Ahogy a márkás autók napjainkban, a járművek az őskorban is többletjelentéssel bíró tárgyak voltak, bár használatuk és az emberek életében betöltött szerepük nyilván eltért a maitól. Jelen írás a kora vaskori Hallstatt-kultúrához (Kr.e. 8-5. század) tartozó kocsikról szeretne egy kis áttekintést adni, puszta leletközlés helyett a jelentőségükre és jelentésükre koncentrálva. Ez a típus ugyanis számos innovációjával a kocsik egy sajátos Európai fejlődési ágát testesíti meg.

A honfoglalás-kori temetkezések egyik legsajátosabb momentuma, igazi hungaricum a jelképes koponyalékelés. Erről a jelképes, valamint a nagyobb kiterjedésű, valószínűleg orvosi célú trepanációról korábban már részletes beszámoló jelent meg a blogon, két részben. A jelképes trepanáció a 10. századi pogány magyarság körében széleskörűen elterjedt volt.

„Ölelkező párt temettek a templomban”, „A sólyi Rómeó és Júlia” ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg a sajtóhírek 2009 januárjában, egy különös kettős temetkezésről, amelyet a Veszprém megyei Sóly református templom feltárásakor találtunk.

Honfoglalás kori sírok és számos őskori emlék került elő egy példa értékű, civilek által kezdeményezett leletmentő feltárás során a Pest megyei Dabas mellett múlt ősszel. A korábban a kutatás számára ismeretlen, veszélyeztetett lelőhelyet helyi lakosok jelentették be, az ásatás pedig magánszemélyek, vállalkozók és különböző intézmények összefogásával valósulhatott meg. 

Rendkívül különös leletegyüttes látott napvilágot 2009. májusában az ELTE Régészettudományi Intézetének nagykunsági megelőző feltárásán. A mai Pusztataskony falutól nyugatra fekvő, a késő bronzkor ún. pre-Gáva (Kr. e. 1300–1100 körüli) időszakára keltezhető gödör először csak egy átlagos telepjelenségnek tűnt, de aljához közeledve megdöbbentő látvány fogadta az ásatókat: a nagyméretű objektumban rengeteg különböző emberi testrész – koponyák, combcsontok, egész felsőtestek, stb. – feküdt meglehetősen nagy összevisszaságban. A leletegyüttes által felvetett számtalan kérdést és problémát a helyszínen nem sikerült maradéktalanul megválaszolni.

Nagy örömünkre szolgál, hogy úgy tűnik néhány lelkes kollégának köszönhetően a jövőben az ELTE Régészettudományi Intézet doktoranduszai és végzős hallgatói is szervezetten bekapcsolódnak blogunk írásába. Bár már eddig is olvasható volt az Intézet több munkatársának néhány beszámolója nálunk, a tervek szerint a jövőben legalább havonta egy bejegyzés küldenek majd a blognak. Ennek a tervezett sorozatnak első része a következő írás.

Hogy mi történt pontosan péntek este Kairóban, az Egyiptomi Múzeum épületében, attól tartok, sohasem fogjuk megtudni. Amit a szórványos hírekből egyelőre tudni lehet, az hogy miután a rendőrség a tüntetők nyomásra elhagyta a Tahrír teret, több fosztagató hatolt be az épületbe. Később a tüntető tömegből többen élőlánccal igyekeztek védeni az épületet a katonaság érkezésig, de egy, az Aljeezirán és más tévékben leadott felvétel szerint,  eddigre a múzeum gyűjteményében súlyos károk keletkeztek.

A római határvédelmi rendszer magyarországi szakaszának világörökségi nevezési programja során jutottam el az almásfüzitői római katonai tábor, Azaum feldolgozásához. Szegény tábor története rémmesébe illő, de a hideg veríték sajnos nem csak az eltávozott római szellemek hátán futkos…

Most pénteken, 2011. január 21-én nyitjuk Rejtélyek a múltból - Békés megye régészeti kincsei - című kiállításunkat Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban.

Tárlatunkon egy képzeletbeli ásatási körútra hívjuk a látogatót, miközben Békés megye területének különböző településein előkerült kincsekkel, régészeti emlékekkel ismertetjük meg. Összesen tíz a megyében található régészeti lelőhelyet választottunk ki, amelyek feltárása – egy kivétellel – az utóbbi tizenöt évben zajlott.

A Konteo blogon ma reggeltől olvasható egy izgalmas összefoglaló a Seuso-kincs előkerülésének körülményeivel és megtalálójának, Sümegh Józsefnek rejtélyes halálával kapcsolatos rendőrségi nyomozásról. Szerzője Tiboru, fogalmazzunk úgy, hogy a téma alapos ismerője, így hát különösen hasznos elolvasni az írást.

A Régiségbúvár oldalon olvasható annak a szakmai vitának az emlékeztetője, amely Pécsett folytattunk november végén egy konferencián a római kori lelőhelyek védelmével és azok fosztogatásával kapcsolatban. A beszélgetésben és vitában több tucat, főleg római korral foglalkozó régész vett részt.

