Sírásók naplója

Régészblog. Sírok, csontok, régészet és minden amit a föld nyelt el...

Postaláda

Véleményeket, új posztokat az alábbi címre várjuk: regeszblog@vipmail.hu

Szerzői jogok

A blog posztjaival kapcsolatos minden jogot fenntartunk!

 

A jogi nyilatkozatunk itt olvasható.

Új hozzászólások

Címkék

afrika (8) állatcsont (8) antropológia (16) aquincum (17) archeozoológia (4) átok (3) avar (4) bács kiskun (1) békéscsaba (1) biblia (2) bronzkor (17) budai vár (5) budapest (18) búvár (4) cikkajánló (9) dráva (2) duna (7) égeikum (2) egyiptom (17) előadás (5) elte (10) építészet (6) erdély (2) erőd (4) fémkereső (27) filmajánló (5) franciaország (1) geofizika (6) geológia (2) germán (2) görögország (1) gót (1) győr (11) hadsereg (14) hajó (3) harris mátrix (1) hírek (39) honfoglalás kor (15) hulla (19) humor (4) hun (6) india (2) irak (1) isten (5) itália (2) kecskemét (1) kelta (4) kerámia (13) kiállítás (14) kína (1) kincs (23) kisérleti régészet (6) kiskunfélegyháza (3) kocsi (2) kolostor (1) könyvajánló (6) koponyalékelés (3) körös (1) kőszeg (1) közel kelet (1) középkor (48) közlemény (1) kultusz (15) kunok (6) légirégészet (5) linkajánló (23) london (3) mágia (5) mezopotámia (1) miskolc (2) mitológia (1) mongólia (1) múmia (3) művészet (3) nagy britannia (1) nekrológ (1) németország (1) neolitikum (2) népvándorláskor (19) núbia (9) numizmatika (4) nyíregyháza (2) olvasói levél (2) örökségvédelem (92) őskor (31) osztrakon (1) paks (1) pécs (5) pilis (1) pogány (5) pozsony (1) programajánló (14) rabszolga (1) régész (131) régészet (184) rézkor (2) róma (9) római (66) románia (1) sárospatak (1) seuso kincs (3) sír (30) sivatag (5) szarmata (6) százhalombatta (2) szeged (3) székesfehérvár (1) szent (1) szentély (4) szkíta (6) szlovákia (1) szobor (2) szolgálati (3) szolnok (1) szombathely (6) szudán (7) tatárjárás (2) templom (9) természettudomány (17) török kor (5) történelem (36) tudomány (22) út (3) vallás (6) vaskor (11) vendégposzt (3) viselet (2) vízalatti régészet (6) zarándoklat (1) zene (1) Címkefelhő

Google Analytics

2009.10.10. 17:45 Székely Melinda

Rómából Indiába 2. - Az ókori kereskedők árukészlete

„A legszerényebb számítások szerint India, Kína és Arábia 100 millió sestertiust visz el a birodalmunktól minden évben – ennyibe kerülnek nekünk a luxuscikkek és az asszonyaink!” – sóhajtott fel a Kr. u. 1. század derekán az idősebb Plinius.

A bejegyzés első része, a Rómából Indiába vezető útvonal leírása után megvizsgáljuk, hogy miféle árucikkekért indultak a kereskedők a távoli Indiába és mit adtak cserébe a rómaiak.

Árucikkek Indiából Rómába

A római szerzők India különleges kincsei közül a drágaköveket, igazgyöngyöket, elefántcsontot, ébenfát és a drága kenőcsöket emlegetik a leggyakrabban.

Már Plinius a drágakövekben leggazdagabb földrésznek nevezi Indiát, ahol évezredek óta mesteri módon munkálták meg a gyémántot, rubint, smaragdot, berillt és a zafírt. A féldrágakövek közül nagyon népszerű a mai napig a lapis lazuli, a karneol, az achát és az ónix, ezeket gyöngyök formájában egész Délkelet-Ázsiában kedvelték. Az ókori drágakövek pontos áráról keveset tudunk, de a nemesfémekkel azonos értékűek lehettek Indiában.

 Ókori karneol Észak-India területéről

 

Igazgyöngyöket tartalmazó kagylókat nagy mennyiségben Taprobané (az ókori Srí Lanka) körül halásztak, az igazgyöngy a sziget egyik legjelentősebb kiviteli cikke volt

Pompeiben talált igazgyöngy fülbevalók

  

Pompeiben talált elefántcsont faragvány Laksmi istennő ábrázolásval

Pompejiben találtak egy indiai elefántcsontból faragott szobrot, a szobor valószínűleg Laksmit ábrázolja, a hindu szerelem és termékenység istennőt.

