Az M43-as autópálya és a Szeged-Nyugati elkerülő út harmadik szakaszának építése során merült fel az igény arra, hogy Szeged-Öthalom területén fekvő homokbányát ismét művelés alá vonják.

A kitermelésre szánt terület eléri a 60.000 m2-t. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal előírása alapján a terület kitermelése előtt el kellett végezni a próba- és a megelőző régészeti feltárást.

Ezekre több ütemben került sor. Az első két szakasz 2009. áprilisában és nyarán zajlott, míg a harmadik ütem a napokban ért véget. Ez utóbbit a szűkös határidő és az időjárás miatt a Móra Ferenc Múzeum és az Ásatárs Kft. közösen végezte.

A területen őskori emlékek mellet nyolc honfoglalás kori sír került elő. 

A temetkezések nyugat/északnyugat-kelet/délkelet tájolásúak. Öt sírban 170-180 cm magas, íjával, tegezével (benne a nyílvesszőkkel), lovával és annak szerszámaival eltemetett férfit találtunk.

Korábbi korszakok emlékei

 

A Szeged-öthalmi lelőhely egy felső paleolit (őskőkori) réteg miatt lett világhírű és országosan védett. A próbafeltárás során a terület egy részén – egy kb. 10x10 m-es (100 m2-es) területen – rétegenként távolítottuk el a lösztakarót. Kb. 5 méter mélységben egy barna színű, mintegy 35-40 cm vastag réteget értünk el, amelyet faszénminta keltezett. Jelenlegi ismereteink szerint ez egy mintegy 24.000 éves felső paleolit réteg, amely nem azonos a Banner János által az 1930-as években feltárt 16.000 éves emberi megtelepedés nyomaival.

 

A felső paleolit rétegen kívül a feltáráson előkerült egy kora vaskori, úgynevezett preszkíta (Kr. e. 9-8. század) időszakból származó, padmalyos sírban fekvő csontváz. Mellékletként három bronzgombot és a homlok közepén – talán egykori fejpánt díszeként – bronz veretet figyeltünk meg. Ebből az időszakból az egykori település nyomait is megtaláltuk. Félig földbemélyített házak, külső kemencék, hamusgödrök, kerítőárkok, tárolóvermek stb. alkották az egykori mindennapi élet emlékeit.

A tegezekre és a nyílvesszőkre a jobb karnál megmaradt vas tegezmerevítő szerelékek és a vas nyílhegyek, reflexíjukra a markolat és az íjvéget merevítő csontlemezek utalnak, amelyek szintén a halott jobb oldalán kerültek elő.

Megfigyelhetőek voltak öltözetüknek és mindennapi viseletüknek darabjai is (ezüst varkocsszorítók és gyűrűk, vascsat, tarsoly, ruhadíszítő lemezek).

Az egyik sírban ún.  tártunk fel. Ez azért egyedülálló, mert veretes tarsolyt – jelenlegi ismereteink szerint – a Budapest–Farkasrét–Felső-Tisza-vidék vonaltól délre eddig nem ismertünk.

Az egyik férfisírban aranyból készült négyszögletes aranylemezkéket figyeltünk meg, amelyeket a halott szájához helyeztek. A halott szeméhez és szájához tett lemezek egy tipikus honfoglalás kori szokást jeleznek, amit a Volga-Káma vidékéig lehet visszavezetni.

E sírban találtunk még egy apró, vékony aranylemezből készült, rozettaszerű pitykékkel kivarrt övet, amely elhelyezkedése alapján (a jobb felkar mentén és a derék alatt) megoldva kerülhetett a sírba. A sír keltezését az egykori lószerszámra felvarrt ezüstpénzek segíthetik.

Az öt férfi mellett egy nő és két gyermek sírja is napvilágra került a bánya területén, szintén részleges lótemetkezéssel. A női sír mellékleteiből bronz ingnyakvereteket és csont tűtartót emelhetünk ki.

Ezüst ingnyakdíszek

A temető több szempontból is egyedülálló. A sírok 1-2-3-as csoportokban, egymástól 30-250 m-es távolságra helyezkedtek el. Két-két sír párosával egymástól 200 méterre, 1 sír magányosan, három sír pedig egymás mellett feküdt. 

E furcsa szokás eredeztethető abból, hogy a temető „betelepítése” az első generáció családi kötelékben történő temetkezése után megszakadt, mert a közösség elköltözött, másrészt szándékosan is temethették így az egyes családokat. Mindegyik sírban történt ún. részleges lótemetés. A hátaslóval sírba került a nyereg is, erre az egyik sírban lelt ezüst nyeregkápa veretek, hevedercsatok és vaskengyelek utalnak.