„Ha ilyen barátaink vannak, akkor ellenségekre már nincs is szükségünk!” –jutott eszembe a régi mondás, amikor néhány napja azt a hírt hallottam egy ismerősömtől, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jogászai egyelőre nem javasolják a feljelentés megtételét az április végi győri lelőhelypusztítás ügyében, mivel azon tanakodnak, mi lesz akkor, ha esetleg nem lesz bizonyítható a cselekményben a szándékosság?

Közalkalmazottként dolgozó jogászaink, úgy tűnik némi szereptévesztésben vannak, de erre térjünk vissza később! Először is talán hasznos még egyszer végig venni, mi tudható mára a győri Széchenyi téren végzett rekonstrukciós munkákról, amelynek során mintegy 3000 m2-es területen pusztították el a város középkori maradványait.

                                                                                                                 Rajz: Nagy Andrea

Ahogy korábban is írtuk, Győr önkormányzata úgy döntött, hogy felújíttatja és átépítteti a város szívében álló Széchenyi teret. A tervekben burkolatcsere, új szökőkutak és néhány egyéb létesítmény kivitelezése szerepelt. A város történeti magjáról van szó, ahol a föld mélyén több ezer év történeti emlékei rejtőznek: római házak, népvándorlás kori temetkezések és fontos középkori épületek, terek.

Az örökségvédelmi előírásoknak megfelelően az önkormányzat megbízta a helyi Xántus János Múzeum régészeit, hogy tárják fel néhány száz négyzetméteren azokat a területeket a téren, ahol a mélyebbre tervezett építmények megsemmisítik majd a régészeti maradványokat.

Az ásatások, amelynek során nagyon jelentős régészeti emlékek kerültek elő, 2008. szeptemberétől decemberig folytak, feszített ütemben. 2009. március utolsó hetében a kivitelező cég felvonult a téren és többek között a KÖH munkatársának résztvételével megtörtént a területátadás, amely során a hírek szerint külön felhívták a burkolatcserét és egyéb munkákat végző cég figyelmét a modern feltöltés határán, 50-70 cm mélységben esetleg előkerülő régészeti emlékekre.

Mindezek után, 2009. március 27. és 29. között, péntektől vasárnapig a tér jelentős részén, talajcsere címén, gépi erővel kitermelték a földet, mintegy 130 cm mélységig és azt teherautóval elhordták a városközpontból. Néhány napon belül a kitermelt föld helyére betontörmeléket töltöttek vissza alapozásként.

Az elképesztő rombolással a múzeum régészei még vasárnap este szembesültek és március 30-án délelőtt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa, Losonczi Máté állíttatta le hivatalosan a munkavégzést, a régészek pedig azonnal megkezdték a még megmaradt emlékek mentését és dokumentálását.

Könnyen lehet, hogy a dologról soha sem értesül a nagyobb nyilvánosság, ha a beruházást végzők minden tiltás ellenére nem próbálták volna tovább folytatni a dózerolást. Végső kétségbeesésében Bíró Szilvia régész az ásatásról vezetett képes blogon is beszámolt egy hét késéssel az eseményekről, amelyről mi is hírt adtunk április 8-án, tőlünk pedig az index.hu vette át.

A hírről értesülve a magyar régészeti feltárásokat felügyelő szakmai testület, az Ásatási Bizottság tagja, V. Szabó Gábor április 10-én rendkívüli terepszemlét tartott Győrben és részletes jelentést készített a történtekről a Bizottság és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal számára.

Az első híradásoktól kezdve Németh Zoltán, a város alpolgármestere azt állította, hogy a munkák a jogerős szakhatósági engedéllyel összhangban folytak, és persze igyekezett a közhangulatot a régészek ellen fordítani és az egész ügyet politikai támadásnak beállítani.

Bár a hír számos hírportálon, többek között a HVG és a Népszabadság on-line kiadásában, valamint az MTV1 Híradójában is megjelent, a megbízó városvezetés természetesen tagadta, hogy egyáltalán bármi jelentős is elpusztulhatott a törvényileg egyedileg védett lelőhelyen.

A kommunikációban némi fordulatot Gecsényi Lajosnak, a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának április 16-i, a Kisalföld.hu-nak adott nyilatkozata hozta, amelyben a győri kötődésű kutató döbbenetét és mély szomorúságát fejezte ki a páratlan rombolás miatt.

Az ügy csak ezután ütötte meg a konzervatív sajtó ingerküszöbét, egy apró Magyar Nemzet on-line cikk formájában, sajnálatos módon a többiek valószínűleg politikai kérdésnek tekintették az egész botrányt.

