A „hétfejű” öregembernek hat emberfeje és egy lófeje volt, és az egyik legfurcsább temetkezés volt, amit valaha láttam. 2006 őszén közel másfél éve folytattuk – kisebb megszakításokkal - egy hatalmas római kori temető feltárását az óbudai Duna-parton, Aquincum polgárvárosától keletre, a mai  Graphisoft Park területén .

Az egykori Óbudai Gázgyár alatt húzódó nekropolisz a település eddig ismert legnagyobb temetője. A 19. század óta ismert lelőhelyen eddig, mint egy 1500 sír került elő a feltárásokon, de az ipartelep építésekor és később, a 20. században valószínűleg több ezer temetkezés semmisült meg dokumentálatlanul. A meglehetősen szennyezett talajban minden bizonnyal számos további temetkezés rejtőzik még. A területet a polgárváros alapításától (Kr. u. 1. század vége) a római uralom végéig (Kr. u. 4 század vége – 5. század eleje) használták. Az évszázadok alatt sűrűn egymásra ásott sírok között közel egyenlő számban tártunk fel hamvasztásos és csontvázas temetkezéseket. Az előkerült gazdag mellékleteket és néhány különleges lelet közül egy ólom átoktáblát már korábban ezen a blogon is bemutattunk.

November elején már túl voltunk a nyolcszázadik sír bontásán; ekkor bukkant elő a homokos talajrétegek tisztításakor egy kisebb ovális gödör, amely csak alig különült el a homokos talajban egy hosszúkás, méretében, formájában sírfoltnak tűnő beásás nyomától. A bontás során a kisebb gödörből egymás után töredezett emberi koponyák tűntek elő. Összesen öt, két párhuzamos sorba rendezett, állkapocs nélküli emberi koponyát találtunk, amelyek egy szintén állkapocs nélküli ló koponyát vettek körül. A különös objektum alatt fekvő korábbi hosszúkás folt szabályos római kori sírnak bizonyult, egy idős, 60-78 év közötti férfit temettek el itt.

A sírban a holttest lába alá helyezett vasalt talpú saru volt az egyetlen tárgy, így annak pontosabb korát a római koron belül nehéz meghatározni. Némi támpontot jelent ehhez egy másik, közvetlenül a nyugat-keleti tájolású temetkezés mellé ásott sír, amelyben egy 20-28 éves nő nyugodott kelet- nyugati testhelyzetben. Itt ugyanis Hadrianus császár (Kr. u. 117-138) egy nagyon kopott bronz érme került elő mellékletként. Mivel a két közvetlenül egymás mellé ásott temetkezés szinte egybevágó, nagyon valószínű, hogy családtagok sírjáról van szó.

Annyi bizonyos, hogy a koponyákat tartalmazó gödröt pontosan az öregember sírja fölé, annak hantjába ásták bele, úgy, hogy a holttestet nem bolygatták meg. A közel egy síkban fekvő koponyák megtaláláskor mintegy 20 cm-rel hevertek a holttest szintje fölött. Bár - a temetőben gyakori - vasszögekkel összeácsolt koporsóra utaló nyomok nem kerültek elő, könnyen lehetséges, hogy a holttestet egy fa csapokkal összefogott koporsóba temették el, amelynek később a tetejére helyezték a koponyákat.

A gödör homokos betöltése, amely a koponyákon kívül csak néhány apró, jellegtelen kerámiatöredéket tartalmazott mind színében, mind anyagában nagyon hasonlított a környezetében található sírok betöltéséhez – így egyértelműen római kori volt.

Mi volt ez a furcsa gödör? Ki ásta azt és milyen célból?

Természetesen elsőre nem zárhattunk ki egy hétköznapi magyarázatot, mint például, egy sírásó ebbe a gödörbe ásta volna el munkája közben megbolygatott régebbi temetkezésekből származó koponyákat kegyes cselekedetként.

Ennek az elméletnek azonban ellentmond például a ló koponya jelenléte és az emberi koponyák furcsa, szabályos elhelyezése.

Lovak, ló temetkezések, ugyan előfordulnak a római kori Pannoniában, ezek azonban nagyrészt nagyon gazdag, a kelta származású arisztokrácia kocsi temetkezéseinek igásállataiként kerültek a földbe. Az Aquincum polgárvárosának városi temetőjében ilyen kocsi temetkezést nem ismerünk, a feltárt temetőrészben ezen kívül mindössze egy ló maradványai kerültek elő egy szemetes(?) gödörben, így igen valószínűtlen, hogy véletlenül bukkantak volna a sírásók itt egy ló koponyára.

Valószínűbbnek tűnik tehát, hogy valamilyen kevésbé hétköznapi módon, valamilyen szertartás keretében kerültek a földbe.

A koponyák

Az embermaradványokat Bernert Zsolt antropológus, a Természettudományi Múzeum munkatársa vizsgálta meg aprólékosan. Megállapította, hogy a koponyák különböző korú és nemű személyektől származnak, fogazatuk hiányos, semmilyen halál előtti sérülés nem figyelhető meg azokon. Valószínűnek látszik, hogy azokat már korábbi sírokból kiásva, már csak koponyaként helyezték a gödörbe. Hogy a ló koponya milyen állapotban került a földbe, nem tudtuk megállapítani.

