Hideg földből, fagyott kézzel, töredezett csontokat, cserepeket kibontani igazi rémálom minden régész számára.

Aki egyszer is részt vett téli feltáráson, az tudja, hogy milyen a hajnali ködben végigbotorkálni a göröngyös felületen, munkára ösztönözni a mogorva munkásokat, disznópörzsölővel melegíteni a fagyott objektumokat, milyen, amikor az ember arcára fagy a dér és az elgémberedett ujjak közül kifordul a ceruza.

Nem embernek való idők ezek - mindenfajta pontos megfigyelés, tudományos munka lehetetlen ilyenkor. Az átfagyott talajban nem látszanak a rétegek, a földrögök lemezesen repednek, a legtöbb lelet hamar apró darabokra törik.

Városi körülmények között, kis felületeken persze lehet sátrat és hőlégbefúvót is használni. A helyzet ebben az esetben csak kicsit javul, ugyanis a kilehelt pára a sátortetőről és a megolvadt jég mind az ásatási gödör aljára gyűlik össze, és az ember a tiszta felületek helyett folyamatosan a sárban tapicskol.

A téli ásatások korábban igazi kényszerhelyzet voltak, amelyet néhány évvel ezelőttig csak valóban halaszthatatlan leletmentés idején volt kénytelen az ember elvállalni.

Aztán lassan jöttek ilyen, vagy olyan okokból – legtöbbször szerződések késése miatt - megcsúszott határidejű hosszú feltárások, amelyeknek az utolsó hónapjai már a télbe nyúltak. Ekkor még mindig mondhattuk, hogy a megkezdett munkát be kell fejezni, és a megnyitott felületeken nem hagyhatjuk félbe az ásatást.

Bár már az utóbbi egy-két évben is előfordultak aggasztó esetek, az elmúlt hetekben egyre több kollégától hallottam, hogy a téli munkavégzés már mindennapossá vált és az örökségvédelmi intézmények rendszeresen hajlandóak szerződést kötni a beruházókkal kifejezetten téli munkavégzésre, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetése pedig sorozatban rábólint ezekre a szerződésekre.

Mercedes gyár Kecskeméten

 

Az idei téli ásatások igazi állatorvosi lova a Magyar Állam által 25 milliárd forinttal támogatott most épülő kecskeméti Mercedes gyár, amelynek több százezer négyzetméteres területén számos őskori, szarmata és avar kori lelőhely található.

 

A hírek szerint hatalmas terület régészeti lelőhelyeinek teljes feltárására, minden szakmai tiltakozás ellenére, a téli időszakra kötöttek szerződést az illetékesek. A kollégák ott a napokban is dolgoznak.      

Hogy miért baj ez? Most ne beszéljünk a dolog gyakorlati, munkavédelmi vonatkozásairól, a folyamatosan eltünedező munkaképtelen kubikusokról (Ja persze, ennyi pénzért ki jön el januárban dolgozni!?), a lázasan is dolgozni járó lelkiismeretes rajzolókról, hanem arról, hogy ilyen körülmények között egyszerűen nem lehet szakmailag értékelhető, normális munkát végezni, azaz így tönkre tesszük a lelőhelyeket és a leleteket!

Régészeti örökségünk árán persze, tavaszra át lehet adni az építőiparnak  több tízezer négyzetmétert!