Bár autópálya nem épül egyelőre Székelyföldön, a nagyberuházások révén a térség régészetében is beköszöntött a kiterjedt felületű ásatások ideje. Székelyudvarhely határában, a Kadicsfalvi-réten épülő ipari park területén 2008 folyamán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum (a székelykeresztúri Molnár István Múzeummal együttműködve) több, mint 1 hektáros felületen egy kora népvándorláskori (gót) települést tárt fel.
A gótok
A gótok a Skandináv-félszigetről elindulva a mai Lengyelország északi részére a Kr.u. 1. évszázadban érkeztek meg. Innen lassú terjeszkedésbe kezdtek és a Kr.u. 3. századra elérték a Fekete-tenger északi térségét, útjuk során számos barbár népet hajtva uralmuk alá.
A Római Birodalom határaihoz érve több zsákmányszerző hadjáratot indítottak a Dunától délre eső provinciák belseje felé, többek közt ennek tulajdonítható, hogy Erdélyből, az akkori Dacia provinciából Aurelianus császár (Kr. u. 270-275 ) kénytelen volt kitelepíteni az itt élő római lakosságot. A feladott területeket a gótok által vezetett barbár törzsszövetség szállta meg, ettől az időponttól számíthatjuk a Kadicsfalvi-réten feltárt település alapítását is.
A lelőhely Székelyudvarhely északkeleti részén, a városhoz tartozó Kadicsfalva területén, a Nagy-Küküllő jobb partján, egy alacsony teraszon helyezkedik el, párhuzamosan a folyóval, déli felén a Nagy-Küküllő egykori kavicsos mederpáncélja húzódik.
A gépi humuszolást követően a feltárás 682 objektumot hozott napvilágra, köztük 19 lakóház mellett kemencék, felszíni építmények, árkok és más objektumok kerültek elő.A feltárt jelenségek 90%-a a 3.-4. századi Marosszentanna-Csernyahov kultúrkörhöz köthető, többi részét a középső bronzkori Wietenberg-kultúra objektumai, illetve a késő bronzkori Noua-kultúra kőborításos sírjai jelentették.
Az ásatás hétköznapjai |
Míg a bronzkori objektumok elhelyezkedésében különösebb rendszer nem tapasztalható, addig a 3.-4. századi település szerkezete jól átgondolt struktúrát, településképet mutat. A Küküllő folyó közelében, a település szélén helyezték el a tűzveszélyes és jelentős vízkészletet igénylő tevékenységek objektumait, az edényégető kemencéket és a vasolvasztó kohót.
Őskori alapárkos építmény és jellegzetes gót korabeli földbemélyített ház |
Germánok Erdélyben
A feltárt germán település az ún. Marosszentanna-Csernyahov kultúrhorizonthoz tartozik. A kultúrát a keleti germánok csoportjához tartozó gótok és az általuk vezetett barbár törzsszövetség két temetője után nevezték el: a 20. század elején Marosvásárhely mellett Marosszentannán és Ukrajnában, Kijev mellett, Černjachovban kutatott temetőikről. A régészettudomány a Marosszentanna-kultúrát a vizigótokkal, míg a Csernyahov-kultúrát testvérnemzetükkel, az osztrogótokkal szokta általában azonosítani.
A történeti forrásokból tudjuk, hogy a Marosszentanna-Csernyahov kultúra elterjedési területén nemcsak gótok, hanem más barbár népek is éltek (germánok: vandálok, gepidák; szarmaták: roxolánok, jazygok, alánok; dákok).
A település lakóépületei többnyire utcás-soros szerkezetbe rendeződtek, a délkeleti oldalon tárolóvermek zsúfolt halmaza került feltárásra.
A feltárt lakóházaknál 16 esetben félig földbe mélyített, négyzetes építményekről beszélhetünk, melyek felmenő falait oszlopokra/cölöpökre erősített vesszőfonat és sártapasztás képezte. A sarkain lekerekített objektumok esetében általában négy oszlophelyet figyeltünk meg, viszont van példa hatoszlopos házra, illetve olyan eset is előfordult, hogy csak két középső oszlopát dokumentáltuk a részben földbe mélyített épületnek.
Jellegzetes kora népvándorláskori, ún. germán típusú ház felszínrajza |
Az egyik lakóházat a felszínre építették, ún. boronatechnikával. Az épület tűzben pusztult el (kemencéjére rázuhant a száradás céljából felfüggesztett halászháló), így jól meg tudtuk figyelni szerkezeti építményeit.
A házak tüzelőberendezését a többnyire az északkeleti, vagy északnyugati sarokba földbe rakott kőkemencék jelentették. A házak bejáratát ritkán sikerült csak megfigyelni, ezek a kemencével átellenben helyezkedhettek el.
Leégett felszíni népvándorláskori ház, kemencéjének részletével |
A település nyugati szélén lévő házak egy részénél két vagy három periódusú használatot, megújítást figyeltünk meg. A lakóépületeket, a leégett ház kivételével, elhagyásuk előtt mind kiürítették, így leletanyaguk nagy részét a gödrükbe másodlagosan bedobált és helyenként elégetett hulladék képezte.
Népvándorláskori edényégető kemence |
A feltárás kiemelkedő színfoltját képezte a két edényégető kemence. Az egyiknek kétosztatú tűztere volt (az osztófal felépítését és a rostély alátámasztását a közeli római tábor romjaitól idehurcolt kváderkövekkel oldották meg). Munkagödrében számos kidobott, az utolsó égetésből származó, rontott edény töredékét találtuk meg. Ezek között egyaránt megtalálhatóak voltak a finom anyagú, gyorskorongolt tárolóedények (ún. amforaszerű edények) és a durva házikerámia darabok. A természettudományos vizsgálat megerősítette azt a megfigyelésünket, hogy a két edénytípust egyazon hőfokon, tehát egyszerre égették ki.
A másik edényégető kemencének épségben megmaradtak a kb. 1 m hosszúságú tüzelőkürtői. A korszak kerámiaművessége szempontjából különös jelentősége van annak a megfigyelésnek, hogy a korábbi szakirodalomban római importárúként nyilvántartott vörös, finom anyagú, gyorskorongolt kerámiatípust, többek közt az amfora alakú edényeket az udvarhelyi gót település kemencéjében égették ki.
Tárolóedények a településről |
A település legdélibb pontján feltárt vasolvasztó kohó munkagödréből nagy mennyiségű salak került elő. A műveletet a gödör déli oldalába ásott kisméretű, agyagfalú kemencében végezték, melyet az olvasztás után szétszedtek.
A 3.-4. századi településen elszórtan tártunk fel olyan, részben agyagból, másrészt kőből rakott ún. külső kemencéket, melyeknek háztartási szerepük lehetett. A kutatott felületen mindössze egy kutat vagy ciszternát találtunk.
Kenyérsütő kemence a gót településről |
A felszínre került leletanyag zömét a kerámiaanyag teszi ki, vörös és szürke színű, gyorskorongolt tárolóedények, tálak, kancsók, valamint kézzel készített fazekak, bögrék, tálak. A nagy számban előkerült kőeszközök (fenőkövek, őrlőkövek) szintén a mindennapi élettevékenységek tárgyi reliktumai. Az anyagi kultúra és mesterségbeli tudás szép példái az ásatásról előkerült csonteszközök. A gót viselet félreismerhetetlen kellékei: poncolt díszű, faragott, szegecselt csontfésűk, illetve bronz fibulák is előkerültek.
A háztartási hulladék legnagyobb részét képező állatcsontok eljövendő vizsgálatából megismerjük majd a korban fogyasztott és tenyésztett állatállomány összetételét, valamint a korabeli gót táplálkozási szokásokat.
Az egyik népvándorláskori edényégető kemence selejtedényei (restaurálás közben) |
A település alapításának és feladásának pontos időpontját nem ismerjük. Évszázados fennállásának feltehetőleg a hunok megjelenése vetett véget. A Római Birodalom határainál a Kr.u. 4. század végén feltűnő hunok döntő csapást mértek az osztrogót és vizigót királyságokra, s bár a feltárt településen nem figyeltünk meg erőszakos pusztításra utaló nyomokat, a legkésőbbi leletek (fibulák, fésűk) erre az időszakra keltezhetők.