Gecsényi Lajos nyilatkozata után, április 17-én szólalt meg először az illetékes Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Nyugat-dunántúli Irodájának vezetője, Figler András régész. Ő bár régészeti kultúrbotránynak nevezte a történteket és mindenre kiterjedő vizsgálatot helyezett kilátásba, valamint egy héten belül eredményeket ígért, érthetetlen módon már előre kizárta bárki szándékosságát.

Nos, hogy több mint két héttel a történtek után mi motiválta örökségvédelem regionális vezetőjét egy ilyen kijelentésre, inkább nem találgatom, de meggyőződésem, hogy ez a fajta kommunikáció elképesztően hibás volt és sokat ártott az örökségvédelem ügyének.

Egy héttel később, már csak a Kisaföld.hu-n jelent meg KÖH belső vizsgálatának eredményeit is részben ismertető cikk, a beszédes „Nincs felelőse a rongálásnak” címmel. A cikk írójának - ha nem is könnyen - de végül sikerül kihúznia a hivatalvezetőből, hogy a Hivatal álláspontja szerint a beruházónak és a kivitelezőknek semmifajta jogerős engedélye nem volt az ilyen mélységű munkavégzéshez:

„Jóváhagyták a térburkolat-építés építészeti terveit, „amelyekben – idézte a dokumentumot Figler András – a rétegrend nem haladja meg a 70 centimétert". Emellett még tartalmazza: a 30 centiméternél mélyebben végzett munkák örökségvédelmi hatósági engedélykötelesek. Az irodavezető kérdésünkre nem kívánta megnevezni, hibáztatható-e valaki, s ha igen, ki a lelőhely-megsemmisülésért, s azt sem, kinek a kompetenciája felelőst keresni. Az általa mondottakból ugyanakkor következik: az önkormányzatnak csak 70 centiméteres mélységig volt engedélye munkálatok végzésére a téren.”

Az utolsó, általam ismert cikk a témában a Népszabadságban megjelent, Csordás Lajos-féle, általunk is ajánlott cikk volt, amelyben Figler András végre egyértelműbben fogalmazta meg a hivatalos álláspontot:

„A KÖH nyugat-magyarországi irodája egy olyan építészeti tervet hagyott jóvá, amely ugyan a leendő szökőkútról és a burkolatcseréről szólt, de nem volt a tervlapok közt, amely 120 centi mély földmunkát jelzett volna burkolatcsere címén, nyilatkozta lapunknak Figler András irodavezető. A KÖH 70 centi mélységig engedélyezte a munkát az új burkolat lerakásához, ami nem érintett volna régészeti rétegeket, s ezért ásatást sem írt elő e területeken, csak a leendő medencék helyén (ahonnan egyébként érdekes leletek kerültek elő: például a város régi pellengérének alapjai).„

Az Ásatási Bizottság az elmúlt közel két hónapban többször foglakozott a győri esettel és javasolta a KÖH elnökének, Mezős Tamásnak a büntető feljelentés megtételét a régészeti lelőhely rongálása ügyében, továbbá, hogy a KÖH-vizsgálat eredményeit külön sajtótájékoztatón hozzák nyilvánosságra.

Nos, legjobb tudomásom szerint ez a mai napig nem történt meg, egyes hírek szerint részben azért, mert a KÖH jogászai nem biztosak benne, hogy bizonytani lehet-e a szándékosságot a lelőhelyrongálásban.

Úgy tűnik, végzett jogászaink szereptévesztésben vannak, de mi szívesen segítünk. Egyrészt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem nyomozati szerv, arra ott van többek között az Ügyészség. Jó jogászainknak elég, ha minél teljesebben összeállítják az iratokat és megteszik a feljelentést, a többit majd a rendőrség és az ügyészség a büntetőeljárás keretében vizsgálja.

Segítségül továbbá összeállíttattunk egy, az államigazgatást jól ismerő barátunkkal egy jogi véleményt és vitairatot Örökségvédelem és büntetőjog címmel, amelyet remélem, haszonnal forgatnak majd.

2009. március végén Győr védett középkori belvárosának egy hatalmas darabját semmisítették meg. Az, hogy ehhez hasonló eset ne történhessen meg holnap bárhol Magyarországon a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak - eddigi elképesztően gyenge szerepelése után - végre határozott fellépést kellene mutatnia.

Ha ez nem történik meg, lehet, hogy alternatív megoldások után kell nézniük a régészeti örökséget féltőknek!