Sokszor először csak légi-, vagy műholdfelvételeken rajzolódnak ki azok a hatalmas méretű, közel hétezer éves árokrendszerek, amelyek közül a közelmúltban több, mint tucatnyit sikerült azonosítanunk Baranya megyében.

A késő újkőkor idejére (Kr. e. 5000 - 4400 körül) keltezhető körárkok és egyéb körülárkolt területek kutatása Közép-Európában több évtizedes hagyományokkal bír. Itt elsősorban a dél-németországi, ausztriai, morvaországi és szlovákiai kutatási eredményeket kell megemlíteni, ahol ezeknek a létesítményeknek a felderítése és vizsgálata hagyományosan több szinten folyik már évtizedek óta. Többségüket a levegőből fedezik fel, majd ezt követően esetenként geofizikai mérésekkel és/vagy kisebb-nagyobb szondázó ásatásokkal nyernek pontosabb képet az építmények szerkezetéről és koráról.

A belvárdgyulai körárok

A címben is szereplő különbségtétel oka az, hogy e kör alakú földműveknek két fő, bár nem minden esetben pontosan elhatárolható csoportját lehet megkülönböztetni. Körároknak (Kreisgrabenanlage, rondel, henge, circular enclosure) inkább azokat a létesítményeket nevezzük, melyek alaprajza valóban a kör vagy legalábbis valamiféle szimmetria felé látszik törekedni, illetve emellett hangsúlyos, sokszor fő égtájak felé tájolt bejáratokkal, valamint cölöpkerítésekkel rendelkeznek. A körülárkolt terület elnevezéssel pedig azokat az objektumokat illetjük, amelyek esetében a szabályosság nem kritérium; a földművek elsődleges funkciója pedig vélhetőleg egy-egy terület megjelölése, lehatárolása, esetlegesen védelme volt. (Képek egy újra felépített késő neolitikus körárokrendszerről itt láthatóak, egy másik  virtuális rekonstrukciója itt nézhető meg.)

Körárok Vokánynál

A körárkok funkcióját illetően egyenlőre csak találgatások vannak. A közfelfogás leginkább Stonehengehez szokta hasonlítani ezeket a építményeket, bár korban jóval megelőzik azt. A kutatásban leggyakrabban csillagászati, naptári, és a jeles napokhoz (napfordulók, holdtölték etc.) kötődő közösségi, ceremoniális használatuk mellett érvelnek. Az is előfordul ugyanakkor, hogy fellegvár-szerű védműnek rekonstruálják ezeket az építményeket, de leginkább több funkció együttes megléte feltélezhető.

A körárkok méretükben és formájukban igen eltérő képet mutatnak, a kisebb, 50-80 méteres átmérőjű, egyszeres, esetleg kétszeres árokrendszerektől a fél kilométeres átmérőt is elérő, többszörös, és valószínűleg több fázisban létrejött óriásokig. A legtipikusabb változat a 100-200 méter közötti átmérőjű, kétszeres, vagy háromszoros árokrendszerrel körülvett, négy kapuval rendelkező szerkezet, de emellett vannak két, három és öt kapuval ellátott, nem feltétlenül szabályos kör alakú formák is.

Körárok Villánykövesden

Az építményt alkotó árkok általában V vagy U keresztmetszetűek és többnyire igen mélyek (a mai felszíntől mérve elérhetik a 2-4 méter is). Sok esetben meg lehet megfigyelni paliszádsorokat vagy cölöpkerítések keskenyebb árkait a nagyobb kerítőárkok mentén. A legtöbb esetben azonban úgy tűnik, hogy az árkok önmagukban funkcionáltak; nem társult hozzájuk sánc, jelentősebb faszerkezettel pedig a kapuk és a kerítőfalak esetében lehetett csak számolni.

Az esetek többségében a körárok közvetlen környezetében található egy hozzá kapcsolódó település is, melytől a körárokrendszer elhatárolódott; de az is előfordul, mint az alábbi példa is mutatja, hogy a többszörös árokrendszer külső gyűrűi kerítenek körül települést, míg a legbelső gyűrű viszonylag kevés objektumot tartalmaz.

Körárkok kutatása Magyarországon

Az autópálya-feltárásokig mindössze néhány, a fentiekben leírt építményről volt tudomásunk a Dunántúlról, melyek az ún. lengyeli kultúra időszakához köthetők (a Tolna megyei Mórágy; a Vas megyei Sé; a Baranya megyei Vokány, Villánykövesd; és a Zala megyei Becsehely közelében).

