A barabási rendőrök 2010. április 10-én négy személyt igazoltattak az ukrán – magyar határ közelében. A tiszakerecsenyi határ meglehetősen eldugott részén fémkeresőző személyekre a helyi lakosok figyeltek fel, akik határsértőknek nézték a gyanús idegeneket, így bejelentés alapján a határőrök tetten érték az illegális fémkeresést folytató személyeket. Az igazoltatás alkalmával az egyiküknél érmeket találtak. A határőrök a talált tárgyakat lefoglalták és telefonon értesítették a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-alföldi Irodáját. Az Iroda munkatársai a helyszínre siettek, ahol megállapították, hogy a lefoglalt leletek között kulturális javak körébe tartozó régészeti leletek is vannak.
Az esetet, amelyről számos media beszámolt, talán azért is érdemes részletesebben elemezni, mivel több nyilvános fórumon a tetten ért fémkeresősöket egyesek igyekeznek ártatlanul meghurcolt áldozatokként bemutatni.
Illegális fémkeresősök egy védett lelőhelyen (illusztráció)
Az illegális tevékenységet folytató személyeket Tiszakerecseny-Régi falu nevű lelőhely területén érték tetten. A lelőhelyet Németh Péter, a nyíregyházi Jósa András Múzeum régésze 1967-ben végzett terepbejárása alapján ismerjük, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal régészeti lelőhelyeket tartalmazó nyilvántartásába 57475 azonosító számon került be. A település a Tisza 19. században végzett szabályozása után néptelenedett el. Ebben az időszakban a Tisza mentén több település költözött új helyre, távolabb a Tiszától, az árvizektől védettebb területekre, így például Cserepeskenéz-Újkenéz; Tiszaeszlár. A fémkeresősök előszeretettel keresik fel az ilyen elpusztult faluhelyeket középkori érmek és ékszerek gyűjtése céljából.
A helyszínen megfigyeltek arra engednek következtetni, hogy viszonylag profibb elkövetőkről van szó. A helyszínt a katonai felmérések térképlapjai és műholdfelvételek alapján választották ki. Minden valószínűség szerint már nem először jártak a helyszínen és alapos helyismerettel rendelkeznek. Ugyanis a települést terepjáróval közelítettek meg, majd innen biciklivel folytatták útjukat, tehát tisztában voltak azzal, hogy a helyszínre gépjárművel nem tudnak eljutni. A feltűnést ezen az eldugott határrészen is igyekeztek kerülni, hiszen még a kerékpárokat is elrejtették, ágakkal takarták le azokat.
A helyszínen megfigyelt nyomok is alaposságra utalnak. A lelőhely területét szabályos, egymással párhuzamos, mintegy egy méter széles sávokban járták le, ami arra utal, hogy azt szisztematikusan igyekeztek kutatni, lehetőség szerint minden fémleletet megpróbáltak megtalálni.
Profibb elkövetőkre utal az a körülmény is, hogy az igazoltatás idején tulajdonképpen csak recens szemetet, azonosíthatatlan, bizonytalan korú bronz töredékeket, illetve 1711 utáni érmeket találtak náluk. Feltételezhetően a fémkeresősök bevett szokását követték, azaz a hatósági személyek megjelenésekor eldobtak minden náluk lévő jelentősebb tárgyat. A legnagyobb körültekintés ellenére is maradt egy személynél olyan tárgy, amely régészeti leletnek minősül. Többek között egy bronz fülesgomb, egy ovális késnyélveret és egy 1705-ben vert pénzérme. Az érmét valószínűleg nem ismerték fel ezért nem tulajdonítottak neki nagyobb figyelmet, így maradt náluk az igazoltás idejére is.
Érdekes adalék az esethez, hogy a közelmúltban a környék több középkori lelőhelyével kapcsolatosan érkezett bejelentés, ahol feltűnően hasonló módszerrel folytattak illegális kutatást fémkeresős csoportok.
A leletek beazonosítása után a határőrség megtette a feljelentést, továbbá a vásárosnaményi rendőrőrs nyomozói is kiértek a helyszínre, akik tanúkihallgatási jegyzőkönyvet vettek fel és megindították a nyomozást a Büntetőt Törvénykönyv (BTK) hatálya alá eső kulturális javak körére elkövetett lopás és régészeti lelőhely rongálása tárgyában.