A Római Birodalom területéről még egy eredeti indiai elefántcsont művészeti alkotás került elő: a pannoniai Gorsium területén zajló ásatások során az 1970-es évek elején egy indiai fésűt találtak, amit talán egy keleti hadjáratban részt vett katona hozhatott magával.

 Gorsiumban talált indiai elefántcsont fésű (T. Bíró Mária kutatásai alapján)

 

Az indiai elefánt nemcsak az agyara miatt volt nevezetes, hanem élő állatként is behozták Rómába. Az ókori szerzők megállapították, hogy ez a fajta elefánt hatalmasabb és vadabb, mint az afrikai. Sokáig az antik írók nevetséges tévedéseként értékelték a fentieket, míg ki nem derült, hogy igazuk volt.

Hannibal ugyanis nem a hatalmas méretű afrikai vagy bozóti (Loxodonta africana) elefánttal indult a rómaiak ellen, hanem a kisebb, könnyebben idomítható erdei elefánttal (Loxodonta cyclotis). A Ptolemaioszok és a karthágóiak ezt az Észak-Afrikában élő fajtát használták a hadjárataikban, mely valóban kisebb méretű volt az indiainál.

Pun ezüstpénz a 2. pun háború idejéből

 

Az indiai állatok közül a szép tollazatú, színes madarak, főleg pávák és papagájok az előkelők otthonaiba kerültek, míg tigrist és oroszlánt az amfiteátrumokba szállítottak.

Tigris ábrázolása egy sziciliai római villából


Hatalmas kígyókat is hoztak a kereskedők Indiából, ahol ketrecekben mutatták be a rémüldözni vágyó római lakosságnak.

Az állati eredetű termékek közül a már említett elefántcsont mellett a teknőcpáncél is igen kedvelt volt. A nagyobb teknősök páncéljából székeket, kerevetek és egyéb bútorok intarziáit készítettek, a kisebbekből gyűrűket, brossokat és fésűket faragtak.Bár a római szerzők csak a keleti luxuscikkeket emlegetik (és ostorozzák azok vásárlóit), valójában a mindennapi életben is felhasználásra kerültek az Indiából szállított termékek. Nagy mennyiségben érkezett Rómába például a bors, ami rövid idő alatt megváltoztatta a római konyha fűszerezési szokásait: Apicius szakácskönyvében már igen sok étel ízesítéséhez ajánlja a bors valamelyik fajtáját. A változatos keleti fűszereket (fahéj, gyömbér, szegfűszeg, nárdus, costus, kardamom) nemcsak főzéshez, hanem gyógyításra, tartósításhoz, kenőcsök és parfümök készítéséhez is felhasználták Rómában.

A nárdus az egyik legkedveltebb indiai aromás növény, gyökeréből és leveleiből illatos olajat készítettek, ami még a fahéjnál is megbecsültebb volt. Különleges és drága ételek receptjeinél is megtaláljuk a nárdust: Apicius szerint elengedhetetlen az osztrigaszósznál, és a szarvashúshoz készült mártásnál is ajánlott.

Nárdus növény (Nardostachys grandiflora)

 

Árucikkek Rómából Indiába

Az irodalmi források állítása szerint a rómaiak az indiai termékekért kezdetben főleg arany- és ezüstpénzekkel fizettek. A régészeti leletek megerősítik, hogy Indiában nagy igény volt a jó minőségű nemesfémre: több ezer római érme került elő India déli királyságainak területén és a Gangesz folyó mentén.

Indiában talált római pénzérmék

 

Meglepődve tapasztaljuk, hogy néhány érmét megrongáltak, a császár arcképére egy vágás került. Vitatott még ennek az értelmezése, de valószínűleg nem tiszteletlenségből véstek az érmére, mint ahogy korábban gondolták. Talán így akarták jelölni, hogy az értékes arany ne kerüljön vissza Egyiptomba, vagy így akarták megkülönböztetni a Nero korabeli pénzrontás előtti jó minőségű érméket.

 Indiában talált Augustus-kori bevágott érme

 

Egyes római érmékből ékszereket készítettek: gyűrűként, karperecként és nyakláncfüggőként is szívesen viselték az indiai nők (és férfiak).

Az Indiában végzett ásatások során nagy mennyiségben kerülnek elő Mediterráneumból származó amfora-töredékek. Ezekben elsősorban bort szállítottak, méghozzá főleg kitűnő minőségű campaniai fajtát. A szállítási út hossza és bonyolultsága miatt a bor ára olyan magasra emelkedhetett, hogy csak nagyon gazdag vevők tudták megvásárolni.