 

Az elmúlt években az M7-es, valamint a Kaposvárt elkerülő út nagyfelületű leletmentései során ugyanakkor sorban kerültek elő Somogy és Zala megyéből neolitikus körárokok részletei a nyomvonalon belül, amelyekről fotók az alábbi linkeken láthatóak:

•  
• Kaposújlak–Várdomb-dűlő
•  
• Sormás–Török-földek
•  
• Szólád–Kisaszó
•  
• Nagykanizsa–Palin
   

Fontos megjegyezni, hogy a Kárpát-medence késő neolitikumában nem csupán a főként a Dunántúlon virágkorát élő lengyeli kultúrára volt jellemző a körárkok létesítése: az Tokajban és környékén fellelhető, szerszámkészítésre igen alkalmas obszidián miatt a korszakban kiemelkedő fontosságú Felső-Tiszavidékről, az ún. Tisza-Herpály-Csőszhalom kulturális komplexum területéről is ismerünk ilyet. Ugyanakkor az is megemlítendő, hogy e kultúrkör bizonyíthatóan kapcsolatban állt a lengyeli kultúrával, és az elsősorban a lengyeli kultúrkörre jellemző objektum jelenléte a stratégiai fontosságú helyszínen is ezen kapcsolatok jelentőségét látszik megerősíteni.

Körárkok Baranya megyében

Baranya megye légirégészeti szempontból gyakorlatilag kutatatlan maradt a 2000-es évek közepéig, annnak ellenére, hogy a régebbi lelőhelyek közül épp a megyében folytatott repülése során fedezett fel a 90-es években Zalai-Gaál István régész két körárkot (Villánykövesd és Vokány határában).

Az elmúlt 5 év folyamán egy Európai Uniós, Culture 2000 programon belül megvalósított projektnek köszönhetően, valamint 2008–2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 14 a fentiekben leírt késő neolitikus, a lengyeli kultúrához kapcsolható körárokrendszert és körülárkolt területet találtunk a légifelderítések illetve az interneten is hozzáférhető műholdfelvételek elemzése során. Mivel ebben a térségben korábban még nem folyt intenzív légirégészeti kutatás, így a kapott eredmények az újdonság erejével hatottak.

A Baranya megyében eddig felfedezett újkőkori körárkok (klikk a nagyításhoz)

Ezeket a körárkokat és körülárkolt területeket légifelvételezés után, a terepen gyűjtött leletek, illetve formai analógiák alapján tudjuk korszakhoz kötni. Az így kapott eredmények azt látszanak bizonyítani, hogy ez a fajta késő neolitikus építkezési mód és településszerkezet a mi térségünkben sem volt kevésbé elterjedt, mint tőlünk nyugatabbra.

A fent említett pályázatok segítségével a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának  intézményi keretében módunk nyílt néhány körárokrendszer részletesebb kutatására is.

Szemely–Hegyes

Szemely község határában még 2005 folyamán azonosítottunk egy nagy kiterjedésű körárokrendszert, illetve tőle délebbre egy kisebb méretű szerkezetet. Szerencsés módon alkalmunk nyílt még 2006-ban és 2008-ban a két objektum geofizikai kutatására, valamint szondázó ásatására is.

A két körárok Szemely-Hegyesen, előtérben a nagyobb, háttérben a kisebb

Részben a légifelvételek, részben pedig a közel 22 hektáron végzett felmérés alapján jelöltük ki a szondázó ásatások kutatóárkait, melyekkel célunk a két árokrendszer elemeinek átvágása, és ily módon szerkezeti megfigyelések nyerése volt. Az ásatások során megbizonyosodtunk arról amit a felszíni leletek alapján korábban is sejtettünk már: a lelőhely a késő neolitikus lengyeli kultúra (Kr.e. 4700-4000) időszakába keltezhető. A geofizikai felmérés mágneses anomáliái pedig valóban nagy kiterjedésű, széles, mély, V metszetű árkokat jelölnek.

Az ásatás és körárok a levegőből 2006-ban

A nagyobb körárokrendszer külső, enyhén hatszöges formájú, 4-5 árokból álló árokcsoportjának mérete 550×400 méter, a legbelső, szabályos körárok átmérője 100 méter. A középső, 200 méteres átmérőjű árkot úgy tűnik, hogy a lelőhely élete során valamikor feltöltötték.

A nagy körárok magnetométeres felmérése

Érdekesek a kapuk körüli, félköríves, bástya-szerű alaprajzzal rendelkező árokszerkezetek, melyekhez hasonlók Baranya megyén kívül eddig csak a fentebb már említett, nemrégiben felfedezett dél-dunántúli lelőhelyekről ismerünk csupán (Nagykanizsa, Szólád, Kaposújlak közeléből). Funkciójukat egyelőre teljes homály fedi, védelmi szerepük merült fel a kaposújlaki árok esetében, ahol az árok egy dombvéget határol le, tehát nem tipikus körárokról van szó.

Kapuk különböző körárkoknál: 1. Nagykanizsa 2. Szolad 3. Kaposujlak 4. Szemely I.