Feltárásunk jelentős eredményekkel gazdagította a korszak településeiről és anyagi kultúrájáról alkotott képünket. Ennek ismeretében elkészíthető egy korabeli falusi társadalom kiállítási rekonstrukciója, ezt célunkban áll a közeljövőben megvalósítani. Az ásatás révén nagymértékben bővült az udvarhelyi múzeum régészeti leletanyaga, ennek restaurálásába több múzeum és szakember is bekapcsolódott a szomszédos városokból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gobé 2009.02.27. 10:29:18
Édes Erdély!
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.02.27. 10:33:00
JCB 2009.02.27. 10:52:26
HalivudEstevez · http://www.halivud.hu 2009.02.27. 11:30:29
a fej nélküli ember 2009.02.27. 17:39:37
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.02.27. 19:38:06
A poszt persze jó meg tartalmas, de én néhány részletet kivettem volna. Vagy én hülyülök? Mondjátok meg ti!
tistedur 2009.02.27. 20:18:29
jakab01 2009.02.27. 21:39:17
Ezt a részt nem igazán értettem. Az az újdonság, hogy vörös agyagból készítették az edényeket, vagy az hogy lemásolták az amfóra tipusú kerámiákat?
jakab01 2009.02.27. 21:41:01
Én azt a házhelyet legalább 10-12 nm-esnek nézem.
Mekkorák a mércék (piros-fehér)?
Spielberg 2009.02.27. 21:55:04
Jó olvasni az erdélyi feltárásokról is, eléggé elhanyagolt téma Magyarországon. Sokáig azt sem tudtam, végeznek-e megelőző feltátásokat ott is. Öröm, hogy nem csak Funar kutat(ott)...
Még több ilyen cikket publikáljatok, ha lehet!
Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.02.27. 21:57:19
A újdonság az, hogy korábban római importnak vélt, korongon készült kerámia típust egy erdélyi germán telepen állítottak elő.
A léptékek 20 cm-esek.
bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.02.27. 23:51:20
sofalvi 2009.02.28. 10:19:47
Mi egyelőre tényközlésre szorítkoztunk, nem elméletekre, a leletanyag feldolgozása és vizsgálata árnyaltabbá, és remélhetőleg valósabbá teszi majd eddigi történelmi ismereteinket.
Sófalvi András
tistedur 2009.02.28. 12:58:14
itt lehet,hogy létezett több boronaház-amit nehéz megtalálni normál körülmények között-és ezekhez tartoztak ezek a négyszögletes kemencés épületek is..
sofalvi 2009.03.01. 11:32:17
Az alapárkos ház megfigyeléseink szerint rézkori!
Sófalvi András
Rácz Miklós 2009.03.04. 21:16:08
Nagyon nagy és szép munka még ilyen messziről is. Kicsit zavarba ejtő a "egy falusi társadalom kiállítási rekonstrukciója" kifejezés! Gondolom egy falusi közösségről, vagy a falusi lakosságról lenne szó.
(Szak)barbárként különösen értékelem a régészeti-történeti háttérinformációkat (gótok, germánok)!
őskori fazekas 2009.11.20. 19:23:08
Szépen lettek az ásatáson kibontva az objektumok, tiszták a felületek, szép a digitalizált helyszínrajz is. Az amphorák helyi gyártása igen izgalmas lehetőség. A kemence bontásáról készült képet nézve viszont nem meggyőző, hogy ezek a kerámiák feltétlenül az utolsó égetésből származnak. Természetesen abban vettek részt, de ezek a kerámiák nem a kemence utolsó égetésének tartalmát reprezentálják, hanem az égetéshez használt fedőcserepeket. Az ilyen kemencéket felülről rakják meg az edényekkel, majd több réteg törött cseréppel fedik le, plusz földdel is néha. Ti itt ezeket találtátok meg. Emellett szól még két érv is. 1- a cserepek jól láthatóan teljes összevisszaságban voltak, nem látható mondjuk egy fél, vagy majdnem egész edény a gödör sarkába dobva, helyben összetörve. 2- a restauráláskor készült képeken látni lehet az ilyen fedőcserepekre jellemző, néha kissé kagylós, máskor jellegzetesen cikcakkosan futó törésfelületeket.
A képeken ugyan nem látszik de egyáltalán nem lennék meglepődve, ha sok összeillő töredék enyhén más színű lenne mint a "szomszéd" töredék.
További jó munkát, remélem tudtam segíteni a gondolataim, tapasztalataim megosztásával.