Nem aprózzák el Észak-Rajna–Vesztfáliában a teutoburgi ütközet kétezer éves évfordulóját, amelynek során a germán törzsek Arminius herceg vezetésével Augustus császár három teljes legioját semmisítették meg egy hatalmas, több napos rajtaütésben.

A Birodalom, konfliktus, mítosz című, három helyszínen rendezett, most tavasszal nyíló kiállítás a már látogatható honlapja és a sajtóhírek szerint nagyon látványosnak és izgalmasnak ígérkezik. A klasszikus régészeti és történeti bemutató mellett elképesztő látványelemként Halternben felállítják Varus 15000 fős seregét Playmobil figurákból.

"Trágyatároló az európai hírű neolit lelőhelyen, fölrobbantott római kori maradványok, úttal keresztbe vágott kunhalmok. Ezekhez hasonlítható eset történt nemrég Győrben, ahol a Széchenyi tér háromnegyed részén előzetes régészeti kutatás nélkül markolták ki azokat a földrétegeket, amelyek a város utóbbi 700 évéről tanúskodhattak volna." - kezdődik a mai Népszabadságban Csordás Lajos írása.

A cikkben egy nagyon jó rövid összefoglalás olvasható az elmúlt évtizedekben történt leghíresebb lelőhelypusztításokról, és fontos új adattal szolgál a győri Széchenyi téren történtekkel kapcsolatban is.

"Egyedülálló római kori üvegtálat találtak brit régészek, akik egy ókori temetőt tárnak  fel London régi városfalán kívül - irja az index tudományos rovata.

Amikor kiemelték a földből a tálat, az élénkvörös színben pompázott, a tekervényes mintát átlátszatlan vörös üvegbe implikálták. Ám ahogy az üveg kiszáradt, az élénk karmazsinvörös szín fokozatosan eltűnt. A talaj nedvessége csaknem két évezreden át megőrizte az eredeti színt, amely a tál pereme körül nyomokban még mindig látszik.

Az üvegtálra 2,5-3 méter mélységben bukkantak London keleti részén, Aldgate kerületben, valamivel kívül a régi városfalakon.

2008 novemberében, a Fejér megyei Daruszentmiklós határában a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) M6-os autópályához kapcsolódó megelőző feltárása során, Cséki Andrea által vezetett ásatáson több mint 16 000 m² nagyságú felületen kerültek elő egy előzetesen a Kr. u. 7. – 8. századra keltezhető avar kori település objektumai: házak, kemencék, tűzhelyek, kutak, cölöphelyek. A kutatók a falu egyik kútjában különleges leletre, egy csontfurulyára bukkantak.

Az elmúlt hetekben sok szó esett a győri Széchenyi tér területén található, illetve a közelmúltban jelentős részben elpusztított régészeti emlékekről, érdemes tehát összefoglalni, hogy mit tudunk Győr Belvárosának középkori történetéről.

Az 2008. őszén és telén végzett kutatásokat megelőzően - amelyet a kedves olvasók az ásatás blogján is nyomon követhettek - korábban két alkalommal folytak szakszerű feltárások a téren, természetesen annak csak kisebb részét érintve. Ezek alapján sok mindenre következtethetünk.

Győr városának egyik legszebb terét a múlt héten letarolták a földmunkagépek, elpusztítva a város középkori múltjának egy hatalmas szeletét.

Tették mindezt térrekonstrukciónak nevezve, közpénzből, a város megbízásából.

De foglaljuk össze, röviden, hogy mi történt, az alapján ami az ásatásról szóló blogon és más médiumokban megjelent.

Bár a hír pontos valóságtartalmát még ellenőrizni kell, a szlovákiai Új Szó a következőt írja:

Morvaországi leletrablókat juttattak rendőrkézre elszánt polgárok a turócszentmártoni járásban található Katova Skala régészeti lelőhelyen. A helybeliek önként járőröznek a bronz- és vaskori leleteket tartalmazó lelőhely környékén. Egy ilyen ellenőrző körút során értek tetten két férfit.

 

Mivel az önjelölt régészek menekülőre fogták a dolgot, riasztották a rendőrséget, akik hamar elkapták őket. Az ügyet a cseh rendőrséggel együttműködve fogják vizsgálni. "A régészeti lelőhelyek kifosztása egész Európában komoly probléma, így Szlovákiában is. A helybeliek hozzáállása azonban példás és követendő - mondta Karol Pieta, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatója.

