasztalatai máris megdöntötték az 56 sír alapján felállított elméletet. A temető északi felén feltárt 12 aknasírból mindössze 2 volt bolygatatlan. Itt volt a korongfibulás sírunk is. Nem biztos tehát, hogy a különböző rítusok mögött társadalmi különbségeket kell keresnünk.