Mint arról tavaly itt is részletesen beszámoltunk, Pécsett 2008 - 2009-ben feltártuk a római kori Sopianae bazilikáját. Szerencsés módon, a római kori város szívében, az egykori forum déli oldalán álló, Kr. u. 4. század elején készült nagyméretű épület mintegy 70 százaléka kutatható volt, így az ásatás eredményei alapján kiszerkeszthetővé vált az alaprajza.
Az épület előkerült maradványai, római kori építészeti szakirodalom és a Római Birodalom ismert bazilikáinak adatait figyelembe véve megkíséreltük megválaszolni a kérdést: Hogyan nézhetett ki annak idején? Az eredményt számítógéppel készített háromdimenziós modellel szemléltetjük.
A régészetben szokásos háromdimenziós modellezés valójában nagyon hasonlít az építészek által végzett tervező- és modellező munkához. Egy jelentős különbség van csupán; míg az építész először „megálmodja” a tervet, majd papírra (számítógépre) veti, végül az kisebb nagyobb módosítások után megvalósul – a régész ezt épp fordítva csinálja.
Először van a „kész” épület, természetesen csak maradványaiban, általában túlságosan hiányosan ahhoz, hogy teljes biztonsággal rekonstruálni lehessen, majd ezekből a romokból kell a „tervet” visszakövetkeztetni.
Ahogy a tervezőt is segíti a háromdimenziós „skiccelés” abban, hogy teljes képet alkothasson a leendő épület tömegéről, arányairól, a környezetbe való illeszkedéséről, ugyanúgy a régész maga is sokat „tanulhat” a háromdimenziós modellezésből. Gyakran az elképzelt megoldást bizonyíthatja (vagy legalábbis valószínűsítheti), máskor legalább nagy biztonsággal kizárhatja, ha „úgy nem állhatott meg” az épület.
Fontos irányelv még, hogy több, lehetséges megoldás esetén, hacsak valami nem sugall mást, lehetőleg a legegyszerűbb, valószínű megoldást válasszuk és ezzel építsük meg a rekonstrukciót. Nyilvánvalóan a régész szakembert is elragadhatja a képzelete, ezért nagyon kell ügyelni a „minimális” megoldások alkalmazására.
Forum és bazilika
A forum a római városok központi tere a két főút (cardo és decumanus) találkozásában. Három oldalról általában oszlopcsarnok (porticus) vette körbe, a negyedik oldalon pedig a bazilika emelkedett. A forum nyitott tere adott helyet az üzleti életnek és a bíráskodásnak.
A bazilika épülete lényegében ugyanazokat a funkciókat töltötte be, mint a forum, csak zárt, fedett térben. Belső tere csarnokszerű, nagyszámú ember befogadására képes. Nem összekeverendő a vallási funkciót betöltő ókeresztény és középkori bazilikával
Természetesen az egyik legfontosabb szempontból mindkét szakma modelljei megegyeznek; a laikus emberek számára érthető formában lehet bemutatni a dolgokat. Mivel a Velencei Charta értelmében nem rekonstruálhatunk csak olyasmit, amiben 100%-ig biztosak vagyunk, marad tehát a virtuális rekonstrukció, amellyel elmagyarázhatjuk, szerintünk mi, hogyan nézhetett ki.
Az alaprajz
A kiszerkesztés nagyrészt a 2008. évi ásatás eredményei, a kelet-nyugat tájolású bazilika déli felében talált maradványok alapján történt: ismertté vált a déli fal teljes hossza az azt támasztó támpillérekkel, a nyugati oldal rövid fala az abból induló apszis egy rövid szakaszával, a keleti fal egy része és az elé épített porticus pilléreinek alapozása, valamint a belső térben a tetőt tartó pillérek maradványai hiánytalanul.
2009-ben az épület északi feléből mindössze két belső tartópillér félbevágott alapozása került elő bolygatott formában. Az északi bazilikafal, amely leginkább megnyugtatóan bizonyíthatná a kiszerkesztés helyességét a telekhatáron kívülre esik. Az épület további lehetséges maradványait pedig a bazilika pusztulása utáni, még római kori átépítések és az újkori-modern (19-20. század) beépítés során pusztították el.