A BTK 316. §-a ismerteti a lopás tényállását. A BTK 316. § (4) b) 2. pontja alapján bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, ha a lopást kulturális javak körébe tartozó tárgyra követik el. Amennyiben a lopást régészeti leletekre követik el, akkor az a lopás minősített esete, amikor is a lopás értékhatártól függetlenül bűncselekménynek minősül.
A rongálásról a BTK 324. §-a rendelkezik. A BTK 324. § (3) b) pontja alapján bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet, vagy műemléket rongál meg. A helyszínen megfigyeltek alapján az eset mindkét szakaszban leírt tényállásnak megfelel.
Ugyanis a tetten ért személyek nyilvántartott régészeti lelőhely területéről régészeti leleteket távolítottak el. A talaj felső szántott rétege ugyanúgy a régészeti lelőhely része, hiszen számos régészeti információt tartalmaz, amelyek kinyerése, dokumentálása és értékelése hozzájárul a lelőhely minél teljesebb, komplexebb megismeréséhez.
|
| Műszeres kutatás során előkerült középkori érem |
Vegyük például a legutóbbi, ezen a blogon is bemutatott, tatárjáráskori aranylelet előkerülését. Gázvezeték fektetése során, Szank határában került elő egy Árpád-kori ház padlójából egy arany flitteres párta sok más igen jelentős fémlelettel együtt. Amennyiben ezt egy fémkeresős találja meg és beszolgáltatja a múzeumba, akkor is örülünk a nagyon szépen kidolgozott tárgyaknak. De maguk a leleteknek az előkerülési körülményei számos tudományos kérdést vetettek fel. A lelet egy leégett ház padlójából került elő, a ház leégett vagy felgyújtották, esetleg tényleg a tatárok gyújtották fel? Kinek a háza? Minden valószínűség szerint a falu egyik előkelőjére utalnak a leletek, de egy egyszerű szokványos földbe mélyített ház. Az előkelők is ilyen házakban laktak? Vagy csak átadta megőrzésre a kincseket a leghűségesebb jobbágyának? Mennyire igaz az Árpád-kori falutelepülések szegénysége? A mérleg kereskedelemre, pénzváltásra utal? Vagy csak kereskedelmi út mellett feküdt a település és ebből adódik a gazdagság? Egyetlen lelet előkerülése számos kérdést vet fel, amire pusztán a leletek megtalálásával és a tárgyak elemzésével nem lehet választ adni. Ma már az előkerülési körülmény, a megfigyelés sokkal fontosabb, mint maga a tárgy, és ezek az információk elvesznek, amennyiben nem régész szakember végzi a lelet földből történő kiemelését.
A műszeres leletfelderítés a jelenlegi jogszabályi keretek között régészeti kutatásnak minősül, így csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által kiadott feltárási engedély birtokában, szakirányú végzettséggel rendelkező régész vezetésével lehet folytatni..
Az ország területén tevékenykedő „hobbi fémkeresősök” egy kisebb csoportja, régészek és bűnüldözési szakember segítségével a közelmúltban összeállítottak egy Etikai kódexet, amely az alapját jelenthetné a régészekkel történő együttműködésnek. A mostani eset érdekessége az, hogy az egyik tetten ért személy a kódex kidolgozóihoz közel álló személy, sőt a kódex kidolgozásának kezdetei munkáiban személyesen is részt vett. A fentiek alapján joggal vetődik fel az a kérdés, hogy hogyan várhatunk el jogkövető magatartást a „hobbi keresősök” nagy többségétől, ha azok, akik példát szeretnének mutatni, szintén a jogszabályokba ütközően folytatják tevékenységüket.
Legyen ennek az esetnek az a tanulsága, hogy egyetlen 1711 előtt vert pénzérme is elegendő okot szolgáltat a büntetőeljárás megindítására. A régészeti lelőhelyeken végzett „hobbi fémkeresőzés” visszaszorításában nagy szerepet játszhatna a jelenleg hatályos jogszabályok szigorítása, és azok következetes alkalmazása. Többek között ennek elérése érdekében a Szegedi Tudományegyetem Büntetőjogi Tanszékén elkezdődött egy tényfeltáró kutatás.
Az utolsó 100 komment: