2008-ban a Janus Pannonius Múzeum két helyen végzett nagy területre kiterjedő régészeti feltárásokat Pécs történeti belvárosában. Az eredmények jelentősek: az első, most bemutatandó feltárási területen az római építészeti emlékek a hangsúlyosak, a másik lelőhely (Kossuth tér) pedig egy újabb későrómai temetővel és nagyszámú későközépkori-törökkori tárgyi leletanyaggal ajándékozott meg bennünket.
Az elkövetkezőkben a feltárások vezetőjeként több részben szeretnék beszámolni az ásatások legfontosabb eredményeiről, elsőként Rákóczi út - Jókai út saroktelken talált leletekről.
Sopianae (a római kori Pécs) több fontos közlekedési útvonal találkozási pontjában feküdt. A Kr. u. 3. század végén két részre osztott Pannonia Inferior északi feléből létrehozott Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett.
Pannonia felosztása
A Dráva-Száva közét, Ausztria keleti határvidékét és a Dunántúlt magában foglaló területet Augustus császár (Kr.e. 31 - Kr.u. 14) foglalta el, de valószínűleg csak Claudius császár (Kr. u. 41 - 54) szervezte tartománnyá. A Pannonia nevet a terület egyik népcsoportjáról, a pannonokról kapta.
A római uralom kezdetben a közigazgatás megszervezésében és nagyrészt a tartomány belsejében állomásozó katonaság jelenlétében testesült meg. Elsősorban az idevezényelt legio-k katonái képezték a kibontakozó római civilizáció alapját. Az idő előrehaladtával egyre szélesebb körű romanizáció városok létrejöttével járt együtt, melyek hálózata a 3. századig egyre bővült.
A második század elején Trajanus császár (98-117) a tartományt egy nyugati (Pannonia Superior) és egy keleti (Pannonia Inferior) részre osztotta. Mintegy kétszáz évre állandósult a közigazgatási rendszer.
A 3. század végén - 4. század elején nagy változások mentek végbe a Birodalomban. Átalakították a közigazgatást, kisebb tartományokat szerveztek, a katonai igazgatást elválasztották a polgári közigazgatástól. Pannonia Superiorból lett Pannonia Prima és Savia, Pannonia Inferiorból pedig Valeria és Pannonia Secunda.
A Kr. u. 4. századi római városfal hozzávetőleges vonala (zöld); a középkori városfal (lila) és a 2008. évi feltárási területek: 1. Rákóczi út - Jókai út saroktelek, 2. Kossuth tér |
A feltárási terület a fallal körülkerített késő római Sopianae központi részén, a feltételezhető forum déli oldalán terül el, a mai Rákóczi út – Jókai út délnyugati szegletében.
A forum a római városok központi tere a két főút (cardo és decumanus) találkozásában. Három oldalról általában oszlopcsarnok (porticus) vette körbe, a negyedik oldalon pedig a bazilika emelkedett. A forum nyitott tere adott helyet az üzleti életnek és a bíráskodásnak.
A feltárás során nyolc építési periódust sikerült elkülöníteni, melynek az időkerete a Kr. u. 1. század vége – 5. század 30-as évei.
A második században a terület egy bennszülött telep vagy egy római falu (vicus) része, annak nyugati-délnyugati széle, a település a feltárási területtől keletre-északkeletre terült el. A periódusban épület nem volt kimutatható. Cölöplyukak és kemencék tartoznak az időszakhoz.
Munka közben |
A korszak valószínűleg a súlyos pusztításokat okozó nagy markomann-kvád háborúval (167-180) zárult. A pusztítás következménye tereprendezés. Az elegyengetett térszínen a Severus korban (193-235) kőépületeket emelnek. Ehhez a periódushoz két nagyméretű épület kőalapozása tartozik, melyek közül a keletebbi épület nyugati vége apszisban záródik. Ez az épület lehetett a 3. századi város bazilikája.
A bazilika épülete lényegében ugyanazokat a funkciókat töltötte be, mint a forum, csak zárt, fedett térben. Belső tere csarnokszerű, nagyszámú ember befogadására képes. Nem összekeverendő a vallási funkciót betöltő ókeresztény és középkori bazilikával.