Egyes amforákban olívaolajat és garumot (sózott halmártást) is vittek Indiába, valószínűleg nemcsak a helyi előkelők, hanem az Indiában letelepedett római kereskedők számára is, akik így biztosították maguknak a Birodalomban megszokott ízeket.

Arikamedunál előkerült római kerámia töredék

 

Az amforákon kívül terra sigillata és római mécses töredékeket is találtak, valamint nagy mennyiségben nyers üveget, amiből gyöngyök készültek. 

Olajmécsesek Terből


A bejegyzés első részében említett Periplus Maris Erythraei kereskedő szerzője leírja, hogy a pénzérme és a minőségi borok mellett milyen nyugati árut érdemes még eladásra kínálni az indiai fejedelmeknek: értékes üveg- és ezüst edényeket, fegyvereket, rezet, ónt, ruhaneműket, bronztárgyakat, balzsamokat, muzsikus rabszolgákat és szép leányokat a háremekbe. 

 

A témáról bővebb információ olvasható az alábbi könyvben: Székely M.: Kereskedelem Róma és India között. Szeged 2008.

20 komment

Címkék: afrika történelem régészet india róma római


A bejegyzés trackback címe:

https://sirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr381437319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pipas 2009.10.10. 20:26:34

Hát a bevágásra van egy tippem: Két ember egymással szemben áll és aranypénzeket dobál fel a levegőbe. A másik félnek a kardjával el kell találnia a pénzérmét és akkor az övé lehet. Minden körben más dob és persze mindenki a saját pénzérméjét.

jó játék. kicsit egyszerű, de őrségben unatkozik az ember. ;)

Fat Abbot 2009.10.10. 23:21:52

Nem így vettek az érmékből mintát, hogy ellenőrizzék az eredetiséget?

rózsarózsa (törölt) 2009.10.11. 06:29:32

Kár, hogy korabeli római étel nem maradt meg.

Szívesen megkóstolnám :-)

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.10.12. 03:16:20

tetszett a bejegyzes, mellesleg jellemzo, hogy mindenrol a nok tehetnek, ezert bukott meg a birodalom! :)
a lapis lazulitot nem a mai afganisztan teruleterol banyasztak?
nem lehet, hogy azert vagtak be a penzeket, hogy megnezzek, hogy igazi, vagy hamis?

Székely Melinda 2009.10.12. 08:31:26

@bucsin: Köszönöm.
A lapis lazuli legfontosabb lelőhelye valóban a mai Afganisztán területe már 5000 év óta. Ez a terület időnként indiai uralkodók alá tartozott (pl. Maurja-dinasztia időszaka).
A felsorolt árucikkek közül nem mind származik egyébként Indiából. Sok fűszert pl. a Hátsó-indiai-szigetekről szállítottak Indiába, és innen kerültek Rómába. A nyugatiak az ókorban Indiát ismerik, ezeket indiai termékeknek tartják.
Igen, valóban szép hagyomány a különböző kultúrákban a nő bűnössége.

Székely Melinda 2009.10.12. 08:42:23

@bucsin: A bevágott érmékről: nem gondolom, hogy ilyen drasztikus módon vizsgálták volna az érméket.
Egy indiai ókori forrás szerint az indiai pénzváltó igen képzett volt: megnézi az érmét, meghallgatja a csörgését, megszagolja, megízleli, leméri a súlyát, és pontosan tud mindent.
Az egyszerű falusiak persze nem tudták ezeket, szenvedtek is a csalóktól, de hozzájuk nem kerülhettek az értékes római arany és ezüst érmék.

jakab01 2009.10.12. 09:50:12

Ezek az érméken látható bemetszések nem azonosak a darabolásra (pénzváltásra) előkészítéssel?

Warjuh 2009.10.12. 11:30:17

Sokszor ilyen bemetszésekkel vizsgálták az érme anyagát.Már a keltáknál is elterjedt volt ez a szokás.Volt időszak amikor a köztársasági érmeket már elve bemetszésekkel verték a peremen ,hogy lehessen ellenőrizni az anyagát.A későbbiekben ez a verési mód megszűnt.Viszont utána is ellenőrizték sokszor az anyagát,de ez általában annyiban jelentkezett ,hogy a fejen ejtettek egy kisebb vágást.Azért a fejen mivel az domborodik ki a legjobban és ott a legnagyobb a kopás.Ezek az érmek főként ezüst dénárok voltak és a korai császár korban verték őket. Később is rontotta a pénz anyagát az állam ,de ott már legfőképpen ötvözéssel és súlymanipulációval.Plusz bejöttek az ezüstözött antoniniánok.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2009.10.12. 11:37:38

@jakab01: Ahhoz eléggé esetlegesen van elhelyezve a vágás. Messze nem fele-fele jön ki (nekem a képernyőn 13 cm az érme átmérője, a vonás pedig pont 7 cm-nél van), akkor pedig hogy lehet váltópénz, ha nem egyértelmű a mérete/súlya?