Mint egy két és félezer éves vas fegyverek teljes arzenálját tártuk fel a közelmúltban Bács-Kiskun megye déli részén, Baja közelében. A Horvát-magyar gázszállító-vezeték építéséhez kapcsolódó munkálatok során Bátmonostor-Szurdok lelőhelyen 2009-ben, illetve idén folytattunk megelőző régészeti feltárásokat a Nemzeti Örökségvédelmi Központ (volt KÖSZ) kötelékében.

Egy egyedülálló régészeti lelet kacskaringós útjáról mesélünk el egy (majdnem) tipikusnak mondható történetet. Különlegessége – magán a tárgyon túl –talán mégis inkább abban rejlik, hogy véletlen előkerülése után néhány évtizeddel sorsa egy múzeumba vezette és nem egy műgyűjtő vitrinjébe.

Tavaly nyár óta folyó feltárásokon eddig több mint 3700  középkori sír került napvilágra a perkátai ásatásokon, de a munkák végére  a feltárt sírok száma becslésünk szerint 4100-5000 körül  lesz. Ahogy arra a cikk első részében is utaltunk, az eddigi adatok alapján is megállapítható, hogy e vonatkozásban is igen összetett, több temetőt magában foglaló rendszerről van szó.

Tavaly nyár óta folyik megfeszített ütemben egy különleges középkori falu feltárása Fejér megyében, a 62-es főút Perkátát elkerülő szakaszához kapcsolódóan. A lelőhelyen szinte a teljes középkor időszakának leletei megtalálhatóak a 10.-től a 16. századig. A munkálatokat a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő ZRt. megbízásából a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központja végzi.

Hány kilogrammot nyomott a valaha talált legnagyobb Kárpát-medencei bronzkincs? Milyen volt az aquincumi helytartói palota? Milyen növényeket termesztettek az őskorban? Néhány kérdés, amelyre választ kaphatnak az érdeklődők, ha szeptember 24-én a Kutatók Éjszakájának gazdag régészeti programjából választanak.

Nyakig sárosan, bokáig egy békanyálas mocsárban állok, mellettem egy birkanyáj béget, a zsebeim sáros kerámiatöredékkel vannak tele, miközben telefonon egy angol pilóta kitartóan kérdezget a felhők magasságáról. Ráadásul a munka neve, amin éppen dolgozom, magyarul azt jelenti: fegyverkezési verseny.

Az előző részben bemutatott zöldhalompusztai síregyüttes után most a Kárpát-medence szkíta korának további, a korabeli társadalmi elithez köthető tárgyi emlékeit veszem sorra. A szkítakor szociális rétegződésére, szerkezetére vonatkozólag nagyon kevés fogódzóval rendelkezünk, így az előkerülő leletek jó részénél nem eldönthető, hogy az akkori társadalmi, közösségi hierarchiában milyen szinten álló, azaz milyen státuszú ember hordta, viselte, használta és készítette azokat.

Mint minden mesének, egyszer ennek is vége, lássuk hát a civil fotós régészeti emlékkönyvének utolsó oldalait. Előzmények itt és itt és itt.

A török hódoltság határvidékének kegyetlen harcaiba engedett bepillantást egy Észak- Somogyban feltárt temető embercsont-anyaga. A fonyód–fehérbézsenyi temetőt az M7-es autópálya építéséhez kapcsolódóan 2003-2004-ben Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina tárta fel. A lelőhelyen több, mint 350 szabályosan, többnyire szegelt koporsóban, illetve lepelbe csavarva, nyújtott helyzetben eltemetett holttestet tártak fel egy templom nélküli, de árkokkal körbevett és parcellákra osztott temetőben, azonban a temető északra párszáz méterre több egymásra dobált halottat tartalmazó tömegsír és rendellenes helyzetű magányos vagy páros temetkezés is előkerült.

Műholdas felvételek segítségével különleges túrát tehet az ókori Egyiptom legfontosabb emlékeinél az a látogató, aki felkeresi a piramisok.hu oldalt. A Gulyás András egyiptológus által szerkesztett lap hasznos linkgyűjteményt nyújt az ősi ország régészeti lelőhelyeiről  és látnivalóiról. A hírrovatban feltétlenül érdemes megnézni  2009/2010 télén, a kairói Egyiptomi Múzeumban az egyiptomi magyar ásatások anyagából rendezett kiállítás képes beszámolját, amelynek anyagát sajnos csak kevés magyar csodálhatta meg élőben.    

Aki az elmúlt pár évben Szombathelyen járva meg szerette volna nézni a híres-nevezetes római kori Iseumot, az csalódott. A szentély hosszú ideje nem látogatható, kezdetben egy régészeti ásatás, majd egy jelenleg is zajló építkezés miatt.

Az elmúlt években eltűnt a szentélyrekonstrukció, a kiállítóhelyiség, hiányoznak a nagyméretű gránitoszlopok. De mi is történik valójában? Az Iseum újjáépül. Bár azt még nem tudni, hogy az új épület - amely egy új múzeum is lesz egyben, mennyire nyeri majd el a látogatók tetszését, annyi bizonyos, hogy teljesen átalakul a terület.