A kapuk tájolása csak részben egyezik a főbb égtájakkal (K-NY irányban), ellenben úgy tűnik, hogy a csak nagyjából É-D irányú tengelyen lévő kapukon keresztül egyenesen a háromszög alakú sziluettel rendelkező Szársomlyó hegy csúcsára lehetett rálátni. A hegy esetleges jelentőségét további kutatások tisztázhatják. (Talán nem véletlenül: hasonló, a kiemelkedő földrajzi jelenségekkel való összefüggés látszik kirajzolódni néhány angliai lelőhely esetében is).

Az egyes árkok, árokszakaszakaszok egymáshoz való időbeni viszonyát még nem sikerült kétséget kizáróan tisztáznunk, ugyanakkor két faszénmintát is tudtunk gyűjteni, melyek alkalmasak voltak radiokarbonos kormeghatározásra: egyet a legbelső, egyet pedig a legkülső körárokcsoport alsó betöltésrétegéből. A belső árokból vett minta kalibrált kora Kr. e. 4950 – 4790, míg a külsőből vett minta 4720 – 4530 közötti időszakra tehető.

Noha ez az eredmény sokféleképp magyarázható, az elmondható, hogy mindkét minta a késő neolitikus-kora rézkori lengyeli kultúra általában elfogadott neolitikus időszakába esik (kb. Kr. e. 5000-4500/4400). A két minta közti átlagosan 200 év különbségnek pedig lehet jelentősége az árokrendszer elemeinek kronológiai viszonyára nézve is.

Elekintve a kronológiai kérdésektől, valószínűnek tűnik, hogy a különböző árkok bejáratait a többi figyelembevételével alakították ki; azaz a rendszer elemei közül legalább kettő valószínűleg mindig egyidőben létezett.

A kisebbik körárok ásatásából és felméréséből származó eredmények még feldolgozás alatt állnak, ezekről pontos információt még nem tudunk szolgálni.

A légifelderítés, geofizikai mérések és szondázó ásatás alapján tehát a lelőhely minimális roncsolása mellett a lehető legtöbb információt tudtuk meg a szerkezetről: a légifelderítés útján megtaláltuk, a geofizikai mérésekkel pontosítottuk az alaprajzát, és így a szándékainknak leginkább megfelelő módon tudtunk ásatást kezdeni, mellyel végül pontosítottuk és megerősítettük az előzetesen kapott képet.

Belvárdgyula–Szarkahegy

A szemelyi lelőhely kutatását követően 2008-ban módunk nyílt egy kisebb körárok kutatására. Belvárdgyula határában még a 2006/07-es években az M60 autópálya nyomvonalán sor került egy nagyméretű (203×213 m), szintén a lengyeli kultúrához tartozó telep egy részének feltárására. Ettől északra légifelvételezés során sikerült felfedezni egy enyhén ovális körárkot.

A belvárdgyulai körárok és újkőkori település feltárása 2007-ben

A georeferált, azaz számítógépes úton mérethelyessé és torzításmentessé alakított légifelvételek alapján kijelölt területen végzett geofizikai felmérés eredményeként egy 4 kapuval ellátott, kétszeres árokkal körülvett, nyomott kör alakú objektum képe rajzolódott ki, melynek belső területe jórészt üresnek mutatkozik, hasonlóan sok más, Ausztriában és Szlovákiában azonosított körárokhoz. A körárok a felszíni leletek alapján kétség kívül összefügg a tőle délre található teleppel.

A körárok georefeált légifelvétele és térképre illesztett geofizikai felmérése

A fentiek mellett nemrégiben geofizikai méréseket végeztünk a villánykövesdi és a zengővárkonyi telephez tartozó körárkok területén is. E mérések adatainak feldolgozása azonban még folyamatban van.

A többi, légifotók és űrfelvételek alapján azonosított, és a terepen már bejárt körárkot még nem állt módunkban hasonló részletességgel kutatni, de amennyire a múzeum anyagi és emberi erőforrásai engedik folyamatosan végezzük a feltérképezésüket.

Kutatásaink távlati célja a térség neolitikus településszerkezetének minél alaposabb megismerése, illetve a fent leírt objektumok funkciójának tisztázása, ami a jelek szerint erősen összefüggött az egykor élt emberek élet- és gondolkodásmódjával.

A kutásban részt vettek illetve segítséget nyújtottak:

Bánkuti Attila, Dr. Molnár Gábor, Pethe Mihály, Simon Béla, Szabó Tibor, Dr. Székely Balázs Vajda Olga és  a Baranya Megyei Repülő és Ejtőernyős Klub

Tanácsaikkal segítettek és pulikációk létrejöttét előremozdították:
Prof Dr Raczky Pál
Prof Dr Zalai-Gaál István