Bár lehet, hogy amikor valamit aranyban fizettek ki, mindig előkerült a mérleg.

Nekem úgy tűnik, hogy egy vésővel ütötték ezt a vágást a pénzre, de előtte gondosan tájolták az érmét, hisz nem összevissza, vagy találomra van ott a vonal. Ha a vonal a fül előtt menne közvetlenül, akkor pont a felénél lenne - lehet, hogy valóban felezni akartak, csak elcsúszott, és ezek után már nem "váltották fel"?

jakab01 2009.10.12. 13:12:08

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél:
Lehet nem is volt jelentősége a pontosságnak csak az, hogy csökkentsék a "címletet". Gondolom a cserekereskedelemnek nevezhető tranzakció során úgy is mérlegelték az arany súlyát.

Egyébként Warjuh hozzászólásához:
Már a kelták is "váltották" így a pénzt és nem az anyagát vizsgálták. Ezt a harmadolt, ill. negyedelt érmék is bizonyítják.

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.10.14. 03:36:10

@Székely Melinda: pecunia non olet - mit szagoltak a penzen? :)

Székely Melinda 2009.10.14. 09:40:24

@bucsin: Jogos a felvetés, de csak Rómára igaz.
Indiában különböző korú, eredetű, alapanyagú érmék voltak használatban, kezdve a kagylópénzektől. Ott tényleg lehetett szaga a pénznek.
Plinius leírja, hogy amikor egy római Taprobané szigetére vetődött, az ottani király csodálattal bámulta a nála lévő egységes, azonos súlyú denariusokat, ez ott elképzelhetetlen volt.

buvarkund 2009.10.14. 13:16:09

@bucsin:

Valószínűleg azért szagolták, mert az alacsony olvadáspontú ötvözetekből készült öntött hamis pénzeknek sajátságos "savanyú" szaguk van, ha az ember egy kicsit a kezében tartja, ami a vert "jó pénzekre" nem jellemző. A numizmatikai szakirodalom még napjainkban is tárgyalja az öntött hamisítványok lehetséges megkülönböztetéseként ezt a módszert...

jakab01 2009.10.14. 14:02:00

@buvarkund:

" A numizmatikai szakirodalom még napjainkban is tárgyalja az öntött hamisítványok lehetséges megkülönböztetéseként ezt a módszert..."

Ez szerintem hülyeség, de szívesen olvasnék róla.
Hol lehetne ennek utánanézni?

buvarkund 2009.10.14. 14:31:43

Úgy emlékszem valamelyik alapműben olvastam, vagy Káplár László "Ismerjük meg a numizmatikát" című művében, vagy az "ÉREM" 1922-1942 közötti számainak újrakiadásában, de majd igyekszem megkeresni, legalább újraolvasom:)

buvarkund 2009.10.14. 14:59:58

@jakab01:

Megtaláltam, a fent említett Káplár László mű 178. oldala:)

jakab01 2009.10.15. 13:54:50

@buvarkund:
Köszönöm!
Ha jól emlékszem találkoztam már vele a könyvtárunkban, de ezekszerint az említett oldal felett elsiklottam.
Majd fellapozom újra.
:-)

buvarkund 2009.10.18. 11:18:56

@jakab01:

Nincs mit, a lényeget idemásolom, hogy ne kelljen kikeresni:

"...téves az a klasszikus közmondás amely azt állítja hogy "Pecunia non olet" azaz a pénznek nincsen szaga.Téves pedig azért, mert a jó vert érméknek valóban nincsen szaguk, ellenben az öntéssel készült hamisítványoknak,ha rövid ideig kezünkben tartjuk, jól érezhető kellemetlen-savanyú "fémszaguk" van.Ezt a szagot valóban érezni lehet az antimont,bizmutot,cinket,kadmiumot, ólmot és ónt tartalmazó ötvözetekből készült hamis érméken. Az ilyen ötvözetek pedig igen gyakoriak, mivel olvadáspontjuk 500 fok alatt van."

jakab01 2009.10.19. 14:05:24

Kösz Buvaarkund!

Egyébként ez azaz érme, amelyiknek a hátoldali éremképén Tiberius és Drusus olajágakat nyújtanak Augustusnak?
süti beállítások módosítása