 

A belügyminisztérium minden kerületi rendőr-főkapitányságon létrehozott egy egységet a nemzeti kulturális örökség elleni bűncselekmények felderítésére.
 

Tavaly ősszel ajánlottuk kedves olvasóink figyelmébe Bíró Szilvia kolléganőnk, a Xántus János Múzeum régészének fantasztikus, képes blogját, amelyben a Győr szívében található Széchenyi tér átépítese előtti feltárások eredményeiről számolt be részletesen.

Az elmúlt napokban több izgalmas videó is felkerült a netre a Kisalföld.hu-n  és az RTL Híradóban, a téren talált középkori kút feltárásáról.

Aztán amikor ma bepillantottam az oldalra, nem hittem a szememnek! A blog szerint, az elmúlt héten a tér legnagyobb része 120-130 cm mélységig ki lett markolva géppel, elpusztítva a középkori rétegek jelentős részét!

Egy hete került sor a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb időszaki kiállításának, a szkíta aranykincseket bemutató, Németországból érkezett tárlatnak a megnyitására. A mind a hazai régészettudomány, mind a nagyközönség részéről nagy érdeklődésre számot tartó gyűjtemény hosszú várakozást követően érkezett hozzánk, sokéves hiányosságot pótol. Legutóbb közel 25 éve, a szentpétervári (leningrádi) Ermitázs vendégkiállításaként 1985-ben érkeztek a szkíta kultúra hasonló jelentőségű alkotásai Budapestre, a Szépművészeti Múzeumba.

Telefonon kaptuk az értesítést az Aquincumi Múzeumban kedd délután, hogy a XI. kerületben, a Rupphegy oldalában faragott kőtömbök hevernek egy munkagödörben és az egyiken emberábrázolás is látható.

Bár ilyenkor azonnal meglódul az ember fantáziája, de látatlanban elég hihetetlennek tűnt, hogy a telefonon megadott kis utcában valóban valamilyen régészeti korú kőfaragavány kerülhetett elő.

Ennek ellenére egy órán belül a helyszínen voltunk. A Gazdagréti lakótelep - környéki hegyoldalban, a régi hétvégi házas telkek helyén, az utóbbi években tucatjával húztak fel szebbnél-szebb villaépületeket. A környéken most is szép számmal épülnek újabb lakóparkok.

Az ELTE és a Bolognai Egyetem közös expedíciója 2007 és 2008 nyarán gazdag Kr. e. 2. - 1. századi temetőrészletet tárt fel a Verona közelében található Povegliano-Veronese település területén.

Az Adige és a Mincio folyók között elterülő veronai síkság határzónának számított a venétek és az Észak-Itáliában megtelepedett kelták között. Az 1980-as években megindult régészeti kutatásoknak köszönhető, hogy a terület hovatartozása az utóbbiak, a kelta cenomanusok javára dölt el.

Az európai bronzkor egyik legjellemzőbb régészeti jelenségét azok a változatos összetételű, sokszor kiemelkedő minőségű tárgyakat magukba foglaló bronzkincsek alkotják, amelyeket egykori elrejtőik föld alá, sziklahasadékok üregeibe, mocsarak mélyére, folyók és tavak vizébe, települések gödreibe helyeztek el. Elrejtésük okairól máig vitatkoznak a szakemberek. Vannak akik profán okokkal (pl. háborús cselekmények miatt elrejtett vagyontárgyak; kereskedők fémművesek árú és nyersanyagkészlete), mások szakrális cselekményekkel (áldozati, fogadalmi együttesek) magyarázzák földbekerülésüket.

A Kárpát-medencén belül Magyarország területe különösen gazdag ilyen típusú bronzkori kincsegyüttesekben. Azonban sajnos máig elenyésző azoknak a kincseknek a száma, melyet szakember tárt föl, pontosan dokumentálva a lelőkörülményeket, lehetőséget teremtve így elrejtésük valós hátterének tisztázására.

A kortárs írók szerint Pannonia nem tartozott a Római Birodalom borairól híres tartományai közé. Cassius Dio, aki nemcsak történetíró, de Felső-Pannonia egyik helytartója is volt, különösen sokat ártott a pannoniai borok jóhírének, amikor rendkívül lekicsinylően nyilatkozott a helyi termelés eredményeiről. A tartomány borexportjára utaló nyomokat, például itt készített, vagy innen származó amphorákat nem találtak a korszak emlékeit kutató régészek.

Ez nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy a szőlőműveléssel kapcsolatos, némileg kuriózumnak tűnő tárgyi emlékek első alapos régészeti számbavétele az 1970-es évekig nem is készült el. Meglepő módon teljesen más következtetés terjedt el a kultúrtörténeti-néprajzi szakirodalomban. Éppen az ókori és 19. századi szőlőművelő eszközök hasonlósága alapján feltételezték a római kori szőlészeti hagyomány továbbélését, az újkori magyar szőlőművelésig terjedő erős hatását.

Lehet, hogy nem a legújabb hírdetés, de én ma kaptam a képet...

Egy hete nyílt meg Képek a múltból címmel a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának időszaki régészeti kiállítása Ráckevén. A válogatás az elmúlt 15 évben a megyében folytatott hatalmas méretű feltárások eredményeibe enged bepillantást.

A tárlókban és a külső installációkon a legszebb leletekből kapunk ízelítőt, a falakon lévő tablókon pedig elképesztően látványos felvételeket láthatunk a feltárt emlékekről és az ásatások hétköznapjairól.

Bár autópálya nem épül egyelőre Székelyföldön, a nagyberuházások révén a térség régészetében is beköszöntött a kiterjedt felületű ásatások ideje. Székelyudvarhely határában, a Kadicsfalvi-réten épülő ipari park területén 2008 folyamán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum (a székelykeresztúri Molnár István Múzeummal együttműködve) több, mint 1 hektáros felületen egy kora népvándorláskori (gót) települést tárt fel.

Ma egy éve, hogy az első bejegyzés megszületett blogunkon. Ünnepelni jó dolog, no meg mi naplopó régészek amúgy is a múltba tekintésből élünk, lássuk tehát, hogyan telt az elmúlt év!

Először egy kis statisztika: Eddig összesen 71 posztot írtunk. Bár tavaly február 23. óta létezünk, az oldalt csak március 29-től mérjük a Google Analytics segítségével.

Azóta 66 365 látogatás során 136 462 oldalletöltés történt a blogon. Olvasóink közül 37 874 visszatérő látogató. A Nagy Testvér adathalmazából és természetesen olvasóink hozzászólásaiból úgy tűnik, hogy -legnagyobb örömünkre- az elmúlt évben kialakult egy törzsolvasó közönségünk, akik eddig egyenként, legalább 30-40-szer látogattak el hozzánk.

A legolvasottabb posztjaink a következők voltak:

Különös időutazásra invitálja a régészet története iránt érdeklődőket a Nyíregyházi Jósa András Múzeum. Névadójának a nagy tudású orvosnak és a magyar régészet jelentős személyiségének az életét bemutató filmet készített.

A film érdekessége, hogy a szereplők egyetlen kivételtől eltekintve, mind amatőrök a filmezésben. Csak az ifjú kori Jósa megformálására kértek fel hivatásos színészt. A többi szereplő a régészet iránt érdeklődő Múzeum Baráti Kör tagjaiból, ásatási munkásokból, a nyíregyházi és a megyei múzeumok kollégáiból, régészeiből került ki. Az idősödő Jósát Németh Péter címzetes megyei múzeumigazgató alakítja. Szívesen tette, mert nagy elődje, egész munkássága során a példaképe volt.

Kedves szerzőtársunk Tóth János Attila új blogot indított, amelynek fő célja, hogy a víz alatti régészetet megismertesse a nagyközönséggel illetve, hogy kutatásairól, a munkák szervezéséről, csapatának eseményeiről, eredményeiről részletesen beszámoljon.

Már az első bejegyzések egy a Dunából frissen előkerült még most is végveszélyben lévő török kori hajóroncs megmentésére tett erőfeszítésekről számol be, amelynek sikerében őszintén bízunk. 

 Köszönet HZ kollégámnak a kisfilmért!

"A tatabányai rendőrkapitányság bűnügyi osztálya kulturális javak körébe tartozó tárgyak, régészeti lelőhelyek rongálása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást – szabadlábon hagyása mellett – egy 14 éves vértesszőlősi lány ellen. 

Az ügyben illetékes tatabányai rendőrkapitányságon a Magyar Nemzeti Múzeum vértesszőlősi kiállítási helyének képviseletében egy régész tett feljelentést. Elmondta, hogy a nagyközönség előtt időszakosan zárva tartó, őskori leletek bemutatására fenntartott múzeumba 2009. január 28. és 2009. február 4. közötti időben ismeretlen személy bement. 

Ezt követően a helyiségben az ablak és a kiállított tárgyakat tartalmazó vitrin üvegeire rockegyüttesek neveit és különböző kifejezéseket alkoholos filctollal firkált, illetve karcolt. Az ősember csontmaradványaira pedig összetaposva találtak rá a megdöbbent múzeumi alkalmazottak." - írta délben elsőként a Magyar Nemzet Online."

Aztán a rémhírek ellenére, szerencsére hamar kiderült a sajtó számára is, hogy a Samuként híressé vált 350ezer évesre becsült előember maradványait természetesen nem az őrzés nélküli épületben tartották, hanem a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Afrika legősibb emberáldozatának nyomait tárták fel francia régészek Núbiában - számolt be számos hírportál. Ahogy azt a Magyar Televízió honlapja által átvet MTI hírben is olvashatjuk:

„Az ősi temetkezésre a Kartúmtól északra fekvő Shendi közelében bukkantak - a Nílus-menti termékeny terület igen kedvelt lehetett a csiszolt kőkorban. A most feltárt sírban egy férfi és egy nő egymás felé fordulva aludta örök álmát, közvetlen közelükben pedig két nő, két kecske, valamint egy kutya földi maradványát találták meg a régészek - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.

Ha valaki Szombathelyről Győrbe autóval szeretne eljutni, akkor a 86. számú főút tűnik a legjobb választásnak. Amennyiben lehetőségünk nyílna visszaforgatni az idő kerekét, láthatnánk, hogy ennek az útnak az iránya és elhelyezkedése nem sokban különbözik a rómaiak által 1900 évvel ezelőtt kiépített út vonalától.

Járjuk be ezt az útvonalat az isteni Claudius császár által alapított Savariából Arrabonába utazva. Átlépve Savaria keleti városkapuját nyílegyenesen haladnánk az első nagyobb település, Bassiana felé (Sárvár mellett). Közvetlenül a város előtt még van egy hármas útkereszteződés, a jobb oldali közvetlenül Aquincumba (manapság is milyen hasznos lenne egy ilyen út!), az általunk követett bal oldali pedig Arrabona felé kanyarodik.

Átkelve a Rába fölött ívelő hídon, Mursella városa (Mórichida – Kisárpás  modern települések között) felé haladnánk tovább. Azt elhagyva már a célegyenesben lennénk, egy rövid szakasz után pedig meg is érkeznénk Arrabonába. Innen, ha tovább szeretnénk menni, akár rá is térhetnék a római M1-re, a limes útra, Vindobona (Bécs) vagy Aquincum felé.

Meglehetősen nagy vitákat váltott ki blogunkon a Listák és rablógödrök című múlt heti bejegyzés.

Szerzője arról írt, hogy az új, 2008. december 31.-én kelt 362/2008-as kormányrendelet, amely arra kötelezi a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, hogy az összes magyarországi régészeti lelőhely adatát töltse fel, pontos koordinátákkal egy nyilvános adatbázisba, milyen következményekkel jár a régészeti örökségvédelemre nézve.

Megkértem egy a témában meglehetősen jártas kollégámat, hogy írja meg véleményét az ügyben. Megtette. Talán annál jóval többet is. Anonim módón - mint az kiderül -  nem véletlenül.

Számos új, képes ásatási jelentés olvasható a szegedi Móra Ferenc Múzeum honlapján, köztük az elmúlt évben az M43-as autópálya Makó környéki szakaszán végzett feltárásokról szóló beszámoló. 

Igaz ugyan, hogy a jelentések egy észe  szaknyelven íródott és átlagos érdeklődő számára kissé nehéz olvasmányt jelenthetnek, de a nagy felbontású, látványos és profi ásatási felvételek és a térképek segítenek az eligazodásban.   

Az oldalra látogató semmiképpen se mulassza el megnézni, a múzeum ásatásain készített videókat!

Jelenleg három helyszínről, Óföldeákról, az M43-ról és a stratégiai gáztározónál végzett munkákról található fent egy-egy rövidfilm, amelyekben az ásatásvezető régészek mutatják be a feltárásokat.