 

N°:	Nem:	Életkor:
1.	Nő	50-59
2.	Férfi	20-39
3.	Nő	15-29
4.	Nő	25-39
5.	Férfi	20-34

 

Ezt a feltételezést erősíti meg egy másik, a gázgyári temetőtől mintegy másfél kilométerre, délre, a Bogdáni útnál mintegy harminc évvel ezelőtt, 1981-ben talált temetkezés, amelyet Zsidi Paula tárt fel. Itt a római katonaváros északi peremén egy másik, elsősorban a Kr. u. 2-3. században használt temető (ún. Kaszásdűlő – Raktárréti temető) húzódik, ahol egy, a mi sírunkhoz hasonló, egyszerű, melléklet nélküli temetkezést szintén egy furcsa gödör bolygatott meg.

A bogdáni úton feltárt sír 1981-ben

Az objektum aljára itt nagy, lapos köveket raktak, ezeken pedig négy, szintén állkapocs nélküli koponyát helyeztek.

A négy koponya a Bogdáni úton talált sírban 1981-ben

Több jel mutat tehát arra, hogy valamilyen rituálé maradványaival van dolgunk. A két bemutatott estet legfontosabb jellemzői a következőek:

- Viszonylag friss holttestre ástak rá egy kisebb méretű gödröt, amelynek az alját a második esetben lekövezték. Míg az első esetben világosan látszik, hogy a gödör ásói pontosan a hantba ástak bele, a sírban fekvő holttest épen maradt, a koponyákat, mint láttuk talán a koporsó tetejére helyezték. A második esetben a bár a gödör ásásakor a fejet kissé elmozdították, a csigolyák és bal alkar helyzete alapján az lágy szövetek még nem bomlottak el teljesen.

- A szertartáshoz valószínűleg régi temetkezésekből kihantolt emberi koponyákat használtak, az első esetben ötöt, a másodikban négyet. Az első példánál egy ló koponyát (esetleg lófejet) is elhelyeztek.

Természetesen számolnunk kell azzal, hogy a koponyákon és a köveken kívül eredetileg más, mára már teljesen eltűnt szerves anyagokat is elhelyezhettek a gödrökbe.

De pontosan milyen szertartásra gondolhatunk? Előre bocsátom, hogy a jelenségre egyelőre nincs pontos magyarázatom, a következő gondolatok leginkább csak ötletmorzsáknak tekinthetőek.

Pannónia kapcsán, az itt élő és a rómaiak által meghódított kelta törzs miatt felmerül a lehetőség, hogy a valamilyen kelta „koponyakultusz” továbbélésével van dolgunk. Ennek ellentmond azonban, hogy ilyen koponyák elsősorban kelta kultuszhelyekről ismertek, nem temetőkből, valamint az, hogy ezeknél a temetkezéseknél semmi sem utal kelta etnikumra.

A görög- és a római világban jól ismertek a halottakkal kapcsolatos, vagy temetőkben végzett mágikus szertartások, köztük koponyákkal végrehajtott rítus leírása fennmaradt görög nyelvű papiruszokon. Ezekben az estekben egy koponyát használtak fel jósszertartásokhoz.

Görög nyelvű mágikus szöveget tartalamazó papírusz

Valószínűleg ilyen praktikákat szolgáltak azok az arameus nyelvű, római- bizánci kori, festett vagy bekarcolt varázsfeliratokat tartalmazó koponyák, amelyekből alig néhány darab ismert a világon. Sajnos ezek közül egyik sem ásatás során került elő, hanem a műkereskedelem útján került különböző gyűjteményekbe.

Jósláshoz, azonban úgy gondolnánk elég egyszerre egy ilyen koponya. És mit keres az egyik gödörben a lófej?

Lófejnek, ló koponyának egyelőre nem találtam nyomát római kori mágikus rítusokban. Az egyik varázspapirusz azonban említést tesz „Tüphón koponyájáról”, amely alatt a sötét egyiptomi istent, Széth/Tüphónt jelképező szamárfejet érti. Ez a tárgy varázslatos segítő lény idézéséhez szükséges.

Egyelőre tehát az írott forrásokban nem sikerült pontosan párhuzamot találni a több koponyával végrehajtott szertartásokhoz. Az mindenestre valószínűnek látszik, hogy ezeket valamilyen alvilággal kapcsolatos rítushoz használhatták.

Jósláson, halott idézésen kívül pedig ilyenek voltak a különböző rontószertartások is. Mint azt már az átokszövegekkel kapcsolatban a már idézett bejegyzésben is írtuk, átokszövegek, varázsformulák elmondása, esetleg leírása csak egy részét képezte egy-egy összetett rituálénak, az átokszövegekben több utalás is található egyéb cselekményekre, áldozatok bemutatására, sokszor sírok között, vagy mély kutaknál. Nem kizárt, hogy ilyen rontó rítusok maradványai ezek a koponyás gödrök, de ez egyelőre nem több mint feltételezés.

A „hét-„ és „ötfejű” aquincumi sír tehát egyelőre jól őrzi titkát.

Ezúton is köszönöm Zsidi Paulának, Bernert Zsoltnak, Kolozsvári Krisztiánnak, Illés Lászlónak és Németh Ádámnak a cikkhez nyújtott segítségét!