Az épület téglalap alaprajzú (mint az összes ismert bazilikáé), amelyet nyugatról egy félköríves apszis zár. Fő bejárata az apszissal szemben, a porticussal megtoldott keleti oldal középvonalában volt. Ezt a déli oldalon mind az épület keleti, mind a nyugati felében egy-egy oldalbejárat egészítette ki. Az oldalfalat kívülről azonos távolságban támpillérek támasztották, a tetőszerkezetet pedig váltakozó távolságban két sor pillérrel támasztották alá, amelyek három hajóra tagolták a bazilika belső terét.
Mivel a bazilikák szimmetrikus elrendezésű épületek, ezért az egyik fél ismerete alapján lényegében az egész is megvan. A tükrözéshez ismerni kellett a szimmetriatengelyt, jelen esetben a bazilika hossztengelyének a helyét. Ezt első lépésben az apszis ívének kiszerkesztésével próbáltuk meghatározni. Az ismert szakasz rövidsége miatt teljes pontosságot ettől a módszertől nem lehetett várni. Az eredmény alapján a főhajó és a mellékhajók szélességének aránya majdnem 2:1 arányt mutatta. A néhány centis eltérést korrigáltuk és ezt az arányt vettük a kiszerkesztés alapjául. Innentől már csak egyszerű tükrözés kellett a kész alaprajz elkészítéséhez.
Magasság és szerkezet
Mivel a legnagyobb felmenő falmagasság mindössze 0,70 m, a lehetséges magasságot matematikai elven határoztuk meg. Az egyik lehetséges szerkesztési elv az aranymetszés szabályának alkalmazása. Mi is így jártunk el, a kiszerkesztett rövidebbik oldal hosszához arányítottuk a magasságot. Természetesen nem biztos, hogy a 4. század elején alkalmazták ezt a szerkesztési elvet, de „ránézésre” a kapott magasság sem túl alacsony, sem túl magas. Statikai okok (falvastagság) miatt sokkal magasabb nemigen lehetett az épület, a valamivel alacsonyabb magasság elképzelhető. (A pécsi bazilikával összehasonlítható trieri baziklika falai több mint kétszer ilyen vastagok, így jóval magasabb is, bár a szélessége csak ~3 méterrel nagyobb.)
Az oldalhosszúságok és a magasság ismeretével kaptunk egy háromdimenziós „dobozt”, amelyet meg kellett tölteni tartalommal.
Alapvető kérdés volt a kinézet – szerkezet szempontjából az oldalhajó magasságának főhajóéhoz való viszonyítása: A bazilikáknál általános építési elv, hogy a mellékhajók alacsonyabbak a főhajónál, a főhajó falán, az oldalhajó fölött kialakított ablaksor a belső tér megvilágítását biztosította. (Ez is része az un. bazilikális elrendezésnek. Ezt az építészeti megoldást veszik át az ókeresztény és középkori bazilikáknál.)
Ez az építési elv azonban Sopianae bazilikájánál szinte biztosan nem volt alkalmazható. Elsődleges bizonyítéka a főhajó szélességén túlnyúló apszis. Nem kötelező térzáró elem a bazilikáknál az apszis alkalmazása. Ha van akkor félkör alaprajzú és a főhajót zárja általában (azaz végei egy vonalban vannak a főhajó két szélével, és az ebben a vonalban kialakított tartópillérsorokkal), annak magasságát követi. Jelen esetben a főhajó szélességén való túlnyúlás miatt csak úgy lehet a főhajó magasságát követő apszist a nyugati oldalfalhoz illeszteni, ha a főhajó és a mellékhajó azonos magasságú.
Szerkezetét, felépítését tekintve legközelebbi és egyben általunk ismert egyetlen párhuzama a Trierben épített aula Palatina. Sopianae ezen bazilikáját a trieri épületről „koppintották”.
A trieri aula Palatina
Építészeti elemek és azok rekonstrukciója
Az alaprajz, a szerkezet és a magasság meghatározása után a részletek kidolgozása volt hátra.
- Falak
A falak két oldalát szabálytalan alakú, kifele néző, oldalán durván egyenesre megfaragott mészkődarabokból falazták ki. Közöttük a fal belsejét kőzúzalékból, helyenként tégladarabokból álló „bélés” töltötte ki. A fal kinézete szempontjából több kérdést kellett tisztázni, köztük azt, hogy voltak-e kiegyenlítő téglasorok a falazatban és hogy vakoltak voltak-e a falak.
A római korban kedvelt, a falrakást megkönnyítő módszer, volt kb. méterenként 2-3 téglasort beépíteni a kőfalba. Így könnyebben lehetett tartani a vízszintest a falazásnál, a nagyméretű római téglák összefogták a falazat amúgy apróbb kövekből, téglatörmelékekből rakott „bélését”, végül pedig esztétikai értéke is lehetett. A maximális 0,70 méteres felmenő falmagasság miatt erre régészeti bizonyíték nem maradt.
Ilyen falrakási technikára a római kori város északi temetőjének területén van példa, a temető legnagyobb épülete, a Cella Septichora, de ugyanígy az Ókeresztény Mauzóleum vagy a Péter-Pál sírkamra felmenő fala is ezzel a vegyes falazási módszerrel épült. A bazilika esetében is kiegyenlítő téglasoros falazás technikát rekonstruáltunk, de elképzelhető a tégla nélküli kőfalazás is.
A rekonstrukció nyugati felében, viszonylag a talaj közelében is megvan ez a téglasor – itt nincs bizonyítékunk a meglétére, de mivel egyrészt az apszist nem lehetett teljes mértékben feltárni, másrészt az „egysszerűségre való törekvés” és amúgy esztétikai okok miatt nem textúráztuk ezt a részt külön (bár az alacsony falmagasság miatt itt az állványzatot tartó lukak – lásd alább – elmaradtak).
A vakolat kérdésével kapcsolatban, a falak külső oldalán sehol sem találtunk nyomát, ez a külső járószint feletti feltöltésben sem volt megfigyelhető. Így vélelmezzük, hogy a fal külső oldalát nyersen hagyták, ezáltal láthatóak lehettek kívülről mind a kiegyenlítő téglasorok, mind az állványzat helyei is. Az épület belterében több helyett megmaradt a falon a vakolás, mindenütt egységesen ugyanaz jelentkezett: szürkésfehér, lesimított felületű, díszítetlen vakolat.
- Támpillérek
A déli oldalfalat egymástól azonos távolságban (~3 m = 10 római láb), ~0,90x0,90 m (3x3 láb) méretű, négyzet alaprajzú, 11 darab pillér támasztotta meg, amelyek a fallal össze voltak építve. A szimmetria miatt az északi oldalfal mellé is ez volt elképzelhető.
- Tartópillérek
A két pillérsor 9-9 pillére tagolja a belső teret három részre, egy középső főhajóra és két oldalhajóra. Szerencsés módon a déli sorban minden pillérnek megmaradt legalább a kőalapozása, így ezek helyzetét áttükrözve az északi oldalra, adott az egész tartópillér rendszer.
- Belső járószint
A bazilika belső terében vékony terrazzoréteg alkotta a belső járószintet, amely az épület nyugati részén összefüggően, nagy felületen megmaradt. Máshol kisebb foltokban került csak elő, ugyanis a következő építési periódusban a bazilika déli felében kialakított pillérszerkezetes épület építési munkálatai alkalmával számos ponton áttörik, lehet, hogy nagyrészt fel is szedik.
A járószint szintjét illetően az épület keleti és nyugati vége között ~0,60 méter szintkülönbség volt megfigyelhető az épület déli felében. A 2008. évi eredmények alapján feltételeztük, hogy ezt négy lépcsőfokkal hidalták át a bazilika É-D –i kereszttengelyében.
- Apszis
Térzáró elemként való alkalmazása esetén félkör alaprajzú, jelen esetben is ez rekonstruálható. Az apszisnak a főhajóval közel azonos magasságát szem előtt tartva ide is elképzeltünk támpilléreket egymástól a déli falnál megfigyelt távolságban, így összesen nyolc darabot. Az épület fő helye az apszis, ezért ennek járószintje általában kiemelkedik a belső tér szintjéből (ez az ún. exedra), ezzel is hangsúlyozva a hely központi jellegét. (Az ókeresztény és középkori bazilikáknál itt található az oltár, a pogány bazilikáknál pedig lehetséges módon a bírói emelvény, császárszobor stb.) Jelen esetben nem eldönthető a megemelt szint kérdése, mivel az apszis belső tere a feltárható területen kívülre esett, így kénytelenek voltunk azt elhagyni.
- Porticus
A déli oldalon ismertté vált három különböző nagyságú pilléralapozásból pontosan rekonstruálható lett a főbejárat elé épített oszlopcsarnok. A porticus északi és déli oldalánál, az épületsarok és a sarokpillér között, amolyan tornácfalat alakítottak ki, a pillérek között nem volt ilyen.
A mérhető szintadatok alapján a porticus járószintje ~ 0,80 méterrel magasabban lehetett, mint ami a beltérben a porticus mögött mérhető volt, így a kettő közti szintkülönbséget lépcsőzéssel kellett áthidalni.
- Tetőzet
A tetőzet kiszerkesztésénél elsősorban a belső pillérekre kellett tekintettel lenni. Mivel a pillérsorok nem egyenesen futnak (a nyugati félben 2-2 fél oszlopszélességnyivel beljebb épült), már ez önmagában is lehetetlenné tenné egy „valódi”, építészetileg is bazilikálisnak mondható épület rekonstrukcióját, hiszen a gádorfalnak ezekre a pillérekre kellett volna támaszkodnia.
A különbség viszont nem olyan mértékű, hogy egy-egy egyenes gerendával (illetve természetesen rövidebb gerendák sorával) hosszában ne lehetne befogni az eltérő helyzetű pilléreket – így természetesen nem a pillérek középvonalára esik a hosszanti tartógerenda, de egyrészt az „egyszerűségre törekvés”, másrészt a szabálytalanul elhelyezett pillérekkel kapcsolatos, jobb elmélet híján ezt a változatot építettük meg (a képeken ez annyra nem feltűnő, hogy első pillantásra észre sem venni). Feltevésünk szerint ezekre a hosszanti helyzetben elhelyezett gerendákra fektettek keresztben rövidebb, összekötő gerendákat.
Az apszis a római építészetben szintén több módon záródhatott. Különösen boltozott, gazdag kivitelű épületek esetében itt általános volt a félkupola. Tartva magunkat viszont a hajókban lévő nyitott fedélszékhez itt is meghagytuk ezt. A gerendázat az épület hatalmas méreteihez igazodóan természetesen itt is sűrűbb kellett, hogy legyen, az áttekinthetőség érdekében azonban a hajó fedésénél rekonstruált sűrűséghez hasonló került a modellre.
Hátra van még a porticus és annak lefedésének kérdése. Itt is két megoldás lehetett volna. Különösen az északi tartományokban elterjedt forma a homlokzathoz csupán féltetővel támaszkodó, félmagasságig emelt porticus, viszont ilyet leggyakrabban a valóban bazilikális épületszerkezetekhez építettek. Ez egy korábbi, ún. „kelta” templomtípusra vezethető vissza. Esetünkben, mivel az épület nem bazilikális elrendezésű, inkább beintegráltuk a porticust az épületbe és azzal közös tetőt kapott. Az elképzelést egyértelműen igazolja a porticus nagy alapterületű sarokpillére(i), ill. az épület főhelyiségének keleti sarkainál a pillér hiánya.
-Ajtók, ablakok
A trieri bazilika példája alapján először kísérleteztünk két ablaksorral is, de mivel a pécsi bazilika a statika adta lehetőségeket (így pl. falvastagság) figyelembe véve, arányait tekintve alacsonyabb volt, végül is ezt a lehetőséget elhagytuk. Az ablakok ennek ellenére valószínűleg meglehetősen nagyok voltak, különben (különösen a bazilikális elrendezésből adódó „felső” megvilágítás hiánya miatt) a belső tér túlságosan sötét lenne.
Az ablakok nagy mérete miatt nyilván szükség volt azok boltíves kiképzésére is – a boltozatokat, boltíveket pedig rendre tisztán téglából építették a rómaiak Sopianae másutt is megfigyelhető párhuzamai alapján. „Nyílászárót” az ablakokra nem rekonstruáltunk; ebben a korban ilyen nagy méretű ablakokat természetesen nem üvegeztek be – ha az idő nagyon rászorította őket, esetleg fatáblákkal, zsalukkal zárták az ablakokat, de mivel a bazilika fűtéséről szó sem lehetett, ez is fölöslegesnek tűnik. Rekonstrukciónkon egyszerű vasrács „zárja” az ablakokat.
A bazilikának volt egy impozáns főbejárata, amely inkább kapu, mint ajtó. Szélessége miatt itt is nyilvánvalóan boltívet kell alkalmazni, sőt gyakran előfordul, hogy ekkora nyílások fölé több teherhárító ívet is beiktatnak.
Az utolsó simítások
A modellezés utolsó fázisa a megfelelő „textúrák” alkalmazása. Nem könnyű feladat, mert amíg az építészek számára elég sok, jó minőségű fal-, tetőcserép- vagy tégla képe áll a rendelkezésre, ilyesmi régi, római kori épületekhez nem mondható el. Márpedig végső megjelenésében ez határozza meg leginkább az elkészült rekonstrukciót.
A „látványterv” elkészítésének utolsó lépése a környezetbe, összefüggéseibe helyezés és az ún. „renderelés” (ritkábban használt magyar fordítása: „leképezés”). A jelen képeken az összefüggés és környezet egyelőre csak a minimumra szorítkozik; további munka során fog elkészülni az ókori Sopianae többi ismert épületének rekonstrukciója, amellyel már tömegében lehet bemutatni, hogy nézett ki egy provinciális székhely a későrómai korban.
A „renderelésnek” az a lényege és értelme, hogy az elkészült rekonstrukció minél látványosabb, „fotorealisztikusabb” legyen, így is lehetővé téve, hogy minél teljesebb élményt nyújtson a szemlélőnek. Természetesen ez a „felöltöztetés” a fenti „környezettel” együtt tud a legteljesebb mértékben hatni.
Az ásatást Tóth Zsolt (Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály) vezette, a rekonstrukciót pedig Pozsárkó Csaba (SketchUcation) készítette Google SketchUp Pro programmal, a renderelést pedig Kerkythea 2008 Echo és Twilight Render segítségével. A rekonstrukciókon megjelenő, későrómai katona a Legio Brigetio hagyományőrző csapat tagja.
Az épület rekonstrukciójának még részletesebb bemutatása az Építészfórumon olvaható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
obolus 2010.05.03. 09:13:34
Gaieus · http://www.gaieus.hu 2010.05.03. 10:59:08
A Legio Brigetio linkje is a Twilight Render-re mutat. A helyes (magyar nyelvű oldalra mutató) link ez lenne:
www.legiobrigetio.com/hu/
Ha nem túl nagy kérés, megtennék, hogy kijavítják? Köszönöm!
(P.Cs.)
Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2010.05.03. 11:45:05
Köszönjük, már javítom is!
Gaieus · http://www.gaieus.hu 2010.05.03. 12:29:31
A Legio Brigetio megérdemli!
Tavaly, a Lugio napokon (Dunaszekcsőn) épp azért pózoltak nekem oly lelkesen, hogy ilyen, a 3D modellekbe rakható katonákat tudjak készíteni belőlük!
;-)
R_M 2010.05.06. 19:55:21
Gaieus · http://www.gaieus.hu 2010.05.07. 11:10:24
Igen, valóban fontos szinte lépésről lépésre "dokumentálni2 mit, miért teszünk. Természetesen soha nem lehet biztos az ember abban, hogy valóban úgy nézett ki egy-egy épület, ahogy a végső rekonstrukción megjelenik.
Más esetben is (pl. a pécsi világörökséghez tartozó V. számú vagy "nyolcszögletű" sírkamra esetében) több változat is készül, és hát manapság egy kiállításban vagy interneten való bemutatás során semmi akadálya az egymással "versengő" megoldások megjelenítésének.
És hát ha minden jól megy, igazán nagy fába vágjuk a fejszénket, és természetesen folyton "észnél kell lenni", mit, hogyan épít meg az ember.
takaba 2010.06.05. 11:47:32
ZNy · http://www.kep.tar.hu/zny 2010.06.16. 22:06:23