Az ókori Pannonián átvezető egyik legfontosabb római útvonalnak, a Borostyánkő útnak az egy fogadója került elő a közelmúltban, Nemescsó közelében. Az Osztrák határtól alig 10 km –re fekvő lelőhelyet az Osztrák Régészeti Intézet vizsgálta a Borostyánkő út projekt keretében, a szombathelyi Savaria Múzeummal együttműködve.

Pazirk Kft. / ÖAI

A mintegy 500 m2 nagyságú római kori útállomást geofizikai mérésekkel, valamint szisztematikus terepbejárásokkal sikerült azonosítani. Az épület nagyméretű, részben fedett belső udvarral rendelkezett, valamint oldalsó, toronyszerű helyiségekkel.

Az épülettől északra feltehetően temető található több sírépítménnyel, tőle délre és nyugatra szemetesgödrökkel és nagy szabad területekkel számolhatunk. A rekonstrukciós elképzelés az épületet kétemeletes oldalsó szárnyakkal és belső udvarral ábrázolja.

A nemescsói útállomás építése a leletanyag elemzése alapján a Kr. u. 2. században történt. A Kr. u. 4. században az épületet elhagyták.

Egy ilyen útállomás felfedezése kiemelkedő jelentőséggel bír a régészeti kutatás számára. Egy hasonló építmény évtizedekkel korábban került feltárásra a Borostyánkő út mentén Sorokpolány határában, Szombathelytől kb. 12 km-re délre.

A Nemescsónál újonnan megismert útállomás mintegy 12 km-re északra fekszik. Szombathely a római korban fontos város és kereskedelmi központ volt a Borostyánkő út mentén. Innen tartották karban a Borostyánkő út e szakaszát, és szabályos távolságokban állomásokat létesítettek.

A felfedezés fontos adatokkal szolgál a Borostyánkő út infrastruktúrájára vonatkozóan. Ez a „római autópálya” egy 7 m széles, tömör kavicsozott főút volt, amelyen a Római Birodalom északi határától, Carnuntumtól (Alsó-Ausztria) az Adriai-tenger északi partjáig lehetett utazni. Ott található az antikvitásban a régiónk számára legfontosabb kereskedőváros, Aquileia, a mai Grado mellett (Olaszország). A közlekedési útvonalnak kiemelkedő szerepe volt az áruszállításban, katonai csapattestek mozgatásában és az utazásban is. Közép-európa észak-déli tengelyeként a kulturális értékek közvetítője volt a Mediterráneum és az Alpok illetve az Alpok előtere között.

Az útállomás számítógépes rekonstrukciója (Pazirk Kft. /ÖAI)

Mit jelent tehát az új felfedezés a tudomány számára? Azt mutatja, hogy a közlekedési infrastruktúra, a maihoz hasonlóan, az akkori eszközökhöz és szokásokhoz kitűnően illeszkedett. A legfontosabb közlekedési eszköz teherszállításra (mint a mai teherautók) az ökrök által vontatott szekér volt.

Legalább 1,2 m széles nyomtávval rendelkezett, ami a 7 m széles Borostyánkő úton elegendő előzési helyet kínált gyorsabb járműveknek. Egy ökörfogat átlagosan mintegy 8-10 római mérföldet illetve 11-14 km-t tett meg naponta. Ekkor cserélni kellett az ökröket, vagy megállót kellett tartani. Gyalogosok ennek a távolságnak átlagosan a kétszeresét tették meg, katonai lovasok pedig 1-7 szeres távolságot is teljesíthettek naponta.

A nemescsói eredmények alapján látható, hogy a Borostyánkő út e szakaszán az útállomások helyét az ökörfogatok által egy nap alatt megtett távolság határozta meg. Az útállomásokon fogatot lehetett váltani és/vagy ott éjszakázni. A lovakat és ökröket meg kellett etetni („benzinkút”) és néha az állatok nem is tudtak tovább menni. Egy másik, itt e blogon is bemutattott duna menti római kori útállomáson, Gönyűnél az elhullott, árokba temetett lovak csontvázait is megtalálták. A római kori útállomások minden, az utazók számára szükséges infrastruktúrával rendelkeztek: szabad felületek („parkolók”) a járműveknek és állatoknak az épület körül, szállóhelyek („szállodák”) az oldalsó helyiségekben, és részben fedett belső udvarok az időjárás elleni védelemként.

Az útállomás háta számítógépes rekonstrukción (Pazirk Kft. /ÖAI)

A római korban ezek alapján 10-14 km-enként létesítettek kisebb útállomásokat, őrhelyeket, minden 20-28 km után elérhető volt egy-egy nagyobb, infrastruktúrával rendelkező helység, és 50-70 km után következett egy városi település. Gyalogosok a napi menetük után szállást találtak, és a lovasok is rendszeresen tudták a lovaikat cserélni.
Ez a hálózat a későbbi postakocsis rendszerhez hasonlított, ami a vasút 19. századi kiépítéséig fennállt.

A római kori útállomások a mai autópálya-pihenőkhöz is hasonlíthatók, amelyek szintén hasonló távolságonként találhatók az autópálya mentén. A mai autópályákon az állomások átlagosan 30-40 km távolságra vannak egymástól, ami nyilvánvalóan a sebesség növekedésének következménye.

A római birodalom végnapjaiban az infrastruktúrát nem tudták tovább fenntartani, ami a Borostyánkő út végét jelentette. A biztonságos tartomány szervezett kereskedelmét a népvándorlás megszüntette, a népvándorláskor lovasnépeinek esetleges mozgása már nem jelentett karbantartott úthálózatot és szervezett infrastruktúrát.

A római korral összehasonlítható európai közlekedési hálózat legközelebb csak a 18/19. században jött létre.