A település városi rangja ekkorra már nem lehet kétséges. A tervezett építési struktúra, egységes tájolás, kőépítkezés, az épületek nagysága és a városokban előforduló bazilika típusú középület teszi ezt bizonyossá.
Ez az első kőépítésű periódus, amelyet a 3. században egy, a 4. században pedig újabb négy követett. Mivel a területen a római korban mintegy kétszáz éven át élénk építési tevékenység zajlott, a korábbi épületeket vagy az akkori földfelszínig visszabontották vagy átalakították, kiegészítették.
Még a 3. században a munkaterület keleti részén egy kisméretű, négyhelyiséges épületet alakítottak ki.
A 3. századi épületek alapozása az apszisos záródású korai bazilikával |
A legélénkebb építési tevékenység a 4. században volt, amely a település szerepének, rangjának emelkedésével magyarázható egyértelműen. Innen származnak a legjelentősebb emlékek.
Nem mindennapi szerencsének voltunk részesei a kutatások kezdetét jelentő próbaásatás során: A mintegy 2000 m² nagyságú területen úgy sikerült kijelölni a próbaásatás első szakaszának 80 m² alapterületű szelvényeit, hogy abba beleesett a 4. század elején a forum déli oldalára épített bazilika déli fala. Már ekkor sejteni lehetett, hogy „nagy fogás” van kilátásban. Külön szerencse, hogy az épület nagy része a kutatható telekre esik.
A 4. század elején épült bazilika kiszerkesztett alaprajza |
A 2008. évi feltárási terület madártávlatból |
Ez az ásatás legkiemelkedőbb előkerült régészeti-építészeti emléke. A feltárás során a bazilika déli fele volt kutatható. (Az északi rész felett egy távfűtő gerincvezeték húzódik. Itt a feltárások 2009-ben folytatódnak tovább.) Habár bazilika elviekben minden római város központjában állt, a lelet Magyarországon mégis szinte egyedülálló. Méltó „párja” a trieri aula Palatina bazilika típusú épületének.
Az előkerült maradványok alapján az épület kiszerkeszthető lett. (Helyességét az ez évi ásatás igazolja vagy cáfolja majd.) A következőket lehet tudni az épületről:
Tájolása megközelítően kelet-nyugati, teljes hossza: 55,5 m, szélessége: 27,7 m. A téglalap alaprajzú épületet nyugatról egy félkör alaprajzú apszis zárja, keleti oldala elé oszlopos előcsarnokot építettek, itt lehetett az épület főbejárata.
A keleti bazilikafalat a korábbi Severus kori bazilika alapozására alapozzák rá. A déli és keleti bazilikafal belső oldalán több helyett megmaradt a falon a vakolat. , legépebben a DK-i sarokban. A felmenő fal legnagyobb mérhető magassága 0,7 m, az épület alapozása 0,55-0,60 m mély, az erősen kavicsos, köves, nagyon masszív altalajrétegre alapoztak rá, szükség esetén minimális mértékben beleásva abba.
Négy építési periódus a bazilika délkeleti sarkánál |
A hosszanti oldalfalakat 3 méterenként támpillérek támasztották meg, összesen 11-11 darab. A keleti zárófalat 4 darab támpillér támasztotta. A bazilika belső terében vékony öntött, téglatörmelékből és mészből álló réteg (terrazzo) alkotta a belső járószintet, amely az épület nyugati részén összefüggően, nagy felületen megmaradt.
A járószint szintjét illetően az épület keleti és nyugati vége között ~0,60 méter szintkülönbség van. A szintkülönbséget lépcsőzéssel hidalták át, A 0,60 métert valószínűleg négy lépcsőfokkal, a bazilika észak-déli kereszttengelyében.
Háromhajós, az oldalhajók és a főhajó szélességének aránya 1:2. A tetőszerkezetet 10-10 pillér támasztotta alá. A pillérek közti távolság nem egyenletes, de rendszer kimutatható benne. A pillérrendszer kialakításánál az épület keleti és nyugati felében meglévő szintkülönbséget és a kettő közti lépcsőzést is figyelembe kellett venni.
Az épület bejárata a keleti oldalon lehetett. A modern rombolás miatt ebből semmi nem maradt meg. A déli falban két szűk nyílás volt megfigyelhető, amelyek amolyan oldalbejáratnak tekinthetők.
A járószinten talált égésréteg és az efölötti téglatörmelék alapján a bazilika elpusztult, leégett. Az efölötti planírrétegben talált érmek alapján ez 340 körülre tehető.
A bazilika délnyugati sarka a járószintjén talált faszenes égésréteggel |
A bazilika pusztulása után annak délkeleti részében új épületet alakítottak ki. Az épület keleti és déli falát a bazilika keleti és déli falának egy szakasza képezi. Az új épület északi fala az egykori bazilika hossztengelyébe esett. Az épület belső terében, négyzetes rendszerben pillérek helyezkedtek el. Középpontjaik távolsága ~3,70 m, alapozásuk átlagosan ~1x1 méter alapterületű. A pillérek alapozását a bazilika járószintjébe ásták bele, így nagymértékben tönkretették azt. A pillérek lábazati részét faragott, téglatest alakú kőtömbök képezik négyzethálós rendszerben. Ezek nem a tetőszerkezet tartópillérei, hanem a pillértávolságból adódóan az épület belső járószintjét alkotó fapadozatot tarthatták. Struktúrája alapján az épület raktár (horreum) lehetett. Megfigyelések alapján később ez az épület is leégett.
A bazilika és a késöbbi feltételezett horreum (raktár) |
Ezt a periódust még két 4. századi kőépítésű periódus követi, amely a távhő vezeték miatt csak kis területen volt kutatható. Előkerült 4,5 méter hosszú szakaszon a római kori Sopianae eddig ismert legmagasabban megmaradt földfelszín feletti felmenő fala. A római kor végén vagy már azután cölöpszerkezetes építményeket alakítottak ki a területen.
Felmerül a kérdés: Mi lesz az itt talált emlékekkel? A beruházóval az egyeztetés folyik. A legmagasabb régészeti-műemléki szakmai testület (Ásatási Bizottság) az emlékek bemutatása mellett foglalt állást. A Janus Pannonius Múzeum kezdeményezte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál a telken talált, épített örökség tárgykörébe tartozó régészeti emlékek műemlékké nyilvánítását.
A feltárás 2009 nyarán folytatódik.
- - Pécs, Rákóczi út - Jókai út saroktelek. Régészeti feltárás 2008
- - Sopianae romjai. Épületmaradványok Pécs római kori múltjából. (rengeteg kép a feltárásról amatőr szemmel)
- - Régészet a magasból
- - Római kori bíróság a mostani mellett
A cikk szövege és képanyaga csak a szerző engedélyével használható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hullafotós 2009.06.15. 12:55:43
Elképzelhető, h a jövőben bővebben halljunk arról a népcsoportról, melynek neve máig ilyen szépen megmaradt és használatos?
Sosem hallottam róluk, nagyon érdekelne, kik ők, kik voltak, hogyan alakult át egy népcsoport nevéből egy országrész neve, kis etimológia stb.
régészbúvár · http://buvarregesz.blog.hu 2009.06.15. 12:57:10
JCB 2009.06.15. 13:14:18
Mr. Acid 2009.06.15. 13:20:15
Tóth Zsolt 2009.06.15. 15:54:52
hu.wikipedia.org/wiki/Pannonok
Tóth Zsolt 2009.06.15. 15:55:36
Tóth Zsolt 2009.06.15. 15:56:23
hozé bubó 2009.06.16. 10:00:44
érdekelne hogy az akkori úthálózatra, épületek alapjaira rátelepült a város, vagy elhordták és csak újratelepült a környék?
Tóth Zsolt 2009.06.16. 13:47:33
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.17. 12:46:25
Tóth Zsolt 2009.06.17. 12:58:23
Cirpi 2009.06.17. 20:16:41
Tóth Zsolt 2009.06.17. 21:10:58
regeszet.jpm.hu/index.php?menuID=1&galeryid=376
Az épület hasonlóan nézhetett ki, mint a trieri aula Palatina: hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Trier_Konstantinbasilika_BW_1.JPG&filetimestamp=20080509125359
Az apszisos térlezárás közel sem ritka jelenség a római építészetben, főleg nagyobb helyiségeket határol, pl. fürdők, villák… esetében. A bazilikáknál is gyakori.
Az ókeresztény és középkori bazilikális elrendezésű templomokkal ellentétben itt a főhajó és az oldalhajó magassága azonos volt. Az apszis itt nem a főhajót zárta, hanem az épület nyugati oldalát, ez már a méretéből is következik. Habár arra is van példa, hogy a főhajót zárja (Maxentius és Constantinus bazilika-Róma; Leptis Magna).
A két belső pillérsor és a támpillérekkel megerősített épületfalak tartották a tetőszerkezetet.
Helyes a meglátás, miszerint az épület nagyságához képest elég „karcsúak” a falak és emellett elég sekély az alapozás is. Nekem is ez okozza a legtöbb fejtörést. Miután véglegesíteni lehet az alaprajzot, kiszámoltatjuk majd egy statikus szakemberrel, hogy ezzel a falvastagsággal, alapozással és fesztávokkal milyen magas lehetett az épület. Miután ez megvan 3D-s rekonstrukciót fogunk készíteni.
Cirpi 2009.06.18. 09:32:05
Emlékezetem szerint a Palatina-rekonstrukció csak az emeletes részre készült, az alaprajzáról rémlik, hogy jobbra, balra volt még épületszárny. Amikor megláttam ezt az alaprajzot nekem a későbbi átépítésű római San Paolo Fuori le Mura tömbje, és Szabó Miklós Mont Beuvray-n feltárt bazilikaszerű épülete rémlett fel. Persze a miénk - ha szabad a tulajdonosi többest használni- jobb, ez utóbbinak nincs apszisa. Ha jól értem Vitruviust, akkor itt volt a tribunal, amit úgy alakítottak ki, hogy "akik a hatóság előtt állnak, ne zavarják a bazilikában kereskedőket."
Az alapozás sekélyessége nem gond, ha jó az altalaj, akkor mindegy. Ha nem jó, akkor meg talán cölöpalapok is előkerülhetnek még a kőfalazat alatt esetleg. Az oszlopok esetén az ún. kihajlási hossz a lényeges, számolás majd valóban pontos eredményt adhat. Aula Palatina 33 méteres magassága helyett kb. a harmadára tippelek tiszta belmagasságként, ami csöppet sem kevés. Majd a rekonstrukcióból kiderül.
Tóth Zsolt 2009.06.18. 11:27:13
Az aula Palatina épületét helyesebb bazilika típusú épületnek nevezni, mint „klasszikus” bazilikának. A császári palota épületkomplexumának része, funkcióját tekintve reprezentatív feladatot betöltő császári „díszterem”, fogadóterem.
A bejárati oldal előtt volt egy előcsarnok: www.treveris.com/picture/palastaula_grundriss_detail.jpg
A San Paolo fuori le Mura templom egy tipikus ókeresztény templom bazilikális elrendezéssel.
Az épület nagyságához viszonyított sekély alapozásra a falalap alatti természtes altalaj adhat magyarázatot: rendkívűl kemyény erősen kavicsos, helyenként köves agyagos anyag, amolyan természetes falalap. Hasonló volt megfigyelhető a Kossuth téren is, ott 3. századi épületeket emeltek erre az anyagra lényegében külön alapozás nélkül.
Cirpi 2009.06.18. 12:49:47
www2.arch.uiuc.edu/courses/arch311/I-C/trier-plan.jpg
Spielberg 2009.06.21. 15:33:15
csik jenő 2009.06.24. 02:19:25
Tóth Zsolt 2009.06.24. 05:37:09
Köszönöm az észrevételeket a tárgyi leletekkel kapcsolatban. Összegezve: relatíve kevés és "átlagos" volt. A következő, Kossuth térről szóló írásban ez "pótolva" lesz.